Ron rám nézett én viszont csak a monitort bámultam. Mutassák már mi történt! De nem mutatták. Épp azon voltam, hogy beperelem az összes közvetítőt, mikor a hátam mögött motorzúgást hallottam. Megfordultam és legnagyobb meglepetésemre Kimi gurult be a boxba, sértetlenül! Megkönnyebbültem, még egy percre rá is mosolyogtam, mikor kiszállt az autóból.

- Maga meg minek örül? – kérdezte. – Ja tudom. – emelte fel a kezét, mikor szóra nyitottam a szám. – Annak, hogy majdnem a gumifalnak mentem!

- Nem én pont az ellenkezőjének örülök! – bizonygattam.

- Aha, oké. – ült le mellém a monitor elé.

- Ne magából induljon már ki. – morogtam oda neki.

Rám villantotta a szemeit, de mielőtt bármit is mondhatott volna Ron csatlakozott hozzánk.

- Egy pillanatra mindenkire a szívbajt hoztad. – vágta hátba barátilag Kimit. – De hála az égnek most nem nekünk kell a pótautón dolgoznunk. – mosolyodott el, megkönnyebbülten.

- Hát kinek? – kotyogtam közbe.

Kimi összehúzta a szemöldökét, majd nagyot sóhajtva legyintett:

- Ezek nők, nem is tudnak több dologra figyelni, csak így reklámozzák magukat. – csóválta a fejét.

Már megint kezdi!

- Most miért mondja ezt nekem? – kérdeztem újfent.

- Nézzen már a monitorra! – bökött a fejem fölé.

Odanéztem. A képen épp azt mutatták, ahogy Barrichello Hondáját szállítják vissza a boxba egy tréneren.

- Jól van na. – nyögtem ki. – Én ettől még tudok egyszerre több dologra is koncentrálni.

- Hát persze, én meg egy nap alatt körbe futni a földet. – állt fel Kimi mellőlem.

- Nem túl jó a hasonlat. – néztem rá.

- Szerintem pedig tökéletes. – mosolyodott el gúnyosan.

Jól van akkor egyél hernyót, beképzelt majom!

Kintről hallottuk a hangos bemondót:

- Egy óra múlva kezdődik a pilóta parádé, addig…

Kimire néztem, mint egy közölve, hogy nem biztos, hogy a legjobb ötlet egyedül mennie, mikor felemelte a kezét, ezzel belém fojtva a szót:

- Szó sem lehet róla! – szögezte le.

Na már gondolatolvasó is lett! De jó, akkor ezentúl nem kell vele hangosan kommunikálnom, elég lesz csak rá nézni. Persze megint tévedtem.

- Én nem akarok vitázni, valamiben megegyeztünk, és maga megint amnéziásat játszik!

- Nem játszom semmit, de ott aztán semmi baj nem érhet! Annyian lesznek körülöttem, hogy ha akarna se találna meg!

- De…

- Nincs de! A vitát lezártam, a pilóta felvonulásra pedig egyedül megyek! – azzal elcsörtetett hátra átöltözni.

Én meg sóbálvánnyá válva ültem még mindig a monitor alatt. Na ezt megkaptam, már megint! Jó legyen, ha így akarja, de azért teljesen védtelenül ki nem mehet!

Oda futottam Ryanhez.

- Hello! Mi újság? Hallom még mindig nem…

- Ryan nincs kedvem jópofizni, oké? Lenne egy kérdésem.

- Hát persze, mondd csak mi az.

- Van rajtad golyóálló mellény?

- Az igazat megvallva van, de minek az neked? – nézett rám gyanakvóan.

- Nem nekem kell, hanem ennek a…- mutattam a paddock felé.

- Ja értem. És neki minek kell?

Esküszöm, hogy néha nem is tudom, hogy mi fáj jobban! Ryan borotva éles agyának a hiánya, vagy, hogy itt szerencsétlenkedem már második napja! Azt hiszem mindkettő egyformán.

- Fel fogja venni. – mondtam egyszerűen.

- Minek? Ugyan Cassie teljesen felesleges ez a felhajtás, látod most sem történt semmi, nincs itt a merénylő! Ne csinálj értelmetlen hisztériát! – súgta oda nekem.

- Nem a véleményed kell, hanem a mellényed. – feleltem hűvösen.

Lehet, hogy igaza van, de ha csak 1% esély is van arra, hogy a gyilkos itt ólálkodjon valahol, és tervezzen valamit, akkor mindent meg kell tennem, hogy biztonságban legyen. Így is elég kockázatos a dolog, hiszen mi van, ha játékos kedvű merénylők be van épülve a pályához, vagy valamelyik csapathoz? Egy bombától így sem ment meg az a mellény, nem beszélve a többi pilótáról, akik rajta lesznek a kamionon… Mondjuk pont ezért nem várható semmi. Akkor most mit tegyek? Azt amit elterveztem!

Ryan leszedte magáról a mellényt és a kezembe nyomta. Mikor megköszöntem kissé szánakozva nézett rám, de ez sem érdekelt. Fogtam magam, és a mellényt, majd gyorsan átmentem a paddockba. Kimi ajtajára nagy betűkkel volt kiírva a neve, így nem kellett sokáig keresgélnem. Bekopogtam.

- Szabad! – jött a válasz.

Hát ha szabad, akkor szabad-azzal benyitottam. Kimi ott állt egy szál alsónadrágban, és úgy meglepődött, hogy én nyitottam be, hogy hirtelen semmi gorombaság nem jutott az eszembe. Na de nekem se!

- Öhm… - fordultam el. – Nem venne fel valamit?

- De, maradjon úgy egy kicsit.

Hallottam, ahogy magára kapkodja a ruháit.

- Oké, kész vagyok.

Megfordultam, hogy odaadjam neki a mellényt.

- Mondja csak mi a jó eget keress maga itt? Nem lehet egy perc nyugtom sem? – akadt ki.

- Én csak ezt hoztam magának! – nyomtam a kezébe a mellényt.

- Remek, és mégis mi ez?

- Egy golyóálló mellény. – válaszoltam készségesen.

- Aha, és mit kezdjek vele?

Ma mindenki tiszta Ryan, vagy mi van???

- Vegye fel, azért van!

- Dehogy veszem! Nem fér be a pólóm alá! – tiltakozott.

- Félre tenné 5 percre a hiúságát? Most az életéről van szó, nem arról, hogy fog állni magán a mellény!

- Akkor sem veszem fel! Megmondtam magának, hogy nem fog semmi sem történni! Tehát ezt sem vagyok hajlandó felvenni! – dobta vissza nekem.

- De igen! – vágtam hozzá megint.

Láttam, hogy kezd benne felmenni a pumpa, de ez most a legkevesebb.

- Nem, és ha még egyszer ide dobja esküszöm magára adom, de abban nem lesz köszönet!

Felnevettem:

- Azt hiszi olyan könnyen elbánhat velem?

- Tudom. – felelte gúnyosan, majd újból nekem dobta a mellényt.

Na jó, ha harc hát legyen harc! Én csak a javát akarom! Ezért fogtam és egy laza mozdulattal ismét visszadobtam a mellényt neki.

- Látom nem értjük meg egymást ez ügyben sem, de amit megmondtam, azt megmondtam! – indult el felém a mellénnyel.

- Nem ajánlom, hogy megpróbálja betartani az ígéretét! Különben meg érdekes, hogy ezt be bírja tartani, és amit pár órája ígért?

- Sok a duma! – mosolyodott el, mikor hozzám ért.

Felemelte a mellényt, én viszont ezt a pillanatot használtam ki. Ahogy rám akarta húzni, én a kezei alatt simán kicsusszantam.

- Mondtam, hogy nem lesz egyszerű!

Ettől még nem adta fel. Komolyan nehezemre esett elhinni, hogy két felnőtt ember, köztük én is, egy golyóálló mellénnyel kergetőzik a paddock apró szobájában! Mi ez óvoda?

Hogy véget vessek a kevésbé sem szórakoztató játéknak meg torpantam. Kimi először meglepődött, azt hitte valami történt, de mikor látta, hogy semmi, rohamos tempóban megindult felém. Felmértem a terepet, semmi veszélyes, remek! Mielőtt elém ért volna, félreugrottam, és kitettem a lábam. Ezt követően Kimi akkorát esett, hogy öröm volt nézni! Persze arra azért vigyáztam, hogy nehogy megüsse magát, így pontosan az ágy előtt landolt. Pontosabban kiterült, mint egy gyalogbéka!

Hangos nevetésben törtem ki.

- Marha vicces! – kezdett el feltápászkodni.

- Na na, még nem végeztünk! – azzal gyorsan a hátára ültem, kikaptam a kezéből a mellényt és ráhúztam, mint a kényszerzubbonyt szokás, aztán feltápászkodtam. Hát mit ne mondjak pont úgy nézett ki, mint egy hernyó! Sikerült ártalmatlanná tennem!

- Hagyja már abba a nevetést! És szedjen ki ebből! – forgolódott a földön.

- De miért? – nevettem tovább. – Olyan jól áll magának ez a begubózás!

- Nem vicces! – pedig dehogynem volt az! – Ha nem szedd fel innen, én esküszöm, megfojtom magát!

Jaj, de remek még fenyegetőzik is! Egy fenyegetőző kukac!

Valahogy sikerült neki a hátára tornáznia magát, és így a szemembe tudott nézni.

Olyan csúnyán nézett, hogy akár még meg is ijedhettem volna! De a nevetéstől alig láttam.

- Jól van idefigyeljen vége a játéknak! 10 perc múlva felvonulás!

Nagy nehezen abba hagytam a nevetést.

- Na jó, kibogozóm magát, de csak ha felveszi a mellényt.

- De én nem…

- Nekem mindegy. – rántottam meg a vállam. – Tőlem így is fel vonulhat csak a rajongók lesznek csalódottak, hogy nem fog tudni integetni.

- Jól van, legyen felveszem, csak szedje már le rólam!

Remek! Gyorsan leszedtem róla, majd végig néztem, ahogy felveszi. Alig látszott ki a pólója alól.

- Így megfelel? – fordult körbe előttem.

- Igen, tökéletesen, mehet! – mutattam az ajtó felé.

Megcsóválta a fejét, de láttam, hogy a szája sarkában egy mosoly bujkál.

Elégedetten mentem vissza a boxba. Ott mindenki furcsán nézett rám, de mindegy megszoktam ezt már.

Kezdetét vette a felvonulás. Az egész nem volt egy hosszú procedúra. Körülbelül 20 perc alatt végig kocsikázták a pályát. Ráadásul az utolsó pillanatban derült ki, hogy külön autókon teszik mindezt. A kivetítő végig mutatta az egészet. Kimi kedélyesen integetett jobbra-balra, bár nem mondanám, hogy túlzásba vitte. De hát ez erről szól, ugyebár. Szerencsére a felvonulás gond nélkül zajlott le. Cserébe meg is kaptam Ryantől a fejcsóválást, de fő az elővigyázatosság! Én akkor is ezt vallom.

Kimi visszajött, láthatóan jó kedve volt. Úgy tűnik többször kéne vele kukacos fogócskát játszani. Odalépett hozzám, arcán egy hatalmas vigyorral.

- Minek örül ennyire? – kérdeztem

- Hát, ha megfordul maga is láthatja. – vigyorgott még mindig.

Megfordultam és pont szembe találtam magam egy kivetítővel, amin az én fenekem díszelgett! Ráadásul egy elég nagy cetli hirdette, hogy 99%! Marha jó, kintről tükölések hallatszottak, és hangos felmorajlás.

- Beteg poén. – vettem le a fenekemről a cetlit.

- Szerintem nem az. – mosolyogott Kimi.

- Nem? És a gyerekes viselkedésről mi a véleménye? – fordultam felé dühösen.

Egy percig csendben nézte az arcom.

- Ha én gyerekes vagyok, akkor maga micsoda? – vágott vissza.

- Csak azért vagyok kénytelen ilyen dolgokba bele menni, mert…

- Tudom az a dolga, hogy megvédjen! Ettől még maga is gyerekes! A makacsság is gyerekes dolog, és maga nagyon is az!

- Mert maga nem?

Nem tagadom tőlünk zengett a boksz utca. A szomszédos boxokból is be-be tekintettek a szerelők.

- Hagyjátok abba! – lépett oda hozzánk Ron. – Az kell még, hogy ide csődítsétek a médiát! Fejezzétek be, legalább addig, amíg itt kint vagytok!

- De Ron… - kezdte Kimi.

- Amit mondtam rád is vonatkozik igen! – azzal ott is hagyott minket.

- Maga miatt még a barátaimmal is összeveszek. – nézett Ron után, majd vádlón rám.

- Megint maga kezdi! Most mondta, hogy hagyjuk abba, erre maga megint engem kóstolgat! – lehalkítottam a hangom, pedig elég dühös voltam.

- Én csak megállapítottam valamit, ami igaz!

- Igazán, és mégis…

Ekkor felemelte a kezét. Marha jó, épp jól beolvastam volna neki, erre sms bajnokot játszik.

Elfordultam, nehogy az legyen a következő, hogy el akarom olvasni az sms-eit. Pár dühös lépést tettem a másik irányba, mikor megfogta a vállam.

Megfordultam:

- Remek, legközelebb legalább egy mondatot, hagy mondjak végig anélkül, hogy…- de most sem bírtam befejezni, mert a kezembe nyomta a telefont. A rossz érzés megint a hatalmába kerített. Mielőtt elolvastam volna az arcára néztem. Nem mondhatni, hogy túl nyugodt lett volna.

Elolvastam az smst:

„Egy kulcsszó van még pedig, hogy táska, ha nem lesz meg hamarosan a sírod áshatod!”

- … a programok tehát egyelőre lezáródnak, mert 1 óra múlva kezdetét veszi az idei első Forma-1-es futam, itt Bahreinben! – hallottuk a hangos bemondót…