Úgy állhattam ott, mint azok a rajzfilm figurák, akiknek valamitől szó szerint leesett az álluk. Kimi is hasonlóan, mert ugyan látni nem láttam, de hallani hallottam, ahogy hangot ad a döbbenetének. Jennit élőben még nem volt szerencsém látni csak képeken, de aki épp előttünk állt tagadhatatlanul hasonlított a képeken látottakhoz.

Kimi kiugrott a gépből és odafutott hozzá. Azt hittem tanúja lehetek a filmekben olyannyira kedvelt ölembe kaplak és megforgatlak jelenetnek, de Kimi megint rácáfolt a gondolatomra. Ahelyett, hogy örült volna Jenninek megragadta a kezét és szélsebesen a gép felé kezdte húzni.

- Beszállás! – kiáltotta oda nekem. Megrántottam a vállam, majd bebújtam a gépbe. Pár perc múlva ők is csatlakoztak hozzám. A gép pedig felszállt.

Néhány pillanatig néma csend telepedett közénk. Jenni láthatóan zavarban volt, vagy azért, mert megbánta ezt a váratlan látogatást, vagy, mert nem tudta hová tenni Kimi furcsa viselkedését. Az igazat megvallva a helyében én is így éreztem volna. Gondolom mindenre számított csak erre a különös, rángatós üdvözlésre sem.

Kimire sandítottam. Ő azonban egyikünkre se nézett, arcát a tenyerébe temetve ült közöttünk. Mikor felnéztem találkozott a pillantásom Jenniével. Az ember egy pillanat alatt is feltudja mérni, ha valakinek nem szimpatikus. Ebben az esetben nem is kellett hozzá több. De ezen sem csodálkoztam. Az újságok már hetek óta velünk vannak tele, elkerülhetetlen lett volna, ha ő nem találkozik egy cikkel sem.

- Kimi. – törte meg végül Jenni a csendet. – Nem azért jöttem, hogy bármit is összekuszáljak köztetek. – hajtotta le a fejét. Épp közbe akartam szólni, mikor Kimi megsemmisítő pillantást lövellt felém, azaz, hogy fogjam be a szám.

- Akkor miért jöttél? – dőlt hátra Kimi fájdalmas arckifejezéssel. – És egyáltalán honnan tudtad, hogy hol vagyok?

Jenni elmosolyodott.

- Az újságok általában megbízható hírforrások. Azt pedig már tapasztalatból tudom, hogy ha síelni mész, akkor csak ide. – nézett ki az ablakon. Kimi dünnyögött valamit az orra alatt, de rajta kívül egyikünk sem értette.

- A miértre pedig az a válaszom, hogy szeretlek. Ne szakíts félbe kérlek! – fojtotta bele Kimibe a szót. – Én… igazából nem tudom miért jöttem ide, azon kívül, amit az előbb mondtam. Még magyarázatot sem várhatok azok után, ahogyan szétmentünk. De az elmúlt félévben nem vagyok önmagam. Egyszerűen hiányzol.

Nem kellett hozzá nagy empatikus képességgel rendelkeznem, hogy ne sajnáljam meg. Talán, ha igazi mennyasszony lettem volna másképp gondolom, de így teljesen megértettem mit érezhet.

- Jenni, sajnálom, de…

- Kimi elég volt. – kezdtem halkan. – Nem kínozhatod tovább.

Jenni rám nézett, láttam a tekintetében, hogy nem érti miről van szó. Kimiében viszont azt láttam, hogy rövid úton ejtőernyővel a hátamon szállingózhatok a tenger felé.

- Kimi miről van szó? – érintette meg Jenni a karját.

- Az istenit, nem azért adtam fel szinte mindent, hogy most itt legyél! – csattant fel Kimi.

- Még mindig nem értelek, sőt egyre jobban nem értelek. Mi folyik itt? Hajlandó vagy végre elmondani?

- Jó, hát legyen. – adta be a derekát nagy nehezen. Végig hallgattam mindazt, ami még megjelenésem előtt történt, aztán átélhettem még egyszer, ami már utánam történt. A legrosszabb az volt, hogy nem úgy történt ez a dolog, mint a filmekben vagy a könyvekben. Akkor az okos nyomozó mindig észrevesz valamit, ami korábban elkerülte a figyelmét, de én hiába is próbálkoztam ezzel nem jutottam semmire.

- Az egész megcsalást megrendezted? – kapta a szája elé a kezét Jenni. – Kimi te normális vagy? Melletted lett volna a helyem, akkor is, ha veszélyes! A feleséged vagyok! Illetve csak voltam.

Kimi nagyot sóhajtott.

- Most már tudod az igazságot. Ettől függetlenül, ha megérkezünk Monacóba, azonnal repülsz vissza Svájcba. – jelentette be.

- Eszem ágában sincs! – rázta a fejét Jenni.

- Pedig így lesz. A helyzet, amint hallod, nem, hogy jobbra fordulna, hanem egyre inkább eldurvul. Még csak az hiányzik, hogy aki a nyomomban van megtudja, hogy te is velem vagy.

- Akkor sem fogok visszautazni. Nem kényszeríthetsz semmire, elvégre is nem vagy a férjem. – a kegyelemdöfés úgy érte Kimit, hogy azt hittem mentőt kell rendelni a reptérre.

- Nem fogok veled vitázni! Legyen már eszed! Ha velem maradsz és bármi bajod esik, akkor azt szerinted meg fogom tudni valaha is bocsátani magamnak? Te is tudod a választ. És most már azt is tudod, hogy… nem szeretek mást. Mindent azért tettem, hogy megvédjelek, ha vége ennek az egésznek, akkor…

- Akkor? Akkor mi lesz Kimi? Haza jössz, mintha semmi sem történt volna? Tőlem pedig elvárod, hogy ki tudja meddig azzal a tudattal éljek, hogy téged bárki bármelyik pillanatban lepuffanthat? Nagyon tévedsz, ha azt hiszed ez így lesz!

Kimi segítséget várva nézett rám.

- Most azt akarod, hogy én ebbe beleszóljak? – lepődtem meg.

- Igen. – bólintott nemes egyszerűséggel. – Te vagy a testőröm, magyarázd el neki mennyire veszélyes ez az egész.

- Kimi én azt hiszem Jenni pontosan tudja mennyire az.

- Remek, kösz a segítséget. És akkor elmondanátok nekem, hogyan lesz ez az egész? A világ úgy tudja, hogy ő –mutatott rám- a mennyasszonyom. Erre mostantól veled fogok mászkálni? Persze nem lenne gond, ha Cassie nem a testőröm lenne, akit nem dobhatok úgy ki, mint egy félresiklott kalandot!

Ó, a nevem szólított! Hát mindjárt elérzékenyülök.

- Erre mondjál valamit nagy okos! – bökött meg.

- Mondok is. Ha Jenni tényleg melletted szeretne maradni, megoldható. Mégpedig úgy, hogy teljes titokban utazik velünk tovább.

- Ezt, hogy érted? – kérdezte egyszerre Kimi és Jenni.

- Úgy, ahogy mondtam. A nyilvánosság számára, ameddig meg nem oldjuk az ügyet, én maradok a mennyasszonya, ahol viszont nem láthat titeket senki, ott persze te leszel vele.

- Ez remek ötlet! – lekendezett Jenni.

- Nem az. – morogta Kimi. – És mi lesz, ha a merénylő megtudja, hogy ő is velem van?

- Ezt a kockázatot neked kell mérlegelned. – néztem szándékosan Jennire. Ez ugyan is valóban rajta múlott és nem Kimin.

- Kimivel szeretnék lenni. – jelentette ki ellenkezést nem tűrő hangon.

- Nos akkor a probléma megoldva. – mosolyodtam el.

Kimi arckifejezése ugyan megcáfolta a kijelentésem, de abban a pillanatban még mindig az tűnt a legjobbnak, ha felkészülünk arra, hogy Jenni velünk marad. Különben sokkal nagyobb veszélynek lett volna kitéve, ha felrakjuk egy Svájcba tartó gépre, ő pedig másnap teljes titokban visszajön és előbb-utóbb feltűnik valakinek. Jobbik esetben a sajtónak, rosszabban a merénylőnek. A veszély így is fent áll, most már egy emberrel többre kell vigyáznunk, de ez még így is a jobbik eset.

Legalábbis nagyon reméltem.