Összenéztünk, majd gyorsan az ajtó mögé lapultunk.

- Csak nem megint a merénylő? – suttogta a fülembe Kimi.

- Nem tudom, akár ő is lehet. – válaszoltam.

A szobában ekkor megmozdult valaki.

Mi pedig gyorsan leguggoltunk.

- Ha netán kijönne, ráugrunk. – dörzsölte össze a tenyerét Kimi bosszúszomjasan.

- Nem hinném, hogy jó ötlet, főleg miután fegyvere van…

- Honnan tudod? Nem azt adta oda annak a félnótásnak, aki kiugrott az autó elé? – kérdezte csodálkozva Kimi.

- Nem, az csak egy jól sikerült műanyag utánzat volt… - ekkor ismét hangokat hallottunk a szobából, és ez már jól érthető volt:

- Ha nem lesz meg, amit kértem, végezz vele! – mondta egy mély férfihang.

- Értettem. – felelte egy másik. – De mégis meddig várunk még? 

- Már nem sokáig…

Kimi nagyot nyelt mellettem:

- Gondolom felesleges az a kérdés, hogy ezek rólam beszéltek? – meredt az ajtó felé.

- I…- ekkor újabb hangokat hallottunk.

A két férfi elhallgatott. Talán meghallották, hogy itt vagyunk? Hangos zacskónyitás ütötte meg a fülünk.

- Elvisznek valamit. – hallgatózott Kimi.

- Akkor ideje kicsit közelebb menni. – indultam el. – Csak úgy, mint a múltkor. – fordultam felé.

- Hé, már nagyon profi vagyok. – kacsintott rám.

Nem bírtam mosolygás nélkül megállni.

Intettem, hogy indulhatunk. Óvatosan az ajtóig ugráltunk. Bent csend volt és sötétség.

A nyitott részhez ugrottam, hogy be tudjak osonni, mikor váratlanul kilökődött az ajtó, és valami nagy, és szőrős leterített a lábamról! Hanyatt estem, a szőrös dolog, pedig az arcomat kezdte nyalogatni!

- Ajax! – pattant fel Kimi.

Az Ajax névre hallgató szőrcsomó abbahagyta az arcom tisztogatását, és odafutott Kimihez. Leült a lába elé, és lihegve, farkcsóválva hagyta, hogy Kimi vakargassa a füle tövét.

Ekkor nyílt az ajtó, és felkapcsolódott odabent a lámpa. Az ajtóban egy fiatal férfi állt. Kimivel nagyjából egy magasak voltak, és hasonlítottak is egy kicsit, csak a férfinak barna haja volt.

- Rami? – derült fel Kimi arca.

- Igen. – bólintott a nevén szólított, de még mindig engem bámult. Ezért úgy döntöttem ideje lenne felkászálódni. Akkor sem leszek túl jó bőrben, de legalább két lábon állok, és nem a hátamon fekszem!

- Hogy kerülsz te ide? – csapkodta hátba Kimi.

- Hallottam a hírekbe, hogy valakinek nagyon az útjában vagy, és gondoltam idejövök vigyázni rád. – nézett nagy nehezen Kimire.

- Hát azt lekésted bátyókám. – mosolygott Kimi. – Ő itt ugyanis a testőröm. Cassandra Mckensie.

- Country énekes ősök? – nyújtotta felém a kezét Rami.

- Nem csak jó a humoruk. – fogtam vele kezet.

- Rami Räikönnen vagyok, Kimi bátyja. – mutatkozott be.

- Örvendek. – bólogattam.

- Ja detto. – mosolyodott el.

- Ő pedig Ajax. – paskolta meg a kutya fejét Kimi.

Lenéztem Ajaxra, aki a farkát csóválva nézett rám.

- Hello Ajax. – simogattam meg a fejét.

- Na ha így megismerkedtetek, akkor menjünk is beljebb. – mutatott Kimi az ajtó felé.

Rami udvariasan előreengedett. Semmi kétség Kimi tanulhatna tőle!

Bent aztán leültünk a kanapéra, Kimi pedig a fotelbe.

- Hát nincs semmi, amivel megkínálhatnálak, mostanában kissé zajlik körülöttem az élet. – mosolyodott el Kimi.

- Igen, hallottam hírét! Anyáék teljesen kivannak! El akartak most jönni, de aztán lebeszéltem róla őket! – Kimi megkönnyebbülve sóhajtott fel. – De ne aggódj Malájziában ott lesznek. – mosolyodott el Rami. – És tudod már mi ez az egész? – tudakolta Rami.

- Nem! – vágta rá Kimi.

Homlokráncolva néztem rá, de a szemei mintha azt sugallták volna, hogy fogjam be!

- Nem? De hát valamit már csak kiderítettek. – erősködött Rami.

- Az lehet, de én erről nem tudok semmit. – fészkelődött Kimi.

- És mikor fogsz tudni?

- Fogalmam sincs! Figyelj engem egy érdekel, hogy versenyezni engedjenek! – válaszolta indulatosan.

Rami hasonlóan nézett rá, mint én.

- Ó és, ha már itt vagy, akkor megkérlek egy szívességre. Ne látogass meg egy darabig, és szólj anyáéknak is, hogy ez rájuk is vonatkozik.

- Tessék?- hüledezett Rami.

- Jól értetted. – bólintott jéghidegen Kimi.

Bármennyire is tudtam mire megy ki a játék, azért megdöbbentő volt. Kimi hiába játszotta jól a jégembert, látni lehetett, hogy nehezen hozta meg ezt a döntést, és még mindig vívódik miatta.

- Hát jó. – bólintott Rami. – Te mindig tudtad, hogy mit miért teszel, remélem most is így van.

Kimi arcán egy pillanatra, mintha fájdalom suhant volna át, de aztán visszavette a helyét a rideg tekintet.

- Hidd el jó okom van ezt kérni. – dőlt hátra.

Rami nem válaszolt. Csak nézte öccse arcát, aztán megcsóválta a fejét.

- De remélem nem gond, ha holnap megyek veletek. – erőltetett egy mosolyt az arcára.

- Nem, dehogy. – mosolyodott el Kimi is. – És mesélj mi minden történt veled egy hét alatt?

Jobbnak láttam, ha most magára hagyom a testvéreket, és elmegyek megfürdetem „habtestemet”.

Jó volt egy kicsit a langyos zuhany alatt állni. Ilyenkor legalább kiürül a fejem pár percre! Ebben a helyzetben ez nem utolsó dolog.

Mire kimentem már csak Kimi ült a kanapén.

- Rami jó éjszakát kíván, nem volt ideje megvárni amíg ki jössz, különben már itt hortyogna. – nézett rám gúnyosan.

- Jól van, akkor sem voltam bent sokat. – huppantam le a kanapéra.

- Jaaa nem is, igaz. Ha fél perccel többet vagy bent, már fürdő bérletet kéne vetetnem veled.

- Ne rajtam köszörüld a nyelved. - raktam el a ruháim, bár azokat inkább elégetni kellett volna, ahogy kinéztek.

- Bocs. – sóhajtott fel.

- Miért nem hagyod, hogy melletted álljon a családod? – kérdeztem.

- Azért, mert ők is veszélyben vannak! Nem fogom kockáztatni az életüket csak azért, hogy valaki ápolja a lelkemet! – pattant fel. – Jó éjszakát. – morogta oda, majd bevágta maga mögött a szobaajtót.

Fejtsük meg a férfiak érzelmi életét című értekezést kérek szépen karácsonyra a Jézuskától. És 3 doboz nyugtatót!!

Duzzogva végig heveredtem a kanapén, magamra húztam a takaróm, és pár perc múlva el is nyomot az álom.

Nem sokkal később csörgött a mobilom. Legalábbis nekem nem sokkal későbbnek tűnt.

- Hallo? – dünnyögtem bele.

- Bess? Itt Will, ezt meg kell nézned, itt vagyok Hannah-val a tenger parton a Khali kikötőben és…Bess itt vagy még?

- Hol máshol lennék? – ásítottam egy nagyot.

- Például álomvilágban. – morogta Will. – Kellj fel, és gyere ide, most! Küldtem érted taxit, csak készülj el időben.

- Jól van, na, ne morogj már! Mindjárt ott vagyok. – ültem fel.

- Legyél is! – azzal letette.

Nagyot nyújtóztam, majd letettem mindkét lábam a földre. Csak szépen fokozatosan. Nem kapkodok el semmit!

Ekkor nyílt a szobaajtó, és Rami feje jelent meg a nyílásban.

- Hello. – suttogta.

- Hello. – válaszoltam. – Ha felkeltett a telefon bocsi.

- Semmi baj. Most elmész, ugye?

- Igen, sajnos muszáj. – bólintottam. – Megtennéd, hogy addig Kimivel maradsz?

- Persze. – mosolyodott el. – Még ha ki is dob innen.

- Köszi.

- Nincs mit, azt hiszem a testvéremért ennyit megtehetek. – ásította, azzal becsukta az ajtót.

Felkeltem, majd az ablakhoz sétáltam, hogy kikémleljem milyen idő is van jelenleg. Azonban ehelyett egy taxit sikerült kikémlelnek, ami a hotel előtt várt. Méghozzá egészen biztos, hogy rám!

Turbo módba kapcsoltam magam, és elkezdtem öltözködni. A végére úgy néztem ki, mint egy elsős kisdiák, de nem volt időm átöltözni. Összedobáltam a cuccaim a táskámba, behúztam nagy nehezen a cipzárt. Na ez indulásra kész!

Halkan kimentem az ajtón, aztán meg sem álltam a liftig. Ott kissé idegesen nyomkodtam hívó gombot, mintha ettől gyorsabban felérne. Mikor végre megjött a beszálláskor, majdnem sikerült egy öregurat beleépítenem a tükörbe. Persze egyből perszónának nevezett. Megkedvelt ez nem is vitás!

Mikor leértem a taxis már kedvtelenül dobolt a kormányon. Beszálltam mellé, és diktáltam a címet. Bólintott, és elindultunk. Nem voltak még sokan az utakon. Sőt az egész város most keledezett. Igazán nyugalmas látvány volt.

Nem úgy a partszakasz, ahol Willék vártak. Minden felé újságírók, és tv-sek sorakoztak, arra várva, hogy végre feloldják a hírzárlatot. Átverekedtem magam rajtuk, és Willhez siettem

- Megjöttem. Mi az a fontos, amiért kirántgattál az ágyból? – fújtam ki a levegőt.

- Mindjárt megtudod. – bökött Will a fejével Hannah-ra, aki épp egy fekete zsák és egy ismerős ember társaságában állt tőlünk nem messze.

- Az egy hullazsák? – nyeltem egy nagyot.

- Kétségkívül. – bólintott Will. – Hannah mellett pedig…

- A műanyag pisztolyos…- fejeztem be a mondatot.