Kimit a bárban találtam meg. Almalevelet szürcsölgetett és képregényt olvasott. Mikor meglátott letette az újságot, és várakozóan felém fordult.

- Na, mesélj mi volt. – lökte ki a lábával a mellette árválkodó széket. Helyet foglaltam rajta, majd az asztalra tettem a táskát.

- Hát ez megint a tiéd. – kezdtem.

- Remek, a föld meg a térkép mindig visszavándorol hozzám. – fintorogott. – Tudod, ha ennek vége lesz, akkor ezt elajándékozom valakinek, úgy is gondolom sokat ér. Mondjuk az esküvőnkön.

- A miénken? – képedtem el.

- Dehogy. – nevetett fel Kimi. – Megígértem Jenninek, hogy azonnal elveszem újból, ha ennek vége. Végül is csak formaság lenne az egész, de ha megtehetem, akkor miért ne vegyem el még egyszer? – vont vállat. – Na, de gondolom nem fejezted még be, amit mondani szerettél volna.

- Nem. – ráztam meg a fejem. – Az a helyzet, hogy remek hírem van a számodra. – kacsintottam rá.

- Na mondjad gyorsan, ne hagyj kétségek közt vergődni. – fogta meg a karom.

- Kezdheted szervezni az esküvődet. – mosolyodtam el.

- Ezt úgy érted? – nézett rám elképedve. – Hogy vége van? Elkaptátok?

- Igen vége van. Elkapnunk nem sikerült. Meghalt egy balesetben. – zártam rövidre. Ha nem muszáj akkor nem közlöm vele, hogy az autója belezuhant egy szakadékba és a fickó fej veszve próbálta menteni a menthetőt. Azaz meghalt.

- Meghalt? – nézett maga elé Kimi. – Furcsa, ha sajnálom?

- Az. – somolyogtam. – Bár attól függ honnan vesszük. Amennyi időt képletesen együtt töltöttetek, igazából akár barátok is lehetettek volna. Persze, ha nem akart volna megölni többször is.

- Hát van benne valami. – dőlt hátra elégedetten Kimi, de a keze a karomon maradt. – És akkor veled most mi lesz? Mész vissza rendőrnek? Az igazat megvallva pont azon gondolkodtam, hogy minden rendőr ilyen jól képzett lenne, mint ti, akkor nem is lenne akkora gond a közbiztonsággal.

Épp nyitottam a számat, hogy végleg tiszta vizet öntsek a pohárba, mikor kivágódott a bár ajtaja és legnagyobb meglepetésemre a főnököm lépett be rajta.

- Carpenter ügynök! – kiáltott rám. Vigyázba vágtam magam, ahogy illik, ha a feletesse szólítja meg az embert. Kimi homlokráncolva nézte Frank mellényén az FBI feliratot.

- Mélységesen csalódtam magában, Carpenter. – állt meg tőlem pár méterre Frank. Nem értettem kristály tisztán mi baja van velem, de nem szakíthattam félbe.

- Tisztában van maga az FBI szabályzatával? – meredt rám dühösen.

- Igen, uram. – feleltem, ha már ilyen katonássá torzult a viszonyunk. Franket több mint 5 ismertem, azóta dolgozom a csapatában, de így még sosem beszélt velem.

- Ha ismeri, akkor miért szegte meg az egyik legfontosabbat!? El tudja nekem mondani melyik az?

- El, uram. A hivatal által védett személy csak annyi információt tudhat meg, amennyit a védelme megkövetel.

- És maga ezt betartotta?

- Nem, uram. – ismertem be. – De…

- A kifogásai nem érdekelnek! Mától határozatlan időre felfüggesztem! 2 hét múlva jelentkezzen nálam az irodába, hogy leadja a szolgálati fegyverét és az igazolványát.

- Értettem, uram. – bólintottam. – Miért csak 2 hét múlva…uram?

- Mert addig tartok magamnak gondolkodási időt. – azzal kicsörtetett az ajtón.

Elveszetten néztem utána. Nincs minden veszve, hiszen ő maga választott be a csapatába, csak nem rak ki belőle ilyen könnyen. De, ha a dolognak azt a részét nézem, hogy esküt tettem arra, hogy a szabályokat betartom, ennek ellenére pedig igen csak megszegtem volt is mitől félnem.

Kimire néztem és nem hittem a szememnek. Velem szemben állt és olyan megsemmisítő pillantást lövellt felém, hogy akár holtan is eshettem volna össze. Talán jobb is lett volna.

- Szóval FBI. – mosolyodott el gúnyosan. – Így már mindent értek. Miért kellett hazudnod? – kiáltott rám. A bár pincér behúzott nyakkal slisszolt vissza a pult mögé.

- Most ment el a főnököm, nem hallottad miért lettem felfüggesztve? Az volt a dolgom, hogy megvédjelek, nem pedig az, hogy az FBI dolgairól tájékoztassalak.

- De én voltam a francos FBI dolga! – kiabált továbbra is. – Mit titkoltatok még el előlem, ha? Talán minden szállodai szobámat bekameráztátok? Vagy megfigyelés alatt tartottak még a fürdőben is?

- Túl sok tv-t nézel. – fakadtam ki hangosabban a kelleténél. – Így is többet árultam el, mint amennyit szabadott volna. Mindenről tudtál Kimi és minden a te biztonságod érdekében történt. Azért, hogy versenyezhess!

- Ugyan nem kell ez a duma, hogy minden értem történt! Tudod mit ezt a magyarázatot dugd oda ahová gondolom! Látni sem bírlak többet! – ahogy elviharzott mellettem neki ment a vállamnak és arrébb taszított. Pillantásom egészen a liftig követte. Hátha elszáll a dühe és rájön, hogy mindez nem ellene irányul. De ismernem kellett volna már annyira, hogy makacs, mint egy öszvér. És, amit a fejébe vesz azon ritkán változtat. Legyen az bármi. Legyek az akár én…