|
39.rész
2008.03.31. 05:51
Végül is nagy nehezen eldöntöttem...
Végül is nagy nehezen eldöntöttem, hogy kikkel megyek le Pécsre, remélem minden rendben lesz. Szerda reggel elindultunk nyolcan;Árpi, Gyuri, Zsolt, Zoli, Dóri, Zsuzsi, Kata, meg én. Ja és természetesen Kimi kísért engem, összesen 3 autóval mentünk. Kimiével, Zoliéval meg Árpiéval, elosztottuk, ki hova ül. 2 óra alatt leértünk. Lehet furán hangzik, de nem a szüleimhez mentem aludni, hanem szállodába. Ott szépen kipakoltunk, mintha F1-es helyszínen lennénk, aztán az én navigálásommal eljutottunk a volt sulimba, ahol már nagyon vártak minket. Az igazgatónő összevissza puszilgatott, meg a volt tanáraim is persze. Először az alsósoknak(1-4) énekeltünk egy jót, jó volt nézni a csillogó szemeiket, amikor a végén együtt énekelték velünk egy-egy ismert mesének a slágerét, mint például az Élet az úrt, az Oroszlánkirályból. Majdnem 2 órán keresztül velük voltunk, aztán jöttek a nagyok, ahol a 2 öcsém is volt. Annyira megörültem nekik, hogy azonnal odarohantam és megöleltem őket, ők is örültek nekem. Egy éve nem láttuk egymást. A sírás küszöbén voltam, de most nem lehetett. Nekik már egy kicsit komolyabb musicalekből énekeltünk; R&J, Rudolf, Valahol Európában, Mozart!, Elisabeth, Légy jó mindhalálig, Jekyll&Hyde, Hair!. Csodák csodájára nagyon élvezték, ami külön sikernek számít, végig tapsolták az egészet. A műsor végén még autogrammokért is sorba álltak, inkább tolongtak értük. Nagyon kedvesek az iskolatársaid-szólt Árpi Köszi, de már csak voltak. Aztán, amikor meglátták Kimit, őt is megostromolták, szegénykém falfehéren nézett rám, nem igazán szerette az ilyen nyilvános eseményeket. Nagy nehezen szabadultunk csak ki a tömegből, amikor Kimi eléggé csúnyán nézett rám, de aztán inkább megcsókolt. Délután bennem volt az, hogy felhívom a szüleimet tisztázni a dolgot, de végül letettem róla, nem akartam még jobban összeveszni velük. Miért nem hívod fel a szüleidet?-szorította meg a kezemet Kimi, majd megpuszilta azt, miközben Pécs egyik legszebb utcáján sétáltunk a színház előtt. Azért, mert csak még jobban összevesznénk, azt meg nem akarom. Na jó, de előbb vagy utóbb úgyis szóba kell állnod velük, és nekik is veled- lépett közbe a fagyishoz, majd kért két eper és vanília fagyit. Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? Megérzés, de ne tereld el a szót- mondta komolyan, s úgy is gondolta, de nem tudott meggyőzni……
| |