Jajj, nyugi már kincsem!Gyönyörű vagy!-fogta meg a kezem Kimi, amikor indulás előtt fél órával bepánikoltam, hogy nem áll jól ez a krémszínű ruha.  Nagyon kedves vagy, hogy vigasztalni akarsz, de pocsékul nézek ki-nyafogtam tovább Te minden áron ki akarsz hozni a sodromból?Hidd már el, hogy gyönyörű vagy, mindenki engem irigyel érted-ültetett le maga elé  Ki irigyel, hm?-kérdeztem  Hát mindenki, de most indulnunk kell-adta ki az uatsítást ellentmondást nem tűrően. Így nem maradt más, mint elindulni a Nemzeti Színházba, ahol hatalmas tömeg fogadott minket, nagyon sokan szerettek volna bejutni a kiváltságosok mellett a díjátadóra. Nagyon sokan bent voltak már, az első sorokban azonban névre szóló székek voltak, az esélyeseknek és kísérőjüknek. De mi van, ha valaki egyedül jön?Na mindegy, nem az én dolgom. Megtaláltuk nagy nehezen a helyünket, naná, hogy az első sorba szólt, nehogy elbújhassunk egy kicsit is. Helyet foglaltunk, de ez nem tartott sokáig, ugyanis egy 2 év körüli kislány totyogott elénk, olyan kis édes. Szia!Hát téged hogy hívnak?-hajoltam le hozzá, bár nem hiszem, hogy tudna már beszélni. Sejtésem beigazolódott, ugyanis a kislány nagy szemekkel nézett rám, majd elkezdett húzni magával. Hova viszel?-de tényleg, hova?  Jajj, hát itt vagy Iza-lépett oda egy nálam kb. 5 évvel idősebb csaj. Nagyon köszönöm, hogy visszahozta!-hálálkodott  Igazából ő hozott engem ide-magyaráztam, mivel ez volt az igazság. Csakhogy megvagytok-hallottam egy ismerős hangot mögülem, de ez nem lehet, vagy mégis? Megfordultam és gyanúm beigazolódott, Miklós volt az teljes életnagyságban. Lefagyott a mosoly arcomról, merevvé váltak az arc izmaim, amit nem csodálok.  Igen, apu, ez a kedvesd hölgy visszahozta Izát-mutatott rám, de nem kellett volna. Igazán köszönöm, Laura-nézett rám  Ti ismeritek egymást?-lepődött meg a csaj  Nos, igen. Ő Tibó Laura-világosította fel Ohh, nagyon örvendek, K.M. Eszter vagyok-mutatkozott be, tehát a lánya. Nagyon örülök, de most ha nem haragszanak, nekem vissza kell mennem a páromhoz, már biztos hiányol-hagytam őket faképnél, mielőtt még bármit is reagálhattak volna. Hát te hol voltál?Már azt hittem elvesztél, vagy haza mentél-mondta Kimi, amikor visszaültem mellé  Hát bárcsak azt tettem volna, tudod ki volt az a kislány?   Nem, honnan tudnám…  Az a kislány, a volt főnököm unokája, ekkora égést-temettem az arcomat a tenyerembe  Jajj, és akkor mi van?Nem neked kell szégyellned magad, hanem neki-zárta rövidre a témát Kimi , és inkább én is másfelé tereltem a gondolataimat. Csak akkor zökkentem ki belőlük, amikor elkezdedődött az eredményhirdetés. Oké, úgysincs semmi esélyem, de bele állt a görcs a gyomromba, baromira izgulok. Lassan már minden kategóriát végig soroltak a nyerteseikkel, de az év színésznője cím volt az utolsó. „Az idei évben is mint mindig, nagyon nehéz döntést kellett hoznia szakma zsűrijének, ám ezt megtették….. Az idei év színésznője….-nyitja ki a borítékot : Tibó Laura!!!!!!!!!!-valaki csípjen meg, ezt biztos csak álmodom, ez nem lehet igaz, vagy az?Mindenki rám nézett, akkor mégis csak fel kellene állnom, és felsétálni a színpadra, nem volna hátrány. De előtte megcsókoltam Kimit, aztán két frakkos úri ember karolt belém és felkísért a színpadra, miközben vastaps szólt…..