Alan már ott várt bennünket a ház előtt. Bemutattam a két pasit egymásnak, majd felballagtunk a lakáshoz.

- Remélem tetszeni fog. – minél előbb beengedsz annál jobb lesz neked.

- Alan sok a duma, inkább állj félre és lássuk a medvét. – mondtam majd beléptem a lakásba, ami egyszerűen csodás lett, pont olyan, mint amilyenre számítottam. Tökéletes kis kuckó két embernek. – Meg akarom venni. – jelentettem ki Alannek.

- Majd megbeszéljük a részleteket, de most mennem kell, mert van egy találkozóm, és gondolom ti is szeretnétek pihenni.

- Mindet kösz, majd hívlak. – mi tagadás igaza van, eléggé le vagyok fáradva. Alan elment, én meg körülnéztem a konyhába, a pasi volt olyan rendes és feltankolt kajával, így egy gonddal kevesebb

- Éhes? – kérdeztem röviden

- Valami jöhet. – vágta rá Adrian, így csináltam pár szendvicset, majd ledobtam magam mellé, és tévét néztünk. A nappali, meg a konyha egy térben volt. A lakás belvilága 5 méter magas, így a háló rész a konyha felett volt. Nem tudom mennyire lesz célszerű a szagok miatt, de ahogy magamat ismerem, úgy sem fogok sokat főzni. Aztán eltettük magunkat aludni, hétfőn reggel friss kávé illatára ébredtem. Kell ennél több, tökéletes, pasi, tökéletes otthon, és még ágyba is kapom a reggelit.

- Mit szólnál ha csinálnánk egy James Bond maratont?- kérdezte Adrian

- Huh én benne vagyok, csak szerintem nincs itthon semmi film.

- Én találtam a közelben egy kölcsönzőt, mikor reggel a boltban voltam, és már ki is vettem az összeset, és vettem mellé popcornt.

- Hallod ember, nagyon tudsz.

- Szeretlek. – oké, erre most mit mondjak, lehet itt lenne az ideje, hogy komolyra fordítsam a dolgok menetét, így hát megcsókoltam, de úgy hogy azt hittem belepistulok, innen már nincs visszaút, csak előre, de jó lesz nekem vele. Remélem. Na akkor végignéztük mind a 21 részt és rájöttünk arra, hogy Daniel Craig a legjobb James Bond. Szerdán korán indultunk Silverstoneba ott aztán elváltak útjaink, de megegyeztünk, hogy visszajön hozzám péntek este.

 Egész jól mentek a dolgok, a kocsi tökéletes, a keverék kiváló, csak valahogy Kiminek nem ment a dolog, de teszek rá. Most az van, hogy én érzem jól magam ő meg nem, eddig mindig az volt, hogy a körülöttem élők elszívták az életerőmet, de ezt ezentúl nem hagyom, boldog szelek, ezt így eldöntöttem magamban, és kész. Megbeszéltem Lipevel, hogy szombaton eljönnek hozzám, látogatóba, legalább főzök valami finit, csak abban bízom, hogy Kimit nem hozzák magukkal, mert annak nem lesz jó vége.

Össze is csaptam a konyhát, három fogás, Rokfortmártásos, sonkás ravióli, töltött csirke, és őzgulyás, házikenyérrel, abban mindig jó vagyok. Desszertnek meg Sacher torta, csak kifejezetten Adriannak, és még Finn almatorta, de hogy minek. Hiszen Kimi nem is jön. Jól el voltunk ketten a Konyhában Adriannal.

- Biztos jó ötlet?- kérdezte Kimi, mikor beértek a lépcsőházba

- Ígérem, hogy jól fogod magad érezni. – jelentette ki Rafaella.

- És ki ez a tag?

- Egy volt kollégám, most költözött Fioránoba, és azért hívott, meg egy vacsira.

- Kicsit hülyén érzem magam, na de ez is jobb mint otthon ülni, és tétlenül bámulni a tévét. – azzal meg is érkeztek az ajtóba. Majd Felipe becsengettet.

- Adrian, kinyitnád kérlek, mert ki kell vennem a sütit.

- Persze, megyek. – és megtörölte a kezét majd az ajtóhoz lépett. – Sziasztok, gyertek be. – invitálta be őket, akkorra már én is ott voltam mellette, és akkor megpillantottuk egymást Kimivel.

- Te? – kérdeztük egyszerre

- Rád nem számítottam. – ezt is egyszerre, ami elég vicces is lehetne, ha most nem lennék tiszta ideg miatta. – Gyertek be. – mondtam és is nekik. Mindenki mindenkit üdvözölt, persze Kimivel, csak úgy óvatosan. – Csüccsetek le, a kaja már kész is van, a legjobbkor jöttetek.

- Ezt neked hoztuk. – adott át Lipe egy dobozt, amit én rögtön ki is nyitottam, egy kézzel festett váza volt benne.

- Ez gyönyörű, de nem kellett volna. – mondtam majd a lépcső hátsó falára, raktam ami, mint könyves szekrény is funkcionált.

- Ha már itt vagyok, én is hoztam neked valamit- fú de kedvesen mondta, és amúgy is senki sem hívta, mi a fenének jött ide. Ő is átadta a dobozt, egy jóval kisebbet. Amiben egy apró Swarovsky maci volt. Tök helyes, de azért mégsem ugorhatok a nyakába, hogy mennyire tetszik. Azért egy Kösz- t kipréseltem magamból, és a váza mellé raktam. Mindenki asztalhoz ült.

- Kinek mit hozhatok inni, a kaja mellé?

- Nekem csak egy ásványvizet. – mondta Rafaella.

- Nekem valami töményet. – válaszolt Lipe, amire Kimi és Adrian is némán rábólintottak. Kitöltöttem nekik a Becherovkát, amiből magamnak is töltöttem. Aztán tálaltam a kaját.

- Várj, segítek. – ajánlkozott Adrian

- Kösz. – azzal behoztunk mindent, és végül a desszert.

- Almatorta? – kérdezte Kimi röviden

- Igen.

- Barbi még anyámnál is jobban csinálja az almatortát, csak nem árulja el a titkát. – még jó, hogy nincs semmi a kezemben, mert akkor tuti leejteném. Nyugi lélegezz az oxigénhiány nagyon csúnya dolgokat, tesz az agysejtekkel. Majd jött a sima asztal melletti dumálás.

- Kösz a papírokat. – mondta Rafaella

- Milyeneket? – kérdeztem vissza, mert halvény lövésem sem volt arról, hogy miről beszél.

- Tudod a Cryos intézetről, meg a béranyákról

- Ja, nincs mit. – oké inkább fogtam volna be. Az egy dolog, hogy Kimi tudja, de attól még hogy egy ágyban alszom Adriannal, neki nem feltétlenül kell tudnia róla.

- És úgy döntöttünk, hogy keresünk egy béranyát. – folytatta, Lipe. – Meg is beszéltünk egy időpontot az intézettel, és azt mondták, hogy az lenne a legjobb ha az anya egy ismerős lenne.

- Értem. – válaszoltam

- És miért ne lehetne Barbi. – a fasz kivan, Adrian a drága, hogy mondhat ilyen

- Mi? Én? – prüszköltem bele a poharamba

- Nem is rossz ötlet. – örvendezett Rafaella

- Nem én ebbe nem megyek bele, és kész.

- Nem kell lefeküdnöd Felipével

- Képzeld, tudom, de akkor sem, és erről nem nyitok vitát. – és akkor megszólalt Kimi

- Barbarának tuti megvan az oka arra, hogy ne menjen bele ebbe, és biztos erősebb, mint egy barátság. – na tessék kellett neked megszólalni, erre most mit mondjak, hogy az életbe kérhetnek tőlem ilyet, a pofám leszakadna.

Csörög a mobilom, vagy csak a fejem zúg, nem ez a mobil. Hol vagyok, és miért fáj ennyire a fejem. Meg kel keresnem azt a szart, mert mindenkit felébreszt. De álljunk csak meg egy szóra, de kik azok a mindenki, és hogy kerülnek ide. Keresztülmásztam egy testen és az ágy mellett megtaláltam a telefonom. A jobb kezemen támaszkodva felvettem a telefont.

- Halló?

- Szia Barbi, Lipe vagyok, remélem, nem ébresztettelek fel.

- Á dehogy, - és mellé egy óriásit ásítottam.

- Csak azért hívtalak, hogy gondold át a tegnap estét.

- Oké. – de mi volt tegnap este.

- És na ijedj meg, majd találkozunk.

- Persze. – azzal letettem, már kezdenek bevillanni a tegnap este képei, fú megint sikerült kiütnöm magam. Próbáltam visszamászni az ágyba, és akkor láttam, hogy egy kéz lóg le az ágyról. Kimi keze, megismertem a tetkóról. Ott feküdt hanyatt, tátott szájjal, óvatosan felemeltem a takarót, hogy tisztán lássak, de hála az égnek boxer volt rajta. Azt hirtelen valaki mocorgott a másik oldalon, a vánkosnál előkerült egy láb, volt egy érzésem, hogy kinek a lába lehet, és nem is nagyon tévedtem. Adrian feküdt az ágy másik oldalán, ő is elég zúzott volt. Óvatosan kimásztam az ágyból, majd szó szerint lemásztam a nappaliba. A lépcsőn, és a nappaliban is ruhák hevertek szanaszét. Mi a túrót vittünk mi véghez a múlt éjjel. Lezuhanyoztam, majd főztem egy jó erős kávét

- Ááá – hallottam két öblös ordítást fentről

- Mi van fiúkák felébredtetek? – annyira élvezem a helyzetet.

- Fel. – felelte Adrian, közben pedig belebújt a gatyájában

- Mi történt? – kérdezte Kimi

- Semmi, kidőltetek, és én ágyba dugtalak benneteket.

- Én valahogy másra emlékszem. – mondta Kimi kajánul vigyorogva

- Te max csak a kezedet a zsebedbe. – Mondta Adrian, van nálam egy jó pontja.

- Gyertek le van reggeli, meg kávé.- Ők leverettek és az asztalhoz ültek, engem meg elkapott a röhögés.

- Mit nevetsz?

- Semmit, csak azon hogy, hogy néztek ki. Baj?

- Nem csak te is végignézhetnél magadon. – mondta Kimi, és abban a pillanatban megszólalt a telefonom, újra, de most a legjobbkor, és milyen jó hogy nem értik mi szól. Tuti díjaznák a Csapdától a Leszek a szexuális tárgyad.

- Halló.

- Szia Barbi, Petra vagyok, csak azért hívlak hogy megkérdezzem, nem baj e hogyha Kimi és a szülei nálad lesznek az esküvő alatt?

- Miért lenne baj? De nem úgy volt hogy Finnországban lesz.

- De csak aztán arra jutottunk, hogy inkább idehaza. – mondta Petra, és annyira boldog volt. – Te figyi nem tudod mi van Kimivel, Rami állandóan hívja de nem veszi fel?

- Itt van nálam.

- Kibékültetek? – de mi ezen olyan meglepő

- Nem, akarsz vele beszélni?

- Persze. – azzal átadtam Kiminek a telefonom, ő meg rögtön elkezdett finnül dumálni. Én meg odaléptem Adrianhoz, hogy megcsókoljam, de abban a pillanatban az ő mobilja is megszólalt, őt az anyja hívta, azt hiszem, legalább is azt vettem ki a német szövegből. Én meg nekiálltam takarítani, mit ne mondjak elég nagy kupit csináltunk, de megtaláltam Kimi telefonját, benne volt a jégben amiben tegnap a Becherovkát hűtöttük. Elég sokáig beszéltek, előbb Adrian végzett, odalépett mellém

- Sajnos haza kell utaznom. – mondta szomorúan

- Baj van? – éreztem valami nincs rendben

- Nem minden oké, csak anya hívott, hogy nagyi leesett a lépcsőn.

- De jól van ugye?

- eltört a lába, de tudod ő már nagyon öreg, és most is a kórházban van. – nagyon szeretheti a mamáját, mert látszik rajta, hogy megviseli a dolog

- Akarod, hogy veled menjek?

- Nem kell, majd beszélünk. Most hívok magamnak egy taxit. – Már lent álltunk a ház előtt és a taxit vártuk. Nem akartam,hogy egyedül hagyjon, vele akartam lenni, elég önző vagyok, de nem fogom kibírni ezzel a majommal odafent, mert nem úgy néz ki mint aki el akar menni.

- Biztos, hogy nem akarod hogy veled menjek?

- Barbara arra semmi szükség, nyugodtan pihend ki magad, majd találkozunk. – érzem le akar rázni, de vajon miért. – Szeretlek, majd beszélünk. – azzal megcsókolt, és egészen addig csókolóztunk, míg nem jött érte a kocsi. Még integettem neki, míg el nem tűnt teljesen az utca végén, majd kelletlenül visszamentem a lakásba. Kimi meg már ott terpeszkedett  a tévé előtt, és nem nagyon zavartatta magát.

- Látom kiszolgáltad magad? – volt előtte egy üveg ásványvíz, meg egy tál pattogatott kukorica

- Látom elment a drágád. – elég gúnyosan mondta.

- Mi lenne ha nem szólnál bele ebbe. – már megint ott vagyok, hogy csak felhúzom magam miatta, és amúgy is mi a szart pattog itt nekem, már rég összeszedhette volna a cuccait, és elhúzhatott volna a francba. De nem ő még mindig ott pöffeszkedik a tévé előtt, überkirály, és nekem nincs hozzá erőm, hogy megint csak veszekedjem vele.

- Holnap visszavinnél Maranelloba a bázisra? – én meg csak pislogtam, mint béka a homokban

- Te holnapig itt akarsz maradni?

- Aha, baj? – megint ott vagyunk, hogy élvezi, hogy tépi az idegeimet.

- Nem, dehogy. – De ha gondolod akár feleségül és vehetlek, de ezt már csak magamban gondoltam, és hozzáláttam a takarításhoz. Nagyon nem volt kedvem ehhez a vasárnaphoz, ami elég hosszúnak ígérkezett. Nem szóltunk egymáshoz, de miután végeztem én is ledobtam magam a tévé elé, Dexter és Deedee maratunk adtak az egyik mesecsatornán, és azt néztük. Pont mint egy gyerek, nem lát nem hall, ilyenkor elég elviselhető  a tárasága ilyenkor.

- Éhes vagyok. - bökte ki végül, olyan 8 körül.

- Rendelj magadnak pizzát. – válaszoltam. – Vagy jó lesz a tegnapi?

- Az jó lesz.

- Oké, akkor ülj asztalhoz, én meg mindjárt hozom a kaját.

- Rendben. – válaszolt flegmán, és épp úgy vágta magát a székbe, már sokszor érezte úgy, hogy viszket a tenyerem, és ez is egy ilyen eset.

- A nappaliban alszol ma éjjel. – mondtam miközben a kaját a tányérra raktam.

- Zavarna, ha melletted lennék, mint múlt éjjel?

- Ember a múlt éjjel nem történt semm8. – és elébasztam a tányért

- És miért húzod fel magad, ha nem történt semmi?

- Mert idegesítesz. – válaszoltam, ami teljesen igaz volt.

- Igen?- és elindult felém. Neee, ááá. – Pedig téged nehéz kihozni a sodrodból. – már megint túl közel van, túl közel. Istenem csak hozzám ne érjen. – Tudod mit tennék most veled? – a hűtőig hátráltam. – Kivinnélek az erdőbe – két kézzel körbezárt, hogy véletlenül se tudjak szabadulni. – Kikötnélek egy fához. – na ez érdekes. – Letépném rólad a ruhát. – már csak pislogni tudok, de ez a reakció nagyon kevés, és hirtelen megcsókolt, aztán folytatta – és úgy felgyújtanálak, hogy 70%-os kedvezményt kapnál hamvasztásnál – Na ezt most komolyan mondta, az egyik sokkból még fel sem ocsúdtam, itt a másik. De tényleg úgy néz ki, hogy komolyan mondta. Ökölbe szorul a tököm tőled. Kimi megfordult és visszaült az asztalhoz.

- Akarsz róla beszélni? – kérdeztem, és most ő nézett úgy rám, mint ahogy én az előbb.

- Miről?

- Arról, hogy piromániás vagy?

- Mi? Én?

- Igen te, aki arról fantáziál, hogy egy másik embert felgyújtson annak komoly gondjai vannak. – és ezt a lehető legsemlegesebb arccal mondtam. Nem szól semmit, nem is nagyon érdekel, csak valahogy vissza akartam vágni. De sajnos arra kellett rájönnöm, hogy még mindig pont olyan jól csókol mint régen, és ez annyira szar érzés, tudja, hogy szenvedek és direkt csinálja ezt velem.

Másnap reggel egy gyors reggel után elindultunk Via Ascariara. Bíztam benne, hogy nem szól bele a vezetésembe, de ő nem az a fajta.

- Ha, így haladunk, beesteledik, mire odaérünk. – nekem sem kellett több, beletapostam a gázba, és cikáztam a kocsik közt. Volt, hogy épp csak elfértem egy teherautó, és egy Fiat közt, Kimi bele is markolt az ülésbe. Nesze kellett neked beszólni. Megint csörgök.

- Halló Patassy. – szóltam bele

- Szia Barbara. – kezdet egy ismeretlen hang, Kimi meg egyre kisebb lett itt mellettem az ülésen. – Michael adta meg a számod, Kendra Johnson vagyok, és Kimivel szeretnék beszélni.

- Itt ül mellettem. – azzal átadtam Kiminek a telefont, hogy tudjon vele beszélni.

- Szia Kendra.

- Hello Kimi csak azért hívtalak, hogy tudd, csak csütörtökön tudok menni Silverstoneba. – Nincs gond, majd ott találkozunk.

- Hiányzol.

- Te is nekem. – ó bakter, hányhatnék, jobb lett volna ha kikapcsolom a kihangosítót. Hamarosan megérkeztünk a bázisra. Mindenki furán nézett ránk, és végül Michael meg is kérdezte

- Együtt?

- Mi ezen olyan fura, felnőtt emberek vagyunk, és főleg munkatársak. – ezzel én elintézettnek tekintettem a dolgot, és a laborom felé vettem az irányt. Nem is baj, hogy dolgozom, ez kicsit megnyugtat. Szerdán este utaztam Angliába, valamikor este 11 körül érkeztem meg  Bad and Breath-ben foglaltunk szobát. Nem vágytam másra, csak hogy végre ágyba kerüljek, gyorsan lezuhanyoztam, és eltettem magam aludni. Csütörtökön a pályára mentem, és ott összefutottam Adriannal, akinek feltűnően jó kedve volt

- Szia, hogy van a nagymamád?

- Jól, már otthon hála az égnek. És te hogy vagy?

- Egész jól. – válaszoltam

- Mi jót csináltatok vasárnap óta?

- Sakkoztunk. – mondtam mosolyogva. – Az idegeimre ment, de túl vagyok rajta

- Este találkozunk?

- Persze. Hol száltatok meg?

- A Bed and Breath-ben.

- Ez érdekem, mi is

- Tudom. – azzal megcsókolt majd mindenki ment a maga útjára. Én a Home felé vettem az irányt. Bent csak Kimi volt meg az a csaj, Kendra. Ugyan az a csak aki telefonált, és ugyan az aki Bahreinben, meg a Maláj nagydíjon os ott volt. Megint smaciztak. Kendra Kimi ölében ült, és tényleg alig lehettet több mint 18.

- Sziasztok. – köszöntem nekik, ezek meg úgy röppentek szét mint akik tilosban járnak.

- Hello. – köszönt Kendra

- Szevasz. – vágta oda nekem cseppet sem kedvesen Kimi.

- Kendra Johnson vagyok, már párszor találkoztunk. – nyújtotta a kezét

- Ja Barbara Patassy, csak a körülmények nem olyanok voltak.

- Na lányok hagylak benneteket. – azzal Kimi lelépett, nekem meg itt maradt ez a csaj akivel nem tudok mit kezdeni

- Kérdezhetek valamit?

- Persze. – válaszolt miután leültünk

- Hány éves vagy?

- 18. – valami nem stimmel

- Biztos?

- Igen, februárban volt a szülinapom.

- Akkor jó, nem akarom, hogy azt hidd zavar, hogy Kimivel vagy, csak nem akarom, hogy baj legyen belőle.

- Értem.

- És mivel foglalkozol? – magam sem értem, hogy minek jópofizom vele itt.

- Most épp semmivel, a szüleim szerették volna, ha egyetemre megyek, de nekem nincs hozzá kedvem, és elég csúnyán összevesztünk, azzal fenyegetnek hogy kitagadnak, de teszek rá. A papától örököltem egy kisebb összeget, így nincs gondom, most utazgatom, és hát láttad, hogy most itt van Kimi. Aki tök helyes, meg aranyos, és azt hiszem belém szeretett. – oké nekem ebből most van elegem, nem azt mondom, hogy útálom a csajt, csak, hogy nem rom hallgatni. Vagy csak egyszerűen féltékeny vagyok.

- Nem gondolod, hogy ki kellene velük békülnöd? – de ki vagyok én hogy belebeszélek mások életébe.

- Majd idővel.

- Bocs mennem kell, biztosan találkozunk még. – azzal távoztam