- Mr. Räikkönen, várjon kérem!

Épp akkor kattintottam el a gépet, mikor Kimi hátranézett. Hogy az a bús isten nyila!

Mind a négyen földbe gyökerezett lábbal álltunk és meredtünk a felénk szaladó férfira. A nyakában fényképezőgép függött, a kezében pedig egy diktafont lóbált.

- Kérem, adjon nekem egy interjút! Gyakornok vagyok a Sportvilágnál muszáj valami érdekes anyagot vinnem! – zihálta, mikor odaért hozzánk. Úgy kapkodta a levegőt, mintha átúszta volna az óceánt. Persze gyakornok, ez is megeshet…

- És miből gondolja, hogy én érdekes vagyok? – tette fel a költői kérdést Kimi.

- Onnan, hogy érdekes kérdéseket állítottam össze. – felelte az újságíró.

- Késő van, sajnálom, eszem ágában sincs ilyenkor már interjút adni. – rázta meg a fejét Kimi.

- Igen, tudom, hogy késő van, de nekem muszáj holnap valami nagy sztorival dobbantanom, különben…

Az egyik lány az órájára nézett. Későre járt az idő és úgy tűnt a friss firkász nem igen akarja békén hagyni Kimit.

- Kuss legyen egy percre! – csattantam fel. Mind a négyen döbbenten meredtek rám. – Nézzetek ide, csíííiz! – azzal elkattintottam a gépet. Jól sikerült kép lett, büszke voltam magamra. A két lány megilletődötten megköszönte a képet, majd sietősen odébb álltak.

- Szóval akkor ad interjút? – erőszakoskodott a srác.

- Nem. Megmondtam, késő van. Keressen meg holnap.

- De holnap már késő!

- Akkor miért nem keresett eddig? – karolt belém Kimi, kicsit félresikerülten, mivel a srácot nézte, így a nyakam köré fonta a karját.

- Próbáltam, de ott volt a rendőrség meg aztán a szabadedzés, az értekezlet, a bál… mindig leráztak. – nézett rá kétségbeesetten.

- Na jó. – sóhajtott fel Kimi. – Halljam mi a téma.

A srác arca felderült.

- Miközben magára vártam egy férfi tippet adott, hogy miről írhatnék magával kapcsolatban.

Éreztem, hogy gombóc kerekedik a torkomban. Lassan kezdtem rosszul lenni az ilyen kezdetű mondatoktól… „egy férfi azt mondta”.

- Igen és miről? – kérdezte Kimi kíváncsian.

- Arról, hogy mostanság túl sok atrocitás éri. – felelte a fiú, miközben bekapcsolta a diktafonját.

- Atrocitás? Miféle…atrocitásra gondolsz? – vonta össze a szemöldökét.

- Hát például a maira. Miért voltak rendőrök a Mclaren boxába? Mostanság túl sok a zűr a csapat körül.

- Egyáltalán nincs sok zűr a csapat körül, a rendőrség pedig csak egy túlbuzgó riporter miatt jött ki. – vetett egy sokatmondó pillantást a srácra. - Ennyi, semmi világszenzáció nincs ebben. – felelte ingerülten.

- Na jó, de akkor is érdekes, hogy maga körül mostanság túl sok a megmagyarázhatatlan rejtély.

- Ezt az a férfi mondta magának? – kérdezte Kimi.

- Igen, de ha jól belegondolok…

- Ha jól belegondol, akkor át akarta magát verni. Semmivel sincs körülöttem nagyobb felhajtás, mint más pilóták körül.

- Igen, de mégis csak…

- Viszlát! – rántott maga után Kimi.

A fiúnak elköszönni sem maradt ideje, olyan gyorsan szálltunk be az autóba.

- Már a hiénákat is a nyakamra küldi! – dühöngött Kimi, miközben a gázra lépett.

- Ezzel is csak azt akarja elérni, hogy beszélj neki a táskáról. – néztem ki az ablakon.

- De ha nem tudok? Ott van mindenhol, ahol én, neki is tudnia kéne, hogy még nincs nálam semmiféle táska!

Igaz, mégis úgy tűnt, hogy merénylőnk egyáltalán nem biztos ebben.

II.

A pénteki szabadedzés és a szombati időmérőedzés napja cselekménytelenül telt. Ryan és én még egyszer találkoztunk Willékkel a Lopakodóban, de nem tudtunk meg új információt. A raktár még átvizsgálás alatt állt, eddig úgy tűnt semmi mást nem tulajdonítottak el. Ez alapjában véve jó hír volt. Az újságírónőt szintén bevették a tanúvédelmi programba és már ki tudja merre járt. Úgy tűnt egyelőre nincs más dolgunk csak alaposan szemmel tartani a boxot.

A futam napján nagy volt a nyüzsgés. Juan és Kimi azonban nyugodtan szürcsölgették a termoszukból az üdítőt. Fél óra volt a rajtrácsra állásig. Az időmérőn mind a ketten jól teljesítettek: Juan a második, Kimi pedig a harmadik rajtkockát szerezte meg. Előttük Schumacher végzett.

Ryan nyugtalanul mászkált fel-alá a boxban. Odamentem hozzá:

- Minden rendben? – veregettem hátba.

- Hát… igen. – felelte.

- Egészen biztos? – az arca fal fehér volt, mint aki rosszul van.

- Na jó, nem. A horoszkópom azt írta mára, hogy nagy veszély leselkedik rám. Amióta ezen az ügyön dolgozunk, mindig jót írt. De ma nem.

- Brian, ne gyerekeskedj már, kérlek! Ez csak egy horoszkóp. – vettem el tőle az újságot, amit eddig szorongatott. – Nem szent írás, nyugi.

- Rendben, rendben. – bólintott majd megtörölte a homlokát.

Visszamentünk a fiúkhoz.

- Ryannel minden rendben? – kérdezte Kimi.

- Igen semmi baja, csak a szokásos Ryan-féle agymenés. – legyintettem. – Veled minden oké?

- Igen, még csak Kimi-féle agymenésem sincs. – bólintott mosolyogva.

- Ezt örömmel hallom. – nevettem el magam.

- Srácok sok sikert a futamra, irány kifelé! – hallatszott Ron hangja. Kimi mellé odalépett a mérnöke, hogy még valamit egyeztessenek, én pedig háttrébb húzódtam.

- Ezt itt hagyom nálad, ha csörög ne vedd fel! – nyomta a kezembe Kimi a telefonját.

- Akkor minek hagyod nálam? – fintorogtam.

- Ebben az országban egy telefonomat már ellopták. – felelte.

Logikus, annyi funkcióm van már, hogy lassan nem is tudom melyikért fogom felvenni a fizetésem. Testőr, mennyasszony, titkos ügynök, értékmegőrző…

Abban a pillanatban, ahogy Kimi felvette a bukósisakját rezegni kezdett a kezemben a telefonja. Sms-e érkezett. Az nem lett megtiltva, hogy elolvassam: „Talán, ha nem tud vezetni több ideje lesz engem tájékoztatni.”

Felkaptam a fejem, oda akartam kiáltani Kiminek, hogy álljon meg, de minden olyan gyorsan történt, hogy tehetetlen voltam! Kimi épp belelépett az egyik lábával az autóba, mikor lövés dördült. Miközben az egyik szerelő lerántott a földre, csak azt láttam, hogy Kimi és Ryan a földre esik!

Pár másodperccel a lövés után kitört a pánik a boxutcában. Senki nem tudta honnan jött a lövés ezért mindenki hisztériásan menekült a boksz hátulja felé. A többi csapat a bent maradt pilótákat tuszkolták a paddock irányába, azok pedig értetlenül tiltakoztak. Én felpattantam és azonnal Kimiékhez rohantam. Kintről a hangos bemondóból bömböltek az információk, de egyáltalán nem értettem őket. Csak arra tudtam gondolni, nehogy bármelyiküknek is baja essen!

Kimi Ryan felett guggolt és tehetetlenül nézte, ahogy a vér szétáramlik az ingjén.

- Ryan, Ryan, hé hallasz engem? – térdeltem le Ryan elé.

- Igen. – suttogta. – A horoszkópom látod, igazat mondott.

- Jól van, nem lesz semmi baj. – bólogattam.

- Már hívtuk a mentőket. – lépett mellénk Ron remegő lábakkal. – A futamot lefújták. – közölte, majd felrángatta Kimit, és a boksz hátsó taktusába tuszkolta. Ekkor megszólalt a telefonom:

- Azonnal fújassátok le a futamot! Van egy hullánk lőtt sebbel! – hadarta Will.

- Nekünk meg egy Ryannünk lőtt sebbel. –feleltem.