Nem tudtam lebeszélni A Räikkönen házaspárt, hogy velem tartsanak. Autóba ültünk és Mati úgy nyomta a gázt, hogy szó szerint belepréselődtünk Paulával az ülésbe.

- Nem lesz gond, nem lesz gond. - nyugtatta Mati Paulát. Az asszony nem felelt. Szerettem volna abban hinni, amit Mati mondott. Hihetetlen bűntudatom volt! Velük kellett volna mennem! Ha bármi történt én leszek a hibás! Az a dolgom, hogy megvédjem Kimit! Ehelyett hagytam, hogy lerázzon! A fenébe, a fenébe, a fenébe! A gokart pályára érve döbbenten tapasztaltuk, hogy teljes a nyugalom. Se rendőrautó, se mentő, se tűzoltó, semmi. Az emberek nyugodtan majszolták a popcornt, amit egy közeli árustól vásároltak.

- Ez jót jelent, igaz?- ragadta meg Paula a karom reménykedve. Mielőtt válaszoltam volna körülnéztem, hogy nem látom-e valahol az FBI nagy fekete autóit, de miután egyet sem láttam, bólintottam.

- Minden rendben van, úgy tűnik! - mutattam egy dobogó féle tákolmány felé, aminek a tetején Rami ugrált, Kimi pedig a 2. fokán elég morcos képet vágva figyelt minket. Paula odaszaladt, Mati viszont elkapta a karom, mikor elindultam feléjük.

- Tudom, hogy Paulát meg akarod óvni, mint Kimi, de valakinek tudnia kell a családban, hogy mi folyik körülötte.

- Az én dolgom Kimit megóvni nem pedig az édesanyját. Sajnálom, de nem mondhatok semmit! Csak a fiától kaphat információt. De ne aggódjon azon vagyok, hogy ne történjen baja. - néztem a dobogó felé. Szemmel láthatóan Kiminek jelenleg egyetlen gondja akadt, még pedig, hogy ő nem áll a dobogó legfelső fokán.

- Rendben. - bólintott Mati. - Megértem. Ne haragudj, csak annyira kétségbeejtő ez a helyzet.

- Tudom. - bólintottam. Halványan elmosolyodott, majd odasétáltunk a fiúkhoz és az őket csókolgató Paulához.

- Anya, semmi bajunk, nyugodj meg jó? - próbálta hárítani Kimi édesanyja szeretet támadásait.

- A nagy izgalmakra való tekintettel, meghívlak titeket vacsorázni. - nézett Mati az órájára.

- Remek! - örvendezett Rami, majd a kupát meglengette Kimi orra előtt, aztán csatlakozott szüleihez, akik előre siettek az autóhoz.

- Azt se tudom mivel kezdjem! - sziszegtem indulatosan Kimi felé.

- A leszúrást kihagyhatod, úgy is tudom mit mondanál.

- Épp ez a gond! Hogy csak tudod és nem tartod be! - csattantam fel idegesen.

- Hiba volt, hogy nem szóltam neked előre. - nyögte ki Kimi.

- Remek. Kérj még nagyobb kéményt a házatokra. - morogtam.

- A robbantás nem érdekel? - mosolygott.

- Hogyne érdekelne. - néztem rá dühösen. Kimi váratlanul belém karolt és közelebb húzott magához, majd a fülembe súgta:

- Neked szánták.

- Beszélsz már marhaságokat. - húzódtam arrébb.

- Nem hiszel nekem? Na várj csak. - engedte el a karom és kezdett a farmerja zsebében kotorászni.

- Fogd meg ezeket légyszi. - nyomott a kezembe egy halom...szemetet. Túlzás nélkül azok voltak. Blokkok, számlák, szórólapok.

- Miért nem dobod ki ezeket? - indultam el egy kuka felé.

- Ne! - kiáltott fel. A körülöttünk lévő összes szempár ránk szegeződött.

- Jól van, nem kell kiabálni. - somfordáltam vissza mellé. - Nem dobom ki a kincseidet. - csóváltam értetlenül a fejem. Minek kell ennyi kacatot gyűjtögetni.

- Na meg is van! - kapott elő egy igen koszos, büdös, papírnak már csak nehézkesen nevezhető lapot. - Olvasd el! - adta a kezembe, miközben meglepő ügyességgel visszapakolgatta a szemetet a zsebébe. Hihetetlen komolyan mondom!

A levél hátulján tinilány macskakaparás volt látható: "Nem hagyom, hogy tiéd legyen a Kimi!" Hát még nyelvtanilag sem kóser a mondat, de ez mellékes.

- A Kimi, mond meg nekem, hogy került ez hozzád, ha nekem szánték bombástul? - sandítottam rá.

- Rami találta az autó szélvédőjén. - rántotta meg a vállát.

- Még mindig nem értem! - sürgettem.

- Jól van, nem igaz, hogy neked mindent tudnod kell! - vágta zsebre a kezét. Útközben felvettük pár ismerősünket, mert hallottuk, hogy gokart bajnokság lesz. Volt köztük egy kicsi, barna hajú lány. Már régóta téma volt a finn sajtóban ez az esemény. Miután az újságok megírták, hogy te vagy a mennyasszonyom, gondolom sejtették, hogy ide is hozlak majd magammal. És mikor meglátták az ismerősöm, hát a többit gondolom el tudod képzelni.

Óóóó, de utálom a sajtót! Fel akart robbantani miattuk egy őrült tini! Nehogy így végezzem már!

- És hol az a lány? - sandítottam aggódva körbe.

- Honnan tudjam? De ne aggódj, bombának még nevezni sem lehet, amivel próbálkozott. Maximum a kisujjad lett volna oda tőle. - na köszönöm! Nem az ő kisujjáról van szó!

- És hol robbant? - kérdeztem, mivel pont a versenypálya mellett sétáltunk el.

- Valahol ott, a pálya másik oldalán. Ott álltak az ismerőseink.

- És lett valami baja annak a lánynak?

- Nem, semmi egy kis ijedtségen kívül. - rázta a fejét Kimi.

- Ki láthatta a lányt?

- Nem tudom. Talán a pálya felügyelők, de...hová mész?

- Épp ott vannak azok az izék...- mutattam a pálya egy távoli pontjára.

- Pályafelügyelők, nem izék! - futott utánam Kimi.

- Oké, szóval azok. Megkérdezem őket, hogy mit láttak.

- A rendőrök már kifaggatták őket. - lassított Kimi.

- Nem baj, attól nekem még meg kell kérdeznem mi történt. - magyaráztam. - Elvégre a testőröd vagyok. Mindenről első kézből kell értesülnöm. Az a legmegbízhatóbb.

- Jó, de várj már egy picit. - kapta el a karom.

- Nem gondolod, hogy túl sokat bizalmaskodsz velem? - néztem a karomra.

- Mi? Ez nem bizalmaskodás! - engedett el gyorsan.

- Nem mi, hanem tessék és az, de hagyjuk. Mondjad gyorsan, mert mindjárt mennek a pályabiztosok! - néztem rá türelmetlenül.

- PályaFELÜGYELŐK - nyomta meg szándékosan a szó végét Kimi - és hagy menjenek! - kezdett az ellenkező irányba húzni.

- Na, de...mit csinálsz? - csattantam fel és álltam meg.

- Valamit még nem volt időm elmondani. - kapkodta ide-oda a tekintetét, miközben szembeállított magával és a vállamra tette a kezét.

- Úristen, mi van, mondjad már! - rémültem meg.

- Hát... de ne kezdj el kiabálni, rendben? - bökött a fejével a fotósok felé.

Ezek meg mikor érkeztek? Olyanok, mint a köd nem várja senki, mégis jön és csak gondot okoz! Gyorsan elléptem Kimitől, mielőtt megint a címlapon találom magam.

- Na szóval, a lapok megírták, hogy eljegyeztelek.

- Nem, ők azt értették félre, amikor mutattad nekem azt a gyűrűt!

- Hát, öhm, igen azt. - bólintott Kimi. - Csakhogy aztán Ront megkeresték telefonon, hogy mit a tud a mi...kapcsolatunkról.

Összevontam a szemöldököm:

- És?

- És hát ő megerősítette, amit az újság írt. - hadarta Kimi.

- Mi? - fakadtam ki. - Most át akarsz verni igaz? Igen. - mosolyodtam el. - Ez csak egy újabb Cassie ugratás.

- Nem. - csóválta a fejét Kimi komolyan.

- Nem. - ismételtem bambán. - Jó. Akkor most odamész azokhoz és elmondod, hogy hazudtatok! - mutattam a fotósok felé, akik vadul kattintgattak.

- Nyugodj már meg. - nézett feléjük Kimi. - Azok különben is csak fényképeznek, nem írnak.

- Nem ér-de-kel! De van szájuk és tovább tudják adni az információt! - dühöngtem.

- Nem lehet! Hát nem érted? Senki sem szeretne botrányt a Forma-1 körül! Ha kiderül, hogy mi történt a hétvégén egy rakás szponzor fog kihátrálni a sportból! Arról nem is beszélve, hogy ki fog kijönni a versenyekre?

- Veszélyes is az a játék, amit űztök! - suttogtam dühösen, mert a fotósok egyre közelebb kerültek hozzánk.

- Lehet, de sok múlik ezen a játékon! És, ha a sajtó megtudja, hogy te a testőröm vagy, akkor az is ki fog derülni, hogy én vagyok a célpont, akkor nagyobb lesz a fejetlenség, mint amit el tudsz képzelni! - rántott magához és erőltetett egy mosolyt az arcára.

Nekem kevésbé ment jól ez a színjáték. Annyi érzés kavargott bennem, hogy nem is csoda! Benne vagyok slamasztikában az biztos!