Kellemes zene, és hangulatos világtás fogadott minket a kaszinóban. Egy hatalmas színházteremben került megrendezésre a bál. Bármerre néztem izgatottan sugdolózó embereket láttam. Valószínűleg ők voltak a meghívottak.

- Gyorsan üljünk le, nehogy megint táncolnunk kelljen vagy hasonló. – húzott magával Kimi a kijelölt asztal felé. Az úton azonban többször is megállítottak minket, autogramot kérni, vagy csak néhány szót váltani. Mindenesetre ez olyan jól sikerült, hogy mi voltunk az utolsók, akik elfoglalták a helyüket. Kimi lehuppant Juan mellé.

- Tudsz valamit, hogyan fog zajlani ez az egész? – kérdezte.

- Annyit tudok, hogy állítólag ki lesz húzva annak a neve, aki ajándékot kap, az felmegy a színpadra átveszi, amit kapott, jó képet vág hozzá, fotozkodik a szerencséssel, majd a helyére fárad.

- Remek. – nyögte Kimi. – Miért nem tudnak egyszer valami jó bulit összeszervezni nekünk?

A kérdés persze költői volt, válasz ugyanis nem érkezett.

- Hello. – lépett mellém James. – Elrabolhatom a hölgyet egy pillanatra? – kérdezte Kimitől.

- Nem. – érkezett a határozott válasz. Majdnem felröhögtem, de inkább csak halkan kuncorásztam.

James olyan arcot vágott, mintha hozzávágtak volna egy tál karalábét.

- Kimi ő az új testőröm, James. – mutatta be gyorsan Juan.

- Ó, te vagy az… mármint, hogy te vagy Juan új testőre. – vágta ki magát, miután kiguvadt szemekkel bámultam rá. – Akkor persze viheted. – mosolygott rám.

- Ezért még számolunk. – sziszegtem felé, majd megsemmisülten követtem Jameset.

- Mondjad gyorsan, nem szeretnék túl sokáig veled mutatkozni. – húztam el a szám.

- Hannah és Will az előbb hívtak. Kide….

- Miért téged hívtak? – kaptam fel a fejem.

- Mert engem el lehet érni. – nézett rám gúnyosan. A fenébe a szállodában hagytam a mobilomat!

- Szóval azonosították a lelőtt pasast. Ő egy….

- Kérem fáradjanak a helyükre. – szólított meg minket egy szervező. Legalább is ez volt a mellén fityegő kártyára írva. – Mindjárt kezdődik az ünnepélyes ajándékozás.

James és én nem tehettünk mást, gyorsan visszasétáltunk az asztalhoz. Legnagyobb meglepetésemre két nagy darab fickó állt az asztal mellett.

- Ők a testőrök? – kérdeztem, miközben visszaültem Kimi mellé.

- Miért szerinted ki mások lennének? – dünnyögte felém.

- Szeretettel köszöntök minden pilótát és szerencsés meghívott az első monacói ajándékozáson! Úgy tervezzük, hogy ez a rendezvény évről-évre megrendezésre kerül majd, hiszen annyian vannak még, akik szeretnének ma itt lenni! De az első mindig különleges alkalom, ezért szeretnénk, ha nagyon jól éreznénk magukat mindannyian! – mosolyogott ránk a színpad közepén álló idősödő hölgy, aki a rendezvény rendezője volt.

- Fogadják szeretettel tehát az ajándékokat és az ajándékadókat. Kérlek titeket fáradjatok a színpadra!

Ha korábban azt hittem, hogy ez valami sznob tini találkozó lesz, hát rá kellett jönnöm, hogy csúnyán tévedtem. A színpadra felvonulók között persze voltak fiatalok is, de nem kevés számban képviseltette magát az idősebb korosztály is. Az ember azt hinné ezeknek az embereknek több eszük van. De úgy tűnik nem.

Miután mind a 22 ajándékozó a színpadon állt, egyesével kezdték szólítani a pilótákat. Mindenkinek jutott két perc hírnév a kedvence oldalán, aztán jött is a következő.

- Ennyi az egész? – kérdezte Kimi, miközben Alonsót figyelte, aki egy kínai házaspártól vette át a neki szánt, valószínűleg nagy értékű, vázát.

- Úgy tűnik. – bólintott Juan. – Ez talán túl élhető.

- A következő szerencsés Kimi Räikkönen! – harsant Kimi neve a mikrofonba. Mosolyt erőltetett az arcára és elindult a színpadra vezető lépcső felé. Én is indultam vele azonban az egyik újdonsült testőre megragadta a karom.

- Maradjon a helyén kisasszony, ez a mi dolgunk.

- De hát én… - ekkor esett csak le a tantusz. Ron valószínűleg nem árulta el nekik, hogy én is testőr vagyok, csak annyit tudtak, hogy én vagyok Kimi mennyasszonya.

Kimi eközben már a lépcsőnél járt. Láttam, hogy engem keress a tekintetével, de mivel a kétajtós szekrény karja még mindig erőteljesen a vállamon nyugodott, így csak kisebb fajta feltűnéssel tudtam volna utána menni. Kimi kelletlenül felsétált a színpadra. Ekkor egy fiatal férfi lépett oda hozzá és fogott vele kezet. Az arcát nem láttam, mert nekem pont háttal állt. Aztán átnyújtotta Kiminek az ajándékot és következett a fotózás. Hiába meresztgettem a szemem, túl messze voltak ahhoz, hogy lássam a férfi arcát.

- Árulja el Rafael, hogy mit is adott Mr. Raikkönennek ajándékba? – búgott mézes-mázosan a rendező hölgy.

- Nos ez egy nagyon különleges és értékes ajándék, amit Mr. Räikkönen finn lévén talán tud értékelni. Ez a doboz Finnország első kézzel készített térképét rejti és némi földet még az első partraszállás idejéből. Mivel a foglalkozásom történész, így ezt az ajándékot mindkettőnk számára testhezállónak gondoltam. – mosolygott Kimire.

Kimi arcát nézve, majdnem hangosan felnevettem. Úgy tűnt, hogy még látszólag sem tudja annyira értékelni, amennyire kellene, testhezállónak meg pláne nem. Olyan képet vágott, mintha a világ első óvszerével lepték volna meg. Kimi valami köszönet félét motyogott a mikrofonba.

Hirtelen James kapta el a karomat.

- Ne bizalmaskodj. – fintorogtam, miközben arrébb húztam a karom.

- Cassie, az a pasi, akit Willék azonosítottak, a hulla…

- Igen. – néztem várakozóan. – Mi van vele?

- Egy történész volt…