Ugorjuk át az unalmas részeket és térjünk rögtön a lényegre. Március 13.-a van és már mindenki megérkezett az Albert parkba. Riki izgalommal telve várta a kezdést ami neki nem jelentett semmit, csak hogy részt vehet még néhány teszten. De már azt is izgatottan várta, hogy végre újra találkozhasson Sebastiannal, mert Madonna óta nem látták egymást és már nagyon hiányzott neki a srác. Jhoval érkeztek és egyenesen a Ferrari Homeja felé vették az irányt. De Riki szíve szerint a Torro Rossohoz ment volna először ezt Jho is látta rajta.

- Figyi Törpe elhiszem, hogy legszívesebben Sebastianhoz mennél, de először illő lenne megjelenned a munkaadóidnál, és majd ha ők engednek tőlem od mész ahova akarsz. – mondta Jho Riki csak bólintott és tudomásul vette, hogy Jhonak teljesen igaza van. Így hát szó nélkül követte a pasit a Ferrari mobil bázisára ahol már mindenki ott volt. Felipe a feleségével, Rafaellával beszélgetett. Kimi meg az egyik eldugott sarokban figyelte, hogy milyen jól el vannak együtt és eszébe jutott a felesége, aki még csak szerencsét sem kívánt neki. És csak arra tudott gondolni, hogy megint haraggal jött el otthonról, a visszatérő téma a baba miatt.

- Hello kedvenc haverom. –lépett oda mellé Riki, Kimi kicsit meglepett arcot vágott. – Gondoltam idejövök hozzád, mert nagyon el vagy anyátlanodva így magadban.

- Csak gondolkodtam. – felelte Kimi halkan, ahogy mindig is szokott, mikor nem tudja mit mondhatna, és Riki mellett nagyon sokszor érezte úgy, hogy elakad a lélegzete.

- Mikor érkeztél? – kérdezte Riki, mert látta Kimin, hogy beszélgetésre van szüksége, csak nem tudja mit mondjon

- Hát úgy nagyjából két órája itt vagyok, de a többiek is csak most érkeztek. – felelte mosolyogva. – Te már találkoztál Sebastiannal?

- Még nem, te már igen?

- Aha, amióta itt vagyok már háromszor járt erre, csak úgy véletlenül, mondta ő de szerintem téged keresett. – Kimi ha lehet azt mondani most még jobban vigyorgott. Riki érezte, hogy elvörösödik az arca, de nagyon boldog volt hogy Seb kereste őt.

- És mondott valamit?

- Igen, hogy amint lehet menj át hozzá.

- És szerinted arra mikor kerülhet sor?

- Szerintem, most is nyugodtan mehetsz, én megengedem és a többiekkel ne is törődj, én majd elintézem.

- Oké, köszike. – mondta Riki és már ment is a Toro Rosso bázisa felé. Kimi maga sem tudta, hogy miért ajánlotta fel Rikinek, hogy ki menti, de talán csak azért mert látta rajta, hogy mennyire hiányzik neki a barátja. É arra gondolt, hogy mikor ő volt szerelmes minden időt a lánnyal szeretett volna tölteni, most meg ott tart, hogy jobban örül a versenyeknek meg a teszteknek, és hogy nem kell otthon lennie a feleségével. Így hát Riki szabad utat kapott és elindult megkeresni Sebastiant, akit nem is nagyon kellett keresnie mert ott sertepertélt a Home előtt, így rögtön meglátták egymást. Riki úgy rohant Seb felé mint akit kergetnek és úgy vetette magát a nyakába, mint aki sosem akarna tőle búcsúzni, és olyan vadul csókolta, mintha attól félne, hogy soha többé nem csókolhatja viszont. Seb boldogsága is határtalan volt, és ő is csak csókolta volna a lányt, de néhány perc múlva megjelent Gerhard.

- Fiatalság levegő. – köszörülte meg a torkát a férfi ahogy melléjük ért.

- Bocs. – mondta Seb. – Had mutassam be mindannyitoknak Juliett Richardsont, a barátnőmet. – azzal Riki mindenkivel kezet fogott akiket eddig nem ismert, mindenkit nagyon szimpatikusnak talált.

- Sziasztok, a barátaim mind Rikinek szólítanak. – mondta mosolyogva, és bízott abban, hogy Seb kollégáival is jóban lesz majd. – Nem lehetne arról szó, hogy elmenjünk sétálni? – kérdezte meg végül Riki.

- De menj csak nyugodtan, most még úgy sincs semmi dolgod, van egy szabad órád. – mondta Gerhard. Azzal Riki és Seb kézen fogva útnak indultak és a pálya körül sétáltak.

- Baj van? – kérdezte végül Seb.

- Nem, csak nagyon hiányoztál. – mondta Riki és újra megcsókolta Sebastiant, most minden annyira fura volt erre a néhány lopott percre várt már hetek óta, most mégsem tud mit mondani Sebnek, de vajon mi oka lehet ennek. Maga sem tudta, de bízott benne, hogy elmúlik, most már, hogy gyakrabban találkozhatnak majd.

- Este egy közös vacsi? – kérdezte Seb.

- Benne vagyok, de akkor az én szállodámban. – mondta Riki egy kaján vigyor kíséretében, ami sokat sejtető volt. Riki arra jutott, hogy a legfőbb ideje hogy lefeküdjön Sebbel. De nem fogja erőltetni a dolgot majd minden a maga ütemében. Még váltottak pár csókot, majd mind a ketten mentek a saját dolgukra.

- Na ideje, hogy visszaértél. – mondta Kimi szemrehányóan, Riki meg nem értette, hogy megint mi a frász baja van a pasinak.

- Mi bajod, azt mondtad, hogy mehetek.

- Ja, de azért mindennek van határa. – vigyorodott el.

- Rossz az aki rosszra gondol. – mondta Riki és kerített magának egy üveg ásványvizet.

- Mit csinálsz ma este? – kérdezte Kimi

- Sebivel vacsorázom. – vágta rá boldogságtól sugárzó arccal Riki.

- Az jó. – mondta Kimi és magára erőltetett egy cseppet sem meggyőző mosolyt.

- Mert? – kérdett vissza Riki, mert azért ő sem vak,és látta a dolgot Kimin.

- Csak arra gondoltam, hogy együtt ehettünk volna, és utána meg megnézhettünk volna egy filmet. Mondjuk A pokolból-t.

- Sajnálom, de tudod mit tarts te is velünk. – mondta Riki. – úgy is csak itt eszünk a szállodában.

- Nem akartok zavarni. – de esze ágában sem volt visszautasítani a lány ajánlatát.

- Miből gondolod, hogy zavarnál, és amúgy is nem akarom, hogy magad vegetálj a szobádban. – mondta Riki és egész szép ötletnek látta ezt a közös vacsorázást. A nap hátra levő része a lehető legunalmasabban telt, nem nagyon csináltak mást csak mutogatták magukat a fotósoknak, meg válaszoltak a kérdésekre. Jho hamarosan eltűnt. Gyakran veszett nyoma az utóbbi időben, de Riki nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, arra gondolt, hogy biztosan Tamarával találkozgat. Így hát most sem foglalkozott vele, de mivel Jho elment Kimi vitte vissza Rikit a szállóba.

- Akkor 20 perc múlva megállok érted. – szólt Kimi Riki urán.

- Rendben. – felelte Riki, majd mind a ketten eltűntek a szobájukban. Riki gyorsan lezuhanyozott, a haját feltűzte, felöltözött, és várta, hogy megérkezzen Kimi.

Hamarosan kopogtak is Riki ajtót nyitott és egy észveszejtően jó pasival találta magát szemben.

- Dögös vagy. – mondta neki nemes egyszerűséggel, mert igaz is volt. Kimi farmert viselt, mit viselt olyan volt mint akire ráfestették, meg egy kék alapon sárga felső amin a finn címerállat volt. Nem elég, hogy megfeszült a testén, még jobban kiemelte a szeme kékségét.

- Te is jól nézel ki. – mondta Kimi és közelebb lépett a lányhoz, hogy egy baráti csókot nyomjon a homlokára. Riki nem lepődött meg ezen, hiszen Kiminél ez volt a bevett szokás. Rikin is farmer volt meg egy fehér felső. – Mondhatni angyalian. – tette hozzá Kimi, ezzel utalva Riki óriási angyalkájára ami a felsőjére volt rajzolva.

- Tudod ez csak álca. – vigyorodott el Riki.

- És kit akarsz félrevezetni?

Sebastian néhány perccel korábban érkezett így már az asztalnál ült mikor meghallotta Riki hangját, és mikor felnézett azt látta, hogy Riki Kimi nyakában lóg és valamin eszméletlenül nevetnek. Sebastian agyán átfutott a gondolat, hogy ezek ketten pont úgy néznek ki mint akik titkon szeretők, de ahogy Riki üdvözölte Sebet minden kételye elhagyta.

- Szia, szerelmem. – mondta Riki

- Sziasztok. – üdvözölte Seb mindkettőjüket.

- Kicsim ugye nem gond, hogy elhívtam Kimit, olyan magányos lett volna, és megsajnáltam. – bújt Sebhez Riki

- Ugyan miért lenne gond. Szevasz haver. – azzal kezet rázott Kimivel.

- Remélem, nem fogok zavarni.

- Dehogy. – mondta Seb és bízott abban, hogy nem kell egész este Kimi szabadkozását hallgatnia.

- Hölgyem, uraim, mit hozhatok inni? – kérdezte a pincér.

- Nekem csak sima narancslevet. – mondta Riki

- Nekem is lehet, de keverjenek bele egy kis vodkát. – mondta Seb

- Az nekem is megfelel. – vágta rá Kimi.

- Rendben azonnal hozom. – mondta a pincér és elsasszézott.

- Fiúk csak mértékkel. – mondta Riki, mert félt, hogy ezek itt elkezdnek versengeni, hogy ki bír többet piálni, és annak nem lesz jó vége. De ezek csak összenéztek és vigyorogtak. Aztán jött a vacsora, és egyre több vodka narancs, narancs nélkül. Valamikor fél kettő körül már elviselhetetlenek voltak. Egymásnak dőlve énekeltek, az egyik finnül a másik meg németül.

- Szeretnék fizetni. – mondta Riki és intett a pincérnek, és elővette a pénztárcáját.

- Ééén nemmm hagyhatom, hogy egy nőő fizessen helyettem. – na megszólalt az éjszaka bajnoka.

- Aranyom, jobb lesz ha befogod. – mondta Riki Kiminek aki támolyogva felállt, hogy elővegye a tárcáját. De mivel Seb nekitámaszkodva aludt, most egy nagy puffanással a földön végezte. Hála az égnek, hogy a vendéglő már teljesen üres volt. – Na szép mondhatom, ügyesek voltatok, csak azt tudnám, hogy mire volt jó ez az egész. Megérkezett a pincér akit Riki megkért, hogy segítsen neki felvinni a két kómás pilótát. Seb elég rendesen kiütötte magát. Őt a pincér támogatta Kimi viszont mobilis volt, csak kicsit kellett rásegíteni, de megint elkezdte a kornyikálást.

- Kimi figyelj rám. – de mint aki meg sem hallotta. – Kimi figyelj ide. – mondta Riki kicsit hangosabba.

- Csss. – mutatott az ujjával Kimi. – Szivi neked mindent.

- Akkor harcosom figyi rám, és fogd be szépen a szád, és add oda a szobád kulcsát.

- A nadrágom zsebében van. – mondta és a jobb első zsebére mutatott. Riki meg amilyen gyorsan csak tudta kihúzta a kártyát, majd felmentek az emeletre. Riki kinyitotta a szobaajtót és betessékelt Kimit.

- Remélem a pizsiddel azért megbirkózol. - mondta Riki, ahogy az ágyra dőlő Kimit látta. Hasra érkezett a bal keze lelógott az ágyról, és azzal intett, hogy minden ok lesz. Azzal Riki becsukta Kimi szobáját és kinyitotta a sajátját.

- Hova tegyem? – kérdezte a pincér.

- Csak dobd az ágyra én majd elintézem. – mondta is előkotort egy 50-es amit a srácnak adott. Majd becsukta a távozó pincér után az ajtót és a falnak dőlve bámulta a használhatatlan pasit az ágya közepén. Levetkőztette, betakarta majd befeküdt mellé az ágyba.

Reggel arra ébredt, hogy valami hideg folyik a hasán, megdörzsölte a szenét, majd belesett a takaró alá. Seb feje a hasán pihent, és több mint valószínű, hogy az a hideg amit érzett az Seb nyála. Már Seb is kezdett ébredezni, mert megpiszkálta az orrát, és elkezdte csókolgatni Riki hasát. Na de ez az, a pillanat mikor Rikinek ugyancsak nem volt kedve a hancúrhoz. Seb egyre csak csókolta, már a nyakán, mikor Riki megszólalt.

- Figyi szivi, nem akarom letörni a lelkesedésed, de – kezdte Riki, Seb meg a tegnapi piától üveges szemmel nézett Rikire. – jobb lenne ha elmennél fogat mosni, mert ezért a szagért még a büdös borz is könyörögne. – fejezte be Riki és kimászott Seb alól, aki tehetetlenül roskadt az ágyra, és úgy ahogy volt visszaaludt, Riki meg elment zuhanyozni. Sebastian a telefonja ébresztette, újra.

- Hm. – szólt bele.

- Hol vagy? – kérdezte egy ingerült hang.

- Nem tudom.

- Akkor tuti Rikinél. De a jó életbe térj már végre észhez.

- Ne kiabálj, mert nagyon fáj a fejem. – mondta Seb

- Fog még jobban is, ha hamarosan nem leszel a szállodában. – mondta Gerhard, és azzal megszakadt a vonal.

- Szia husi felébredtél? – kérdezte Riki aki épp akkor jelent meg egy szál törölközőben. Fú miről maradtam le én az éjszaka, én barom, gondolta Seb.

- Bocs a tegnap estéért.

- Semmi gond, csak ne forduljon elő túl gyakran. – mondta Riki.

- Nem fog ígérem. De most mennem kell.

- nem akarok beleszólni, de szerintem jobb ha elzuhanyozol, én meg addig hívok neked egy taxit.

- rendben. – Seb hagyta magát rábeszélni, és épp végzett mire megérkezett a kocsi.

- Akkor a pályán találkozunk. – mondta Riki, és egy csókkal búcsúzott a sráctól. Péntek lévén a reggeli után a pálya felé vette az irányt. A változatosság kedvéért most taxival ment, nem volt kedve Kimire akaszkodni, főleg a tegnap este ő érezte magát kellemetlenül. Megérkezett a Paddockba, ahol riporterek tömege fogadta őt. Ő meg csak vigyorgott ahogy Jho tanította neki.

- Riki, Riki milyen volt a tegnap est vacsora a két pilótával?

- Fenomenális. – vágta rá és végig a kamerákba vigyorgott.

- És mikorra várható, hogy kocsiba ülsz?

- Erről fogalmam sincs, de míg két ilyen kaliberű pilótája van a Ferrarinak, nem hiszem, hogy szükségük lenne az én csekély tudásomra.

- És milyen a viszonyod Kimivel?

- A viszonyom Kimivel, azt hiszem nagyon jó, elvagyunk egymással, és nem hiszem, hogy valaha is bármilyen konfliktus is lehetne köztünk.

- Hogy tudod összeegyeztetni a munkádat a magánélteddel?

- Sehogy, nem keverem a munkát a magánélettel.

- Mit szólsz, hogy a gyámod a Forma 1 mindenható urának lányával kavar?

- Az Jho magánélete és semmi közöm hozzá.

- Milyen hosszúra tervezed az együttlétet Sebastian Vettellel?

- Fogalmam sincs, de azt hiszem, hogyha megkéri a kezem, akkor hozzámegyek feleségül. – mondta mosolyogva, és hálát adott az égnek, hogy megérkezett a Ferrari Homejához, ami a védelmező biztonságot nyújtotta neki. Kimi nem sokkal Riki után érkezett, napszemüveggel a fején. Riki elé ált és komolyan ránézett.

- Bocs a tegnap estéért.

- Hát van nálam egy rossz pontod, mert elcseszted az estémet. Egy egész mást befejezést szántam az éjszakára. – mondta Riki.

- Akkor duplán sajnálom. – mondta Kimi, de nem nagyon hangzott meggyőzően. És be kell vallani, hogy nem is szánta annak, sőt a szíve legmélyén örült, hogy meghiúsította a lány terveit. – Ígérem legközelebb nem itatom le a barátodat.

- Remélem nem valami nagy botrányt rejtegettek előlünk? – lépett oda Stefano, a sugdolózó pároshoz. – mert a csapatnak most erre van a legkevésbé szüksége.

- Ne aggódj már mindenen annyit, nem lesz semmi gond a kocsi tökéletes, és a sajtó is belenyugszik majd, hogy te leszel az új főnök. Az olaszokkal meg nem kell foglalkozni, majd ezt is lenyelik mint azt hogy Michael visszavonult.

- Megnyugtató ezt pont tőled hallani. – mondta kicsit gúnyosan, mert pontosan emlékezett Kimire, meg arra hogy hogyan viselte az új környezetet, és az új légkört. Pénteken az első teszten még minden úgy működött mint egy svájci óra, mondhatni ott folytatódott a Forma 1 ahol tavaly Brazíliában vége szakadt. Kimi mint világbajnok a papírforma szerint teljesített, és maga mögé utasított mindenkit. Aztán délután már csak vergődtek. Kimi csak a 6. lett és nagyon elégedetlen volt.

- Nem vagyok túlságosan boldog az edzés miatt. Délelőtt találtunk néhány nagyon jó beállítást az autóhoz, délután azonban csak szenvedtünk, és ezt a köridők is jól tükrözik. Alaposan meg kell néznünk az adatokat, hogy azon dolgozhassunk, hogyan javítsunk az autón. Láttuk ugyanis azt, hogy ha sikerül megtalálni a megfelelő beállítást, akkor versenyképesek lehetünk. – nyilatkozta a riportereknek. Azt visszament a szállodába, és szerette volna elfeledni a pénteki napot, de a szombat még szörnyűbb volt a számára. A jó kezdés egy közepes folytatás, és egy szörnyű befejezés követett. Szombaton a szabályok áldozata lett, hiszen a megálló kocsit a csapat visszatolta a boxba, de mivel nem saját kerekein érkezett vissza így nem folytathatta az időmérőt, és meg kellett elégednie a 16.rajthellyel.

- Hát nem így képzeltem a szezonkezdést, de a csapattal arra fogunk törekedni, hogy minél több pontot szerezzünk. – a kifürkészhetetlen arcú Kimi most sem árulta el, hogy mi játszódik a lelkében, de az várható volt, hogy a végsőkig küzdeni fog, és így is tett.  De nem tehetett semmit ez a hétvégem úgy volt rossz, ahogy. És Kimi pontosan tisztában volt a dolgokkal, hogy nem csak a kocsi rossz, nem is rendeznie kellene az érzéseit, mert ha így folytatja, csak azon fog agyalni, hogy Jenni megcsalja-e vagy, hogy Riki és Sebastian épp lefekszenek-e egymással.

- Kimi akarsz beszélni valakivel? – lépett oda mellé Riki.

- kedves vagy, hogy felajánlod, hogy meghallgatsz, de ezt magamnak, kell elintéznem, mert ennek semmi köze a Forma 1-hez

- Jenni? – kérdezte röviden Riki

- Igen. – válaszolta. – Tudod, nem könnyű a házas élet- senki sem mondta, hogy könnyű lesz, mindig vannak akadályok, pont mint a Forma 1-ben, és mik azok neked, kihívás amit le kell küzdeni.

- Jaj Riki olyan jó, hogy itt vagy mellettem. – mondta Kimi és nem törődve az ezer fotóssal megölelte a lányt.

- Tudod mi kellene neked most?

- Nem, de biztos vagyok benne, hogy megmondod. – húzta Kimi a száját mosolyra.

- Egy kis Chris Cornellt kellene hallgatnod, én mindig őt hallgatom, ha megnyugvás kell.

- Majd talán egyszer, de ha olyan számok mind amiket eddig hallgattál akkor nem fogja magát belopni a szívembe. – mondta Kimi

- Te tudod. – vigyorodott el Riki és némán lépkedtek egymás mellett a parkoló felé. Kimi vitte vissza Rikit a szállodába. Riki is Seb csak telefonon érintkeztek mivel Franz a csapatfőnök eltiltotta Rikitől verseny előtt. Így hát mindenki nyugovóra tértek, és várták a megváltó vasárnapot. Kimi bizonyítani akart, hogy igenis megérdemelten övé a vb-cím. Riki csak várta a holnapi napot, mert kíváncsi volt mi lesz a vége, de leginkább azt várta, hogy haza mehessen foghassa a gitárját és végre újra játszhasson.