Kedd reggel van, csak azt nem tudom, hogy vajon hova veszett el az elmúlt pár nap. Valahogy minden kiesett az agyamból, egészen a pénteki ítélethirdetéstől nem nagyon emlékszem semmire.  Valójában most is a telefonom csörgése térített magához.

- Szia Barbi. – szólt bele a hang, ami Berniere emlékeztetett.

- Hello Bernie, már itt vagyok Nizzában. – Nizza Monacótól 18 kilométerre van, nyugatra, szóval nem értem magam.

- Miért Nizza felé jöttél?

- Hallod Bernie fogalmam sincs. Hol találkozunk?

- A Casinoban várlak

- Oké – bontottuk a vonalat, és én elkezdtem azon tűnődni, hogy vajon miért mentem Nizza felé, de semmi használható magyarázatot nem találtam a dologra. Hamarosan meg is érkeztem, a Casino előtt a boy elvitte a kocsim. Én meg bementem az épületbe. A bejárattal szemben ott van a nagy lovas szobor, amin Albert herceg valamelyik felmenője van, és aki szerencsét hoz a játékosoknak.

Én a vendéglő felé vettem az irányt. Minden olyan kihalt, sehol senki. És akkor kapcsoltam, hogy ez a hely ilyenkor reggel nem is csoda, hogy ennyire kihalt, mivel itt nem igen szokás reggelire találkozót szervezi. Bernie ott ült az egyik asztalnál háttal nekem, de meghallotta, hogy jövök, felém nézett, megtörölte az arcát majd felállt, mire odaértem.

- Üdv. – köszönt ő először. Ha egyszer megöregszem ilyen energia dús szeretnék lenni mint ő.

- Szia. – majd az elmaradhatatlan pusziszkodás, ezt mondjuk, kihagyhatnánk, de ezek nem tudnak e nélkül a gesztus nélkül élni.

- Ha nem gond neked is rendeltem reggelit. – azzal az asztalra mutatott, ami tele volt minden földi jóval

- Már miért lenne baj, farkas éhes vagyok. – válaszoltam mosolyogva

- Helyes, akkor, ha nem gond közben megbeszéljük a részleteket.

- Rendben, hallgatlak.

- Arra gondoltam, hogy beszélhetnél a szállodák biztonsági főnökeivel.

- Rendben, meg jó lenne, ha összehívnád a csapatokat és tájékozatnád őket a helyzetről.

- Jó ötlet. – mondta és kortyolt egyet a narancsléből.

- Meg a sajtóeseményeket is minimalizálni kellene, ha lehetséges.

- Mire gondolsz pontosan?

- Hogy jó lenne ha csak a verseny után lenne, és tényleg csak az első 3 pilótának kellene.

- Meglátom mit tehetek, vagy esetleg, te meggyőzhetnéd a riportereket.

- Ha nincs más lehetőség. – vágtam elég fancsali képet.

- Na akkor holnap 9-re összehívom a csapatokat és mindenkit felvilágosítunk a jelen helyzetről. Utána meg átnézzük a pálya minden zugát, és a szállodák biztonsági főnökeivel is megejtjük a találkozót.

- Rendben.

- Narancslevet?

- Lehet, kösz. – nyújtottam a poharamat.

- És amúgy mi a helyzet veletek?

- Kivel? – kérdeztem vissza csodálkozva

- Hát veled meg a mi kis világbajnokunkkal.

- Megvagyunk

- Szereted? – miért van az, hogy mindenkit ez érdekel

- Igen szeretem – vágtam rá határozottan

- Kár. – basszus most tényleg jól halottam

- Miért? – Barbi fogd be a szád

- Mert elég jó páros lettünk volna. – fúj, már meg is bántam, hogy bele mentem ebbe a melóba. De legalább csörög a telefonom.

- Bocsi ezt fel kell vennem.

- Oké – és tovább folyatta a kajálást.

- Szia kicsim- szólt bele az ismerős hang.

- Kimi annyira hiányoztál, hogy el sem tudod képzelni.

- Hát hamarosan találkozunk, mert már megérkeztünk Monacóba.

- Annyira jó ezt hallani.

- Itt van Petra és Péter is. – mondta Kimi

- Lényeg hogy Petra itt van és valamit elkövetünk majd, hogy megoldódjon ez a helyzet, de most leteszem,hogy minél előbb végezhessek és mehessek hozzád.

- Szeretlek.

- Én is, hamarosan találkozunk. – azzal letettem és visszamentem Berniehez

- Hallom megérkezett a mi ki üdvöskénk – csak ne hallanám a hangjában azt a gúnyt.

- Igen. – válaszoltam röviden és felettébb nagy érdeklődést mutattam a vajas pirítósom iránt.

- Apropó ha már itt tartunk, hol volt Kimi, miért nem volt veled a tárgyaláson?

- Mert jobbnak láttam, ha nem jön velem, így nem tudtak belékötni. És ott ahol volt legalább biztonságban volt. Nem is áll szándékomban elárulni, hogy merre volt. Ha megbocsátasz, most akkor megyek. Holnap ugyan itt reggel 9-kor. További kellemes napot. – Azzal ott hagytam a pasit, de rendesen. Nem nagyon tudtam magam türtőztetni, már alig várom, hogy megöleljem a férfit, akit szeretek. A Casinoból egyenesem a Forum Hotelhez hajtottam, ki a kocsiból, be az épületbe, irány a recepció. Elkértem a szobám kulcsát, majd be a liftbe, 4. emelet, de nem a saját szobámba mentem, hanem Kimihez. Kopogtam, de meg sem vártam a választ, egyenesen berontottam szobába és Kimi nyakába ugrottam.

- Istenem annyira hiányoztál.

- Kicsim, te is nekem, annyira jó hogy végre itt vagy mellettem. És annyira bánt, hogy nem lehettem veled a tárgyaláson.

- Szerelmem azzal most ne is foglakozz, ami volt elmúlt, de van egy meglepim – az asztalhoz léptem, és bekapcsoltam a számítógépét, nem tudta elképzelni sem, hogy mit akarok.

- Én most semmi másra nem vagyok kíváncsi csak rád, szóval hagyd azt a gépet, és végre csókolj meg. – kapott egy gyors puszit és tovább ügyködtem a gép mellett. Már az internetes kapcsolat is meg volt, ráklikkeltem a cégem website-jára, és

- Tessék írd be ezt a kódot, ide. – mutogattam a képernyőn, hogy hova.

- Mi ez?

- Megvan a DNS- teszt eredménye, ha akarod, addig itt hagylak.

- Ne mondj ilyeneket, szeretném, ha itt lennél mellettem.

- Rendben. – odahúztam egy másik széket és leültem mellé. Feszülten vártam, ahogy beírja a számsort, majd az eredményt, és, és,és… Nem az övé, ez most jó, vagy rossz, nem tudom eldönteni, de látom ő maga sem. – Sajnálom. – mondtam egy ölelés kíséretében.

- Nincs semmi gond. – mondta de valahogy fura volt a hangja, jobb, ha nem feszegetem a témát, és azt is ráér holnap megtudni, hogy a FIA-nak dolgozom. – Tudtad, hogy Bernie holnapra összehívott egy rendkívüli megbeszélést?

- Nem – hazudtam, most már sokadszorra.

Kedden reggeli után már ott is voltunk a Casinóban, minden csapat, minden pilóta. Kimivel érkeztem, kézen fogva, aztán megjelent Bernie

- Barbara jössz?

- Persze. – megcsókoltam Kimit aki elég furcsán nézett rám, majd elindultam Bernie után aki egyenesen a pódium felé ment. Bele is kezdett a mondokájkába, de nem húzta hosszúra.

- Olyan helyzettel találtuk magunkat szemben ami még sosem fordult elé, és azért kértem fel egy ismerősömet, hogy segítsen nekünk ebben a helyzetben. A jelenlévők közül már néhányan biztosan ismerik azt a személyt akire most rászorultunk. Szeretném bemutatni Barbara Patassyt – felém mutatott és tapsolt ahogy mindenki ott a teremben, odaléptem a mikrofonhoz.

- Köszönöm. – finoman leintettem őket. – nos mint már Mr Ecclestone is említette, hogy olyan a szituációval állunk szemben, hogy nagyon körültekintőknek kell lennünk, és ezért megkérek mindenkit, hogy próbáljon együttműködni. Tudom, néha nehéz lesz de mindannyiunk érdekei ezt kívánják. Az első és legfontosabb teendőnk, hogy minden egyes csapat szálláshelyét átvizsgáljuk, és szeretnék beszélni a csapatok biztonsági szakembereivel. Mr Ecclestone szabad kezet adott, és arra gondoltam, hogy a sajtórendezvények is elmaradnak, csak a verseny utáni, az első három pilótával szigorú felügyelet mellett, nem. Lehet, hogy kicsit túl soknak tartjátok majd az óvintézkedéseket, és én is néha túl szigorúnak tűnhetek majd, de meg kell, hogy értsétek ez itt már még nem a szórakozásról, szól. – valaki jelentkezett a tömegben- Igen? – Briatore volt

- Kislány úgy adod elő itt magad, mint aki teljes mértékben, tisztában van a dolgok lefolyásával. – úgy beszél, mintha együtt őriztünk volna libákat a réten, de nekem sem kellett több.

- Most nem arról van szó, hogy ki mennyi pénzt veszthet, most arrról van szó, hogy emberéletek forognak kockán. Már 2 ártatlan halt, meg azért mert van egy őrült, akinek valami baja van a Forma 1-el. Azt hiszem nyugodtan, mondhatom, hogy ez már nem játék, szóval szeretnék mindenkit megkérni, hogy legyen mindenben a segítségünkre.

- De te még mindi a Ferrari alkalmazottja vagy? – kérdezte Ron Denis

- Igen és az is maradok, abszolút nem érdekel, hogy ki mit gondol erről, és nem akarom azt hallani valakitől is, hogy így a csapatom könnyen juthat majd a többi csapat adataihoz. Mindenkit biztosíthatok a felől, hogy a Ferrari nincs rászorulva arra, hogy a többi csapat adataival visszaéljen. – kisebb mocorgás és kuncogás támadt a teremben. – Szóval akkor a mai nap folyamán megjelenek a szállodákban és próbálom mindezt úgy, hogy a pilótákat a legkevesebb kellemetlenség érje részemről. Köszönöm. – azzal úgy, ahogy voltam ott hagytam őket. Majd Kimivel mentünk vissza a hotelba, egész úton nem szólt hozzám. Tudtam, hogy megérdemlem, mert nem mondtam el neki a dolgot, kicsit szarul is érzem miatta. Végül a szobában megszólalt

- Holnap jön Jenny.

- De jó. – vagy mégsem.

- Holnap írjuk alá a válást. – ó basszus, hogy lehetek ekkora barom, hogy felejthettem el, tiszta hülye vagyok.

- Kimi elkísérjelek?

- Nem kell, neked is van elég bajod, majd holnap délután találkozunk. Te én, Felipe, Raffaela, Jenny, Rami, Péter és Petra, és akár egy jót bulizhatnánk is. – csak ne hallanám a szomorúságot a hangjában.

- Kimi annyira jó, hogy vagy nekem. – megöleltem – bocs de most mennem kell, sietek. Szeretlek.

- Igen. – mondta szomorúan, megöleltük egymást. Miért vállaltam el ezt a melót, így is elég kevés időt tudunk együtt tölteni. Nem mondja, de látom rajta, hogy zavarja. Nem mondhatom neki, hogy én sem gondoltam, hogy ez lesz, én vállaltam. De nincs mit tenni, én is inkább lennék mellette mikor aláírja a válási papírokat. 12 szállodát kell átvizsgálnom, meg a Paddockot.

Szarul aludtam az éjszaka, forgolódtam, agyaltam, magamon Barbi, meg a többieken. Hogy nem az enyém a kicsi, meg, hogy mi lesz Ramival és Petrával. Mi a frász lesz velünk Jenny válni, akar, én meg erre nem voltam kész. Itt van Barbi, vele sem tudom, mi van. Tényleg munkamániás, és nem ismeri a tréfát, és olyan mintha kerülne, szeret, vagy nem szeret, nem tudom, lehet tényleg csak a megmentési kényszer miatt, van velem. De abban biztos vagyok, hogy én szeretem.

Tizenegykor találkozó Jennyvel, meg a két ügyvéddel, el kellene indulnom. A Rascasban foglaltattam asztalt. Életem talán egyik legszomorúbb napja, és odakint mégis süt a nap csiripelnek a madarak, és a frissen nyírott fű illata száll a levegőben. El kellett volna fogadnom Barbi ajánlatát, de akkor egész nap lelki ismeretfurdalása lenne, hogy nem végezte el a munkáját rendesen, nehéz lesz, de túl leszek rajta. Kimi belépett az étterembe, a nagy ablakokon beszűrőd9tt a kora nyári nap fénye. Már Jemmyék is ott voltak. Még mindig gyönyörű volt, mintha saját maga is egy égitest lenne, úgy sugárzott a boldogságtól. Láthatóan jó kedve van, és még mindig gyönyörű. Jenny észre vette Kimit, felé mosolygott, majd nagy nehezen felállt és odament hozzá. Néhány pillanatig csak némán nézték, majd megölelték egymást.

- Szia Kimi.

- Szia Jenny, fú ez az volt, amit éreztem, a kicsi?

- Igen. – mondta Jenny mosolyogva

- Szabad? – kérdezte Kimi kicsit félve

- Persze. – Jenny megfogta Kimi kezét és a hasára rakta, a kicsi még mindig mocorgott.

- Istenem ez ilyen hihetetlen érzés.

- Üljünk le. – szólt végül Jenny. Sokáig nem szóltak egymáshoz, csak hallgatták a 2 ügyvédet akik felváltva beszéltek a vagyonmegosztásról, meg arról, hogy még meggondolhatják magukat, és végül az orruk alá bökték a szerződéseket, amit mind a ketten aláírtak. Az ügyvédek távoztak, Kimi meg ott ült Jenny mellett és azon tűnődött, hogy vajon most hogyan tovább

- Jenny mi a terved ma estére?

- Semmi.

- Arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk együtt valahova bulizni.

- Mi?

- Nem csak ketten, a többiekkel, Felipeékkel, meg Ramival, és Barbi unokatesójával.

- Én benne vagyok. És mi van veletek?

- Ennyire látszik, hogy nem tudom.

- Kimi hisz ismerlek,- azzal megsimította az arcát- Igaz a kapcsolatunk a végén már nem volt az igazi, de azért megismertük egymást, bár Barbit nem ismerem igazán,, bizton alíthatom, hogy szeret.

- Gondolod? – kérdezte Kimi elgondolkodva

- Igen, már akkor szerettet, mikor engem először hívott fel telefonon.

- az lehet, de most mégis Bernievel fog dolgozni, és nem bízom a pasiban.

- De Barbiban bíznod kell.

- próbálok, de… - és akkor mind a ketten az ajtó felé néztek. Barbi és Rami léptek be rajta. Kimi vonásai megkeményedtek, erre Jenny megszólalt.

- Kimi lehet nem nekem kellene elmondanom, de Rami és Barbi közt nem volt semmi.

- Honnan veszed?

- Elmondta. – bazz de nekem miért nem. Már itt is vannak, Barbin ugyan az a ruha van mint tegnap.

- Sziasztok gyereke, már mind a ketten szabadon? – kérdezte Rami egy fülig érő mosoly kíséretében.

- Igen. – válaszolta Jenny jókedvűen.

- Jól nézel ki. – mondta Barbi Jennynek miközben, megölelték egymást

- De te már kevésbé.

- Tudom, egész éjjel fent voltam, sőt most végeztem az utolsó szállodával. De hulla fáradt vagyok.

- Akkor ha akarod visszamehetünk a szálloda. – mondta Kimi de nem nézett rám, már megint valami baja van. Egész úton nem szólt hozzám, már a szobában voltunk mikor kibökte végre, hogy mi baja.

- Kimi velem van bajaod, vagy egyszerűen az egész élettel?

- Miből gondolod, hogy bajom van?

- Most válltál  el a nőtől akit szerettél.

- Jennyt már rég nem szerettem, de te miért nem mondtad el, hogy nem feküdtél le Ramival?

- Számít ez most valamit is?

- Igenis számít, tudod fontos vagy nekem, de ha nem bízol bennem.

- Istenem megint ez a bizalomkérdés. – érzem, kezdek kiborulni.

- Barbara szeretnélek megölelni, de félek,hogy már nem lesz olyan mint régen

- Kimi te most szakítani akarsz velem?

- Nem csak…

- Csak szünetet akarsz?

- Nem, csak azt akarom, hogy megölelj, és azt mond, szeretsz. És én tudni fogom, hogy megváltozott- e valami.

- Kimi szeretlek. – mondtam, és megöleltem

- Barbi én is szeretlek. – megcsókolt

Pihentünk kicsit azt megbeszéltük, hogy elmegyünk bulizni este a többiekkel. Míg én megfürödtem Kimi felhívta Felipet, hogy van e kedvük jönni, de valami oknál fogva Lipe visszautasította az ajánlatot. Majd felhívat Ramit, és vele is megbeszélte a dolgot, meg is egyeztek, hogy Rami és Jenny együtt jönnek majd utánunk. Miután lefürödtem lementem Petráékhoz, hogy őket is meghívjam estére. Csak a harmadik kopogtatásra nyitottak ajtót, vagyis Péter egy szál köntösben.

- Á, hello Barbi, gyere be. – bazz Petra remélem nem csináltál semmi marhaságot.

- sziasztok, mi a tervetek ma estére, mert Kimivel arra gondoltunk, hogy esetleg csaphatnánk egy görbe estét, és elmehetnénk valahova bulizni.

- Én benne vagyok. – vágta rá rögtön Petra.

- Király, akkor egy óra múlva a hallban.

- rendben, de hova megyünk? – kérdezte Péter.

- azt még nem tudom, de több mint valószínű, hogy a Casinóba. De én most lépek, hagylak benneteket készülődni. – Visszamentem a szobánkba, Kimi az egyik fotelban ült, farmer volt rajta meg egy kék ing.

- Na mit mondtak?

- Egy óra múlva találkozunk.

- Helyes, Ramiék később jönnek utánunk.

- Ez egy nagyon jó ötlet. – azzal kapott egy puszit.

- Ez meg még jobb. – és megcsókolt, valahogy nem akarózott abbahagynom, de mégis muszáj. Át kellene öltözn9m, odaléptem a szekrény elé, Kimi meg az ágyra vágta magát, és csak vigyorgott.

- Min mosolyogsz?

- Semmin, csak szeretem nézni, amit csinálsz. – ó de aranyos, na nesze paraszt, elővettem a kipécézett ruci, felakasztottam a szekrény ajtajára, és elkezdtem vetkőzni. A felsőmet lazán hozzávágtam Kimihez, majd belebújtam abba a halványlila rövid ruhába, egész jól nézek ki benne, konstatáltam magamban.

- Jó ez a ruci ami rajtad van. – közeledett felém Kimi mosolyogva

- Ja és rajtam is fog maradni. – csaptam rá a kezére – indulnunk kell.

- Tudom. – a kezem nyújtottam, majd lementünk hallba, ahol már Péterék vártak bennünket. Három lépés távolságra egymástól. Petra is nagyon jól nézett ki, piros ruha volt rajta, ha így látja meg Rami, akkor tuti megbolondul. A fiúk úgy üdvözölték egymást, mint a legjobb barátok. A Casinóba gyalog mentünk, jót tett a séta. Kimi beváltott egy csekket, majd kiosztott egy szép adag zsetont mindenkinek. Kicsit játszottunk, majd kerestünk egy asztalt, épp mikor leültünk megláttuk Ramit és Jennyt. Kimi intett nekik, hogy jöjjenek oda hozzánk. Elég érdekes pár pillanat következett. Nem tudtam kire, figyeljek, Rami arca sugárzott a boldogságtól mikor meglátta Petrát, ezt hirtelen megfagyott a tekintete, ahogy megpillantotta Pétert. De ennél érdekesebb volt mikor Kimi Bemutatta Pétert Jennynek, a csaj enyhén szólva zavarban volt, nem láttam még ilyennek. Leültek hozzánk az asztalhoz, Rami végig Petrát bámulta, nem szólt semmit csak az egyik poharat a másik után küldte magába, na ennek sem lesz jó vége.

Petráék kb. 11 –kor leléptek, Rami pedig se szó se beszéd eltűnt. Hármasban maradtunk, mi olyan fél egy körül távoztunk, hazakísértük Jennyt, majd a szobánk felé vettük az irányt. Már az ajtón belül voltunk, és én nem bíztam magammal, megcsókoltam. Elkezdtük egymás vetkőztetni. Már a kanapé előtt a földön feküdtünk mikor megszólalt a mobilja. Reflexből megnézte ki az

- Ram.

- Oltári. – kérdőn nézett rám – vedd fel – mondtam

- Mi van? – szólt bele elég durván- Nem érdekelsz… Van jobb dolgom is… Tudom, ott leszek… - letette, majd felém fordult. – Ramiért kell mennem a Casinóba, mert annyira részeg, hogy nem bírnak vele.

- Várj, én is veled megyek. – próbálok ó pofát vágni, de nem nagyon megy. Lementünk a garázsba, beültünk Kimi kocsijába, hamar meg is érkeztünk

- Szeretnék elnézést kérni. – mondta egy öltönyös pasi

- Semmi gond, én tartozom bocsánat kéréssel- azzal átadott egy csekket a pacáknak, biztos egy szép nagy összeg van rajta. Megérkezett Rami két szekrénycsávó kíséretében, tényleg jól elintézte magát

- Hello cicus. – szól oda nekem, majd rám tehénkedett. Én meg a kocsihoz vezettem és beültettem.

- Vigyázz a fejedre. – de direkt az autó tetejébe vágtam neki, holnap úgysem ettől fog fájni a feje. – bocsika. – mondta kicsit mosolyogva, de Kimi elég csúnyán nézett rám. Bazz még rám van kiakadva, Rami elcseszi az esténket, és ő még rám haragszik, na jó nem húzom fel magam. Visszamentünk a szállodába, lefektettük Ramit Kiminél, így ő kénytelen volt nálam aludni.

- Kimi ébredj - böködtem őt. – elaludtunk, már 8 óra. Ébredj. – de valahogy nem lehetett belé életet verni.

- Nyugi már fent vagyok. – még mindig benne van a tüske a tegnapiért. Már csak a cipőmet kellett felvennem, ő meg még csak most tápászkodik ki az ágyból.

- Ember egy kis életet a haldoklásba. – vágtam a fenekére.

- Auuuu ez fájt. – na végre már ő is mosolyog. Rohantunk ezerrel, hamarosan meg is érkeztünk a pályára, és csodálatos módon még csak nem is késtünk el

- Ügyes légy. – kapott egy puszit mielőtt beült a kocsiba. Úgy kellene csinálnom, mint aki melózik, mert egyszer csak megkérdik tőlem, hogy miért kapom a fizumat. Beültem az egyik monitor elé és nekiálltam számolni. Egész jól haladtam, de megjelent Jenny és én rögtön lerohantam.

- Ugye ő az?

- Ki? – teszi nekem itt az ártatlant

- Péter a gyereked apja?

- Igen, ő, de nem akarok tőle semmit.

- Jenny ne nézz madárnak, ugye ezt magadnak sem hiszed el.

- Áááá. – az egyik kezével elkapta a karom, a másikkal a hasához kapott és összegörnyedt a fájdalomtól. Én meg láttam, hogy elfolyt a magzatvíz.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz, csak lélegezz.