Az elkövetkezendő napokat a családommal töltöttük, de sajnos hamar haza kellett utazniuk, így ismét kettesben maradtunk Kimivel. Nem mondom, élveztük a szitut, egész addig, ameddig Jean nem hívta fel, hogy rendkívüli értekezlet lesz Maranello-ban, ahol mindenkinek meg kell jelennie.  De biztos, hogy nem gond, ha elmegyek?   Menj csak, már nincs semmi bajom, de tényleg. Akár játszhatnék is…  Na, ezt meg ne halljam még egyszer. Amíg az orvos azt nem mondja, hogy játszhatsz, addig nem engedlek a színpad közelébe sem, nehogy elcsábulj nekem.  Értettem apuci-pusziltam meg, aztán kikísértem az ajtóig. Feküdj le, rendben?-ölelt át Kimi  Rendben-ígértem meg Odaérek hívlak, de ha bármi van, azonnal hívj.  Megígérem drágám – csókoltam meg, aztán elment, mondhatni végre, mert az agyamra ment az apáskodásával. Szépen visszafeküdtem az ágyamba, és bekapcsoltam a TV-t, de mivel semmi értelmeset nem találtam, inkább úgy döntöttem alszok egyet, rám fér. Egész éjjel nem aludtam a fájdalomtól. Éppen lehunytam a szemem, amikor kopogtak.  Ki a frász az?-kérdeztem saját magamtól, mivel más nem tartózkodott a lakásban.Ez normális, vajon? Kicsoszogtam az ajtóig és kinyitottam. Szia, hogy vagy? –lépett Gyuri, meg se várva azt, hogy behívjam.  Szia!Kössz, jól, épp aludni akartam.  Jaj, ne haragudj, nem akarok zavarni.   Most már mindegy, úgyse alszok el, inkább mesélj valamit…  Miről?  Szerinted, hát a színházról?  Semmi különös, mindenkinek nagyon hiányzol… Kedvesek vagytok…  Nem, de tényleg. Hiányzik a dinamikusságod és a ……..  És a ?   És a gyönyörű mosolyod…-nézett a szemeimbe   Zavarba jöttem és inkább kimentem innivalóért, de…   ÁÁÁÁÁ!A FRANCBA!!!-üvöltöttem, ugyanis olyan szerencsétlenül mozdultam meg, hogy valami nagyon becsípődött hátul, mozdulni se bírtam..  Mi történt?!-rohant ki Gyuri, aztán hirtelen szó nélkül felemelt és bevitt a szobába, ahol lefektetett az ágyra, így ismét mélyen egymás szemébe néztünk. Gyorsan elvettem a pillantásomat, de éreztem, ahogy egyre közelebb hajol hozzám, visszafordultam, de ekkor megcsókolt, én meg nem ellenkeztem valamiért, mozdulni se bírtam. Hirtelen azonban zaj ütötte meg a fülemet, és arébb löktem magamtól Gyurit, amikor is megpillantottam az ajtóban ácsorgó Ramit. Elárulnátok, hogy mi a fene volt ez?!  Semmiképp nem az, aminek látszott…  Aha, csak káprázott a szemem, mi?!  Nézzd Rami, ez félreértés-próbáltam magyarázkodni, amit végig se hallgatott.  Valóban félreértés, hogy az öcsém menyasszonya és kollégája itt falják egymást, igaz?!  Ez egy igen kompromitáló helyzet, elhiszem, de ebben nem Laura a bűnös-állt fel most már Gyuri  Mindjárt gondoltam, hogy te. Úgy nézem az öcsém múltkor nem ütött elég nagyot, de majd akkor én-emelte fel az öklét Rami, mire én felpattantam, de a dulakodásban hátraestem, egyenesen az üvegasztalba. A fiúk csak a csattanásra fordultak meg, amikor is már dőlt a hátamból és a fejemből a vér, de még eszméletemnél voltam. Laura!!!-emelt fel Rami,miközben Gyuri ledermedt a látványtól. Rami gyorsan lerohant velem a kocsijához, és bevitt a kórházba, de útközbe egyre csak azt hajtogatta:Nagyon sajnálom, nem halhatsz meg, hallod?!-erre azonban már nem feleletem, mert minden fekete lett körülöttem…..