Az első felvonás végén volt az a dal, amit Szilveszterrel és Zolival együtt éneklek a végén, hatalmas ováció fogadta a végét, mintha nem a Forma-1-es sztárok között lennénk, hanem a színházban. A szünetben aztán jöhetett a gyors átöltözés, egy kis öregedés, aztán elkezdődött a második felvonás, amely fantasztikusra sikerült, vagyis az egész előadás, mert minden egyes szám után tapsvihar volt, hát még a végén. A Halállal való csók után elsötétedett a színpad, Szilveszterrel gyorsan lesétáltunk az emelkedő színpad részről, aztán kivilágosodott és meghajoltunk egyszer. Aztán megint sötét, mi gyorsan hátramentünk, hogy egyesével tudjunk visszajönni. Gyorsan átöltöztem a fehér ruhába, amely a darab legszebb kosztüme, hogy abba térhessek vissza a társaim közé. A zenék csak úgy jöttek, a tapsot hallottam, s egyszer csak felcsendült Az már nem én lennék fenomenális zenéje, amire kiléptem illetve sétáltam én is előre, a közönség pedig hirtelen felállt és úgy tapsolt és tombolt legalább 20 percen keresztül. Mi körülbelül 20-szor meghajoltunk, aztán hátrasétáltunk átöltözni az estélyi ruháinkba.  Nekem elég nehezen sikerült felöltöznöm a hátul fűzős krémszínű ruhámba, így szegény Zolinak várnia kellett, hogy karon fogva vonulhassunk be, mint főszereplők. Nagy nehézségek árán sikerült magamra öltenem a csodaszép ruhát, szóval bevonulhattunk a terembe, ahol ismét tapsvihar köszöntött minket, nem számolom ma már hányadszorra. Mindenkivel váltottunk egy-két kedves szót, aztán Gyuri felkért egy táncra. Nem lehetett sok vissza a dalból, amikor hirtelen megszédültem, de szerencsére Gyuri résen volt és elkapott. Jól vagy?-nézett rám ijedten, mint sokan mások.  Persze, csak kicsit megszédültem, azt hiszem jobb lesz, ha kimegyek egy kicsit a friss levegőre-néztem az erkély felé.  Kimenjek veled, nehogy összeess?-ajánlotta fel  Nem kell, köszönöm. Már jobban vagyok-indultam kifelé az erkélyre. Odakint csillagos ég volt, aminek a látványa kicsit elandalított, észre se vettem, hogy Kimi kijött utánam.  Gyönyörű az éjszaka, nem igaz?Pont olyan, amilyen te vagy-bókolt és lépett közelebb hozzám  Köszönöm, tényleg gyönyörű ez a hold fény-szólaltam meg egy kis idő után  Ne köszönd, ez az igazság-lépett egyre közelebb, de én valamiért nem hátráltam, csak néztem az eget.  Hihetetlenül játszottál, mindenkit elvarázsoltál, engem is- simított végig a karomon, mire én végre felé fordultam, de nem kellett volna, ugyanis mihelyt belenéztem a gyönyörű szemeibe, elvesztem. Hirtelen elfelejtettem, hogy szakítottunk, s mikor felém hajolt, hogy megcsókoljon, egyszerűen nem bírtam neki ellenállni és visszacsókoltam…