Megszorítottam Kimi kezét, hogy kezdjen ő beszélni.

- Hát az úgy volt, hogy ugye sok időt töltöttünk együtt és hát ilyenkor az ember akaratlanul is…

- A lényeget. – szakította félbe Sarah.

- Hát jó. Mindenhol csináltuk, még a boxban is. Sőt egyszer majdnem le is buktunk, mert futam előtt pár perccel még a tribünök alatt voltunk.

Ha nem másra koncentráltam volna, valószínűleg olyan képpel néztem volna Kimire, ahogy a felénk magasodó, pisztolyt szorongató Sarah.

- Mi? – hökkent meg.

Ezt a pillanatot használtam ki. Előrelendültem és kirúgtam a lábát. Szerencsére nem számított támadásra, így hatalmasat puffanva a hátára esett. A ruhám ugyan elszakadt, de megérte. Fürgébb voltam, mint ő hatalmas mennyasszonyi ruhában. Felé térdeltem és kicsavartam a kezéből a pisztolyt. Ekkor az arcomba vágott. Éreztem, ahogy az ütés mentén vér szivárog az orromból, de nem törődtem vele. Az én kezem is ütésre lendült ekkor azonban megragadta a csuklom és átvágott a feje fölött. Kétség sem fért hozzá, hogy valamilyen harcos múlttal rendelkezik. Nagyot nyekkenve értem padlót. A szemem a pisztolyra siklott, de úgy tűnt Sarah-t valamilyen oknál fogva nem érdekli már a pisztoly.

- Megöllek te kis nyomorult! – vetette rám magát. Időm sem volt felfogni mi történik és már rajtam is landolt. Próbáltam lerúgni magamról, de úgy tűnt a düh és fájdalom megsokszorozta az erejét. Hirtelen megragadta a nyakam és a földhöz vágta a fejem. Csillagokat láttam, mintha kilőttek volna az űrbe.

- Én a helyedben nyugodtan maradnék Sarah. – hallottam valahonnan a Göncölszekér irányából Kimi hangját. Sarah felé kapta a tekintetét és elengedte a nyakam.

- Ugyan Kimi, te nem vagy gyilkos, azt sem tudod, hogyan kell elsütni. – mosolyodott el gúnyosan.

Úgy látszik Kimi is rájött, hogy nem igazán tudja mit is kéne tennie a fegyverrel. Sarah kihasználta a bizonytalanságát, odaugrott hozzá és kitépte a kezéből a fegyvert.

- Elég volt a komikumból. Térdelj le mellé! – lökte hozzám Kimit. Gyorsan az órájára pillantottam. Egy valamiben bízhattam, de ha az nem sikerül, akkor nekünk annyi.

- Mondanám, hogy búcsúzatok el, de inkább kihagynám a megint fél órás eszmefuttatásotokat. – fintorgott. – Ég veletek. – emelte ránk a pisztolyt.

Ebben a pillanatban elrepült a fejünk mellett az ajtó és hangos ordítozás vette kezdetét.

- Feküdjön a földre! – hallottam Ryan magabiztos hangját.

Sarah azonban ahelyett, hogy engedelmeskedett volna kétségbeesett lövöldözésbe kezdett. Kimit lelöktem a földre és ráborultam. Úgy tűnt Sarah mindannyiunkat ki fog csinálni azzal, hogy céltalanul lövöldözik az apró szobában. A szemem sarkából láttam, ahogy Ryan a szekrény mellé húzódik, Hannah pedig kivetődik az ajtó elé. A következő pillanatban az ajtóból egyetlen lövés dördült, Sarah a vállához kapott, majd térdre esett. A kezéből kieső fegyvert Ryan kapta el. Az ajtóra néztem és megpillantottam Jamest, aki egyenesen felénk közeledett.

- Jól vagytok? – guggolt le mellénk. Lekászálódtam Kimiről, aki remegve felült.

- Úgy tűnik nem talált el minket. – néztem végig mindkettőnkön.

- Pedig nem sokon múlott. – törölte meg a homlokát James.

Ryan eközben vezette el mellettünk Sarah-t, aki egy utolsó megvető pillantást küldött felém, majd végleg eltűnt az ajtó mögött.

- Te egy eszeveszett marha vagy! – esett nekem hirtelen James. – Ha tudtál valamit mi a francért nem lehetett elmondani? Ementálit akartál csináltatni magadból? Miért nem szólsz, szívesen ronggyá lövöm a formás seggedet!

Úgy meglepett a kirohanása, hogy csak bámultam rá, mint borjú az új kapura.

- Nyugodj már meg. – mondtam végül. – Engem ugyanúgy váratlanul ért, ami történt, mint téged.

- Persze, akkor miért riadóztattál minket még az esküvő előtt, he?

- Mert gyanús volt Jenni, de ez nem volt megalapozva.

- Akkor mi a fenétől volt gyanús? – horkant fel James, aztán segített először Kiminek, majd nekem felállni.

- Onnan, hogy nincs olyan nő, akit miután megcsaltak és porig aláztak, fél év után visszakuncsorogja magát bármelyik férfihez. És Jenni ezt csinálta, vagyis Sarah. Semmilyen mesével nem állt elő, annyit mondott, hogy szereti Kimit és nem tud nélküle élni.

- És? Ez annyira hihetetlen? – képedt el James és Kimi egyszerre.

- Nem. De kötve hiszem, hogy fél év után rohan utánad, hogy ezt közölje veled. Megtehette volna akkor rögtön frissiben, mikor történt. De az igazi Jenniben volt annyi önérzet, hogy nem tette meg. Ráadásul Sarah időről időre megmutatta magát különböző helyszíneken. Váratlanul jelent meg és úgy, hogy csak Kimi lássa, mintha egy fantom lenne.

- És ez mire volt jó? – fintorgott James.

- Hogy ne felejtse el őt Kimi. Lehet, hogy konkurenciának tekintett engem. Persze ő tudta, hogy csak testőr vagyok, de úgy lehetett vele, hogy az ördög nem alszik. Így időnként megjelent Jenniként, hogy emlékeztesse Kimit kit is szeret igazán.

- Hát én már nem mondok semmit. – csóválta a fejét James. – Lemegyek megnézem, hogy mi van a nővel, aztán majd leszel szíves elmesélni mindent. A főnököt pedig kerüld el, mert villámokat szór a tekintette. – szólt vissza az ajtóból.

Mikor visszafordultam Kimi felé ő már a terasz ajtón keresztül nézett a semmibe.

- Hé, minden oké? – léptem oda mellé.

- Figyelj, én tényleg rosszul csókolok? – fordult felém töprengő arccal.

Áááááááááááá!