Meleg van! Meleg, meleg, M.E.L.E.G!!!! Azt hiszem, kezdek kiolvadni, elkezdtem érezni a lábujjaim. Kislépés az emberiségnek, de nagy lépés a vérkeringésemnek! Finnország azt hiszem nem nekem való, túl hideg. Bár lehet, ha most Afrikában izzadnék a sivatag közepén ide vágynak. De itt vagyok és nem ott.

Az egyik vendégszobát kaptam meg. Az ágyam felett egy virágos mező van, amit az aláírás szerint egy finn festő festett. Most nem azért, de jó időben van finn földön virág, vagy ez a kép direkt ilyen futurisztikus? A szoba fala viszont kellemes halványzöld színű. A zöld nyugtat. Ez rám is fér. Lent van az egész család én meg itt fent. Mit csináljak fürödjek le gyorsan és menjek le bemutatkozni, vagy fordítva? Szerintem büdös is vagyok. De pár perc alatt nem fogok megfürdeni. Aztán lehet bunkónak fognak tartani. Kimi anyukája úgy tűnik nem kedvel. Megérzi az ilyesmit az ember. Csak azt nem érzi hozzá, hogy miért nem!!! Nyílt az ajtó és Kimi dugta be a fejét rajta:

- Te még mindig tiszta mocsok vagy? - nézett rám nagy szemekkel.

 - Nem jutottam dűlőre abban a kérdésben, hogy előbb fürödjek aztán mutatkozzak be, vagy fordítva.

 - Nekem mindegy - rántotta meg a vállát. - A szüleim felneveltek két fiút, szerintem már semmin sem lepődnek meg. - mosolyodott el.

- Na jó, de szoktál így kinézni mostanában? - mutattam végig magamon.

- Én kiskoromban sem néztem így ki. - kegyelemdöfés egy frissen élezett bárddal!

- Rendben, akkor fürdenék. - néztem rá hűvösen.

- Csak, azért jöttem, hogy megfelel-e a szoba. - ült le az ágyra.

- Meg. - feleltem.

 - Kár, mert Ajax szívesen megosztaná veled a házát. - vigyorodott el.

- Na jó, kifele! - mutattam az ajtóra.

 - Hé, ez az én házam, nem küldhetsz ki! - csóválta gondolkodva a fejét.

- Nem ez a szüleid háza, szóval kiküldhetlek. Menjél is!

- Jól van, megyek, nem kell kétszer mondani. - sétált az ajtóig.

- Késő, már másodszorra kértelek. - húztam el a szám.

- Kértél? Fogalomzavarban vagy egy kicsit, nem?- fordult vissza az ajtóból.

- De, de, de, de! - mondtam, csak menjem már!

- Egyetértett velem! Anyuu vödröt, festéket és építsetek egy nagyobb kéményt! - kiabálta Kimi miközben ráérősen lesétált a lépcsőn.

- Minek? - hallottam az édesanyja hangját, miközben becsuktam az ajtót.

- Rá akarok írni valamit. - válaszolta Kimi. Néha komolyan nem értem, hogy ki engedte ki az óvodából! Ledobtam magamról a mocskos ruháimat és úgy döntöttem, hogy semmi értelme kimosni őket, inkább majd elégetem. Jó volt végre meleg vizet folytatni megviselt porhüvelyemre. Szinte sistergett a bőröm, ahogy felolvadt a szétfagyás után. Majdnem hibernáltam magam! Ki tudja mikor olvasztottak volna ki...ha Kimin múlik gyanítom soha. Felöltöztem - jó melegen- aztán lesétáltam a nappaliba. Kimit nem láttam sehol, ami egy kicsit feszélyezett, mert hát ő az egyetlen ebben a házban, akit ismerek. Ja meg persze Rami, de őt sem láttam sehol.

- Ó, hello, túl élted a megrázkódtatásokat? - lépett elém egy idősebb férfi.

- Jó napot! Öhm... igen azt hiszem, most már jól vagyok. - mosolyodtam el.

- Cassandra Mckansie vagyok. - nyújtottam a kezem.

- Nahát, country énekes ősök? - fogta meg a kezem. - Mati Räikkönen vagyok.

- Nem, csak jó volt a humorérzékük. – válaszoltam rezignáltan.

- Kár, már azt hittem este énekelünk egy jót. - kacsintottam rám.

- Ó, hát azt hiszem, abban nem lenne köszönet. - nevettem el magam. - Kimi mondott rólam valamit?

- Kimi? Nem, de még alig beszéltem vele.

- Miért, most merre van? - néztem körül, de csak az üres folyosót láttam magam előtt.

- A kertben beszélget Ramivel. - bökött az ajtóra Mati.

- Ő is itt van? - vidultam fel.

- Úgy tűnik jó napunk van, meglátogatnak a fiaink. - lépett ki-feltehetően a konyhából- Kimi édesanyja. - Szia, Paula vagyok. - nyújotta felém a kezét.

- Cassandra Mckensie. - fogadtam el. Hűvösen végig mért, majd a tekintette egy percre megállapodott a kezemen, végül a férjéhez fordult.

- Szólj a fiúknak, hogy most már ne nagyon menjek el gokartozni, mert lassan ebédelünk. - azzal visszament a konyhába.

- Gyere, Cassie, keressük meg őket. - nyitotta ki a bejárati ajtót előttem. Kiléptem egyenesen bele a fagyba. Ez szó szerint az a szituáció, mikor az embernek az arcára fagy a mosoly. Hogyan tudnám belehelni az arcom? Ez a kérdésem hamar megoldódott, bár nem általam. Ajax ugyanis, amint meglátott elindult felém. Miért van az, hogy ilyenkor az ember teljesen lebénul és se jobbra, se balra, semerre sem tud mozdulni? Éppen lendületet vett, hogy ismét ledöntsön a lábamról, mikor egy határozott hang harsant a hátam mögött:

- Ajax, nem szabad! - épp időben érkezett Kimi parancsa- felteszem direkete várta ki az utolsó pillanatot- Ajax ugyanis megszelídülve somfordált körülöttem. Megsimogattam a nagy, puha (, meleg!) fejét, mire leült velem szemben és a farkával a dobolva a földet nagy adag sarat fröcskölt a cipőmre. De ezt megbocsátottam neki. - Ajax nagyon bír téged. - guggolt le a kutya mellé Rami.

- Hello. - köszöntem neki, miközben Ajax füle tövét vakargattam.

- Nem is tudtam, hogy jöttök. - nézett rám Rami neheztelően.

- Hát én sem. Gondolhatod, hogy akkor nem Hawaii cuccban érkezem. - borzongtam meg. Rami felnevetett.

- Hát nem egyszerű hozzászokni a sűrű időváltozáshoz. Ahhoz olyan immunrendszerednek kell lennie, mint amilyen Kiminek van. Hetente máshol van és soha sem beteg!

- Jó, mert neki nincs is immunrendszere. - dünnyögtem, miközben követtem Ramit a ház mögé. Legnagyobb meglepetésemre itt egy- a háznál kisebb- faház állt, fedett teraszán egy nagy asztallal és padokkal.

- Ez..öhm, micsoda? - kérdeztem Ramitől.

- Szauna. - felelte vidáman. - Anyuék kapták Kimitől, még az első fizetéséből csináltatta nekik. Megjegyzem én egy pólót kaptam. - Felkuncogtam. Leültünk az asztalhoz, amin 4 közölgő bögre árválkodott.

- Vedd csak el az egyiket, a tiéd. - bökött a bögrékre Rami. Köszöntem és rögtön az egyik közölgő porcelán köré tekertem elgémberedett ujjaim.

- Anyuék nagyon örülnek, hogy itt vagytok. - révedt a távolba Rami.

- Gondolom, nem látnak titeket túl sűrűn.

- Hát nem. - ivott bele a gőzölgő italba Rami. - De ezt azt hiszem már megszokták. Anyut nagyon megviselik a mostanában felreppenő hírek. Hiába van hírzárlat. Sőt talán rosszabb, mintha nem lenne. Akkor legalább az elferdített igazat lehetne olvasni a sajtóban, így azonban csak az általuk kitalált szörnyűségeket. És ezen nem enyhít az sem, hogy Kimi teljesen kizárja az életéből a szüleinket. - vakarta meg tarkóját.

- Meg akarja őket védeni. - feleltem és beleittam a bögrébe. Hűűűhűűhűűhűűű! Nagy igyekezetembe került, hogy ne köpjem le Ramit. Whiskeys teát még sosem ittam. De teás Whiskeyt végképp nem! Bár az tény, egyből átjárt a meleg.

- Persze ő mindenkit meg akar védeni, de milyen áron? - fakadt ki Rami.

- Ez egy nehéz helyzet, én megértem őt. Valószínűleg én is ezt tenném a helyében. - tettem az ölembe a bögrét. Vajon azt hogyan tudnám összehozni, hogy a bögre valahogy beleférjen a cipőmbe és felmelegítse az elhalt lábujjaimat?

- Lehet, azért látom így, mert a testvére vagyok. De akkor sem hiszem, hogy ez a legjobb megoldás.

- Nem akarom én bántani a te öcsédet, de olyan makacs, mint száz másik! Ha ő így döntött, akkor így is lesz. - rántottam meg a vállam és megint beleittam a teás Whiskeybe. Hűűűűű!

Ekkor nyílt a faház ajtaja és megjelent Mati Kimi társaságában egy szál törölközőben. - Csatlakozhatunk? - tette fel Mati a költői kérdést és már ült is le Rami mellé. Kimi becsusszant mellém és maga elé vett egy bögrét.

- Óvatosan ezzel. - hunyorgott felém, miközben a bögrémre mutatott.

- Tudom mi van benne.

- Azt látom Piroska. - nevetett fel és ivott bele a bögrébe. Utálom, hogy mindenféle becenevet ad, miközben a nevemen egyszer sem volt képes szólítani! Arrgh! Ellenben jó meleg fuvallatok érkeznek felőle. A szauna megtette a hatását. Észrevétlenül közelebb araszoltam kicsit, hátha a jobb vállam kiolvad.

- Semmi teszt Malajzia előtt? - kérdezte Mati Kimitől.

- Fárasztó hétvégénk volt, a csapat úgy döntött ez a pár nap mindenkinek jár. - mosolygott Kimi. Bah, nekik volt fárasztó hétvégéjük? Akkor én mit szóljak?

- Arra gondoltunk édesanyáddal, hogy elutazunk egy hétre Nämi nénikétekhez. - kortyolt bele a bögrébe Mati is.

- Remek ötlet! - lelkesedtek a fiúk.

- Úgy is sokat panaszkodik anyunak a telefonba, hogy sose mentek hozzá. - sandított rám Kimi, mikor egy kicsit megint közelebb húzódtam, mert a meleg egyre távolabb került a végtagjaimtól.

- Hát igen. De az ember nem vágyik sűrűn a párolt tökfőzelékre. - fintorgott Mati.

- Hogy mi? - nyeltem nagyot a teából. Felnevettek.

- Párolt tökfőzelék, Nämi néni specialitása. - mosolygott Rami.

- Még életemben nem hallottam ilyesmiről. - csóváltam a fejem, miközben hatalmas főzőtudomány között kutattam, de csak az ínséges tojásrántotta és a sültkrumpli ugrott be.

- Hát majd egyszer megkóstolod. - kacsintott rám Mati. Kimi értetlen pillantást vetett apjára, majd mikor megint közelebb csusszantam, hirtelen felugrott.

- Jövök egy pillanat. - azzal besietett a házba. Oda kályhám, most mi lesz?

Ajax megértően az ölembe tette a fejét és beleszagolt a bögrémbe. Mi az már nekem, egy kutyával Whiskeyzgetek.

- És neked, hogy tetszik a Forma-1? - nézett rám Mati.

- Hát ööö...- alkalmam sem volt megfigyelni! - Érdekes. - vágtam ki magam.

- Szegénynek nem igazán volt ideje behatóan tanulmányozni hogyan is működik egy futam. - mutatott rá Rami, gondolat olvasóan.

- Ó, értem. - pirult el Mati. Hát igen a Whiskey hatása.

Kimi jelenet meg teljes harci öltözetben: fekete garbós pulóver, farmer nadrág, fekete sportcipő, a kezében pedig egy kabát. Visszaült mellém és a kezembe nyomta a kabátot.

- A te méretedre nem nagyon van nálunk semmi. De szerintem ez is megteszi, hogy ne fagyj meg. - mélységes hálával néztem fel rá, majd a pillanatok leforgása alatt magamra kaptam a bélelt kabátot. Hát, hogy nem volt a méretem az tény, de a térdemig ért, szóval az olvadás legalább a létfontosságú szerveim környékén megkezdődhetett!

- Anyu üzeni, hogy nem sokára ebéd és valaki menjen be megteríteni. - tette hozzá, majd maga elé húzta a bögréjét.

- Ez a valaki, akár te is lehetnél. - sandított rá Rami.

- Akár, persze. De apu lesz, mert lassan megfázik idekint egy szál törölközőben.

- Rendben, látom eldöntöttétek, hogy mennem kell. - állt fel Mati.

- Olvastad a reggeli lapokat? - kuncogott Rami.

- Nem. - rázta a fejét Kimi. - Miért mit írnak megint?

- Ne aggódj most Alonsot vették elő. - szögezte le gyorsan Rami.

- Na, van róla valami érdekes? - nyújtózott egy nagyot Kimi.

- Annyira nem izgalmas, mint te vagy, ne aggódj. - nevetett Rami. - Jótékonykodott Spanyolországban, aztán épp mikor valami hálaajándékot kapott volna megbotlott a szőnyeg szélében és paff!

Egyszerre nevettünk fel.

- Túl jó kedved van. - vette el tőlem Kimi a bögrét.

- Héé, most sajnálod tőlem vagy mi van? - kaptam utána.

- Sajnálom tény. Menjünk be, ott kapsz valami kevésbé alkoholosat.

Bevonultunk a házba. Útközben Ajax kétszer is megnyalta a kezem, bizalma jeléül. Az ebéd szerencsére nem párolt tökfőzelék volt, hanem rénszarvas hús! Finn kulinaritások! Teás Whiskey, rénszarvas hús. Bizalmatlan voltam a döglött rénszarvas irányába, de nem volt rossz. A tányérok még le sem kerültek az asztalról, mikor Kimi és Rami felugrottak:

- Akkor mi elmegyünk a gokart pályára! - süvöltötték a bejárati ajtóból.

- Jól van, jó szórakozást! - kiabálta utánuk Paula. Úgy tűnt egyáltalán nem lepi meg fiai elviharzása. Én meg ültem ott meglepetten, mint valami krumplis zsák. Esélyem sem volt ellenkezni. Bár azt nem feltételeztem, hogy a merénylő Kimi után jönne Finnországba. Lesz még elég futam, és a saját szemével győződhetett meg róla, hogy még nincs nála a táska, amit annyira akar. Mati is gyorsan felpattant, hogy sürgős dolga van és már ott sem volt.

- Segíthetek? - kérdeztem a plafonig érő edényhalmazt kémlelve és belátva, hogy a Räikkönen család férfitagjainak nem erőssége a házimunka.

- Ó hát...- Paulán látszott, hogy tétovázik. - Azt hiszem megköszönném. - mosolyodott el halványan. Ketten hamar végeztünk a mosogatással, a végére egész megenyhült irányomban.

- Gyere, sütöttem sütit, de a fiúk elől elrejtettem egyelőre. - ültünk le a nappaliban. Épp egy sütit majszoltam, mikor meglátta az asztalon sorakozó újságokat. Szinte az összes címlapján a Forma-1-es merényletről volt szalagcím, kivéve egynek...

- Ó, hát az újságírók elöl semmi sem marad titokban. - követte Paula döbbent tekintetem.

Ó jaj: "Sutba dobott romantika" Alcím: Räikkönen a reptéren kérte meg új választottja kezét!

- Ez egy félreértés! - mutattam a cikkre.

- Ugyan nem kell tagadnod. - rázta a fejét Paula. - Csak jobb lett volna, ha nem az újságból tudom meg. - mosolygott rám.

- Én nem vagyok Kimi mennyasszony! - isten mentsen ilyen balesetektől!!!- A testőre vagyok!

- Ó drágám kérlek, ilyet kitalálni! - nevetett Paula.

- Ez az igazság!- rám nézett, úgy tűnt, hogy a komolyságom meggyőzte.

- Te vagy a fiam testőre? De hát akkor mi ez a kép? - nyomta az orrom alá az újságot, aminek címlapfotóján Kimi épp a kezembe nyomta az eljegyzésigyűrűt.

- Ez Jennié volt, csak megmutatta nekem.

- Miért mutatta meg? - kérdezte Paula.

- Ööö...- ebből, hogy vágjam ki magam? Kimi megöl, ha bármi konkrétat elmondok az édesanyjának! De valamit mondanom kell!

- Magánál hordja, kabala. Kiesett a zsebéből és megkérdeztem mi az! - hadartam.

- Tudtam, hogy még nincs túl ezen a váláson! Pedig Rami egyfolytában győzködött, hogy ne aggódjak már rég túltette magát rajta!- bölcsen bólogattam. Ezért is kapni fogok, ha Kimi fülébe jut, de még mindig jobb, ha Paula ebben a hitben él, mintha mindent elmeséltem volna neki!

- Nahát mennek a délutáni hírek! Ne haragudj, de ezt mindig nézem. - kapcsolta be a tv-t. Finnül volt az egész átok műsor! Egy szót sem értettem, csak a képeket néztem. Épp egy újabb sütiért nyúltam, mikor Paula felsikkantott. A TV felé kaptam a fejem. A képen éppen egy gokart pályát mutattak, ahol épp egy verseny folyt aztán hirtelen egy robbanás.

- Ez az a pálya, ahová Kimiék mentek! - nézett rám falfehér arccal Paula.