Szépen csendben nézték végig a további mérkőzéseket, aztán lassan fogyatkoztak a népek. Végül csak Riki maradt Kiminél aki segített eltakarítani az este nyomait. Szinte teljesen biztos volt abban, hogy Kimi keze van a dologban, hogy Seb megjelent az este.

- Ugye te hívtad meg Sebastiant? – kérdezte végül

- Igen, nem hittem volna, hogy így kicsúsznak a dolgok a felügyeletem alól.

- Szóval azt sem tagadod, hogy azért hívtad, hogy összehozz bennünket?

- Nem, mert szerintem meg kellene beszélnetek pár dolgot. – mondta Kimi és közben ezerrel rakodott.

- Milyen érdekes Robert is pont ezt mondta az előbb még nálam. Érdekes módon mindenki érti, hogy mit kellene tennie a másiknak, csak a saját problémáit nem tudja megoldani. – vágott vissza Riki

- Ezt most miért mondod? – kérdezte Kimi ingerülten, és rögtön arra gondolt, hogy talán Riki észrevette, hogy érez iránta valamit, de az nem lehet, hiszen mindig nagyon titkolta előtte a dolgot.

- Semmi, csak úgy általában értem a dolgot. Tudod ez olyan egyetemes igazság.

- Ja, értem. – könnyebbült meg Kimi. Folytatták a rakodás, és olyan fél 12 körül fáradtan huppantak le a kanapéra. – Holnap megyünk együtt a pályára? – kérdezte Kimi

- Persze, legalább nem kell a taxival bíbelődnöm. De most megyek hagylak pihenni, mert holnap hosszú napod lesz. – mondta majd egy öleléssel búcsúzott Kimitől, és hazament. Bevágta magát az ágyba és rögvest el is aludt. Reggel aztán fáradtabban ébredt, mint ahogy lefeküdt. Valamiért farán érezte magát, de a kialvatlanságnak tudta be az egészet. Felöltözött és átment Kimihez, aki már épp elkészült.

- Jó reggel. – ismét a kimaradhatatlan ölelés következett.

- Jenni, hogy van? – kérdezte Riki a lift felé indulva

- Megvan, de kérlek ne mond el senkinek a babát.

- Ezt már megbeszéltük, és kb. mikorra születik meg a trónörökös?

- Hát még nagyon az elején tartunk, ég a teszt sem mutassa ki. – mondta Kimi

- Akkor honnan tudod, hogy terhes? – kérdezte Riki elkerekedett szemekkel

- Izé, ez egy érdekes történet, még csak a beavatkozást hajtották végre .

- Micsoda?

- Nem kell ilyen meglepett arcot vágni, tudtam, hogy így fogsz reagálni. Nincs ebben semmi furcsa. – mondta Kimi ingerülten

- Nem azért mondtam, nem kell felkapni a vizet. – próbált magyarázkodni Riki, de akkor is furának tartotta a dolgot.

- Meg amúgy is te is ott voltál vele?

- Én, hogy lehet?

- Mikor nálunk voltál, akkor történ a klinikán.

- Nem is tudtam, hogy Jennit is megvizsgálták. – mondta Riki

- Is? – és most Kimi vágott értetlen arcot. Riki meg akkor kapcsolt hogy ő is elszólta magát.

- Igen, Jennivel együtt voltunk, mert engem kísért el, de azt nem tudtam, hogy ő is volt bent valakinél. – mondta Riki és érezte, hogy elvörösödik.

- És miért voltál te nőgyógyásznál?

- Fogamzásgátlót íratni. – mondta Riki és arra gondolt, hogy ezen nincs mit szégyelleni hiszen ez is hozzá tartozik az élethez.

- Értem. – mondta Kimi és arra gondol, hogy akkor most már teljesen biztos, hogy Riki szexuálisan aktív, de legalább nem felelőtlen. Hála az égnek, még túl fiatal lenne, ha becsúszna egy gyerek. Állapítottam meg magában Kimi. Elég intim témára kanyarodtak, meg hála az égnek a pálya parkolójába is. Mind a ketten úgy döntöttek hogy nem szólnak többet egymáshoz. Fotósok hada várta őket, bár a riportereknek nem volt konkrét kérdésük azért bombázták őket. Amilyen gyorsan csak lehetett beverekedték magukat a Homeba, és ott egy meglepetés várta őket. Derült égből pofon, de akkora hogy Riki sokáig csak pislogni tudott. Kimi is csak mereven nézte Jhot ahogy ott állt velük szemben. Igen Jho volt az aki pofon vágta Rikit.

- Mi bajod van? – kérdezte Riki az arcát simogatva

- Nekem semmi, de mond te tiszta hülye vagy? – kiabált Jho

- Figyelj, ha most azzal jössz nekem, hogy túlzásba viszem a pasizást, akkor csak annyit mondok, hogy semmi közöd hozzá. – mondta Riki és Jho újra lendítette a karját, de Riki gyorsabb volt és elkapta a kezét. – És még egyszer ne mert megütni, mert nem vagy az apám, sőt senkim sem vagy. Gyűlöllek, mert elhanyagolsz. – azzal ott hagyta őt és Kimit is aki meg sem tudott szólalni a kis közjátéktól. Riki tiszta ideg volt, és csak arra tudott gondolni hogy Jho pofon vágta, nem maga az ütés fájt neki, hanem, hogy Jho egyszer azt ígérte, hogy mindig szeretni fogja, és ahhoz képest ez már messze nem szeretet, és mellé még a gitárja sincs itt. Pedig most nagyon kellene neki egy kis életmentő gitározás. Kiminek az elejétől kezdve ellenszenves volt a pasi most meg igazán.

- Miért kellett megütnöd?

- Neked ehhez semmi közöd, jobb lenne, ha nem folynál bele ebbe a családba. – mondta Jho és Riki után ment. Kimiben is forrt az ideg, de tudta hogy jobb lesz, ha nem megy utána, mert annak csak az lesz a vége, hogy csak összeverekednének, és erre most végképp nincs szüksége.

A verseny unalmas volt és hamar vége lett, Felipe Massa nyert az Isztambul menő, nyerő.

Riki meg némán mondhatni bunkón ült be Jho mellé a kocsiba, ami vitte őket a reptérre, már Genfben voltak mikor

- Jó, hogy egész úton nem szóltál hozzám, de nem unod még ezt a puffogást, olyan gyerekes vagy néha. – mondta Jho, ahogy kipakolta kulcsait az asztalra.

- Haragszom rád, szükségem van rád. – fakadt ki végül ki Riki, és sírva borult Jho nyakába. Jhot ez annyira meglepte, hogy néhány pillanatig csak állt, és nem tudta mit tegyen, aztán rájött, hogy meg kellene ölelnie Rikit

- Törpe annyira sajnálom, de…

- Megint jössz azzal, hogy csak nekem akarsz jót, de már hetek óta felém sem nézel. – lépett el Jhotól és a szemébe nézett – tudod hányszor lett volna szükségem rád, de te nem voltál sehol.

- Ne haragudj.

- Ezt a legkönnyebb mondani, de szívből is gondolod? Mert tudod az ilyet szívből is kell gondolni, nem csak úgy kimondani. – megfordult s becsapta maga mögött a szobája ajtaját. És csak zokogott, meg zokogott. Sebre gondolt hogy mennyire hiányzik neki. Meg Nelson, aki olyan rendes, és Robert. Ő meg milyen szerencsétlen, azt senki sem veszi észre, hogy ő szeretetre vágyik. Kimi az egyetlen ember, aki megérti. Mellette önmaga lehet és nem kell megjátszania magát. De rajta kívül mindenki más csak a kirakatRikit ismeri.

KirakatRiki, gondolta keserűen ahogy megérkeztek Monacóba a csillogás, a fényűzés, a gazdagság városába. Neki meg részt kell vennie egy jótékonysági divatbemutatón, amihez semmi kedve, de muszáj mert Mr. E lányai a szervezők, és hát ugye Jho mindenben benne van amit Tamara talál ki. Jho és Riki megérkeztek a Ferrari szállodájába, ami megint csak a Four Seasons volt. Szerda reggel érkeztek, Kimi már a hallban téblábolt. Riki még mindig nem szólt Jhohoz. Nagyon szenvedett, hogy ott van mellette,, de a harag a szívében nem engedett.

- Sziasztok, már azt hittem, hogy nem is jöttök. – mondta Kimi és Rikire mosolygott, Riki akaratlanul is viszonozta a mosolyt, és megölelték egymást.

- Hallod, már most utálom a helyet. – mondta Riki és elképzelte milyen lesz a pénteki bemutató.

- Miért mi bajod van?

- Csak én is modellkedem péntek este. – mondta fájdalmas arcot vágva.

- Ne szenvedj már ennyire. – vágta rá Jho aki most szólalt meg először, még Kimi üdvözlését sem viszonozta.

- Fulladj meg. – mondta Riki és belekarolt Kimibe és ott hagyta Jhot aki kikérte a szobák kulcsát. Riki Kimivel felment Kimi szobájába

- Látom még mindig nem békültetek ki.

- Kifejezetten gyűlölöm a pasit. Elegem van belőle, hogy úgy kezel mint egy tárgyat, mint egy fejős tehenet, aki csak a pénzt hozza neki.

- Akkor dobd ki. – mondta egyszerűen Kimi

- Nem lehet, tudod ő nem csak egy alkalmazott, ő a gyámom, és ez ellen nem tehetek semmit.

- Valamit azért csak lehetne csinálni.

- Persze, megölni, és elásni. – mondta keserűen Riki.

- Ne beszélj hülyeségeket, biztosan szeret.

- Ne hogy már te is az ő pártját fogd. Nem elég nekem, hogy itt van, el kell viselnem Tamarát meg a divatbemutatót, még te is mellé állsz. – mondta durcásan Riki. Kopogtak Kimi ajtaján, majd megjelent Jho.

- Mennünk kéne a próbára.

- Majd találkozunk, ha előbb nem hát a bemutatón. – búcsúzott Riki. majd némán követte Jhot a próba helyszínére. Elég nagy volt a nyüzsgés rengeteg embereke mindenütt. Tamara már messziről integetett nekik.

- Remélem azt azért nem várod el tőlem, hogy mindehhez még jó pofát is vágjak?

- Ó megszólalt a nagysága. – azzal Jho ott hagyta és Tamarához ment. Riki meg elanyátlanodva állt és bámult maga elé.

- Szia Riki te itt?

- Hello Nico, jaj de jó egy ismerős kedves arc. De mi ez a förtelem rajtad? – nézett végig a pasin, akin valami otromba felső volt.

- Ez a bemutató egyik darabja. – húzta ki magát Nico

- Hát valami szörnyű. – mondta majd hirtelen megfordult, mert látta hogy Nico valakit üdvözöl

- Hello Riki, remélem készen állsz a bulira? – vigyorodott el Tamara.

- Teljes mértékben, de remélem nekem valami más szerkót kreáltatok, mert ez egyszerűen hordhatatlan. – Riki nem rejtette véka alá a véleményét.

- Nem kell aggódni, de gyere mutatom a ruhákat. – azzal belekarolt és elráncigálta magával hátra, ahol még nagyobb volt a nyüzsgés. Egész jó kis ruhák is voltak, és Rikinek volt egy kifejezett kedvence, amit ha lehet majd el is kunyerál. Míg ő ruhákat próbálta, és ráigazították, addig Jho letámadta Nicot

- Mit akarsz Rikitől?

- Barátkozni, talán baj?

- Figyi ember, nincs szükségem ilyen gondokra. – mondta de Nico nem nagyon értette a dolgot

- Neked gondokra? Azt tudtad, hogy Seb után volt Nelson, és a múlt hétvégén Robert, bár abban nem vagyok biztos, hogy történ is köztük valami, de nekem nagyon az jön le, hogy elhanyagolod a lányt.

- Megint egy újabb nagyon okos ember, csak azt tudnám hol osztanak ennyi eszet. – mondta kicsit idegesen. Majd nem szóltak egymáshoz csak várták, hogy a lányok újra megjelenjenek. Hamarosan jött Riki és Tamara, persze Jho rögtön karon és ragadta és úgy ott hagyta Rikit hogy a lány még csak szólni sem tudott, csak nézett a távolodó pár után. Nico megköszörülte a torkát és csak akkor vette észre, hogy nincs egyedül.

- Hello, jól itt hagyott.

- Hát ja, de ő már csak ilyen, ez a nő teljesen elvette az eszét. – mondta Riki kicsit keserűen

- Csak azért vártalak meg mert arra voltam kíváncsi, hogy nincs e kedved velem vacsorázni a Teniszklubban?

- Nem lehetne inkább holnap egy reggeli, most szeretnék egyet sétálni , és kicsit körülnézni a városban.

- Jó, nekem jó a holnap is, és amúgy is szabad a délelőttöm. – mondta vigyorogva Nico. – és most merre mész?

- Még nem tudom, csak úgy szeretnék egyet sétálni.

- Veled tarthatok?

- Ha nincs jobb dolgod. – mondta Riki és belekarolt Nicoba, és így indultak el a sétára. Lassan ballagtak a tengerparton és beszélgettek, mindenről, sportról, családról, zenéről.

- Nagyon szeretem ezt a várost. – mondta Riki.

- Én is így vagyok vele, örülök, hogy apa ideköltözött velünk.

- Tényleg milyen érzés, hogy az apád is versenyzett, nem túl nagy a nyomás rajtad?

- Ez most egy nagyon riporteres kérdés volt. – mondta Nico

- de engem komolyan érdekel.

- Tudod, az van, hogy apa állandóan azzal jön, hogy ne foglakozzam mással, csak a versenyekkel, meg az erőnléttel, de annyi minden van amit kipróbálnák, de nem szabad, mert valami bajom lesz. Apa nagyon hajtja az eredményeket, én ha akartam volna sem csinálhatnék mást, mert nekem ez el volt döntve.

- Azért nagyon nehéz lehet nektek.

- Nekünk?

- Igen, tudod Nelsonnak meg neked, mert titeket a név kötelez, de te egész jól viseled. És szerintem ő meg nem tudja feldolgozni a dolgokat, nem bírja a gyűrődést.

- Találkoztál a faterjával?

- Nem.

- Hát lehet hogy jobb is, mert ahogy én ismerem, nem nagyon kedvelt volna, sőt szerintem egyenesem megmondta volna, hogy semmi keresnivalód a fia mellett.

- Gondolod.

- Tényleg miért lett vége, ha nem vagyok tolakodó?

- Rájöttünk, hogy nem illünk össze.

- Sebastiannal is ezért mentetek szét?

- Erről nem akarok beszélni. – Riki még mindig nem tette túl magát a dolgon.

- Oké, bocs. – mondta Nico és nem feszegette tovább a témát, de még nem akart elszakadni a lánytól, pedig már megérkeztek Riki szállodájához

- Nem jössz fel?

- Nem is tudom, azt hiszem Jho nem örülne neki. – na ez volt ami megadta Rikinek a végső lökést.

- Teszek Jhora ott forduljon fel ahol van. – mondta Riki és magával vonszolta Nicot be a szállodába. Kiszálltak a liftből és Kimivel találták szemben magukat.

- Hello, Jho nálam keresett nagyon pipa valamiért. – mondta Kimi

- Nagyon ideges volt?

- Hát eléggé, engem is számon kért, hogy , hogyan engedhettem, hogy ennyit pasizz.

- Sajnálom, jobb lenne ha elmennél, ezt jobb ha senki sem hallja. – mondta Riki Niconak. – De holnap reggel a Teniszklubban. – majd megölelte, és ott hagyta a fiúkat.

- Hát amit most kapni fognak egymástól, tuti durva lesz. – mondta Kimi

- Nem kellene mégis vele menni? – kérdezte riadtan Nico.

- Nem, meg tudja magát védeni, de gyere igyunk meg valamit a bárban, ha már itt vagy. – azzal Kimi és Nico lementek a bárba. Riki meg vett egy mély levegőt és belépett a szobájába.

- Na végre, hogy méltóztattál megjönni. – mondta gúnyosan

- Te hagytál ott, én lehetnék kiakadva.

- Túl nagy a szád. – állt fel Jho, Riki kicsit hátrább lépett.

- Jho nem akarok veled veszekedni. – mondta Riki határozottan

- Én sem, de akkor sem viselkedhetsz így, felelőtlen vagy. Tartozol annyival a rajongóid felé, hogy nem élsz ilyen kicsapongó életet.

- Pont úgy beszélsz mint Frank, hihetetlen vagy, és pontosan úgy is viselkedsz. Egyezzünk meg abban, hogy te nem szólsz bele a magánéletembe, én meg teszem a dolgom. – mondta Riki, és azzal ott hagyta a pasit akit nagyon szíven ütöttek a lány szavai. Azon gondolkodott, hogy Rikinek igaza van és, hogy tényleg úgy viselkedik, mint Frank. Nehezére esett bevallania, de Rikinek igaza van, és azt is belátta, hogy Frank mennyire nehéz helyzetben volt, és milyen áldozatokat kellett hoznia, azért, hogy Peternek jó legyen. Riki tiszteletét tette a boxutcában, ahogy illik, egy igazi jelenség volt, mindenki csak őt bámulta. Mosolygott a kamerákba, integetett a fotósoknak, élvezte, hogy tökéletes minden. Felkereste Nicot is hogy beszéljen vele. De a srác nem volt egyedül

- Sziasztok fiúk. – üdvözölte őket Riki.

- Hello, mi járatban erre? – kérdezte Nico, de azért a szíve mélyén bízott benne hogy a lány felkeresi.

- Hozzád jöttem, csak azt akarom megkérdezni, hogy nem megyünk e holnap együtt a divatbemutatóra?

- Én benne vagyok. – vágta rá egyből Nico.

- Értem is megálltok? – szólalt meg most először Lewis, igen mert Lewis volt Nicoval, és nagyon nem bírta elviselni, ha valamiből kimarad.

- Te is öltözöl holnap, nem is tudtam. – mondta Riki, de valahogy nem villanyozta fel a gondolat, hogy ő is velük tartson. De hát mit lehet tenni, ez van. Pénteken aztán megérkezett étre a két fiú, és úgy mentek a helyszínre. Ahol már elég nagy volt a sürgés-forgás. Egy ideig még hármasban dumáltak, Nicoval elég jól el is voltak, csak Lewis volt nagyon levakarhatatlan.

- Mit szólnál ahhoz, ha mi ketten összemelegednénk? – kérdezte meg végül

- Melegedni akarsz, keress magadnak egy kályhát. – vágta rá Riki, Nico meg nem bírta és elröhögte magát, persze ez nem esett valami jól a kis Lewisnek, eléggé elborult az agya, igaz mondani nem mondott semmit, csak ott hagyta őket.

- Na most megsértődött rád. – mondta még mindig vigyorogva.

- Miattam le lehet lopva. – vigyorodott el Riki.

Azt kezdetét vette az ereszd el a hajamat. Mindeni nekiállt öltözködni, Riki megkapta a maga kis hajszál csíkos csőnaciját, hozzá egy fehér inget és egy zakót, egy kemény kalappal, és Nico, meg Lewis kíséretében kerülték meg a medencét, a pasik is elég jól néztek ki. nagyjából az út felénél járhattak, mikor Riki azt érezte, hogy valami matat a fenekénél, hátranézett és Lewis keze volt ott. Na ettől annyira bevadult, hogy első mérgében belelökte a pasit a medencébe.

- Ha még egyszer hozzám érsz, eltöröm a kezed, értve? – kiabálta és ott hagyott csapot-papot. Maga sem tudta, hogy, hogyan került a tengerpartra, de ott ült a homokban vacogott az idegtől és arra várt, hogy valaki megtalálja, mert lövése sem volt arról, hogy hol van. A homok még meleg volt, így hát eldobta a kalapját, szétengedte a haját, és elnyúlt a parton, és próbált megnyugodni. Nagyjából 20 perc telhetett el mikor lépteket hallott közeledni, majd megállt mellette valaki

- Mindenki téged keres. – mondta Nico, és leült mellé.

- És te honnan gondoltad, hogy itt vagyok?

- Abból, ha bajom van én is mindig a tengerhez megyek, valahogy megnyugtat a hangja.

- Én csak véletlenül keveredtem ide.

- De mond mi történt az előbb?

- Csak annyi, hogy utálom, ha valaki az akaratom ellenére hozzám ér.

- Csak ennyi?

- Igen, csak ennyi, gyűlölöm, mikor fogdosnak.

- Jó nem kell úgy felkapni az iszapot, én nem akarlak bántani, de jobb lenne ha visszamennénk, mert így is elég nagy botrány lesz belőle. – amivel Riki is teljes mértékben tisztában volt. És igazuk is lett, mert szombaton, és vasárnap egészen a verseny kezdetéig mindenki csak ezzel foglalkozott, Ron Dennis Riki szidta, hogy milyen gyerekes, meg hogy az előélete alapján Lewis joggal gondolhatta, hogy van benne hajlandóság. Aztán vasárnap megtelt a boxutca Riki Nicoval érkezett kéz a kézben, velük szemben meg Lewis és a kis barátnője Nicol Scherzinger, aki amilyen szorosan csak lehetett hozzábújt a csávóhoz

- Jaj, szivi, nem is tudom, mit akartál ettől a lepukkant csitritől. – mondta de úgy hogy mindenki hallja.

- Hát, nem tudom, de jobb is hogy nem jött össze, látod ő csak a veszteseket szereti. – erre persze már nemcsak Riki kapta fel a fejét, hanem Nico is, és elég ideges is lett bele.

- Nem ér annyit. – fogta vissza Riki, de belül, legszívesebben odament volna és olyan istenesem megtépte volna azt a lotyót, a csávónak meg bemosott volna egyet. Mert, hogy elméletileg ezek ketten elválaszthatatlan barátok, de úgy néz, ki hogy a fény és csillogás valakiket nagyon megváltoztat. Aztán elindult a verseny és leszakadt az ég. Alapból egy hihetetlen jó futamot láttak a nézők, de a Ferrari szempontjából elég fele másat.

Az első csapás Rikinek, hogy Nico megcsúszott az uszodánál, és megpördült, és elég rendesen leamortizálta a versenygépét, a második, hogy Kimi akarva akaratlanul az alagútból kijövet belehajtott Adrianba, és végül a lehető legrosszabb Lewis nyerte meg a versenyt, és nem lehetett letörölni az önelégült vigyort az arcáról.