Hatalmas energiával tértünk vissza mindketten Magyarországra, tudtuk, hogy elkezdhetjük a közös jövőnk tervezését. Mondjuk előtte még eleget kellett tennünk egy kötelezettségünknek, ez volt Vilmosék eljegyzése. A pokolba kívántuk az egészet, amikor már több, mint 3 órája a báli ruhák között válogattunk és nem találtunk semmi olyat, ami tetszett volna. Szívem még nem késő lemondani-próbálkozott Kimi   Tudom, de nem fogjuk lemondani. Végig csináljuk, oké?-fogtam meg a kezét  Rendben-bólintott  Ehhez mit szólsz?-mutattam egy bordó abroncsos ruhára  Nem rossz, de rajtad biztos jobban mutatna….   Oké, vettem a lapot, megyek felpróbálom  Nem egyszerű felhúzni, az már biztos, de….   De hisz ez gyönyörű-állt fel Kimi, miután kiléptem a próba fülkéből benne.  Tényleg tetszik?!   Csodálatosan nézel ki benne, még a végén nem Kate-t fogják nézni, hanem téged….  Jajj, ugyanmár…-legyintettem, majd visszamentem lehámozni magamról   De azt tudod, hogy bordó nyakkendőt kell húznod?-érdeklődtem   Rendben van, csak ne csokor legyen….   Hááát, pedig…Na jó nem kell csokornyakkendőnek lennie, nem akarlak bohócnak öltöztetni-vigyorogtam  Miután a ruha kérdést megoldottuk, már csak összekellett csomagolnunk és kimennünk a reptérre.  Mindent elhoztunk?   Azt hiszem igen, kották, minden megvan…  Oké, akkor menjünk…-szálltunk ki a taxiból Ferihegyen  Pár óra múlva pedig már landoltunk is Londonban, ahol szintén fogtunk egy taxit és elhajtottunk a palotához.  Á, de jó, hogy ismét látom a kisasszonyt!- köszöntött a portás bácsi  Én is örülök-mosolyogtam rá  A királynő már nagyon várja magukat-engedett be minket  Köszönjük-mondtam, majd Kimivel kézen fogva elindultunk befelé. Az eső persze, hogy esett, ezért mindig is utáltam ezt a várost… Éreztem ahogy beléptünk Kimi jobban megszorította a kezemet, kezdtem félteni a vérkeringésemet. Amikor azonban felnéztem a lépcsőre rájöttem, mi az oka ennek. Épp Vilmos sétált lefelé a lépcsőről kéz a kézben Kate-tel.  Á, Laura!- vette sietősebbre a figurát Vili  Szervusztok!-próbáltam egy mosolyt csalni az arcomra, hát nem tudom mennyire lett hiteles.  Átakart ölelni, mire Kimi krákogott egyet, én pedig arébb húzódtam. Sziasztok!-köszönt Kate is, nos az ő mosolya sem volt valami élethű.  Szia!-ölelt át, remélem ennyivel letudtuk a bájolgást. Na ne, még Kimit is átöleli,á, de még hogy. Nem robbanok fel, nem robbanok fel-mondogattam magamnak   A nagyi már nagyon vár benneteket-zökkentett ki a féltékenykedésemből   Akkor ne is várakoztassuk tovább-csaptam rá Vili ezen mondatára, remélve, hogy megszabadulunk tőlük.  Szívesen elkísérlek titeket-ajánlotta fel Vilmos Igen, én már épp a fodrászomhoz indultam-mondta túl kedvesen Kate.   Rendben szívem-csókolták meg egymást  Akkor este találkozunk-köszönt el tőlünk  Igen, este!-intettem, majd elindultunk két felé. Ő kifelé, mi meg felfelé.  És hogy vagytok?-próbált beszélgetést kezdeményezni Vilmos   Ez most tényleg érdekel téged?-kérdezte kétkedve a párom   Igen, nyilván ezért kérdeztem-maradt higgadt  Hát jó, ha ennyire érdekel elmondhatom-nem lesz ennek jó vége, látom előre.  Baromira nem örülök annak, hogy itt kell a Valentin napomat töltenem veled, kedves herceg, még hozzá azért, mert megpróbáltad megerőszakolni a volt barátnődet. Aki hozzáteszem mellesleg az én menyasszonyom, és tisztára kell téged mosnia-Kimi kérlek-, szóltam közbe Nem kicsim, megkérdezte, hogy vagyunk, én meg válaszolok neki. Szóval tisztára kell téged mosni a saját mocskodból-fordult hozzá vissza   Oké, bocs, hogy megkérdeztem-emelte fel a kezeit, mintha fegyvert szegeznének rá  Itt megrekedt a beszélgetésünk, ugyanis időközben beléptünk az ajtón.   Jajj, de örülök, hogy itt vagytok már!  

Mi is nagyon örülünk-mormolta Kimi, hogy mi lesz ma még….