Felvettem a fesztiválszerelésemet, ami nem állt másból, mist egy pár vasorrú bakancsból, egy terepszínű gatyából, és a kedvenc fesztivál felsőmből. Határtalanul boldog voltam, hogy mehetek, hisz nagy szükségem volt a kikapcsolódásra. Rohanva mentem le a lépcsőn, mindenem megvolt, kulcs, papírok, telefon.

- Adrian, vigyázz magadra, kaja van a hűtőben, és ne várjatok, mert nem tudom mikor jövök haza.

- Ne aggódj, minden rendben lesz. – adtam neki egy gyors puszit Kimire, meg csak rá sem néztem.

Majd a pincébe mentem, és ott kiválasztottam az egyik kocsit, és nem is akármelyiket, hanem a Nissan Navarrat. Beültem az autóba, és bestartoltam, bekapcsoltam a GPS-t és megadtam a koordinátákat, bár voltam már Nemesgörzsönyben, de már nem nagyon emlékszem rá. Nagyon rég volt, akkor még én is tagja voltam a csapatnak, és ott volt a zenekar első fellépése, olyan nagyon régen, hogy talán igaz sem volt, és most megint arra tarot. Hamarosan meg is érkeztem, a hely így első ránézésre semmit sem változott. Leállítottam a kocsit a parkolóban, kiszálltam, és rögtön mosolyra húzódott a szám, mert megláttam az ajtóban Kendét, aki az ajtófélfának támaszkodva mosolygott, és csak egy fejbiccentéssel köszöntött. Bekapcsoltam a riasztót az autón, majd lassan elindultam Kende felé.

- Szia, Kende. – öleltem meg

- Hello Barbara, úgy nézel ki, mint egy divatrocker. – na ez kedves, de tőle nem vártam jobbra

- Te meg úgy nézel ki, mint Mick Jagger kezdő drogos korában

- Jó, hogy itt vagy, de hogyhogy itt vagy, nem nagyon számítottunk rád?

- Petra férjhez ment, és nekem meg kell egy kis kikapcsolódás.

- Akkor a legjobb helyre jöttél, hamarosan megjönnek a többiek is.

- Ki mindenki?- Barbi ne légy ennyire gyerekes, pontosan tudod, hogy kik azok többiek

- Hát Eper Dante, meg Rajmund.

- Jó lesz velük találkozni. – mondtam mosolyogva.

- ők is őrülni fognak neked. – És ő is mosolygott, d valahogy egészen máshogy akkor vágott ilyen arcot mikor valami marhaságot forgat a fejében, nagyok kíváncsi vagyok rá. Bent sem változott semmi, miden pont olyan, mint 3 évvel ezelőtt, hamarosan megérkezett Eper, egyedül mint mindig, most is cigi a szájában és úgy magyarázott valamit a tulajnak. Először nem vett észre, mert Kende eltakart, de ahogy meglátott a nyakamba ugrott és agyon csókolt.

- Barbi baba, nem hiszem el, téged az ég küldőt, hogy megments minket. – mondta miután szíveskedett elengedni

- Ezt most miért mondod? – néztem r nagy boci szemekkel

- Dante hívott, hogy nem tud jönni, mert az asszonyra rájött a szülés, és menni kellett.

- Micsoda Danténak gyereke lesz le vagyok maradva. De akkor sem értem, hogyan tudnám pont én megmenteni a bandát?

- Egyszerűen, beülsz a dobok mögé. – monda Eper, mintha ez olyan természetes lenne. Én meg csak nézek, mint akitől azt várják, hogy cáfolja meg a relativitáselméletet.

- Annak nem lenne sok értelme, mert amióta elmentem nem ütöttem a cint.

- Tudod hány ember lesz azért itt ma este, hogy hallja a zenekart?

- Pontosan, és én is azért jöttem, és nem azért, hogy játssza.

- De ha most nem segítesz ki bennünket, akkor ma este nem lesz fellépés.

- De csak egyetlen egy feltétellel, ha Rajmund is belemegy.

- Mibe kell nekem is belemennem? – épp abban a pillanatban érkezett meg Rajmund, a görög félisten. Bakter, mindig ilyen jól nézett ki a srác? Kérdeztem magamtól. Néhány másodpercig csak néztük egymást, majd Kende törte meg a csendet.

- Rajmund arról van szó hogy Dante nem jön, mert Eszter szülni  fog, és hát ha már eljöttünk miért ne dobolhatna Barbi?

- Miattam. – mondta félvállról, tuti, hogy még mindig haragszik rám, amiért leléptem. – ha már itt van akkor essünk neki. – azzal felment a színpadra, a saját kis hangszerével, amit mindenkinél jobban szeretett. Nem tudom, hogy ennek a megnyilvánulásnak örülnöm kéne, de hát ez van, és én keverem magam ebbe a bajba. Meg amúgy is, nem tudom mit vártam a találkozástól. Én is felmentem a színpadra a fiúk után, ami elég kicsi volt, a közepén, olyan táncos rúd. 

- Ezt mindig ki akartam próbálni. – hopp ezt megint hangosan mondtam

- Tessék. – vágta rá azonnal Eper.

- Na akkor figyeljetek. – háttal álltam a rúdnak, majd lassan elindultam, mintha hídba akarnák lemenni, és amikor a kezem hozzáért a rúdhoz erősen megkapaszkodtam benne. Szorítottam, ahogy csak az erőmből telt, majd elrugaszkodtam a talajtól, és a lábaimat a rúd köré fontam. Egész ügyesen ment, ezek meg csak bámultak, mint a moziban, de milyen jó, hogy még nincs sok vendég. – Mit szótok fiúk? – kérdeztem, de nem kellett válaszolniuk, mert láttam rajtuk, hogy mennyire csodálkoznak. – Hát ez megmozgatott

- Hát az meghiszem, az én fantáziámat is megmozgatta. – és pontosan tudom, hogy ezt csak Eper mondhatta. Tipikus díszhuszár, de csak a szája nagy. Kende csak vigyorgott, Rajmund még csak rám sem nézett

- Helló, Nemesgörzsöny. - üdvözlés, ordítás – egyszer nagyon rég még kezdő piskóta korunkban. De azért engedjétek, meg hogy bemutassam a csapatot, mert tudni illik, hogy egy régi új felállásban jöttünk most hozzátok. – újabb üvöltés. – Eper basszusgitár, Rajmund gitár, ének, Barbi aki, most csak azért van velünk, mert Dante élete első apás élményét éli majd át, és ezen kívánunk nekik sok boldogságot. Végül jómagam. – majd lezúztunk vagy 14 számot, és még két ráadást. Azon vettem magam észre, hogy már az egyik boxban ülök, velem szemben meg Rajmund, és megint csak egymást bámuljuk. Megint nem szól hozzám, csak bámul.

- Mi bajod van?

- Semmi. – mondta és meghúzta az üveget majd tovább hallgatott

- Igazán kibökhetnéd, mi bajod van velem, mert ez így szar.

- Tényleg tudni akarod? Hát jó, ha neked ez kell, még mindig haragszom rád azért amiért elmentél.

- Pontosan tudod miért mentem el. – és én is beleittam a piába.

- Ne gyere nekem azzal a marhasággal, hogy azért mert nem érezted a tűzet.

- Pedig pontosan ez volt a dolog lényege, már nem volt olyan mint régen, már elmúlt az az érzés.

- Az az érzés, mi? Mond inkább azt, hogy menekülsz, mert fél attól, túl átlagos lesz neked a mindennapos élet.

- Ne mond ezt. Annyira rosszul esik ha ilyen vagy velem.

- Barbara, nehogy most még azt mert mondani, hogy neked fáj. Nem tudod mennyire fájt mikor elmentél. Szenvedtem, pedig akkor még Stefan is élt, és azért nem mondtam, hogy szeretlek. És miután Stefan elment, nem mertem veled beszélni, mert attól féltem, hogy elhajtasz, és még a barátságból sem marad semmi. És most mégis én vagyok aki haragszom rád. Még mindig szeretlek, de már nincs értelme, mert te elmentél, és már nem lesz ugyanolyan sosem.

- Pontosan. – mondtam, majd felálltam, és bevágtam magam a kocsiba

- Barbi, ne menj el, ilyen állapotban nem vezethetsz. – hallottam, ahogy Rajmund utánam kiabál, de nem figyeltem rá, csak mentem. Persze mondanom sem kell, én is többet ittam a kelleténél, és a sebességem is elég nagy volt. Ügyesen feltekeredtem a fára valahol Görzsöny és Pápa között. Lefutott a szemem előtt az életem. Sok boldog emlék, az életem egyes szakaszából. Stefannal, meg a zenekarral, és most kellene valamilyen emlék a Ferraris korszakomról, de valahogy nem akart megjönni. És elsötétedett körülöttem a világ. Hangokat hallottam, először csak Rajmundét, hogy nyugodjak meg, mert minden rendben lesz. Aztán a tűzoltókat, hogy hogyan szednek ki a kocsiból. Győrben a Petz Aladárban tértem magamhoz, Rajmund ült mellettem, a kezemet fogta.

- Szia. – köszöntem neki

- Hello, jól vagy?

- Igen minden rendben, jól vagyok. Milyen nap van?

- Szerda. Menned kell, igaz?

- Igen, mindenképp, csodálom, hogy eddig nem kerestek. A kocsimmal mi van?

- Totálkáros.

- Béke poraira, pedig szerettem volna. – közben öltözködtem, és pakoltam a cuccaimat. – Ugye hazaviszel?

- Persze. – aláírtam a zárójelentést, kifizettem a számlát, majd hazamentünk hozzám. Rajmund nem jött be, nem is baj, főleg ha itt vannak a fiúk nem szeretném ha találkoznának. Így hát beléptem a házban, és magam sem tudom, hogy miért, de talán azt vártam, hogy a nyakamba ugrik valaki, és azt mondja, hogy végre itthon, annyira aggódtam érted. De ez nem így történt, nem jött elé senki, és nem ugrott a nyakamba. Végül az is kiderült, hogy magam vagyok a házban. Csak két üzenet vár az asztalon, a két pasitól. Fogtam az elsőt és olvasni kezdtem. „ Előre leszögezem, hogy nekem semmi közöm ahhoz, hogy Adrian elment, egyszerűen fogta magát és elment. Én is meguntalak várni így hát elmentem, majd Hockenheimben találkozunk. Szevasz. Kimi” Végül is nem baj hogy elment, csak azt nem értem, hogy Adrian miért ment el így hát fogtam a másik üzenetet. „ Drága, arról van szó, hogy elmentem, mert rájöttem arra, hogy hiába is tagadod, mind a ketten tudjuk, hogy te még mindig Kimit szereted. Bár mennyire is küzdesz ellen, nem tehetsz semmit, nem menekülhetsz örökké, és megtaláltam a levelet, amit biztosan tudom, hogy nem nekem írtad. Kérlek, ne haragudj rám, mert odaadtam Kiminek, vagyis hogy pontos legyek, elrejtettem a csomagjába. – Ó bakter, hogy a jó életbe találta meg az a levet, és minek kellett odaadnia Kiminek. – Remélem boldogok lesztek együtt, és kérlek ne keress. – Most mit kezdjek magammal, jó lenne elindulni a pályára, de hogy fogok így Kimi szemébe nézni. Barbi lehetnél kicsit határozottabb, mert ennyi erővel azt is mondhatnád, hogy annyit ér a helyzeted, mint egy marék szárított lepke. Összeszedtem magam beültem a Fioranomba és elindultam Hockenheimbe. Milyen jó, hogy voltam a teszten, így a stratégiával nem kell foglalkoznom, remélem, hogy Montezemolo is ott lesz és letudom neki adni a rajzokat, meg a technikát, és a felmondásom. Amit remélem el is fogad és így menekülhetek a névtelenségbe. Mert nincs menekvés, ha nem érzem a tüzet akkor mennem kell. Már csak pár kilométer volt hátra, és akkor megcsörrent a mobilom.

- Halló.

- Merre vagy?

- Már csak maximum egy óra és ott vagyok.

- Ideje.

- Michael, mi bajod van?

- Nekem semmi, csak Bernie összehívott bennünket.

- Akkor sietek. – na király, már csak ez hiányzott. Kíváncsi vagyok mit akar. Így nagyon siettem, és az, az egy óra 40 percre rövidült. Egyenesen a pályára mentem, fel voltam rá készülve, hogy mekkora botrány lesz a balesetemből.

- Veled meg mi történt? – kérdezte Lipe

- Ha azt mondom, hogy Jumaniztam, és rám lépett egy orrszarvú akkor elégedettek lennétek.

- Nem, komolyan mi lett veled?

- Autóbalesetem volt, feltekeredtem a fára.

- Te? – kérdezte Kimi, mi ezen olyan furcsa

- Igen, én. Kicsit többet ittam mint kellett volna, és ez lett a vége.

- Hogy lehetsz ennyire felelőtlen. – emelte fel a hangját Kimi.

- Te vagy az egyetlen, aki nem szólhat nekem, hogy, hogy lehetek ennyire felelőtlen. Te sem vagy jobb nálam. – megint ott vagyunk ahol a part szakad. Már tényleg nem csinálunk mást csak veszekedünk. Szó nélkül otthagytam őket. Bevettem magam a szállodában átöltöztem, és elindultam a megbeszélésre. Ott is el kellett játszanom Bernievel az egészet. Ő is elmondta, hogy mennyire felelőtlen vagyok. Majd megkezdődött a megbeszélés. Bernie azt akarta, hogy végig álljak mellette, így nem tehettem mást ott voltam és mosolyogtam még akkor is mikor bejelentette, hogy

- Mivel az elmúlt időben nem történtek merényletek, így hát arra jutottunk, hogy megszüntetjük a szükségállapotot. Így most már nyugodt szívvel lehet újra minden olyan mint régen, és este végre újra party. A megjelenés kötelező. – magam sem értem, hogy tudtam lenyelni ezt az egészet. A frásznak hívott ide.

- Megmondanád mi volt ez? – kérdeztem Bernietől

- Megoldottam ezt az áldatlan állapotot.

- Te nem megoldottad, te a szőnyeg alá söpörted. Én ehhez nem adom a nevemet. – ez szép, nem elég, hogy az egyik legnagyobb pilótával veszekedek minden egyes lélegzetvételnél, most még a Forma 1 mindenható urával is sikerült összekiabálnom.

- Nem is kell, ugyanis te túlságosan is komolyan vetted ezt az egészet. És ez így nem mehet tovább. Mert nekünk mutatni kell. Már ez sem olyan mint régen volt.

- Oké, nekem ne magyarázkodj, nem érdekel, csak ne gyertek utánam mikor baj van. Bár bízom abban, hogy ez sosem történik meg. – azzal megfordultam, és otthagytam őket. Kicsit rosszul esett a dolog, hogy még csak meg sem kérdezett a dologról, hanem csak így simán kijelentette, hogy vége a megbízásomnak. Nem volt kedvem semmihez, csak vissza a szállodába, és kikapcsolni mindent magam körül. Csak úgy lebegni a semmibe, nem gondolni semmire, csak …

Kopogás térített magamhoz, nem volt kedvem kinyitni, de muszáj, mert mi van ha történt valami. Kinyitottam, és Kimi állt az ajtóban

- Szia, te még nem vagy kész?

- Mire? – néztem rá

- Bernie azt mondta, hogy mindenkinek kötelező. – mi ez a nagy változás, abszolút más mint azelőtt, most olyan mint régen amikor még együtt voltunk

- Véletlenül se vedd magadra, de le sem szarom, hogy mit mondott Bernie.

- Szeretném, ha eljönnél velem

- Biztos, hogy jó ötlet?

- Mi lenne ha mindent előröl kezdenénk mikor még csak barátok voltunk. – erre most mit mondanátok, úgy őszintén, hát mert szerintem erre nem lehet nemet mondani.

- Adj 5 percet, és kész vagyok.

- Rendben. – leült az egyik fotelba, én meg majdnem folytattam, hogy ha nem leszek kész akkor meg is büntethet. De mi már nem vagyunk úgy egymással, hogy ilyeneket mondhassak neki.

- Megvagyok. – jelentem, meg az egyik kedvenc zöld ruhámban, most is arra van szükségem , hogy erőt adjon nekem, hogy túl éljem a ma estét.

- Adrian hogy van? – kérdezte Kimi, de aztán rájött, hogy elég nagy marha volt.

- Szakított velem.

- Sajnálom. – elég őszintének tűnt.

- Jobb ez így, tudom, hogy nem működhetett volna. – majd szépen csendben ballagtunk a szálloda nagyterme felé. Fotósok mindenütt, mi meg tartottuk egymás mellett a 2 lépés távolságot. Majd úgy éreztük szükséges megállni a riporterekkel, jópofizni.

- Újra együtt? – kérdezte a kedvenc firkászom

- Nem csak munkakapcsolat. – felelte Kimi

- Elmondod mi történt veled?

- Nem kertelek, részegen vezettem és feltekeredtem a fára. És szeretném kijelenteni, hogy nagyon szégyenlem magam azért amit tettem, és tudom, hogy sokkal rosszabb dolog is történhetett volna velem, így szeretném ha mindenki meggondolná, hogy ittas állapotban volán mögé üljön.

- Milyen büntetést kapsz?

- Egy hónapos közmunkát fogok végezni egy strandon. – azzal tovább haladtunk, és megérkeztünk a partyra, ahol mindenki elég furán nézett rá.

Megkerestem Lipet, és Rafaellat mert beszélni akartam velük

- Gyerekek, meghoztam a döntésemet.

- Mire jutottál? – kérdezte Felipe

- Elválalom, de szeretném, ha senki sem tudná meg.

- Rendben, akkor a jövő héten el is mehetnénk a vizsgálatra.

- Akkor ezt még megbeszéljük. – akkor lépett oda hozzánk Kimi.

- Hoztam neked is pezsgőt. – odaadta az egyik poharat.

- Köszi de megfogadtam, hogy nem iszom többet.

- Jenny hívott. – mondta hirtelen, hogy ne legyen köztünk csend

- Hogy vannak? – kérdeztem vissza lesütött szememmel, Kimi is észrevette, hogy bajom van.

- Megvannak, most még Genfben, de azt hiszem, hogy Finnországba költöznek, és ott fognak lakni.

- Az jó. – nem tudom mi bajom van velük

- Arra gondoltam, hogy esetleg ha lenne kedved, akkor elmehetnénk meglátogatni őket a jövő héten

gondoltál. Amint lesz rá időm majd meglátogatom őket. És ha mész ad át nekik üdvözletemet. – Muszáj eltűnnöm, mert mindjárt elbőgöm magam.

 Hockenheimről csak annyit kell tudni, hogy rengeteg Forma 1 rajong¸o él itt, és bár már nincs meg nekik az Ő hétszeres világbajnokuk, még mindig a Ferrari a kedvenc csapatuk. Hiába vagyok Ferraris, mégis én vagyok az elsőszámú közellenség. Éreztem a tekintetükben, hogy gyűlölnek. Lehet, hogy tényleg gáz, hogy belementem ebbe az egészbe. Rafaella is látta rajtam, hogy nincs minden rendben és attól félt, hogy visszalépek. Még kedden reggel az orvosnál is láttam, rajta hogy nagyon aggódik. A doki kivizsgált, és megállapította hogy pont megfelelő vagyok a béranyaságra, csak az naponta szúrnom kell magam a hormoninjekcióval, ami nem lesz egy kellemes dolog.