- A repülő a reptéren vár minket. Sietnünk kell, vihar közeledik és a pilóta szeretne még előtte felszállni. – magyarázta Kimi reggelinél.
- Rajtam nem múlik. – nyugtattam meg.
- Ne felejts el váltóruhát hozni. Monacóban kicsit melegünk lesz ezekben. – mutatott a jó meleg pulóveremre.
- Észben tartom. – bólintottam.
- Minden rendben? Olyan furcsa vagy ma reggel. – méregetett.
- Persze. – legyintettem. – Csak azt hiszem megártott a sok forró csoki, meg az izomláz, ami a testem minden porcikájában jelentkezik.
- Majd szólok Marknak, hogy masszírozzon meg. – somolygott Kimi.
- Az lehet, hogy jól fog esni. – bólintottam.
Taxival mentünk a reptérig. A sofőr nem szólt hozzánk egy szót sem, de egész úton olyan érzésem volt, mintha többet figyelne minket a visszapillantó- tükörben, mint az utat. Kimi nem zavartatta magát, vagy nem vette észre, vagy pedig már hozzászokott. Mellettem elnyúlva hallgatta az Ipodját, és a térdén verte az ütemet. A reptéren aztán mikor fizetésre került a sor, a sofőr végre bátorkodott hozzánk szólni.
- Ne haragudjon, Mr. Räikkönen, de aláírná ezt nekem? – mutatta a számla hátulját Kiminek. Ő bólintott, elvette a papírt majd rákanyarította a nevét. A sofőr úgy örült neki, hogy borravalót sem fogadott el.
- Nekem is aláírsz valamit? – pislogtam rá szendén.
- Hagyjál. – morogta.
- Tudod mi vagy te? Egy pokróc. – léptem távolabb tőle.
- Most miért mondod ezt?
- Mert sokan szeretnek, és nem kérnek tőled mást, minthogy írd alá nekik, amit az orrod alá nyomnak. Te pedig ezt csak ímmel-ámmal csinálod. Pedig, ha ők nem lennének, akkor…
- Jól van, jól van, elég volt. Ne tarts nekem kis előadást a kötelességeimről. Mond csak talán tini kori rossz élmény? A kedvenc sztárod nem adott autogramot? – vigyorgott.
- De, adott. – rántottam meg a vállam. – Nem olyan volt, mint te.
- Gonosz, rohadék vagyok. Sosem fogok magamnak megbocsátani a viselkedésem miatt. – morzsolt egy nem létező könnycseppet a szeme sarkában.
- Reménytelen eset vagy. – csóváltam a fejem.
A reptéren készségesen elirányítottak minket a magángéphez. A londiner fiú úgy loholt utánunk , mintha az élete múlna rajta. Talán az is múlt, ahogy a főnökét elnéztem. Mikor segített bepakolni a csomagjainkat a pilótának távolabb várakozóan megállt tőlünk.
- Khm. – böktem meg Kimit.
- Mi az? Ja, adjak neki borravalót? – nézett a fiú volt.
- Nem hiszem, hogy arra vár.
- Hát akkor? Jaj, tudom. Jól van, legyen nektek karácsony. – azzal Kimi szó nélkül előkapott egy papírdarabot és rákanyarította a nevét, majd a fiúnak adta.
- Mára remélem meg volt a napi jó cselekedett. – hunyorított rám.
- Miből gondolod? Még rajongókkal nem is találkoztál.
- Istenem, miért versz engem? – dörzsölte meg a homlokát. – Mikor is szabadulok meg tőled?
- Ó, ki tudja, lehet, hogy évek kérdése.
- Valami lelkesítőt szerettem volna hallani. – dohogott.
- Ez az volt. – rántottam meg a vállam.
Kimi épp belépett a repülő utas terébe, én pedig épp követni próbáltam, mikor valaki megérintette a vállam.
- Ne haragudjon kisasszony, de valaki önöket keresi. – lihegte a londiner.
- Kicsoda? – vontam össze aggódva a szemöldököm.
- Ott jön! – mutatott egy közeledő emberre.
Ahogy közelebb ért, éreztem, hogy földbe gyökerezik a lábam. Egy hang sem jött ki a torkomon.
- Na mi van már irgalmas szamaritániárusom, nem akarod elhagyni ezt a hideg földrészt? – dugta ki a fejét a gépből Kimi. Abban a pillanatban azonban, ahogy meglátta ki áll előttem az ő torkából is csak egy meglepett nyögés tört fel.
Élő közvetítés
Amennyiben élőben szeretnétek nyomon követni az eseményeket, akkor katt IDE (angol kommenttel)