A Lopakodóban - ahogy az FBI-nál nevezik a megfigyelő autókat- olyan forróság volt, hogy felváltva töröltük a saját és a mellettünk ülő arcát.

- Nem lettünk sokkal bölcsebbek, csak talán egy picivel. – kezdte Will. – A nő teljesen bepánikolt mikor megtudta, hogy az FBI-tól vagyunk, azonnal elszállt minden ellenállása. Néha remek ez a meló! – vidult fel Will arca. – Hát nem? – vigyorgott ránk.

- A férfi, akit tegnap követettek – vette át a szót Hannah, miután egy lesújtó pillantást vetett Willre- felbérelte egy kis mellékes munkára. Azt mondta, hogy cserébe olyan sztorit ígért neki, ami meghozhatja a Pulizer-díjat a számára. Annyi volt a dolga, hogy bejusson a boxotokba és úgy tegyen, mintha interjút készítene. A mikrofonja azonban nem hangot, hanem képet rögzített. Méghozzá a legmodernebb technikával. Olyan deta sugarakat kibocsátó kamerával, amelyekkel még a falakon is át lehet látni. Ezt a kamerát nem rég fejlesztették ki nálunk.

- Vá-vá várjál! – szakítottam félbe. – Nálunk fejlesztették ki, de forgalomban van már?

- Még nincs. Beszéltünk már az Interpollal és egyéb más nemzetbiztonsági szervekkel, de még nem került használatba. – rázta a fejét Hannah.

- Akkor annak a pasinak hogyan lehet ilyen kamerája? – kérdeztük egyszerre Ryannel.

- A múlt hónapban felmondott az egyik raktáros a központban. Vele együtt távozott egy ilyen kamera is. – törölte meg a homlokom Will.

- Hát de… még nem kaptuk el és szereztük vissza a kamerát? – döbbentem meg.

- Nem. Hamis adatokkal volt foglalkoztatva. Egy darabig rajta voltunk az ügyön, aztán jött ez meg a távol keleti maffia ügy. Kikerült a centrumból a kamera.

- Hihetetlen. – csóválta a fejét Ryan. – Lehet, hogy ez a fickó már eleve emiatt lopta el a kamerát.

- Biztos. – bólintottam. – Kimit ugyanis nem egy hónapja zaklatja a merénylő, hanem már jó ideje. Más is eltűnt?

- Nem tudunk róla. – szólalt meg aggodalmas hangon Hannah. – De most beszólok a központba, hogy ellenőrizzenek mindent a raktárban!

- A kazetta tehát eljutott emberünkhöz. – kanyarodtunk vissza a nemrég történtekhez Will.

- Ez azt jelenti, hogy pontos képpel rendelkezik minden négyzetcentiméterről a boxotokban.

- Ez elég kellemetlen. – dőltem hátra, amit hamar meg is bántam az autó oldala ugyanis olyan forró volt, hogy leégette a pihéket a hátamról.

- Sokkal több kellemetlennél. – rázta a fejét Will. – Gondolj bele. Ha rávette az újságírót, hogy kamerázzon, akkor rávehet bárkit, hogy vigyen be valamit a boxba. Valamit, ami teszem azt veszélyes.

Megráztam a fejem.

- Nem hiszem, hogy bántani akarja Kimit. Addig legalábbis nem, ameddig az a bizonyos táska nincs nála. Úgy tűnik emberünk tud valamit, amit mi még nem. És úgy tűnik, ami neki kell azt csak Kimitől tudja megszerezni. Azt viszont ő sem tudja, hogy ez a bizonyos táska mikor kerül hozzá.

- Nem is arra gondoltam, hogy Kimit bántaná. Eddig is megfélemlítés volt a cél. Figyelemfelkeltés, hogy ne felejtse el. És jól csinálja, valljuk be. – ivott bele egy üveg ásványvízbe Will.- Ennek tükrében, vagyis, hogy ne csak Kiminek ne essen bántódása, hanem lehetőleg másnak sem, egy út maradt csak.

- Mi? – vettem el tőle az ásványvizet.

- Hogy át kell alakítani a boxot. – fordult felénk Hannah.

- Tessék? – hőköltünk hátra Ryannel.

- Meg vagytok húzatva? Hogyan alakíthatnánk át a boxot? Ez nem egy sátor vagy irodai szoba! Mindennek meg van a helye és a rendje. – fakadtam ki.

- Tény, de más lehetőség nincs, ha nem akarjuk felhívni még jobban a figyelmet a Mclarenre.

- Mert szerinted azzal nem hívnánk fel még jobban, ha átalakítanánk a boxukat igaz? – kérdeztem gúnyosan.

- Igaza van, Will. – nézett rám Hannah. – Nincs mit tennünk, sokkal jobban oda kell figyelnetek, mikor a boxban vagytok.

- És sűrűn imádkozni. – tette hozzá Will