Hétfőn reggel egy modenai szállodában ébredtem. Az előző hetem elég húzós volt és a most következőtől sem várok jobbat. Délelőtt 9-re beszéltem meg a találkozót az ügyvéddel, lent a hotel vendéglőjében. Ott vártak ketten a szálloda recepcióján. A pasit ismeretem, őt már korábban bemutatták. Ő a Ferrari állandó ügyvédje, de a csaj aki vele volt ismeretlen volt a számomra.

- Jó napot. – léptem oda hozzájuk

- Hello. – üdvözölt Nicola Solozzo. – Engedje, meg hogy bemutassam a kolleginát, Andrea di Dunnt, a büntetőjog a szakterülete, és ő a legjobb.

- Örvendek. – nyújtottam a kezem.

- Andrea ő Patassy Barbara.

- Enyém a megtiszteltetés. – azzal kezet ráztunk.

- Esetleg, ha így együtt dolgozunk, mi lenne ha tegeződnénk.

- Rendben – feleltük rá mind a ketten Andreával, szimpi a csaj. Magas, fekete hosszú hajú, legfeljebb 28 éves. Nicola viszont már őszülő halántékú érett férfi.

- Mit szólnátok ahhoz, ha beülnénk a vendéglőbe, és ott megbeszélnénk a részleteket. – azzal elindultam ők meg utánam. Leültem egy szabad asztalhoz, és rendeltünk 3 kávét. Nicola elővette a cigijét majd rágyújtott.

- Kérsz, tőled megkérdem, Andreáról tudom, hogy nem szív.

- Kösz én sem dohányzom. – válaszoltam, sosem cigiztem. Elég méreg kerül a szervezetembe a nélkül is, hogy még ezzel is szisztematikusan mérgezzem magam.

- Akkor esetleg az ügyre térhetnénk. – szólalt meg Andrea.

- Nem tudom miért csinálnak belőle ügyet, ideg orrba vágtam, mert felhúzott. Nincs min szépíteni, rengetegen látták.

- Akkor azt kell elérnünk, hogy csak pénzbüntetést kapj, és hogy semmiképp se hozzanak távoltartási végzést. – mondta komolyan Nicola.

- Ez ennyire veszélyes helyzet? – jézus, ha tudtam volna, akkor lenyelem a sértést.

- Kislány, te bemostál az olaszok egyik legnagyobb sztárjának. – hangzott a válasz Nicolatól.

 - Nicola ne rémítsd el, annyira azért nem szörnyű a helyzet, mire végzünk neki, kell elnézést kérnie a viselkedéséért. – ámen, a próféta szóljon belőled. – Barbi kérlek, mesélj el magadról mindent, ami fontos lehet az üggyel kapcsolatban.

- Nos, hát- kezdtem bele a mondókámba, ami magamat is meglepve elég hosszúra sikeredett. Elmeséltem mindent, amit csak lehetett.

- Barbara azt szeretném tudni, hogy a bevetéseiddel kapcsolatban valamit hallhatunk a bíróságon? – kérdezte végül Nicola.

- Nem mivel a bevetések titkosak voltak, és ha bárki bármit is mond az a Szlovák kormány hadititkait, adja ki.

- Helyes, akkor mára végeztünk, holnap nem érek rá, mi csak szerda reggel találkozunk a bíróságon.

- Ha nem gond akkor én még maradnák kicsit? – kérdezte Andrea.

- Nyugodtan. - Felelte Nicola, majd fizetett és távozott.

- Azt szeretném megkérdezni, hogy miben szeretnél megjelenni a tárgyaláson?

- Hát ruhám még nincs, de mindenképp valamilyen kosztümökre gondoltam. – na de ennek mi köze az ügyhöz

- Ne érts félre, csak azért kérdem, mert mindenképp tökéletesen kell megjelenned. Arra gondoltam, hogy holnap elkísérlek vásárolni, és péntekre mindenképp veszünk neked egy Ferrari piros ruhát.

- Azt meg minek? – kérdeztem értetlenül.

- Mert akkor látni fogják, hogy igazán a Ferrarié a szíved, és hogyha elmarasztaló döntés születik, akkor hivatkozhatunk arra, hogy nélkülözhetetlen vagy a csapatnál. És mivel a Ferrariról van szó, meg a következő VB címről, így biztos vagyok abban, hogy a mi oldalunkra billen a mérce. – hát ezt rendesen végiggondolta, remélem igaza van. Már 5 óra körül jár, mi megbeszéltük, hogy másnap szintén reggel 9-kor találkozunk, és elmegyünk vásárolni. Szóval Andrea elment én meg felmentem a szobába, lehuppantam az ágyra és előbányáztam a telefonom. Felhívom Kimit, kicsöng.

- Halló- szólt bele Ildi

- Szia Ildi, Barbi vagyok, Kimivel szeretnék beszélni.

- Szólok neki. – válaszolta Ildi, majd hallottam ahogy Kimit hívja. – hogy vagy?

- Kösz velem minden rendben, veletek?

- Mi is megvagyunk. Adom Kimit.

- Édes, hiányzol.

- Kicsim te is nekem. Hogy telt a napod?

- Hát az enyém unalmasan. Beszéltem az ügyvédekkel, semmi különleges. És neked?

- Én nem olyan régen keltem fel. Épp most fejeztem be a kajálást.

- Helyes, a táplálkozás fontos. – mondtam mosolyogva, nehogy meghalja a hangomon, hogy belepusztulok a hiányába.

- Ildi mondta hogy ti együtt jártatok középsuliba.

- Igen, és még miket mondott?

- Sokat mesélt rólad

- Az alatt a max 1 óra alatt mióta fent vagy. – kezdtem bele a szekálódásba viccesen

- Olyan uti vagy.

- Tudom meg goni és mellé még dagi is. A fiúk hogy vannak?

- Aranyosak. Üdvözölnek téged.

- Én is puszilom őket.

- Mesélj az ügyvédekről.

- Nicolat ismered, Andrea meg tuti tetszene.

- Na mesélj.

- Magas fekete hajú és kék szemű, nagyon csinos, kb annyi idő lehet mint te.

- Jól hangzik.

- Most azt akarod elérni, hogy féltékeny legyek, mert akkor közlöm veled, hogy nem leszek az. – látom magam előtt a fejét ahogy vigyorog a telefon másik végén, ahogy én is. – Na de most le kell tennem, majd holnap is hívlak, légy jó.

- Szeretlek, te is vigyázz magadra. Puszi.

- Pápussz. – azzal letettem, majd elmentem vacsizni a vendéglőbe. Hála az égnek senki sem zaklatott egész este. Vettem egy nyugtató fürdőt és eltettem magam aludni. Reggel Andrea a recepción várt és nyakunkba vettük a város. Vettem magamnak egy rózsaszín Channel mini ruhát, hozzá egy fehér szvettert. Aztán egy olajzöld nadrágot krémszínű blúzzal, és végül a piros szerelés, remélem elég lesz. Andrea azt mondta hogy az ítélethirdetés legkésőbb pénteken meglesz. Beültünk egy kávézóba és elkezdtünk dumálni.

- Van valaki az életedben? – kérdeztem tőle, mikor már az időjárást teljesen kiveséztük

- Lenne ha hagyná. – szomorodott el rögtön

- Rákérdezhetek?

- Persze.

- Nicola az ugye?

- Ennyire látszik.

- Andrea én sem vagyok vak, ha van kedved öntsd ki a szíved.

- Megmondtam neki, hogy szeretem, erre ő azt mondta hogy elment az eszem, mert hogy ő 23 évvel idősebb nálam, és hogy a nagyobbik fia annyi idős mint én. Erre én azt mondtam neki, hogy engem nem érdekel, hogy hány éves, mert szeretem. Aztán ő folytatta tovább, hogy neki a nők csak arra kellenek, hogy legyen kivel lefeküdnie, és hogy legyen kivel megjelennie. Semmi mást nem akar már a nőktől.

- Hát ez elég durva, de szerintem akárhogy is tagadja te sem vagy közömbös az ő számára.

- Miből gondolod?

- Ne légy ennyire naiv, ha nem szeretne, nem gondolod, hogy kihasználná a helyzetet?

- Nem tudom mit gondoljak róla, néha annyira ellenszenvesen viselkedik.

- Honnan ismered?

- Apa barátja volt az egyetem óta.

- Pfff – na csak ennyit tudsz kinyögni

- Ne gyere te is nekem azzal, hogy ez valami apakomplexus. Hülyeség, egyszerűen szeretem, nem tudok mit tenni ellene. Ő is ezzel állított nekem. – bevallom először nekem is az jutott az eszembe, de ha nem hát nem.

- Apukád miatt lettél ügyvéd?

- Igen, ő akarta hogy védőügyvéd legyek. É se valójában mivel foglakozol?

- Az igazság az, hogy vegyész vagyok, de már azt sem tudom, hogy hol kapcsolják be a refraktométert. – mondtam mosolyogva

- Sosem értettem meg az embereket, akik kémiát tanulnak, mindig is csodáltam őket.

- Hidd el nincs benne semmi ördöngösség. Engem viszont sosem vonzottak a nyelvek, nem is tudok csak magyarul, szlovákul, angolul, németül és most tanulok olaszul. Nagyon tetszik a nyelv, ja meg beszélek csehül, de az olyan, mint a szlovák szóval az nem számít.

- Kérdezhetek valamit Kimiről?

- Persze. – na erre kíváncsi vagyok.

- Azt beszélik, hogy már nem vagytok együtt, és hogy azért nem is jön a tárgyalásra. Pedig az mindenképp jól jött volna, ha melletted áll.

- Andrea, hidd el nekem a mi kapcsolatunk a legnagyobb rendben, és azért nem lesz itt a tárgyaláson, mert én így akarom, neki így lesz a legjobb. Most ő számít, neki nagyobb szüksége van a nyugalomra, és valljuk be őszintén, ha megjelenne a bíróságon a riporterek, szétcincálnák.

- Ebben igazas van. – jelenttette ki – de most megyek akkor holnap reggel a bíróságon, és ne aggódj minden rendben lesz.

- Én nem aggódom, bízom a tudásotokban. – azzal elbúcsúzunk. Én visszamentem a szállodába. Elővettem az egyik kedvenc könyvem és újra nekiálltam olvasni, mert már néhányszor megvolt. Csak úgy unaloműző gyanánt. Este felhívtam Kimit, most ő vette fel a telefont. Éreztem a szomorúságot a hangjában, próbáltam felvidítani, de csak az lett a vége, hogy én is szipogtam a telefonban, mint egy kisgyerek. Mindjárt bőgök, pedig nem lenne szabad. Majd miután letettem, rögtön Michael hívott, hogy minden rendben-e, meg hogy kivel megyek holnap a bíróságra, mert ha gondolom akkor elkísér. A legjobbkor, annyira jó, hogy van Michael, ő olyan jó fej, igazi barát.

Szerdán reggel 6-ra kértem az ébresztést, majd felöltöztem. Megpróbálkozhaték a reggelivel, de úgy is tudom felesleges, ilyen állapotban egy falat se menne le a torkomon. De azt megállapíthattam, hogy a rózsaszín ruha tényleg jól áll. Feldobtam egy laza sminket, ja meg persze eltüntettem a bokámon a tetoválást, azt nem feltétlenül kell látnia a bírónak. Elég jól nézek ki. Csörgött a mobilom

- Hello Barbi, itt vagyok a hotelban.

- Máris lent vagyok. – oké táska, telefon, papírok, és mehetünk is. Bezártam a szobát és hívtam a liftet. Lent a földszinten ott állt Michael, megöleltük egymást

- Készen állsz?

- Igen, határozottan kijelenthetem, hogy mindent elviselek, és hogy mindenképp nyerni fogunk.

- Ezt a Barbit szeretjük mi mindannyian. – Michael kocsijával mentünk a modenai városi bíróságra. Nicola az épület előtt várt bennünket, majd elindultunk befelé, nem törődve a rengeteg fotóssal, meg újságíróval.

Kilenckor elkezdődött a tárgyalás, mindenki a helyén, ott volt Filippi, meg az ügyvédje. Andrea arca baljóslóan elsötétedett mikor meglátta a nőt. Meg akartam kérdezni, hogy miért, de akkor a törvényszolga bejelentette a bírót

- Mindeni álljon fel. Filippi kontra Patassy elnököl Fabrizio Genna

- Köszönöm. – szólt a bíró, aki egy az egyben úgy nézett ki mint az én ezredesem, remélem ez jót jelent. – Megadom a szót a vádnak. – helyes akkor csapjunk a lecsóba. Azzal felállt a nő, Angelika Costa, igazi ragadozó. Fekete szoknya volt rajta meg blúz, és egy pár olyan cipő, amiben egy normális nőnek tuti tériszonya lenne.

- A vád szólítja első tanúját, András Eprest. – na király beverettet ez a majom, na pont ő kellett ide – Remélem, jól olvastam a nevét?

- Igen. – válaszolt András

- Ugye nem okoz gondot, hogy angolul kell felelnie? – ó milyen rendes ez a nő hogy igy törődik ezzel a szerencsétlennel, én meg akaratlanul is elkezdtem fészkelődni a helyemen.

- Baj? – kérdezte halkan, és lényegre törően Nicola

- Az. – közben feleskették Andrást

- Kérem, mondja el mi a foglalkozása, és hogy honnan ismeri a kisasszonyt.

- Törzszászlós vagyok a Szlovák hadseregben, Patassy hadnagy nálam volt kiképzésen.

- Mesélne nekem arról, hogyan töltötte el a hadnagy azt a pár hónapot önöknél

- Tiltakozom, a kisasszony már nem hadnagy, és mi köze ennek az ügyhöz

- Costa kérem pontosítson.

- Bíróúr engedje, hogy folytassam

- Rendben. – Andrea a fülembe súgta, hogy az csaj több bírót is a markában tart, köztük a mienket is.

- Barbara tökéletes jelölt volt arra, hogy gyilkost csináljunk belőle, nem volt már mit vesztenie. Úgy jött a bázisra, hogy tudta mire vállalkozik, és hogy a hazájáért hajlandó meghalni, ha ezt parancsolják neki. Megkapta a kiképzést, ő volt a legjobb a rajban, csak a viselkedésével voltak gondok. Emlékszem egyszer, még újonc korában pálinkaivó versenyt rendezett másik 3 társával. Másnap mikor kérdőre vontam azt mondta, hogy a nők becsületét akarta megvédeni, - erre emlékszem, fú nagyon berúgtunk de én nyertem, és még nem voltam józan mikor a kihallgatáson voltam és kicsit fel volt vágva a nyelvem. Ez a majom meg ott ordítozott velem, hogy, hogy merek ilyet tenni, én vagyok az egyetlen nő a bázison, így is épp eleget kell hallgatnia miattam a miniszternek, most meg ez is. Kicsit próbáltam magamra erőltetni a megbánás álarcát de nem sikerült valami jól, képen röhögtem csórikámat. Azt jött a hegyi beszéd, majd végre kb. 30 perc után elengedett. Uram, mondtam neki egy tisztelgés kíséretében. Erre ő felkapta az iszapot, hogy, hogy merészelem le uramozni, mikor neki rangja van és, hogy őt azon kell szólítani. Akkor megkérdezte, hogy mi jut eszembe, ha egy ferde vonalat látok. Erre én már nem bírtam magammal és reflexből azt mondtam neki, hogy vasúti átjáró. Ó bakter ezt a pofátlanságot. Az első pillanatban azt vártam, hogy mikor vág szájon, de lenyelte és csak annyit mondott, hogy tűnés Én meg tisztelegtem a törzszászlósnak. Szép emlékek, mi? – Annak ellenére, hogy mint említettem voltak gondjai a viselkedéssel az életemet bármikor rábíznám a hadnagyra.

- Köszönöm bíróúr nincs több kérdésem. – látszott a nőn, hogy lelombozta András utolsó mondata. Nicola és Andrea összenéztek, majd Nicola kijelentette, hogy nincs kérdése a tanúhoz. A Bíró visszavonult ebédszünetre, majd olyan fél kettő körül folytattuk a tárgyalást. A vád hívta a következő tanút. Kedvenc Krisztámat, de ő is mi a jó életet akar. Nicola csak némán tűrte, hogy a ribi engem szid, azt állítja, hogy Stefan miattam halt meg. Jó lenne, ha végre valaki leállítaná a csajt, mert ha én fogom be a száját annak nem lesz jó vége, meg amúgy is mi köze ennek az egésznek az ügyhöz, nem értem Nicola stratégiáját. Hála az égnek mára be is fejeztük. Holnapi napra is kíváncsi vagyok, mi jöhet még. Visszamentem a szállodába, vettem egy meleg, hosszú fürdőt, majd felhívtam Kimit

- Szia Kicsi, jól vagy? – kérdezte

- Persze, csak hiányzol, de holnapután vége, azt majd a börtönben látogathatsz. – próbáltam viccesre venni a figurát.

- Ne mond ilyeneket.

- Mit csináltál ma?

- Semmi különöset, csak….

- Na mond milyen marhaságot, követtetek el már megint?

- Fát vágtam Roboval. – jelentette ki boldogan

- Ember azt meg minek, remélem nem esett bajod?

- Semmi, csak a fejsze nyele feltörte a kezem.

- Na szép, mondhatom csak egy pár napra, veszem le rólad a szemem, te meg nem vagy képes vigyázni magadra, de legalább jól esett?

- Hallod rég szórakoztam ilyen jól, is többet ér, mint akármilyen testedzés, minden izmom megmozgatta.

- Ennek örülök, mond meg Ildinek, hogy az emeleti fürdőben van körömvirágkrém, azzal kenjétek be a kezed, az majd segít. Kicsit csípni fog, de túl éled. Na megyek, elteszem magam aludni, majd holnap is beszélünk. Szeretlek.

- Én is, légy jó. – azzal letettem és lefeküdtem aludni.

 Csütörtök, fél 10 az újabb tanú, ellenem. Ralf Schumacher, mikor hallottam, akkor azt hittem megáll a szívem, ezek mindenről tudnak

- Mikor találkozott a vádlottal? – kérdezte Costa.

- azt hiszem április 2.- a volt a Bahrein-i nagydíj. Mondanom sem kell, hogy miután nem kaptam szerepet az idei évben mint pilóta, nagyon magam alatt voltam, és kicsit többet ittam a kelleténél, és nagyon kiütöttem magam. És akkor megjelent Ő, olyan volt, mint egy látomás, gyönyörű, erős, mint most is. –ó bazz, mi van megint, ufff. – Akkor én tapló odamentem hozzá és fel akartam szedni, ő mondta, hogy nincs szüksége társaságra. Én meg bunkó nem tágítottam, és rámásztam, ő meg nyomatékot adva előbbi kijelentésének egyszerűen szájon vágott. – egyszerű lényegre törő, a  ő nem tudott belekötni, ezzel nagyon mellé nyúlt. Nicola őt sem kérdezte, csak akkor azt tudnám miért vannak itt ketten is. Majd jöttek a záróbeszédek, Először Angelika, majd Nicola.

- Az az igazság, hogy nincs igazság. Patassy Barbara pontosan tudta, hogy bűnös, és tisztában van tettének mindennemű következményével. Mégis kérdem én nem jogos a felháborodása? Nem jogos a tett amit elkövetett? Most mondhatnák, hogy hova fajulna a világ, ha mindent erőszakkal intéznénk, mégis a körülmények , az előzményeket ismerve nem vonom kétségbe az ütés jogosságát, nem rovom meg Barbarát. Mert valljuk be mégis csak a merénylet után törtek rá a riporterek, és nem is lenne igazi ember, ha érzelmileg nem viselné meg a dolog. És mégis mit köszönhetünk mi olaszok neki. Kimit, hogy ál, mert Barbara mindig ott volt mikor szükség volt rá, egy tökéletes autót, ami verhetetlen, egy üzemanyagot, ami jobbá teszi a világot. Bíróúr kérem ennek fényében, hozza meg döntését. Köszönöm. – azzal Nicola leült

- A bíróság ítélethozatalra visszavonul, ami holnap délelőtt 9-kor lesz. – Gyerekek, legyen már vége ennek a szarnak, elegem van, ki vagyok bukva, segítsen már rajtam valaki, mindegy ki és hogyan, csak már szabadítsanak ki.

Holnap ilyenkor mindennek vége, vagy jól vagy nem, de mindenek, alig várom. Megint vissza a szállodába, telefon Kiminek. Nem beszéltünk sokat, mert épp sétálni indultak, már Petra és Péter is ott volt. Bízom Kimiben, hogy talál lehetőséget arra, hogy beszéljen Petra fejével, Nekem meg nem ártana megkeresnem Klaudiát. Majd elbúcsúztunk, megnéztem a mailjeimet. Az öcsém küldte, hogy meg vannak a teszt eredményei, meg elküldte a kódokat, amikkel meg tudják nézni az eredményeket. Irály kíváncsi vagyok, de meg kell várnom Kimit, meg Ramit. Nem lehetek olyan szemét, hogy nélkülük nézem meg, nincs is hozzá jogom.

- Kérem a vádlottat, álljon fel. – így tettem, ahogy jobbomon Andrea, balomon pedig Nicola, fél pillanatra hátra néztem és láttam, hogy Michael, Jean, Chris, Luca és még Bernie is így tesz, ez aranyos tőlük.

- a vádlott az ellene felhozott súlyos testi sértés vádjában ártatlan. Az ítélet jogerős, fellebbezésnek helye nincs.

- Mi? Ezt nem hiszem el – öleltem meg először Andreat, majd Nicolat

- Kisasszony még csak annyit, hogy ezen túl kérem gondolja végig a tettei következményét.

- Igen bíróúr. – próbálltam komoly arcot vágni, de valahogy nem ment. Újra megöleltem Nicolat.

- Ember csókold meg végre a csajt, és ne félj a jövőtől. – azzal magukra hagytam őket és az engem ünneplő közé vetettem magam.

- Barbara. – szólalt meg Bernie

- Majd. – azzal őket is ott hagytam, fogtam a telefonom és a terem előtt a földre, rogytam, Kimit hívtam.

- Tudod, hány éves leszek mikor te 100? – szegeztem neki a kérdést, elég fura, nem is válaszolt- 94, nem akarok nélküled megöregedni

- Kicsim mi történt? – kérdezte félve.

- Nyertünk

- Akkor mi bajod? – kérdezősködött tovább

- Semmi, csak veled akarok megöregedni. Mennem kell szeretlek. – letettem a telefont, megtöröltem a szemen és visszamentem a többiekhez.

- Vállalod? – kérdezte Berni

- Igen, de akkor az lesz, amit én mondok

- Persze. - vágta rá.

- Na gyerekek irány a vendéglő, a közelben foglaltattam asztalt. – mondta Schumi és mi mindannyian elindultunk ünnepelni.