Hát még, ha így szeretik az embert. A darab végén vastaps, amit már mondhatni megszoktam és mégis, annyira jól esik. Tudjuk pontosan, hogy mindent beleadunk minden darabba, ezért is fontos, hogy ezt a nézők is értékelik. Viszonzás képp mégegyszer elénekeltük az Értem születtélt, majd a Csak szerelmet, a közönség nagyon hálás volt érte. Velünk együtt énekeltek, s közbe ütemesen tapsoltak, majd gondoltunk egyet és lementünk a nézőtérre és ott is énekeltünk, és eljátszottuk a dalokat, amikor kimondtuk:SZERELEMBEN, EGYÜTT, MINDHALÁLIG-sokaknak könny gyűlt a szemébe, vagy el is sírták magukat. Nagy sokára hagytuk csak abba az éneklést és elbúcsúztunk a nézőktől. Átöltöztünk, én pedig felhívtam Kimit, aki pár perc múlva meg is érkezett, ám a színház bejáratánál, illetve kijáratánál óriási tömeg várt minket aláírásokért és fényképekért. Láttam Kimin, hogy megkönnyebült, hogy most nem őt szedik szét, hanem Árpit és engem. Közös fényképek, aláírások tucatja, éjfél után tudtunk csak elindulni haza. ekkora már azért elfáradtam rendesen és nem vágytam másra, csak egy forró fürdőre és az ágyra. Ezt megkaptam és úgy elaludtam, mint a bunda. Reggel, úgy keltem fel, hogy tudtam ma nem kell előadásra mennem, mert Attilálék a Rómeó és Júliát adják elő Dórával. Ennek Kimi örült a legjobban, mert így az egész napot együtt tölthettük volna, ha nem kaptam volna egy telefonhívást a volt iskolámból, hogy a suli 25.évfordulójára összekellene állítani egy színvonalas műsort, s ők ránk gondoltak, ahogy az igazgatónő kifejezte;az Operettszínház csillagaira.Így ugrott a nyugis nap, mert be kellett mennem a színház vezetőséghez ezt megbeszélni, szegény Kimi pedig elkísért, mondván, addig is velem van. A vezetőség szerencsére belement a dologba, szóval jövő héten mehetünk Pécsre, de most én válogathatom össze, hogy kiket viszek. Ez rosszabb, mint gondoltam, mert senkit nem akarok megbántani, de muszáj döntenem-mondtam már hazafelé Kiminek, aki azonban máson tűnödött, látszott rajta. Hahó!Föld hívja Kimit!Kimi jelentkezz! Mi?!Itt vagyok, bocsi. Csak azon gondolkodtam, hogy mi lesz így velünk. Ezt hogy érted?Nem akarsz elkísérni Pécsre?Onnan mindjárt mehetnénk Belgiumba. Persze, persze-mondta, de tudtam, hogy valami másra gondolt....