Na jó, tegyük fel, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet. Kénytelen leszek mindent bevallani Kiminek és kész, úgyse nekem találták ki ezt a titkolózást. Vidám beszélgetésnek nézünk majd elébe, csak adja az ég, hogy tőlem tudja meg, ne az újságokból. Őt szeretem, ez nem kérdés, pillanatnyi elmezavar volt és kész, semmi több, talán megérti. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben indultam el a színpadra próbálni, emelt fővel, mintha mi sem történt volna.  Kezdhetjük a próbát?-kérdezték Persze, miért ne?   Akkor minden oké?   Minden a legnagyobb rendbe-jelentettem ki teljes magabiztossággal  Ennek igazán örülök-tűnt fel a direktor úr, és még többen vele, de na ne!Csak káprázik a szemem, igaz?!Ez csak egy rossz álom, semmi más!Valaki csípjen már meg, hogy felébredjek! Aúú, ez nem jött be, csak a saját kezem fáj, de mégis mi a jó életet keresnek ezek itt?!  Gondolom nem kell bemutatnom a ma esti előadás nézőit-mutatott rájuk  Nem-dadogtam, de ugye csak rosszul hallottam?!  De hogy hogy nézők?-bukott ki belőlem a kérdés, szégyellem egy csöppet is érte magamat.   Miért mit hittél, hogy beállnak a darabba?-nevette el magát rajtam kívül mindenki, de én ezt cseppet se tartom viccesnek, sőt, egyenesen katasztrófának tartom. Visszaszívom azt a gondolatomat, hogy rosszabb már nem jöhetnél a cikknél, dehogyis nem, már itt is vannak, mint katasztrófák.  Nem úgy gondoltam természetesen, csak meglepődtem, hogy megakarják nézni az előadást…-magyarázkodtam, klassz még azt kell nekem is.  Mi ebbe a meglepő?Én úgy tudom, hogy Őfelsége utalt arra, hogy megóhajtja tekinteni a Rudolfot, méghozzá veled és Árpival-válaszolta   Ez igaz-sütöttem le a szemem, valami rémlik.  De nem gondoltam, hogy komolyan gondolja, hogy elrángatja Magyarországra a teljes udvart egy darab miatt, de ezek szerint mégis…  Illene köszöntenem őket, de hogyan?Itt van mindenki, még Vilmos is Kate-tel, akikhez végképp semmi kedvem, de mivel színész vagy valami olyasféle volnék megpróbálok jóképet vágni hozzájuk is. Miután „lefutottuk” az illendő köröket, végre neki álltunk próbálni, na persze, hogy leültek az első sorba nézni minket. Basszus, most jut eszembe, hogy nagyon régen játszottam együtt veled-mondta Árpi   Ne aggódj, én is így vagyok vele-jé, még mosolyogni is tudok, klassz vagyok.  De úgy tűnt, hogy nem koptunk meg, ugyanis egész jók voltunk a próbán, igaz egyszer majdnem leestem az emelvényről, de ez egyéni szocproblémám. Aztán jött a „tépős szám”, a Szimpla egyszeregy… Na az az egyik kedvencem, főleg amikor Zsolti belemarkol a hajamba, majd elkapja a nyakamat.  „Túlél és boldo……….Sírj vagy neves….” Ezt nem hiszem el!Belerontottunk!Jujj, de még hogyan, kánonba sikerült énekelnünk mást… Mindketten elnevettük magunkat, igaz, tovább énekeltünk, de gondolom marha érdekesen festhettünk, amikor ő szorítja a nyakamat, én meg nevetek vele együtt. Nem vagyunk semmik-állapítottuk meg, mielőtt újból belekezdtünk volna a dalba. Másodszorra már ment a dolog, de ezen a bakin kívül más nem történt a próba alatt, illetve egy valami. Vilmos folyton engem bámult, már már feltűnően, de képen törölném ezért, azok után, hogy majdnem…..  Na de hagyjuk a múltat, legyen boldog Kate-tel, csak engem hagyjon békén, és lehetőleg ne szóljon egy szót se hozzám.  Talán bejön, és akkor megússza élve ezt a kis kirándulást, de ajánlom neki, hogy előbb menjen el, mielőtt Kimi megjön,  különben rossz belegondolni is mi lesz……