Will elment kitölteni az ilyenkor szükséges papírokat, majd aztán megírni a jelentést.

Én egy kicsit kiszellőztettem a fejem a parton. Még másfél órám volt a gép indulásáig.

- Hello, minden rendben? – lépett mellém Hannah.

- Persze, minden. – bólintottam. – Csak keveset alszom mostanában.

- Azt nem csodálom. – mosolyodott el. – Mikor lesz egy kis pihenő?

- Nekem? Sose. – nevettem el magam. – De ami a pilótákat illeti Malájzia után lesz egy kis pihenő. Nem egészen két hét.

- Tudod már hol töltöd?

- Valószínűleg Kimi garázsába bezárva. – morogtam.

- Azt hittem már jobb köztetek a viszony. – csodálkozott Hannah.

- Valamivel igen, de még mindig van egy olyan érzésem, hogy pokolba kívánna legszívesebben.

- Te is így viselkednél a helyében nem?

- Neem. Én azért egy fokkal kedvesebb lennék. – mosolyodtam el.

Hannah megcsóválta a fejét.

- Hát akkor kitartást! Lassan menned kell, mert indul a gép. – nézett az órájára.

- Tudom. – sóhajtottam, majd leráztam magamról a letargiát.

Elköszöntem Hannah-tól, majd Willtől is, és elindultam leinteni egy taxit.

Épp egy forgalmas utcán álltam, és vártam, hogy végre jöjjön egy taxi mikor észre vettem egy nőt. Magas volt, barna hajú… Épp az utca másik oldalán sétált végig. Szakasztott olyannak tűnt, mint Jenni! Körbe néztem, majd mikor láttam, hogy épp nem jön senki, átrohantam a túloldalra. A nő nem vett észre, úgyhogy kiléptem, és pár gyorsabb lépés után utol is értem. Reménykedtem benne, hogy megáll majd egy kirakatnál, és megnézhetem az arcát is, de nagyon úgy tűnt, hogy nem készül ilyesmire, nekem pedig az időm vészesen fogy! Cselhez folyamodtam hát! Levettem az ujjamról az egyik kedvenc gyűrűm, és óvatosan elgurítottam. Pontosan céloztam a gyűrű pont elgurult a nő előtt, én meg uzsgyi utána! Mikor utolértem úgy hajoltam le érte, hogy pont a nő útját álljam. Visszatettem az ujjamra, majd gyorsan szembe fordultam vele. Szemből, és főleg ilyen közelről már nem hasonlított Jennire kicsit sem! Megszeppenten nézett rám, mire rebegtem egy bocsit, majd gyorsan leintettem egy taxit.

Kimi is láthatta akár ezt a nőt is tegnap este. Még mindig nem akartam elhinni, hogy Jennit látta! Mert, ha tényleg itt lenne megkereste volna! Vagy honnan tudhatta volna, hogy Kimi pont akkor, pont azon a hajón van? Nem ez már túl bonyolult! Kimi vagy hallucinált a túl nagy reménykedésbe, vagy pedig látott valami hasonló nőt, és ugyanúgy azt hitte, hogy Jenni az, mint én az imént!

A taxi megállt a reptéren. Fizettem, és elindultam befelé. A járatot azonban hiába kerestem az induló járatok között. Már kezdtem azt hinni, hogy itt lettem hagyva, mikor egyszer csak meg hallottam Ron hangját a hátam mögött:

- Nocsak ön is büfét keresi? – lépett mellém kedélyesen.

- Nem én egyelőre azt sem tudom, hogy a gépet hol találom.

- Ó, hát ezek között nem is fogja megtalálni. – mosolyogott miközben az induló járatok felé bökött a kijelzőn. – Magán gépünk van. – kacsintott rám.

Persze gondolhattam volna! Sőt gondoltam is, csak Will a korai keltéssel mindent kivert a fejemből!

- És honnan indul ez a magán gép? – érdeklődtem.

- Ja hát a hátsó felszálló pályáról. Nincs messze. Menjen ki az ötös kapun, aztán induljon el balra, és az épület mögött megtalálja. Így a legrövidebb.

- Köszönöm! – indultam el.

- Várjon csak! – kiáltotta utánam. – Nem tudja merre van itt a büfé?

- Sajnos nem. – csóváltam a fejem.

- Remek, majd csak éhen halok! Én meg a gépen nem fogok enni, mert… - tovább nem hallottam, mert mindezt séta közbe morogta az orra alá.

Megrántottam a vállam, majd elindultam a Ron által ajánlott útvonalon. Tényleg nem volt messze. Negyedórányi gyaloglás után meg is pillantottam a gépet. Mielőtt azonban közelebb értem volna hozzám Rami láttam felém futni.

- De jó, hogy végre itt vagy! – lihegte. – Pár perc múlva indul a gépem Finnországba.

- Ó, ne haragudj, azt hittem velünk jössz.

- Nem, megtiltotta. Én pedig nem fogok vele veszekedni. Attól jobb nem lesz neki, csak miattam is stresszes lenne. De még jó, hogy te itt vagy, és vigyázol rá. – mosolygott rám.

- Hát igen. – bólintottam.

Rami az órájára nézett:

- Ne haragudj, de mennem kell.

- Persze. – bólogattam, és félre álltam az útjából. – Köszi, hogy vigyáztál Kimire. – mosolyogtam.

- Nincs mit! Igazából olyan volt, mint régen, mikor még totyogós volt, és nekem kellett felügyelnem rá. Csak annyi a különbség, hogy már nem hord pelenkát! Na megyek. Vigyázz az öcsémre! – azzal elszáguldott az egyik gép felé.

Hát igen, ilyen egy rendes testvér! Mindig tudja, hol tart a testvére szellemi szintje! Rami ebben profi volt! Ha Kimire visszaadnánk a pelenkát simán bevennék még az óvodába!

Elértem a gépet, majd felszálltam rá. Előtte azonban leszúrtam kicsit a jegyszedőt, hogy elővigyázatosabb legyen, mert én is teljesen simán feljutottam a gépre jegy nélkül. Erre persze velem kezdett erősködni, hogy akkor mutassam a jegyem, de szerencsére a nyakamban lógott a VIP kártyám, úgy hogy nem volt kedve tovább vitázni velem.

A gépen aztán Kimi keresésére indultam. Elől nem ült. Középen sem. És mire a gép hátuljába értem meg kellett állapítanom, hogy bizony hátul sem. De akkor hol lehet?

Norbert Haug épp az egyik sor szélén ült, és szerencsére nem telefonált, mint a többi ember.

- Elnézést, Mr. Haug, nem tudja véletlenül Kimi merre lehet? – kérdeztem.

Rám nézett, majd megvetően felhorkant:

- Tudtommal ön a testőre, és nem én, vagy tévedek?

- Nem, nem téved. – morogtam az orrom alatt.

- Akkor nem magának kellene tudnia, hogy merre van?

- De nekem, csak hogy én…

- A kifogások nem érdekelnek! Végezze a dolgát, azért van itt! Ha nincs idefent akkor pedig sürgősen kerítse elő, mert mindjárt indul a gép! – azzal tüntetően elfordult az ablak felé.

Remek! És most honnan kerítsem elő? Bárhol lehet, az akárholról nem is beszélve! De ha a gépen nincs akkor csak a reptéren lehet valahol!

Fogtam magam és futólépésben elindultam vissza a terminálba. Útközben pedig kapkodtam a fejem, hogy nincs- e a tömegben. De sajnos nem volt! Kezdtem igazán ideges lenni! Egyedül egy ilyen zsúfolt reptéren! Nem a legbiztonságosabb, az biztos!

 Berohantam a terminálba, ahol épp szembe jött velem Juan és Ryan.

- Á Cassie, rég láttalak, minden rendben?- állt meg előttem Ryan.

- Nem, semmi sincs rendben! – néztem rá kétségbeesetten.

- Mi történt már megint? – komorult el Juan arca.

- Kimi eltűnt. Nincs a gépen! – néztem körbe.

Juan és Ryan tanácstalanul álltak mellettem.

- Akkor induljunk és keressük meg, nem? – rakta le a csomagjait Juan.

- Nem, szó sem lehet róla! Ti menjetek, szálljatok fel a gépre, és mondjátok meg, hogy várjanak meg minket! Ó igen, és el ne áruljátok, hogy Kimi eltűnt! Nem hiányzik, hogy bemondják a hangosbemondók!

Ryan bólintott, majd elindult. Juan még nem mozdult:

- Biztos nem kell segítség? – kérdezte.

- Biztos, boldogulok egyedül is, menj csak! – bizonygattam.

- Hát jó…- azzal elindult Ryan után.

Én pedig ott maradtam egyedül a hatalmas tömegben, amiben Kiminek nyoma sem volt…