És, hogy van?-kérdezte aggódva Paula a fiától a telefonba  Egész jól, csak megviseli, hogy nem játszhat egy darabig.  Azt gondolom, szegénykém…Ne menjek oda kisfiam?Biztos jól esne neki…   Hát nem is tudom anyu, igazából elég undok most velem is…   Persze, hogy az. Gondolj csak bele, te mit tennél, ha nem ülhetnél autóba, hm?   Valószínű örjöngenék…   Erről van szó, tarts ki mellette, kényeztesd el.    Próbálom, de nem hagyja magát.    Türelem fiam, türelem.   Rendben, türelmes leszek. Akkor karácsonykor ugye nálunk?   Természetesen, Laurára is rá fog férni a változás. De most mennem kell, mert apád zsörtölődik, hogy éhes és tudod milyen…   Persze, menj csak. Puszi!   Puszi Laurának is, és nagyon vigyázz rá!   Rendben, szia!-tette le a telefonját Kimi, majd visszament a kórterembe.   Hát te mi a fenét csinálsz kicsim?!    Nem látod?Pakolok…   Azt látom, de miért is?!   Azért, mert nem maradhatok itt, nekem dolgom van.   Igen, méghozzá az, hogy meggyógyulj, szóval nem mész sehová, csakis vissza az ágyadba.-szedte ki a kezemből a táskát   Na erről ne is álmodj-nyúltam a tásiért, de ő elhúzta előlem.   Add ide azt a nyavalyás táskát!-üvöltöttem rá  Eszem ágában sincs-maradt higgadt Kimi, én pedig egyre jobban kijöttem a béketűrésemből.  Rendben van, akkor így megyek, nem érdekel!-indultam el hálóingben az ajtó felé, de Kimi levágta a táskát a földre, majd elkapott és berakott az ágyba.  Eressz el!-kiabáltam, de hasztalan, mert halvány jelét se mutatta annak, hogy érdekelné amit kiabálok. Betakart és leült mellém, mintha mi sem történt volna. Persze megpróbáltam felkelni, de ekkor belehasított a hátamba a kínzó fájdalom, és visszadőltem.    Na ugye, megmondtam, hogy pihenned kell, és esküszöm, ha mégegyszer megpróbálsz innen elslisszolni, akkor fegyveres őröket állítok az ajtód elé, nem viccelek-mondta határozottan és keményen, amin meglepődtem.   De…    Nincs de, Laura, nincs fontosabb az egészségednél, érted?   Értem-mondtam lemondóan, úgyse tudok mit kezdeni Kimivel. Nagyobb is, erősebb is, ennyi, megadom magam. Fekszem és kész.   Látom megértettél drágám-nézett rám most már szelíden, én meg csak bólogattam, mint egy megszeppent gyerek.  Tudod, hogy most úgy nézel rám, mint egy morcos kislány az apukájára?-vigyorgott  Úgy is érzem magam-feleltem most már kicsit mosolyogva, mire ő lehajolt hozzám és forrón megcsókolt. Ettől a csóktól aztán megbocsátottam neki a szigorúságát, és én is visszacsókoltam. Egyikünknek sem akaródzott elengedni a másikat, de sajnos kopogtak. Gyuri lépett be egy hatalmas csokorral a kezében, épp olyan összevert arccal, mint Kimié. Most már azért kiváncsi lennék, hogy mi a fene történt….