- Megmondanád végre mi történt? – rohanta le Jho Rikit miután utolérte

- Mindent elmondok, csak minél előbb tűnjünk el innen. – felelte Riki és rohant, ahogy csak a lábai engedték. Már a szállodában szólaltak meg újra.

- Na végre, most már mindent hallani akarok. Ki bántott? – és akkor Riki mindent elmesélt töviről-hegyire, kezdve a Sebastiannal való találkozást, aztán a Nandoval való táncot, és hogy Kimi meg Fernando összeverekedtek. Jho tudta, hogy el kell terelnie Riki figyelmét az incidensről, mert nagyon megviseli a lányt, ha ilyenek történnek körülötte.

- És miért nem beszéltél meg egy randit Sebbel?

- Nem is tudom, mert félek, hogy csalódna bennem, és olyan furán nézett rám, mintha a holdról jöttem volna. – nem is tudta, hogy miért érez így, de Seb tényleg nagyon fura volt, azelőtt ha néha találkoztak, olyanok voltak egymásbak mint az óvodás pajtások, most meg olyan fura volt.

- Riki ne csodálkozz ezen, hisz gyönyörű vagy, és Seb is észre vette, hogy már nem az a kislány, vagy akit régről ismer.

- Gondolod, de én nem akarom, hogy ez megváltozzon, és szeretném, ha barátok maradnánk.

- Figyelj rám, vannak kapcsolatok, amik óhatatlanul átalakulnak valami sokkal jobbá, mint a barátság. És hidd el nekem, hogy Sebastiannál jobb partnert erre az újfajta barátságra nem is kívánhatnál magadnak. – mondta Jho kedvesen. – de ha a mai esténknek ilyen hirtelen vége szakadt, akkor, ha nem bánod én most lezuhanyozom.

- Oké menj csak. – válaszolt egyhangúan Riki, és az előbbi beszélgetésen gondolkodott, amiben kopogás zavarta meg.

- Szia Riki. – Kimi állt az ajtóban

- Szia. – felelte eléggé megdöbbenve, néhány pillanatig csak nézték egymást. – Gyere be. – bökte ki végül Riki.

- Nem, kösz csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.

- Kimi erre semmi szükség, te nem tettél semmit. És nekem is még meg kell tanulnom kezelni az ilyen helyzeteket. – Riki magát hibáztatta a történtekért és ezt Kimi meg is hallotta a hangjában.

- Riki véletlenül se hibáztasd magadat. Ez az egész miattam történt Fernandonak velem van baja, és így akart bosszút állni.

- Hát egész gyerekes formája ez a bosszúnak. – lépett ki Jho a fürdőből egy szál törülközőben.

- Hát ő már csak ilyen. – felelte Kimi eléggé meglepetten, mit keres ez itt, futott át az agyán a kérdés. – De én csak ennyit akartam, megyek is nem akarok zavarni. – mondta halkan lesütött szemekkel. Azzal megfordult és elindult kifelé.

- Nem zavarsz. – mondta Riki, de maga sem tudta, hogy miért akarja megmagyarázni a dolgot Kiminek, és azt sem értette, hogy mi azon olyan fura, hogy Jho nála van, hiszen ez mindig is így volt, és nem is szeretné, hogy másként legyen. Neki szüksége van Jhora, hogy mellette legyen, és támogassa. Kimi nem válaszolt, hátra sem nézett, csak eltűnt az ajtóban, Riki meg becsukta utána az ajtót.

- Mi lenne, ha felhívnád Sebit, és holnap elmennétek sétálni?

- Minek, nincs hozzá semmi kedvem. – mondta Riki elég durcásan

- Azt hittem meg akarod nézni a várost, és szerintem Seb szívesen körbevezetne.

- Te figyelj, ha le akarsz koptatni mond a szemembe, és holnap eltűnök, hogy nyugodtan tudj csajozni.

- Nem arról van szó. – jelentette ki Jho és elégedetten, nyújtotta át Rikinek a mobilját. – Tessék, beszélj vele.

- Halló, Sebastian Vettel.

- Szia Seb Riki vagyok, csak azt szeretném megkérdezni, hogy holnap nincs- e kedved eljönni velem megnézni a várost?

- De nagyon szívesen, reggel a szállodád vendéglőjében találkozhatnánk. – Seb szíve majd kiugrott a helyéből, annyira örült Riki hívásának.

- Akkor holnap. – azzal bontották a vonalat.

- Ki volt az? – kérdezte Gerhart

- Riki, tudod a Ferrari új tesztpilótája. .- mondta boldogan Seb

- Én pontosan tudom ki az a Riki. – válaszolt Gerhart mosolyogva.

- Ismered?

- Igen tudod a csapat tett neki egy ajánlatot a következő szezonra.

- És?

- Valentini, azt mondta, hogy már előszerződése van a Ferrarival.

- Értem, pedig nagyon jó lett volna, ha nálunk versenyzik.

- Hát, ha komoly lesz köztetek a viszony, akkor jobb, hogy nem így van. – mondta Gerhart, még mindig mosolygott

- Csak baráti séta. – jelentette ki Seb.

- Ja, én meg a tavasztündér, Monacóban baráti séta az biztos.

- Na mit mondott? – kérdezte Jho izgatottan

- Holnap reggel a vendéglőben. – adta vissza Riki a mobilt Jhonak

- Helyes. – vágta rá Jho

- Ha ennyire azt szeretnéd, hogy összejöjjek Sebbel, akkor miért nem lettel a csapattársa?

- Mert ez az élet, az meg az üzlet, és azt sosem keverjük össze. – azzal visszament a fürdőbe és felöltözött.

- Értem. – felelte Riki, akkor velem is azért nem kezdesz, mert én csak munka vagyok, pedig ha tudnád, mennyire szeretném, ha mi ketten, és szegény Sebastiant sem akarom átverni.

Másnap reggel Riki komoly kis gyomorgöccsel ébredt, izgult, mert nem tudta, hogy mit várjon a találkozótól. Felöltözött is lement a vendéglőbe. Seb is pont akkor érkezett.

- Szia Riki. – ölelték meg egymást.

- Hello Seb, reggelizünk?

- Persze, éhes vagyok, mint a farkas. – mondta egy mosoly kíséretében.

- akkor gyere együnk valamit. – leültek az egyik két személyes asztalhoz, és rendeltek valami reggelit. Seb tudta, hogy nem szabad rákérdeznie a tegnap este történtekre. Nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni Rikit. Mindenféléről beszélgettek, az időről a kocsikról.

- Jho sosem enged vezetni.

- Emlékszem, míg nem töltöttem be a 18.at én sem vezethettem, pedig annyira szupi érzés.

- Hát az biztos, nem is tudom mi lenne velem, a kocsik meg a gitárom nélkül. – mondta Riki.

- Te gitározol, ezt még sosem mondtad. – nézett rá Seb csodálkozva

- Igen. Kevesen tudják rólam. – hát igen Franken, és Jhon kívül senki. De annyira felszabadult volt Seb társaságában, hogy késztetést érzett arra, hogy elmondja a titkait, és hogy igaz barátra leljen benne. Kimi a terem másik végében némán figyelte, hogy milyen jól elvannak Rikiék, és egészen addig nem reggelizett míg el nem mentek. Aztán minden figyelmét ismét a már teljesen kihűlt rántottának szentelte, még azt sem vette észre, hogy valaki leült mellé az egyik székre.

- Szia kicsim. – szólt hozzá egy ismerős női hang. Erre ő felkapta a fejét.

- Szia hát te, hogy kerülsz ide? – kérdezte eléggé meglepetten

- Nem azt mondtad, hogy jöhetek, ha akarok. Nem is örülsz nekem? – bújt hozzá a nő és eléggé vadul megcsókolta.

- Nem arról van szó, de nagyon is örülök, hogy itt vagy. – hát ez nem volt elég meggyőző. – Csak nagyon váratlanul ért.

- Úgy gondoltam, jobb ha veled vagyok. – Mondta Jenni, azt azért még sem mondhatja, hogy látta a tegnap esti híreket, hogy a férje összeverekedett Fernando Alonsoval egy csaj miatt, és ő most azért van itt, mert megöli a féltékenység. Attól Kimi tuti kibukna, és megint csak veszekednének, és most hogy rádöbbent arra, hogy akár el is vesztheti a férjét, úgy döntött ő is küzdeni fog ezért a házasságért. Kimi szenvedélyesen visszacsókolta feleségét.

- Te ki volt az a helyes csaj Sebastiannal?- kérdezte Jenni miután már befejezték a csókcsatát

- Hát ő Riki.

- Az a Riki, aki a ti pilótátok volt? Mikor lett belőle ilyen helyes csaj?

- Hát nem tudom, de azt meg kell hagyni, hogy tényleg jól néz ki a kiscsaj. – ezzel lezártnak tekintette a Riki témát, de nem szabadult meg olyan könnyen. Néhány pillanattal később megjelent Jho.

- Sziasztok, nem láttátok véletlenül Rikit? – kérdezte Jho és a temet pásztázta.

- De úgy 10 perce mehetett el Sebastiannal. – mondta Kimi

- Helyes. Na további szép napot.

- Hello. – mind a ketten csak bámultak utána, mert amilyen hirtelen jött, úgy is tűnt el.

- Kimi én azt hittem, hogy Riki és Jho együtt vannak.

- Hát én is, tegnap este még úgy nézett ki a dolog, mert mikor át voltam Rikinél Jho egy szál törülközőben jelent meg.

- És miért voltál te Rikinél tegnap este? – kérdezte eléggé ingerülten Jenni

- Tudod az úgy volt, hogy Nando és Riki táncoltak, és Nando rámászott, én meg összeverekedtem vele, és csak elnézést akartam kérni Rikitől.

- De minek, hiszen te nem csináltál semmi rosszat. – mondta Jenni.

- Tudom, de akkor is, úgy éreztem, muszáj megtennem.

- Örülök, hogy mégis eljöttél velem sétálni. – mondta Seb 20 perc hallgatás után.

- Én is nagyon örülök.

- Mesélj nekem magadról, mi mindent történt veled az óta mióta nem találkoztunk.

- Nem sok minden.

- Jha, csak megnyerted a Forma 3000.

- De hát úgy könnyű, hogy nincs komoly ellenfele az embernek. – felelte mosolyogva riki.

- Miért nem vállaltad el a Toro Rossos állást?

- Ilyen ügyekben Jho dönt. – Riki nem akart erről beszélni, így próbálta terelni a témát. – Néz sült gesztenye. Nagyon szeretem.

- Akkor gyere, és vegyünk. – azzal elkezdtek rohanni az árus felé. Seb vett egy zacskóval, majd némán majszolgatták a meleg gesztenyét. Észre sem vették, hogy már a város fölé magasodó szikla tetején állnak, és egy csodás kilátás tárul eléjük. Seb tartotta a zacskót az egyik kezében a másikkal épp venni akart, Riki is pont akkor nyúlt oda és egymáshoz ért a kezük, olyan volt mint a villámcsapás. Lehet hogy csak a szél miatt ami meglehetősen hideg tengeri áramlatú volt, vagy csak simán Seb közelsége okozta Riki remegését.

- Fázol? – kérdezte Seb és levette a bőrkabátját. Még közelebb lépett Rikihez, és a vállára kanyarította a kabátot. – Ettől majd jobb lesz. – mondta szinte suttogva, és végig Riki szemébe nézett, ami olyan kéklőn csillogott, mint az azúr tenger a nyári napsütésben. – Gyönyörű vagy. – mondta erre Riki lesütötte a szemét. Sebastian nem mondott többet, csak megsimította a lány arcát, majd megcsókolta. Lágyan, óvatosa mégis tele szenvedéllyel. Riki nem volt tisztában az érzéseivel, de azt tudta, hogy ott vissza kell csókolni , mert, mert a vágy leküzdhetetlen volt én a szívét mardosta.

- Azt hiszem beléd szerettem. – mondta végül Seb, miután már csak ölelték egymást.

- Sebastian. – kezdett bele Riki

- Huh ha már így kezded akkor ebből nem lesz semmi jó. – mondta viccesen, de talán csak a maga feszültségét próbálta leküzdeni.

- Én is szeretlek. – mondta végül Riki.

- Köszönöm. – majd újra csókolóztak. – Hol fogod tölteni a karácsonyt? – kérdezte Seb, miután elbúcsúztak az öböltől és a kilátástól.

- Otthon, egyedül. – felelte Riki halkan

- Nem lenne kedved eljönni hozzánk az ünnepekre?

- Jól hangzik, de a karácsony arról szól, hogy együtt légy a családoddal.

- Riki szeretném, ha velem lennél.

- Oké beszélek Jhoval és meglátjuk, rendben?

Visszasétáltak a szállodába, és a recepciónál még hosszan búcsúzkodtak.

- Mikor utazol haza?

- Szerintem még délután elindulunk. – mondta Riki. – De minden Jhotól függ. – tette még hozzá

- Oké akkor majd ha otthon leszel hívj fel, vagy add meg az otthoni számod és majd én hívlak. – mondta seb

- Rendben. – Riki lediktálta a számát, majd még egy hosszú csókot váltottak. És utána beszállt a liftbe. Boldog volt, határtalanul, kimondhatatlanul. Lebegett a föld felett, annyira el volt foglalva a maga boldogságával, hogy nem vette észre a lift ajtajában csókolózó párocskát, akiknek neki is ment miután kilépett a liftből.

- Bocsánat. – mondta és rögtön fel is ismerte őket.

- Semmi gond. – mondta Kimi amit rájött, hogy Riki ment nekik, pedig a pillanat tört része alatt végigfutott az agyán hogy mi mindent vág majd a fejéhez a szerencsétlennek, de rájött, hogy Riki az és őt valahogy nem tudta volna bántani.

- sziasztok. – köszönt végül Riki

- Szia Jenni vagyok, de azt hiszem, hogy mi már találkoztunk egy rendezvényen.

- Igen én is úgy emlékszem. – felelte Riki, eléggé zavarban volt, pont beléjük kellett ütköznie, majd elbúcsúztak, Riki bevagdalt minden a táskájába, és megvárta Jhot, aki hamarosan meg is érkezett. Rögtön le is támadta a lányt.

- Na milyen volt?

- Egész jó

- Az meg milyen?

- Egész jó, meghívott karácsonyozni.

- Fantasztikus. – vágta rá Jho, és Riki nem értette minek örül ennyire.

- De még nem válaszoltam.

- Riki annyira gyerekesen viselkedsz, hogy az már fáj. Miért?

- Nem tudom. Mit keresnék én ott?

- Figyelj rám, ha zavarnád, vagy ha nem akarná, hogy vele légy akkor tuti nem hívott volna. És amúgy is mit csinálnál az ünnepek alatt, megmondom én neked, pontosan tudom. A kandallóban bámulnád a tüzet, gitároznál, és várnád, hogy Frank felhívjon.

- És te hol leszel?

- Még nem tudom, de már alakulnak a dolgok. – mondta kajánul vigyorogva, és a tenyerét dörzsölgetve.

- Értem, megadtam Sebnek az otthoni számom.

- Wow, akkor ez tuti komoly. – még szélesebbre húzta a száját

- Jaj Jho miért kell ezt így?

- Csókolóztatok, mi? – jaj csak ne vigyorognál mellé ennyire.

- Igen. – mondta kicsit elpirulva

- De miért szégyelled magad miatta?

- Nem tudom, csak olyan fura az egész.

- Merre voltatok?

- Fent voltunk a kilátóban, minden olyan tökéletes volt

- Hát ott fent tuti, Seb tudja a módját..

- Biztos, hogy jó ötlet?

- Igen, erre van neked szükséged.

- És mit vegyek neki karácsonyra?

- Hát nekem van egy ötletem. – megint csak kaján vigyor jelent meg az arcán.

- Perverz vagy. – Riki mosolyogva hátba vágta Jhot.

- Nana, csak óvatosa. – egészen hazáig dumáltak, és hülyéskedtek. Jho kirakta Rikit a ház előtt, de ő nem ment be. Épp csak belépett a házba meg is szólalt a telefon

- Szia Riki, Seb vagyok. – szólt bele Sebastian a telefonba.

- Szia most értem haza.

- Gondoltam, pont azért hívtalak. Arra vagyok kíváncsi, hogy, hogyan döntöttél?

- Azt hiszem benne vagyok. – válaszolta Riki.

- Az jó. – lehetett hallani Seb hangján, hogy igazán boldog.

- De ha nem haragszol akkor most megyek mert nagyon fáradt vagyok.

- Nem, dehogy. Szia

- Szia. Szeretlek.

- Én is és hiányzol.

- Te is nekem. – miután nagy nehezen bontották a vonalat. Riki begyújtott a kandallóba, és elővette a gitárt. Boldog volt mégis csak csupa szomorú szám jutott az eszébe. Seb minden nap felhívta Rikit telefonon, és minden nap legalább egy órát beszéltek, és Riki napról napra felszabadultabb lett, és egyre jobban várta az ünnepeket.

- És mit vigyek magammal? – kérdezte Riki

- Nem tudom, ruhákat, nálunk is havazik. – jelentette ki Seb.

- Az jó, szeretem a havat.

- Én is, és esetleg elmehetnénk síelni.

- Nekem jó, lényeg, hogy veled lehessek.

- akkor holnap kilencre ott vagyok érted.

- Oké, várlak.

- Van ám neked egy meglepetésem.

- Igazán, és elmondod?

- Ha elmondanám, nem lenne meglepetés, de majd szenteste megtudod.

- Oké.

- Akkor én most megyek.

- Rendben, hiányzol.

- Te is nekem, de holnapig bírd ki aztán együtt lehetünk kicsit.

- Szia, szeretlek. – búcsúzott el Riki Sebtől. Riki már útra készen becsomagolt bőröddel, és ajándékokkal. Végig nézett rajtuk, és elégedett volt. Jhonak megvette a Hugo Boss parfümöt, Franknek egy képet a kedvenc festőjétől, Sebnek egy könyvet, az öccsének pedig egy PS2-es játékkonzolt, és a szüleinek pedig egy kötött plédet, pont olyat, mint amilyen neki is van a kandalló előtt. Épp kényelembe helyezte magát, megszólat a csengő, de a vendég meg sem várta, hogy kinyissák az ajtót, egyszerűen belépett a házba.

- Szia Jho, gondoltam, hogy te vagy az. – mondta Riki, és megölelte Jhot.

- Szia Törpe, látom útra készen. Mikor jön érted?

- Holnap reggel 9-re.

- Akkor a legjobbkor jöttem, boldog karácsonyt. Aztán csak óvatosan. – mondta vigyorogva és átadta az ajándékot amit Rikinek hozott.

- Haha, nagyon vicces. Neked is boldog karácsonyt. – azzal megölelte Jhot, és ő is odaadta a kis dobozkát. Riki egy Tag Heuer karórát kapott.

- Ez gyönyörű, de minek vettél nekem egy ilyen drága órát.

- Mert ezentúl nem jelenhetsz meg akármilyen órával, és ez egy férfi óra, és pont hozzád illik.

- Pasi óra, na tessék. – mondta mosolyogva, miközben felcsatolta a csuklójára.

- Na de ez a parfüm is finom illatú.

- Pont olyan mint te. Jho megkérhetnélek valamire? Elvinnéd ezt Franknek?

- Nem volt itt?

- Még csak fel sem hívott.

- Ígérd meg, hogy boldog leszel, történjék bármi is.

- Ígérem. – felelte Riki, majd megölelték egymást, és Jho távozott. Riki megint csak gitározott, és a vidáman pattogó tüzet nézte, és boldog volt. A következő 12 óra vánszorogva telt, és már nagyon várta Seb érkezését. Bízott abban, hogy jól fogja magát érezni Seb családjánál. Reggel korán ébredt, lezuhanyozott befonta a haját és a nappaliban ülve várta, hogy megszólaljon a csengő.

 Aztán 9 óra előtt 2 perccel csengettek Riki gyorsan felugrott ajtót nyitott és nyomban Seb nyakába vetette magát, és megcsókolta.

- Szia. – köszöntötte végül.

- Hello, nagyon hiányoztál már.