Már itt is vagyok-estem be a színházba lihegve  Na végre!-csapta össze örömében a kezét a kedves direktor úr  Mondtam, hogy sietek, ahogy tudok…   És így is tettél…    Na igen-gondoltam magamban, ehelyett azonban megkérdeztem: Detti hogy van?    Rendesen megfázott, lázas és hangja semmi-hallottam a hátam mögül Attila válaszát   Értem, hát jobbulást neki, asszem fel is hívom majd.    Remek ötlet, de most biztos alszik. Inkább menj és készülődj az előadásra-adta ki parancsba a rendező, én meg szófogadó kislányként hajtottam végre azt.  Háromnegyed hétkor már talpig Máriaként voltam, de valahogy idegesség fogott el, csak tudnám miért.  Izgulsz?-kérdezte Ati Nem, inkább szorongok-vallottam be töredelmesen  De miért is szorongsz?   Bevallom, hogy gőzöm nincs róla. Ha tudnám tennék ellene, de így nem tudok.    Nem lehet, hogy elszoktál a színpadtól?    Á, azt nem hiszem, viszont….   Viszont?     Viszont lehet, hogy miattad van.   Miattam?!Na ne, hisz egyik egyetlen egy partnernőmet se ettem meg, de lehet, hogy te leszel az első…..    Jajj, nem így gondoltam, hanem veled léptem először színpadra az Operettben, és most is a kihagyásom után.-magyaráztam, de eközben, hallottuk, hogy szólítják a színészeket a színpadra, így abbamaradt az elmélkedésem. Nos, a szorongásom feleslegesnek bizonyult, ugyanis a közönség nagyon kedvesen fogadott, vastapssal köszönték meg az összes színpadra lépésemet. Körülbelül 20-szor meghajoltunk az előadás után, már fájt a derekam, de komolyan, de üsse kavics.  Na, megnyugodtál?    Teljesen-bólintottam, majd megláttam Nelsont.  Bocsássatok meg, egy pillanatra-hagytam faképnél őket   Szia!    Jajj, szia!Egyszerűen csodálatos voltál, még sírtam is-mutatott a valóban könnycseppes arcára   Aranyos vagy, örülök, hogy tetszett-adtam neki egy puszit, amibe teljesen belepirult.   Haza vihetlek?-érdeklődött   Egy pillanat, csak elköszönök a többiektől…   Rendben, addig kimegyek a kocsiért.-szólt utánam   Figyeljetek, én most alig állok a lábamon, haza megyek, majd holnap találkozunk!-pusziszkodtam mindenkivel, majd kimentem a színház elé, ahol ott állt ugyan Nelson, de előtte kiosztottam még jó pár aláírást, majd leszaladtam a lépcsőn és beszálltam az autóba.   Nagyon szeret itt téged mindenki-állapította meg Nelsinho   Igen, azt hiszem, és baromi jó érzés.   Azt eltudom képzelni….-szomorodott el    Mi a baj?Olyan hirtelen elszomorodtál….   Jajj, semmi bajom csak eszembe jutott valami…   És elárulod nekem is?      Azt hiszem nem….   Hiszed?De miért?-valami nem stimmel itt    Azért, mert ha elmondom, akkor abból baj lesz….   Baj?Miféle baj?Ne viccelj….   Nem viccelek, hidd el, inkább hagyjuk is… Kimivel beszéltél már?     Basszus, tudtam, hogy elfelejtettem valamit!-kaptam a fejemhez   Biztosan százszor keresett már….-kotorogtam a táskámban   Na, ki vagyok kapcsolva, ez szuper, most biztos tiszta ideg…..