Leültem az asztalhoz és a kést az asztaltáblába vágta, és elkezdtem forgatni.

- Azzal meg mit akarsz csinálni? – kérdezte Kimi aggódva., de szerintem sejti, hogy baj van, és hogy mit forgatok a fejemben.

- Ennyi, elegem van, nem vagyok ehhez elég erős. – jelentettem ki szomorúan. Végigfutott az agyamon, hogy mik is lennének a szalagcímek, ha megtenném. „tényleg idegbeteg volt a Ferrari alkalmazottja”, vagy, hogy „Először Kimi Raikkönennel, majd magával is végzett”. Ez így nem jó, megráztam magam, és fogtam a kést és az ajtókerethez vágtam, és elkezdtem bőgni.

- Nyugodj meg, anyámat nem kell komolyan venni, elég befolyásolható. - Nem érdekel, hogy milyen, csak az, hogy gyűlöl, és nekem már nincs erőm harcolni. - Nincs értelme az életemnek. Legjobb lenne, ha meghaltam volna, már rég

- Barbara – jött oda hozzám és megölelt- kérlek, nyugodj meg. Pihenned kell, túlhajszoltad magad. Nincs semmi baj, csak a túl sok stressz miatt vagy így kétségbe esve.

- Kimi annyira szeretlek, de annyira félek, hogy valami bajod esik, azt nem élném túl. – megöleltük egymást. – Mihez lenne kedved drága? – kérdeztem, de nem kellet mondania semmit. Imádom, mikor megcsillan a szeme. Annyira más, mint Stefan volt, ő egy igazi művész volt, legalább is abban az életben, amit velem élt. Tökéletes álomvilágot épített magának, semmi realitásérzéke nem volt. Én voltam a kapocs közte és a világ közt, én tartottam őt a valóságban, nélkülem teljesen elveszett volna. Szerettük egymást, de már el kell engednem, új életet kell kezdenem Kimivel, vagy nélküle, de újat. Kimi egy igazi harcos, küzdő, mindenben a versenyt látja. Igazi lázadó, szerintem sosem fog megállni, hogy megcsodáljon egy naplementét, egy szivárványt, vagy hogy komolyan elgondolkozzon azon, hogy mit kezdjen az életével a forma1 után. Kimi csak a mának él sosem gondolkodik a holnapon. Velem meg az a baj, hogyha nem tudom mi lesz holnapután akkor bepánikolok és elkezdek rettegni, most is ezt történt. Nem tudom mit kéne tennem, itt áll mellettem Kimi Mathias Raikkönen, itt dolgozom a Ferrarinál, minden álmom teljesülni látszik. Na elég a filózásból, adjuk vissza magunkat a szenvedélynek. Kimi megfogta a derekamat és az asztalra ültetett. Tökéletes válasz, közben vadul csókolóztunk. Átjárta a testünket a vágy, a derekára kulcsoltam a lábam, ő levette a felsőm, én meg lehámoztam róla az overálját. Megcsörrent a telefonja. Ne vedd fel, könyörgök, neee. Kimi nem különösebben törődött vele, már ne is csörög. Na most meg az enyém kezdett el vibrálni. Nem izgat annyira jó Kimivel, és nekem a csókja már nem elég. Az enyém is abbahagyta, de mondjuk azért én gondoskodtam róla, földhöz vágtam. Kimi már a nadrágomat varázsolta le rólam, mikor újra rákezdett, kérdőn nézett rám.

- Szerintem minél előbb felveszed, annál előbb folytathatjuk. – mondtam

- Hát ha ezt akarod, de szerintem nem jó ötlet – felvette- Halló- de nem szólt bele senki és rögtön kivágódott az ajtó. Michael tört be mint egy felbőszült mosómedve.

- Emberek nektek teljesen elment az eszetek –fú kis méregzsák – Kimi öltözz és tűnj a pályára, mert ha fél percen belül nem leszel a kocsiban apró cafatokra, téplek, mint ahogy a szerződésedet is – huh még nem láttam ilyennek, talán csak egyszer ’98-ban a Belga nagydíjon, esett az eső és ő belehajtott Coulthard kocsijába, ami nem volt kivilágítva, akkor vesztette el a vb címet. Akkor volt ennyire pipa, mondjuk, meg tudom érteni. Mi meg jobbnak láttuk nem ellenkezni, csak csendben és persze villámgyorsan felöltöztünk. Ember még ilyen gyorsan nem volt a pályán, mint mi. Már a rajtrácson tébláboltunk, de mi a frászt keresek én itt. Michael Chrissel beszélgettet valami technikáról, mi meg csak álltunk egymás mellett. Aztán megjelent Szujó Zoli, én meg úgy integettem neki mint egy csitri, oda is jött hozzánk.

- Hello – üdvözölt bennünket.

- Szijja Zoli – válaszolta, Kimi meg csak biccentett, épp ivott, még mindig nem tudom lebeszélni arról, hogy ne azt a szart igya. – Kérdezz!

- Igaz az, amit tegnap mondtatok?

- Nem, dehogy. Én semmiképp nem lehettem 2007 januárjában, Svájcban.

- És miért hazudtatok? – jó kérdés, miért is.

- Csak, mert eddig is rengeteg marhaságot írtak rólunk, ezt legalább elsőkézből kapták. – mondat Kimi mosolyogva

- Igaz, hogy Filippi beperelt?

- Igen a drága szentem, de nem félek, jó az ügyvédem, és a pénzbüntetést akármikor kifizetem.

- Kié a kislány?

- Kimi szülei szeretnék örökbe fogadni.

- De nem a kérdésre válaszoltál.

- Tudom, és arra nem is fogok, mivel fogalmam sincs. Még valami?

- Mit vártok a versenytől?

- Nyerni fogunk mi mást. – vágtuk rá egyszerre, milyen aranyos ez az összhang köztünk. Elbúcsúztunk, sok sikert kívánt majd elindul a rajtprocedúra. Kimi beült az autóba, majd a felvezető kör, kialudtak a lámpák és szerencsésen elstartolt a mezőny. Nem ülök a kocsiban mégis tiszta adrenalint pumpál a szívem. Michael még mindig nem szól hozzám, beültünk a bódéba, kaptam egy fejhallgatót, és a versenyt figyeltem. Már csak 10 kör van hátra. Csörgött a mobilom, amit időközben bekapcsoltam. Ismeretlen szám, azelőtt nem volt szokásom felvenni az ilyet, de mióta a Ferrarinál dolgozom kénytelen, vagyok.

- Halló- senki sem szólt bele, oké nincs nekem erre időm, fasza le is tettem, de akkor újra csörgött, e akkor csak ennyit hallottam- Bumm! – akkor megint robbant valahol valami. De vajon, hol, és mi ez a nagy rémület. Hülye kérdés, bombát robbantottak, ez természetes.

- Mindenki jól van? – kérdeztem a fiúkat

- Velünk minden rendben, de mi volt ez? – Kérdezte Jean.

- Bombát robbantottak valahol. Basszus el kell zárni a tankoló berendezéseket mindenkinél, mert ha ez itt berobban, akkor maga lesz a pokol- Barbi megint kezdesz bepörögni. Már óriási volt a nyüzsgés, a mi garázsunkban történt a robbanás, egy szemeteskuka robbant fel. Már Mosley és Ecclestone is ott voltak, és vizet gyúrtak az idegtől.

- Le kell inteni a versenyt – mondta, ahogy odaértem

- De kisasszony a shownak folyatódni kell. – mondat Bernie.

- A frászt, jó, hogy eddig csak Kimi ellen történtek támadások, de ez már nyílt hadüzenet.

- Barbi pihenj túl vagy pörögve. – próbált csitítani Schumi.

- Nem érdekel, nem ő az atyaúristen., nem veszélyeztetheti a pilóták, a szerelők és nézők életét. Neki csak a pénz számít, és most is csak a hírverést látja. – Barbi máskor számolj el 10ig, hátha megnyugszol, és akkor egy újabb robbanás valahol a boxutca végén, Force India lehettet. Max és Bernie egymásra néztek.

- Jó legyen piros zászló.

- Helyes. – vágtam rá, és már rádión be is szóltam a fiknak – Felipe, Kimi leintették a versenyt a célvonal után állítsátok le a kocsikat, és maradjatok ott, mire odaértek én is ott leszek. – Ledobtam a fejhallgatót, Michael elkezdett valamit magyarázni, de nem figyeltem rá. Felugrottam a korlátra, onnan a bódé tetejére, majd átvettetem magam a kerítésen, sikeresen landoltam, talpra estem. A fiúk már ezerrel lengették a piros abroszt. Már tényleg elegem van ebből a nyomásból, szednem kéne valami nyugtatót.

- Mi történt, valami baleset? – kérdezte Felipe.

- Nem baleset, bombát robbantottak a boxban, az egyiket nálunk, a másikat meg azt hiszem a Force-nál de, nem vagyok biztos benne, épp Bernievel veszekedtem, hogy le kell inteni a versenyt a támadás miatt.

- Veszekedtél, mi? – kérdezte Kimi mosolyogva

- A frászt lebasztam, de rendesen, hogy azonnal állítsa le a versenyt., hogy ez már nem csak a Ferrarira  tartozik, hanem a FIA-ra és a többi pilótára is. És bocs de már nem úszod meg testőr nélkül.

- Barbi én téged választalak. – mondta Kimi, most mondjam neki, hogy én már ehhez kevés vagyok.

- Aranyos vagy, de magam már nem birkózom, meg a feladattal, szerdán tárgyalás. Ki tudja meddig húzódik el a dolog, aztán Monaco, meg Petrával is beszélnem kell- ja tényleg nehogy nekem valami marhaságot csináljon. Ahhoz van érzéke. Mondjuk nem attól félek, hogy öngyi lesz, csak attól, hogy hozzámegy ahhoz a majomhoz. – Ellenetekre lenne, ha egy csaj lenne a testőrötök?

- Még több olyan csaj mint te, én benne vagyok. – na ezek után én már annyira nem

- Nekem nyolc. – válaszolta Felipe.

- Oké akkor intézkedem. Nem lesz sem pódium, sem pezsgőzés, sem interjúk. Úgy ahogy vagytok visszamentek a szállodába, és majd d ott ledöntjük hogyan tovább. Átnézem Lipe kocsiját, azt leléptek. – Ők meg csak bólogattak, nem mertek ellenkezni. – Bocs csörgök. – Megint nincs szám, elegem van. – Halló Patassy.

- Szia Barbi, Zoli vagyok.

- Hello, honnan tudod a számom, habár nem lényeg. Miben segíthetek?

- Az érdekelne, hogy mi volt a boxban az előbb

- Bocs, de még nem mondhatom el, csak annyit, hogy minden sajtóesemény elmarad, és hogy a mi pilótáink visszamennek a szállodába.

- És mikor beszélhetünk?

- Szerintem 2 óra múlva, ha újra felhívsz már nyilatkozhatom, meg kell várni Max és Bernie hivatalos nyilatkozatát. Nehogy belém kössenek.

- Oké. Kösz, majd hívlak. Szia.

- Hello. – na mi kell még a boldogságomhoz. Már mindenki ott sürgött, forgott a rajtrácson a fiúk körül, már Jeanék is ott voltak

- Barbi mi legyen a fiukkal? – kérdezte Michael.

- Nincs valami válságterv ilyen estetekre? – hülye kérdés, biztos nincs, miért lenne, ez nem a katonaság és nem a kommunizmus, hogy mindenre van egy terv.

- Nincs. – néztek rám mind ahányan elkerekedett szemekkel.

- Akkor – kezdtem bele- először is, átnézem Felipe kocsiját, majd valaki visszakíséri a fiúkat a szállodába. Ott mindenképp új szobát vesztek ki, vagy jobb ötletem van, egyenesen egy másik szállodába mentek. Ne legyen feltűnő, úgyis csak addig maradtok, míg itt nem végeznek a rendőrök, és utána azonnal megyünk vissza Maranelloba.

- Oké, de az lenne a legjobb, ha te mennél a fiúkkal.

- Itt akarok lenni, mikor jönnek a zsaruk. – mondtam ellenkezést nem tűrő hangon, mindenki lekushadt. Rafaella is megjelent, nekem meg azon járt az agyam, hogy honnan szerzek én most egy pisztolyt.

- 10 perc múlva hívlak, hogy jöhettek. – azzal elmentem a parkolóba, hogy átnézzem az autót, minden rendben, nem babrálták meg. Szóltam az egyik biztonsági őrnek, hogy figyeljen a gépre, kapott mellé egy 50-est. Úgy döntöttem, hogy nem telefonálok, hanem a büfén keresztül megyek a srácokért. Ott magamhoz vételeztem egy kést, majd a többiek után mentem.

- Mehetünk- szóltam oda nekik- Rafaella, az lenne a legjobb, ha te is velük mennél. Michael, ha lehet egy eldugott porfészek legyen, és utána mindenképp hívj.

- Rendben. – Bólogatott, szegény csaj eléggé be volt pánikolva, látszik, hogy nincs hozzászokva az ilyenhez. Elkísértem őket a kocsihoz, a szekrénycsávó ott szobrozott az autó mellett. És akkor hirtelen bemozdult, előrántotta a fegyverét és elkapta Rafaellát. Barbi már megint lemarattál egy fél pillanattal.

- Haver nyugalom, ne csinálj marhaságot – de jó, hogy a srácok nem szólnak, bele- mond, mi akarsz!

- Titeket holtan - bazz szuper. A kés a felsőm ujjában, lassan leengedtem a tenyerembe és egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyelt eldobtam, ami a jobb vállába fúródott. Rögtön el is engedte Rafaellát. Én meg neki estem a másik pillanatban meg arra lettem figyelmes, hogy valaki elkapja a karom.

- Barbi, higgadj le szerencsétlen, alig lélegzik. – szólt rám Kimi, kicsit elkapattattam magam, a pasi már több sebből is vérzett, nem tudom mi ütött belém, de egyszerűen nem tudtam magamnak parancsolni. Körülnéztem Rafaella Felipe mellkasára hajtott fejjel zokogott, Michael elkerekedett szemekkel nézett rám pont, mint Kimi.

- Mi a frász van? – fú de, ideges vagyok. De nem szólt senki, jaj hogy be tudnák nekik szólni, de nem lehet le, kell higgadnom, mert akkor csak megint veszekedés lesz belőle. – Tűnjetek már el. – ordítottam rájuk- és Michael mindenképp hívj.

- Oké – azzal beültek a kocsiba és eltűntek, én meg hívtam Jeant, hogy küldjön rendőröket a parkolóba. Olyan az életem, mintha a Die Hart, meg a Rambo filmek egyvelege lenne, azokban sincs ennyi akció. Első dolgom lesz, hogy Felipeéket haza küldöm Brazíliába, és Kimit, őt nem tudom, Espoo túl átlátszó lenne. Megvan felhívom Robot, hogy Kimi megy Poprádra utánuk, és hogy figyelhetne rá. És visszaútra meg rábeszélem Petrát, hogy kísérje el Monacóba. Ez így nagyon rendben lesz, csak még Kiminek kell bebeszélnem a dolgot. A zsarunak elmondtam mindent, hogy volt a telefonhívás, meg hogy a biztonsági őr rátámadt Rafaellára. Visszamentem a boxba, alig akartak beengedni, az egyik bombakereső kutya tisztára megbolondult. Na már csak ez hiányzik, a pasi rögtön rám fogta a fegyverét és

- Fel a kezekkel! – oké nem ellenkezem, lefeküdtem a földre, és hagytam, hogy megbilincseljen. Ő elmondta a jogaimat, szuper épp feltápászkodtam, mikor megjelent Jean.

- Kérem, uram meg tudná mondani mi a jó élet van itt?

- Elkaptuk a személyt, aki a bombákat elhelyezte. – mondata a kiscsávó büszkélkedve.

- Haver csak közlöm önnel, hogy nagyon mellényúlt. - na erre varrjál gombot, kicsi huszár – azonnal vegye le a bilincset.

- Sajnálom uram, de nem áll módomban.

- Maga marha vegye le azt a szart a kisasszony kezéről. –megjelent a kapitány, akivel a parkolóban beszéltem, szegény csávó azt sem tudta, hogy szedje le rólam a bilincset. Na de ügyes, vagy 10 perc bénázás után sikerült is neki. – De uram a kutya jelzett – magyarázkodott a szerencsétlen

- Igen, mert a kisasszony kapta el az igazi támadód, és Brútusz biztosan ezért érezte a fehérfoszfort. – Okos fiú, dörzsölgettem a csuklóm, mert az a hülye olyan szorosan csatolta rám, hogy fájt, vallomást tettel, majd búcsúztunk.

- Barbi Bernie szeretne veled beszélni.

- Upsz, és miről?

- Fogalmam sincs, de miután eltűntél azt mondta, hogy amint lehet beszélni akar veled.

- Király – mosolyogtam, de minek, ebből semmi jó nem sülhet ki – na akkor menjünk, remélem nem hagysz magamra.

- Dehogy, csak nem gondolod, hogy beengedek egy farkast a bárányok közé. – vigyorgott Jean.

- Ha ez most vicc akart lenni, akkor elég gyenge volt. – válaszoltam vissza. Na akkor irány a FIA kamion. Csak a két vén majom volt ott.

- Üdvözlöm. – nyújtotta kezét Bernie, majd Max-szal is kezet ráztam. Mind a ketten nyájasan mosolyognak, nagyon akarnak valamit. – Kérem foglaljon helyet. – mutatott az egyik bőrfotelra.

- Köszönöm – és belehuppantam.

- Valami frissítőt, vagy esetleg töményet?

- Bazz, mi lenne ha rátérnénk végre a lényegre, elegem van ebből a rengeteg tiszteletkörből. – fú Barbi nyugica.

- Na ezt mát szeretem, kegyed határozottsága tetszik.

- A frászkarikát, csak futkározik az ideg a hátamon, még rengeteg dolgom van.

- Értem akkor kezdem, Max és én arra jutottunk, hogy kegyed segítségét kérjük, a biztonságtechnikai kérdésekben, és álljon rendelkezésünkre a válsághelyzetek megoldásában.

- Mi? – teljesen ledöbbentem – Én a Ferrari kutatóvegyésze vagyok – Igen, és mióta nem voltál a laborban, drágám, te itt már minden vagy, csak nem vegyész.

- A pénz nem kérdés.

- Ember, nem tud annyit ajánlani, hogy én ott hagyjam a csapatot.

- Fogadjunk. – és az orrom alá dugott egy darab papírt, egy érdekes összeggel, 50000.

- Havonta? – tettem fel naivan a kérdést.

- Hetente, fontban – most fogtam padlót.

- De nem akarom ott hagyni a csapatot. - jelentettem ki határozottan

- Nem is kell. - válaszolta Max.

- Akkor gondolkodom a dolgon. – hát akkor sem tudom, hogy mit mondhatnék rá.

- Mikor lesz a tárgyalás? – kérdezte Bernie.

- Május 14.-én.

- Sok sikert, majd jelentkezem.

- köszönöm. – majd búcsúztunk, és visszamentünk a Ferrari Motorhomejába. Először Michael hívott, majd Zoli.

- Hello mondom gyorsan,- kezdtem bele. – két bombát helyezett el egy biztonsági őr és el is kapták a tettest.

- Ennyi?- kérdett vissza

- Ennyi, de most mennem kell.

- Köszönjük. Patassy Barbarát hallották élőben a Ferraritól. – élő adásban adtak le, király. Na akkor intézkedjünk a további dolgokról, először felhívom Robot, hogy menjek ki Kimi elé a reptérre, majd Petrát, hogy kísérje vissza Monacóba. Előkaptam a mobilom, és tárcsáztam.

- Szia Robo, Barbi vagyok, és megint egy szívességet szeretnék kérni. – ó könyörgöm, csak tudnám miért ilyen nehéz, ezt kinyögni.

- És mi lenne az?

- Arról lenne szó,- bazz lelkiismeret furdalásom van a dolog miatt- hogy szeretném ha Kimi veletek töltene pár napot a nyaralóban.

- Persze, mikor érkezik?

- Izé, az első géppel megy, kb. hajnali 3-kor lesz Pozsonyban a gépe, de érte kellene menni.

- Oké, semmi gond.

- Akkor ezt megdumáltuk, mindent kösz, majd találkozunk.

- Vigyázz magadra.

- Az már csak természetes. – ez egy egyszerű menet volt, de ott van még Kimi neki be kell adni az egészet, és van egy olyan érzésem, hogy nem fog neki tetszeni a dolog. De most fel kell hívnom Petrát és vele is megdumálni az egészet, remélem nem húzza majd a száját. Elég könnyen belement, először kijelentette, hogy nem akar Ramiról beszélni, majd hozzátette, hogy inkább él egy pasival akit gyűlöl, mint egy olyannal akit szeret, de ő nem szereti viszont. Erre viszont én nem tudtam mit mondani. Már a szálló előtt voltunk, Jean jött velem, felmentünk az emeletre. A szobában mindenkin látszott a feszültség. Michael fel alá járkált a szobában, Kimi a bárszekrényt túra. Felipe meg Rafaellát próbálta lenyugtatni.

- Megjöttünk. – mondtam

- Minden rendben? – kérdezet Schumi.

- Igen. – felelt Jean.

- Kimi beszélni szeretnék veled, most. – azzal karon ragadta és kivonszoltam a folyosóra. Ő csendben tűrte, valahogy érezni lehettet a feszültséget a levegőben.

- Baj van? – kérdezte ahogy leültünk a folyosón a földre.

- Arról van szó, hogy 5 óra múlva indul a géped Pozsonyba

- De jó, megyünk hozzád.

- Nem, magad mész, Poprádra.

- Mi? – nem kiabált, csak csendesen kérdezte.

- Poprádban van egy nyaralóm, ahol épp Robo húzza meg magát a családjával

- Szóval megint Róbert. – semmi gonoszság nem volt a hangjában.

- Igen, megint. Robo fiait elrabolták, és miután kiszabadítottuk őket, jobbnak láttam, ha eltűnnek a világ elől. Az arra gondoltam, hogy Petrával jönnétek vissza.

- Értem, szóval az ikrek miatt voltál otthon, de miért nem mondtad el, igazán bízhattál volna bennem.

- Csak azért nem mondtam el, mert nem akartam, hogy aggódj.

- Nagyon jó lenne, ha néha hagynád, hogy magam döntsem el, hogy mi az amin aggódnom kéne.

- Kimi - a tenyerembe fogtam az arcát – kérlek nem akarom, hogy úgy menj el, hogy összeveszünk, hidd el nekem is nagyon nehéz, hogy elmész.

- Nem én akarok elmenni, te akarod, hogy elmenjek. – és ellökött magától.

- Nem akarom, hogy elmenj, de nem tehetünk mást, nincs más lehetőség. Ott biztonságban leszel, és Robo vigyáz rád.

- Barbara ne emlegesd azt a pasit.

- Nem hiszem el, te féltékeny vagy. Nincs rá semmi okod. Te beszélsz nekem a bizalomról, mikor te sem bízol bennem.

- Annyi minden történt velem, veled, velünk, nekem ezt olyan nehéz feldolgozni.

- Kicsim mindannyiunkra óriási teher nehezedik, ígérem neked, hogy a tőlem telhetőt megteszem, hogy ez az áldatlan állapot minél előbb véget érjen.

- Melletted akarok lenni a tárgyaláson.

- Arra semmi szükség, ha nem leszel ott nem tudnak beléd kötni. –azzal megöleltem és megcsókoltam. Már a reptéren voltunk, hova a frászba tűnt el az, az 5 óra. Kivittük Lipeéket, majd Kimitől is búcsúztam.

- Kicsim minden nap hívj.

- Ott nem lesz mobil térerő, de van egy műholdas telefon, majd azon hívlak. Szeretlek. – mondtam, majd még hosszan néztem utána, ahogy eltűnt az alagútban.