Milyen jó, hogy Kiminek nem kellett jönnie a tesztre, hogy  most csak a két tesztpilóta vezet. Így legalább nem kell elviselnem a szurkálódását, mondjuk az sem nyugtat meg teljesen, hogy ott van az Én házamban, az Én szobámban alszik, az Én medencémben úszik, és még sorolhatnám. De nem teszek, hiszen én mentem bele ebbe, és annyira szemét azért én sem vagyok, hogy tönkre tegyem Petra és Rami esküvőjét. Adriannal töltöttem minden egyes percet, amit csak lehetett, a sajtó eléggé felkapta az ügyet. Próbáltam nem foglalkozni velük, de azért a szemét megjegyzéseket nem tudtam lenyelni. Sokat voltunk együtt Sebastiannal, aki semmit sem változott, még mindig mókamester. Hamar eltelt az a pár nap és így kénytelen voltam elindulni haza, haza. Most a legkevésbé sem vágyom erre, de nem tehetek semmit, illő megjelenni, és ráadásul Petra megkért, hogy én legyek a tanúja, erre sem mond nemet az ember. Megérkeztünk Adriannal az én kis otthonomba, ahol akkora volt a nyüzsi, hogy szinte hihetetlen, arról volt szó, hogy kis lagzi lesz, ahhoz képest meg legalább 5 autó parkol a felhajtómon. Örülök is neki meg nem is. Adrian azon aggódott, hogy nem hozott magára való ruhákat.

- Nyugi szivi, nincs semmi gond, ebben a házban van minden.

- Tényleg jól néz ki kívülről.

- De belülről még jobban fog tetszeni. – azzal bementünk. Két szőke kisrác futott ki az ajtón, ahogy kinyitottam, valaki érthetetlen nyelven utánuk kiabált de nem fogadtak szót. Istene ez a káosz. A konyhában vagy 4 ember, akit egyáltalán nem ismerek. A nappaliban, csak Kimit meg Ramit ismertem fel. Díjaznám, ha nem raknák fel azzal az asztalra cipőstül a lábukat. Akkora hangzavar volt, hogy nem is hallották, hogy megjöttünk, így egy erőteljes mozdulattal becsuktam az ajtót, és akkor mindenki ránk nézett, jézus úgy érzem magam, mint egy bazári majom.

- Sziasztok, üdv itthon. – lépett oda elénk Paula, és a kezeit törölgette az én konyharuhámban.

- Hello. – azzal megölelt. – Nem úgy volt, hogy kis esküvő lesz? – kérdeztem, és közben összeszámoltam, hogy hányan is vagyunk, és arra jutottam, hogy a vendégházakat is be kell üzemelni, mert itt bent nem férünk.

- Mi van neked Kimi nem is szólt? – kérdezte Rami

- Nem, sok mindent mondott, csak valahogy ezt felejtette el elmondani, hogy ennyien leszünk.

- Megölöm. – mondta Rami idegesen. – Hol vagy te marha? – ordított

- Rami nyugi nincs semmi, baj megoldjuk. Van itt szoba elég, csak nem voltam felkészülve. Az udvaron áll 2, 4 személyes vendégház.

- Jaj Barbi nem hiszed el mennyire restelem, hogy ilyen lüke Kimi.

- Paula, mondom, hogy nincs gond, és nyugodjatok meg, nem kell annyira aggódni. Had mutassam be a barátomat. Adrian Sutil, Adrian ők Rami és Kimi szülei Paula és Matti.

- Örvendek.

- Én is neked, fiam. – mondta Matti és a kezét nyújtotta, Kimi meg elengedett égy újabb gyilkos pillantást. Na tessék ez szép lesz.

- Ugye nem baj hogy bevettem magam a konyhába? – kérdezte Paula

- Dehogy csak nyugodtan érezzétek magatokat otthon. Mi most felmegyünk átöltözni, és hamarosan jövünk. – azzal megragadtam Adrian karját, és felmentünk a másodokra.

- Mennyi ember. – mondta mosolyogva

- Ja, és tuti direkt nem szólt semmit, ki akar hozni a sodromból.

- Nyugodj meg, minden oké lesz. – kiszedt5em valami kényelmeset a gardróbból, átöltöztünk és lementünk az elsőre, ott muszáj volt megnéznem Jackyt. Aludt, vagyis épp ébredezett, és nem akartam, hogy elkezdjen bőgni így hát felvettem, Adrian grimaszolt neki, és lementünk a földszintre. Épp akkor értek ide Petráék. Mindenki, mindenkit bemutatott mindenkinek. Aztán előkészítettem a vendégházakat és talán arra is látok esélyt, hogy lesz időm pihenni. De aztán eszembe jutott Klaudia, és hogy valakivel meg kellene beszélnem a dolgot. Raminak nem szólhatok, meg a szüleinek sem, így hát nem marad más csak Kimi. Erőt kell vennem magamon.

- Bocs beszélhetnénk? – léptem mellé épp elmélyülten magyarázott egy szőke srácnak

- Minek, nem látod, hogy nem érek rá.

- Kimi be sem mutatsz? – kérdezte a pasi mert valahogy ő kimaradt az előbbi ismerkedésből

- Toni, ő Barbara. Barbi ő pedig Toni. Na remélem boldog vagy.

- Akkor is beszélnem kell veled. – nem izgat hogy megint mindenki minket néz, kivonszoltam az udvarra a medence mellé.

- Mit akarsz?

- Arról van szó, hogy Jacky anyja halott.

- Ezt meg honnan veszed? – valahogy ellágyult a hangja

- Voltam Helsinkiben, és drogtúladagolásban halt meg a múlt héten, és csak azért mondta el neked, hogy tudj róla, ha esetleg Rami kérdezné

- Értem. – majd ott hagytam, és visszamentem a házba,

- Barbi. – szólt utánam, én meg visszafordultam. – Kösz.

- Nincs mit. – Adrian jött felém, és kérdőn nézett rám

- Beszéltem Kimivel Klaudiáról.

- Értem.

Itt mindenki szőke, ez hihetetlen, és mellé még kékszemű is. A két gyerek valahogy lemerült bennük az elem, mint kiderült Rami unokaöccsei, és a kertben, a napágyban találtuk meg őket, ahogy ott aludtak. Adrian vitte be vendégházba a nagyobbikat, én meg a kisebbiket. Kezdett elcsendesülni a ház. Már csak Paula volt fent és a konyhában ült

- Kicsim, menj és feküdj le, hamarosan én is megyek utánad. – mondtam Adriannak

- Oké. – azzal megcsókolt és elindult az emeletre, én meg odamentem Paulához

- Leülhetek? – kérdeztem, mert láttam hogy nagyon a gondolataiba van merülve.

- Persze.

- Valami baj van? – kérdeztem

- Nincs, csak azon gondolkodtam, hogy milyen rendes vagy velünk, főleg azok után amiket a fejedhez vágtam.

- Ne gondolj most erre, hidd el én is ezt tenném a helyedbe. – mondtam mosolyogva.

- Tudom, hogy te mindent megtettél, hogy működjön.

- Micsoda? – kérdeztem értetlenül

- Hát, hogy működjön a kapcsolatod Kimivel. – na ide kötöttünk ki – Sőt tudom, hogy Rami is csak neked köszönheti hogy boldog.

- Ez badarság, Rami boldog, mert megérdemli. Kimivel meg egyszerűen nem működött

- Annyi minden történt veletek az elmúlt időben, hogy nem is csodálom, hogy szétmentetek. De remélem azért barátok maradtok.

- Ezek után a barátság nem elég. – mondtam halkan

- És Adrian? – miért kérdi pont így, hogy És Adrian.

- Szeretem. – ó és még meggyőző is voltam. – A jövő héten megyünk a szüleihez látogatóba

- Az jó. – milyen jó, hogy ennyire örül neki, de tuti, hogy csak azért mert leszálltam az ő egyetlen Kimiéről.. össze kéne szednem magam.

- Megyek lefekszem aludni, holnap elég húzós napunk lesz.

- Én is megyek, legalább pihenek kicsit. – azzal felmentünk ki-ki a maga szobájába. Adrian már aludt, lefárasztotta az út, meg a játék a gyerekekkel. Olyan jó volt őket nézni, tuti, hogy jó apa lesz belőle, és az volt a legszebb, hogy még ebben is Kimivel versenyeztek. Csendben átöltöztem, és bebújtam mellé az ágyba, majd átkaroltam, és elaludtam. Másnap korán keltem mert jöttek a parti rendezők, és kellett nekik valaki aki segít. Kiderül, hogy az a kis esküvő nagyjából és egészében 120 embert takar, és ez mind az én füvemet fogja gyúrni. Kezdem magam kicsit önzőnek érezni. Délelőtt felállították az asztalokat, meg a székeket mindent feldíszítettek. Kör alakú 12 személyes asztalok volta, és mindent krémszínű rózsával díszítettek. El kell ismerni hogy nagyon jó lett. Megérkezett a torta, meg a sütik. És végül a pillanat, hogy neki kellett állni az öltözködésnek, míg készülődtem a fiúk felállították az oltárt a medence melletti placcon, meg a székeket. Rajtam nem volt semmi extra, csak egy sima rózsaszín selyemruha, Adriannak hozzám illő rózsaszín nyakkendője, meg szürke öltönye, meg kell hagyna, hogy dögös volt, olyan szexiscsokoládéé. – Tudod, hogy balszerencsés, ha szebb, vagy mint a menyasszony?- kérdezte Adrian mosolyogva.

- Még nem is láttad a menyasszonyt. – csókoltam meg, majd lementem az elsőre, ahol az egyik szobában Petra készülődött, a másikban meg Rami. Az ajtóba megigazgattam Adrian zakóját, majd adtam neki egy puszit.

- Te vagy a házigazda, menj oda Paula és Matti mellé. Én meg segítek Petrának.

- Oké, akkor majd találkozunk. – azzal lement, én meg bementem a Fiúkhoz.

- Na remélem készen, állsz a nagy napra?

- Barbi nem hiszed el mennyire hálás, vagyok neked. – azzal megölelt

- Az isten szerelmére ne hálálkodj nekem, megérdemled hogy boldog légy. – és abban a pillanatban lépett ki Kimi egy szál törölközőben, rajtam meg végigfutott a hideg. – Na akkor legyetek jók, majd talizunk, most Megyek Petrához. – fogtam magam és kimentem

- Ez meg mit akart? – kérdezte miután kimentem

- Semmit csak benézett, láttad milyen jól nézett ki? – de Kimi nem mondott semmit csak tovább törölközött. – Nem gondolod, hogy meg kellene beszélned Barbival, hogy mi van köztetek.

- Nekünk már nincs mit megbeszélni. –

- Öcsi én sem vagyok vak, látom, hogy nézel rá.

- Ja tisztán látok, sosem szeretett, én is csak egy voltam a sok közül, és most ezzel a szerencsétlennel is csak játszik.

- De te még mindig szereted.

- Ennek már akkor sincs semmi értelme, és te is tudod miért lett vége

- Te meg azt tudod, hogy én mit mondtam akkor is, hogy meg kellett volna vele beszélned.

- Rami, ne beszéljünk róla, ez most a te napod, és nem rólam kellene, hogy szóljon. Kívánom, hogy légy boldog, mert megérdemled, és ne foglalkozz, azzal mit mond más. Csak egyet fogadj meg, sosem szabsz gátat Petra egyéniségének, mert ha kicsit is olyan, mint Barbi, akkor pokollá teszi az életedet. – pár kedves szó és egy ölelés.

- Petra nyugodj meg minden a legnagyobb rendben lesz. Rami a szomszédban, a szüleid odalent, az idő csodás.

- De mi van ha nemet mond, mert még mindig Jacky anyját szeretni?

- De őt már nem szereti, higgy nekem.

- És mi van ha egyszer megjelenik az a nő és visszaköveteli azt ami az övé

- Petra figyelj rám – azzal szembefordítottam, belenéztem a szemébe – Klaudia sosem fog keresni benneteket, mert elég hosszú időre börtönbe került. -  megszólalt a nászinduló és hamarosan megjelent Petra az ajtóba az édesapja kísérte. Én már a helyemen álltam, Kimi mellett, mert ő volt Rami tanúja.

 A pap is belekezdett, majd mind a ketten saját fogadalmat tettek, vagyis inkább szerelmet vallottak.

- Tüzes seb vagyok, tüzes sajgó seb vagyok, égek. Kínoz a fény és kínoz a harmat. Téged akarlak, eljöttem érted, több kínra vágyom: téged akarlak. Adj kínt nekem, a megéhezettnek. Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. – mondta Petra, majd Rami következett

- Az az ember, akit bennem szeretsz természetesen jobb nálam, de te csak szeress bátran, és én megpróbálok jobb lenni önmagamnál. – majd megcsókolták egymást és kezdetét vette a véget nem érő bulizás. Rengeteg fotó készül, ahogy felvágták a tortát, meg az első tánc. Annyira látszott rajtuk, hogy boldogok. Mi is táncoltunk Adriannal, meg Tonival. Elég szimpi a srác. Ahogy megismertem és ott volt a barátnője Erja is, akit épp Kimi táncoltatta. Valamikor hajnaltájban aztán megérkezett az ifjú párért a kocsi, ami elvitte őket a nászútra. A vendégek is lassan fogyatkoztak, és valamikor reggel fél hat körül kiürült az udvar, és mi is nyugovóra tértünk. Adrian egészen az ágyig a karjában vitt. Valamikor délután ébredtünk fel, az ott alvós vendégek nagy része is már elment. Vagyis, hogy pontos legyek, már csak Kimi, meg a szülei voltam itt. Úgy voltunk megegyezve, hogy a takarítóbrigád délután 5-re jön. Paula felajánlotta, hogy marad, de és visszautasítottam, abban bízva, hogyha ők elmennek Kimi is velük megy, de tévedtem. Hétfőn is elég sokáig aludtunk, délelőtt úgy döntöttem mártózom egyet a medencében, mert nagyon meleg van. A fiúk a nappaliban ültek és nem csináltak mást, csak tévét néztek, nem szóltak semmit, valójában abban is egész biztos vagyok, hogy egész hétvégén nem szóltak egymáshoz.

Őszinte leszek egyáltalán nem ez volt a célom, azzal hogy egy szál fürdőruhában jelenek meg a nappaliban, hogy ezeknek kiessenek a szemei.

- Hova mész? – kérdezte Adrian, miután magához tért

- Úszom egyet, ha gondolod a gardróbban találsz sortot. – és kimentem, gondolkodás nélkül belevágtam magam a medencébe, kellemes volt a vize, sőt kicsit lehet meleg is.

- Nem is tudtam, hogy Barbara ilyen jól úszik. – jegyezte meg Adrian, Kimi meg be is szólt

- Tudod a kiképzőtisztje vízmániás volt.

- Milyen kiképzőtiszt?

- Ja, te nem tudod, Barbara katona volt. – fú de élvezte Kimi, lehetett rajta látni, hogy arra megy ki a játék, hogy ezek ketten összevesszenek. Adrian nem mondott semmit, csak felment az emeletre előtúrt magának egy gatyát, és kiment Barbihoz a medencébe.

- Hogy bírtad ki vele eddig? – kérdeztem, mikor megláttam

- Te tényleg katona voltál? – tért rögtön a lényegre

- Igen. – feleltem

- És mikor akartad elmondani?

- Azt hittem tudod, hisz minden második újság ezzel volt tele az elmúlt 3 hónapban.

- Bocs, de nem nagyon olvasok újságot. – mondta kicsit erélyesebben

- Az nem baj, így legalább nem kell magyarázkodnom a sok hülyeség miatt

- Van még valami amit tudni kell rólad?

- Kérdezz bátran, és én válaszolok. – úsztam oda hozzá, és megcsókoltam, ő meg már nem nézett rám olyan szigorúan

- Miért szakítottatok Kimivel?

- Hogy őszinte legyek nem tudom, ő azt mondta vége, én meg nem kérdeztem miért.

- Nem is vagy rá kíváncsi?

- Nem, nem szeret, és az is lehet hogy sosem szeretett.

- És te szereted? – fogós kérdés

- Nem. – elég határozottnak tűntem, legalább is remélem.

- És engem szeretsz?

- Igen. – mondtam, és a szemébe néztem, majd megcsókoltam. Hogy az életben lehet valakinek a szemébe hazudni ekkorát. Hamarosan meguntuk a vizet, és visszamentünk a házba Kimi a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy elmenne, pedig azt nagyon díjaznám, ez kifejezetten élvezi, ha zavarhat. Utálom, ááá egyszer fogok egy kést, és elvágom a torkát, majd elkaparom a hátsókertben. Na mindegy ez már nem lesz jobb, ezt a békát is le kell nyeltem.

- Mit isztok? – kérdeztem miután átöltöztünk, és újra a nappaliban voltunk.

- Sört. – felelt Kimi

- Nekem is jó lesz.

- Akkor hozom. – mondtam, kimentem a konyhába, kivettem a hűtőből a 2 sört, felnyitottam majd visszamentem a nappaliba.

- Tessék. – adtam az egyiket Kiminek. Adrian ölébe ültem, meghúztam az üveget, és megcsókoltam a csávót. Odaadtam Adriannak a sört, felálltam, majd lementem a szaunába, hogy ott kicsit kikapcsolódom. A frászt erről ennyit, megjelent a kedvenc, barom… ááá.

- Kimi.

- Beszélnünk kell. – jelentette ki

- Nem kell. - feleltem, és ott akartam hagyni, de elkapta a karom, és nem engedett.

- De!

- Anyád. – már ordibálok

- Nekem nem azzal van bajom, hogy utálsz, hanem azzal, ahogy Adriannal bánsz, nem szereted.

- Honnan tudod, nem ismersz, - rántottam ki a karom az övéből – te egyáltalán nem ismersz.

- Barbara ne ámítsd magad, pontosan tudom, hogy csak azért vagy vele, hogy ne légy egyedül.

- Igen, mert kell valaki, akihez beszélsz, kell egy másik, mások ellen. Ennyi az egész. Szeretnélek megkérni valamire. Ne szólj bele az életembe, és ha lehet ezt a pár napot amit együtt kell veled töltenem, kibírhatnák veszekedés nélkül.

- Milyen pár napot? – kérdezte halkan

- Amint lehet felmondok, és akkor már nem kell velem veszekedned. – nem vártam meg míg eljut az agyáig amit mondtam, fogtam magam és otthagytam. Már tényleg másról nem szól az életem mint, hogy veszekszem Kimivel, és így nincs értelme. Valamit lépni kell, és az lesz a legjobb, ha teljesen lemondok a forma 1-ről, és valami mással foglalkozom majd. Biztos van még ezer izgalmas dolog a világon. De nem tehetek róla, ha nekem ez maga a mennyország, csak hát itt van Kimi, aki mellette nem tudok, úgy elmenni, hogy ne ordítoznák vele valamin. Visszamentem a földszintre, megterítettem, majd mielőtt nekiálltunk volna a kajának felhívtam az egyik ismerősömet.

- Halló! Ottil Kende

- Szia Kende, Barbara vagyok.

- Szia szivi, hogyhogy hívsz, mi van veled? Mesélj magadról

- Kende, mond azt, hogy este felléptek valahol.

- Szerencséd van, ma megyünk Nemesgörzsönybe, koncertezni.

- Ugye elmehetek

- Te itthon vagy?

- Igen, és ha lehet szívesen találkoznák veletek.

- Persze, gyere nyugodtan, én már 8-ra ott leszek- bontottuk a vonalat, tisztára örülök neki, hogy fellépnek

- Fiúk, addig maradtok, ameddig csak akartok, de én ma este elmegyek bulizni, egyedül, és nem tudom mikor jövök vissza.

- Kicsim, akkor érezd jól magad, és majd találkozunk.

- Köszi, rendes vagy. – felmentem átöltözni

- Te csak így elengeded? – kérdezte Kimi

- Igen, tudod egy kapcsolat alapja a bizalom. – felelte Adrian, és bepakolt a mosogatógépbe