Látom rosszkor jöttem-indult kifelé Gyuri  Nem, gyere nyugodtan-invitáltam be, azzal a hátsó szándékkal, hogy utána járok a sérüléseiknek.  De nem akarok zavarni….- akadékoskodott  Mondom, hogy gyere nyugodtan, nem zavarsz. Ugye Kimi?- váltottam angolra, mire Kimi csak zavartan bólogatott, itt valami nincs rendben az tuti, de majd én kiderítem.  Szóval?   Mit szóval?-nézett rám nagy szemekkel   Hát, megkapom a virágot, vagy inkább Kiminek adod?   Ja, persze, tessék-nyújtotta át a csokrot, majd gyorsan hátralépett.  Köszönöm, igazán kedves tőled. Szerinted drágám?-fogtam meg Kimi kezét, ami remegett, valószínű az idegességtől. Kíváncsi vagyok meddig bírja, ez gonoszság, de ő sem mondta el a dolgokat, most szenvedjenek mindketten.  De, nagyon kedves dolog- vetett egy enyhe fintort a csokorra.  Na jó, most mennem kell, majd bejövök még-indult kifelé, de ezt nem hagytam.  Állj csak meg!-kiabáltam rá  Igen?!  Nem mész innen te sehová!    Nekem viszont muszáj mennem kicsim-állt fel pánikszerűen mellőlem Kimi, érzi, hogy szorul a hurok.   Te sem mész sehová, ide visszaülsz!-kaptam el a kezét, mindketten dermedten néztek rám, és engedelmeskedtek. Na, most, hogy már kényelembe helyeztétek magatokat, elárulhatjátok, hogy mi a fene történt veletek…   Mire gondolsz?-nézett rám ártatlanul mindkét fiú   Attól, hogy ilyen szépen néztek rám, attól még nem vagyok hülye.   Nem is mondtuk.    De annak tartotok…    Ezt most miért gondolod?   Na jó, elég a játékból!Mitől vagytok mind a ketten összeverve?Halljam az igazat!- förmedtem rájuk, ugyanis totál idiótának néztek, amitől elszakadt a cérnám.   Szóval az úgy volt, hogy…  Hogy egyszerűen leütöttem Gyurit-vette át a szót Kimi  Fura, de valahogy meg se lepődtem a válaszon, annyira éreztem.  És miért, ha szabad tudnom?  Tudod, senki nem mondta, hogy hol vagy és mi történt, aztán elém állt és közölte, hogy ő tehet róla, és hát bevertem neki-magyarázkodott   Ezért?Te normális vagy?!   Igen, de nagyon aggódtam érted, érts meg.  Én mindent megértek, de akkor, ha te ütöttél, akkor miért van feldagadva az arcod?Csak azt ne mondd, hogy te meg neki mentél az ajtófélfának…  Nem ment neki semminek-vette át a szót most már Gyuri  Én intéztem el így, visszaütöttem-na jó ez már kicsit sok, erre azért már nem számítottam. Értetlenül néztem rá. De miért? Illetve miért kellett visszütnöd?   Férfi büszkeség is van a világon egyrészt, másrészt meg nekem is elszállt az agyam.    Nem vagytok normálisak, összeverekedtek azon, hogy balesetet szenvedtem. Ez hihetetlen-fakadtam ki  Ne haragudj, kérlek-szorította a kezem Kimi  Igen, ne haragudj Laura. Nagyon sajnáljuk mindketten-lépett Kimi mellé, majd kezet fogtak.  Rendben, megbocsátok, de az egy dolog. Miklós mit szólt?   Hát gondolhatod, de majd lehiggad. Nem talál még egy ilyen Rudolfot melléd –vigyorodott el  Milyen kis szerény vagy-mosolyogtam végre én is  Na jó, most már tényleg megyek, hagylak titeket. Sziasztok!-ment ki a kórteremből, majd becsukta maga után az ajtót. Hol is tartottunk?-kérdezte Kimi, de én elfordultam tőle.  Kicsim, de hát azt mondtad, hogy megbocsátottál…   Nem is erről van szó…  Hát?   Még mindig nem tudom miért húztál be neki egyet.   De hisz már elmondtam, ideges voltam…   Igen, és ha ideges vagy behúzol egyet az első embernek, aki eléd kerül.   Nem ezt mondtam, ne forgasd ki a szavaimat…   Nem forgatok én ki semmit….   Na jó, nyertél. Végig féltékeny voltam Gyurira, és amikor odaállt elém bevillant minden és késztetést éreztem, hogy megüssem, ennyi.  Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Gyuri egy nagyon jó barátom és kollegám is…   Tudom…   Akkor jó, nem szeretném, ha esetleg előadás kellős közepén felrobognál a színpadra, mert megcsókolt.   Nem fogom, becs szó, de most viszont…..  Igen?   Most viszont megcsókollak-húzott magához, én meg elnevettem magam…