2 hónap telt el a Forma-1-es ügy óta. Szerencsére a főnök mégsem adta ki az utam, így megmaradhattam a csapatában. Mindannyiunkat kiutalt egy kis szabadságra, ami jól is jött. Legalább volt időm meglátogatni a családomat. És jutott időm egy nagyon fontos dolgot is elintézni….

II.

Épp az indianapolisi pálya vip részlegén ücsörögtünk és iszogattuk a koktélokat, mikor megérkezett Kimi. Ahogy meglátott minket vidám mosoly jelent meg az arcán.

- Sziasztok! – lépett oda hozzánk. Kezet fogott a fiúkkal, engem pedig legnagyobb meglepetésemre átölelt.

- Néha hiányzol. – rántotta meg a vállát. – Úgy megszoktam, hogy folyton a sarkamban lihegsz. – vigyorgott.

- Kimi nagy voltál! – lelkendezett Ryan. – Az az előzés! Ááá, az király volt!

- Ryan miatt ürült ki ennyire ez a részleg. – vakarta meg a füle tövét James. – Annyira lelkesen szurkolt neked, hogy a körülöttünk állók is kaptak a sonkás szendvicsből. – somolygott.

Kimi elnyomott egy vigyort.

- Köszi, Ryan ez jól esik. – veregette hátba. – Nincs kedved menni egy kört? Sokkal tartozunk neked is, a fiúk biztosan segítenek. – ajánlotta fel Kimi.

- Hu, azt lehet? – képedt el Ryan.

- Aha, menj csak le. – bólintott Kimi.

Nem kellett kétszer mondania, Ryan már szaladt is lefelé.

- Rendes tőled. – mondtam mosolyogva.

- Semmiség. Különben majd Juan elintézi neki. – vont vállat mosolyogva Kimi.

- Ó, szóval te csak felajánlottad ő pedig intézze el? – nevettem fel.

- Sosem volt erősségem a szervezés. – grimaszolt.

- Hogy vagy mióta megszabadultál tőlem? – tudakoltam, miközben elindultunk a parkoló felé.

- Most már sokkal jobban, mint kezdetben voltam. Bár ki kellett volna élveznem, hogy végre nem piszkál senki, nem ment olyan könnyen. Az újságírók mind rád voltak kíváncsiak. Olvastad a cikkeket?

- Nem. – ráztam meg kelletlenül a fejem. – Anyu összegyűjtötte az összes cikket rólam, és büszkén mutogatja a szomszédoknak. Az viszont eszébe sem jutott, hogy nekem mutogassa őket. Magamtól pedig ritkán olvasok újságot. Végül is, ahol dolgozom ott mindenki tud mindent, már ami a világban történik. – mosolyodtam el.

- Hallottam, hogy nem rúgtak ki. Kár.

Felé kaptam a fejem, hogy ki kérjem magamnak a faragatlanságát, de mikor neki kezdtem volna elmosolyodott.

- Írtam egy egész jó védőbeszédet az érdekedben. Így viszont nem volt alkalmam eljutatni a feledtesedhez.

- Ó, hát nem is tudom, hogy az jó lett volna nekem, vagy rossz? – nevettem.

- Ezt már sosem tudjuk meg. – vont vállat nevetve Kimi.

A parkolóba érve láttam, hogy Will és James irigyen figyelik a pályát, amin csodák csodájára Ryan tett meg egy egész kört egy igazi Forma-1-es autóval.

- Lehet, hogy hálásnak kéne lennem neked, amiért ezt megtetted Ryanért, de ahogy ismerem körülbelül 70 évig ennek a történetét fogjuk hallgatni. – mosolyodtam el.

- Nem is az volt a lényeg, hogy ti boldogok legyetek. – húzta fel a szemöldökét Kimi.

- Ja értem. – kuncogtam.

- Bess sokkal tartozom neked. Szerettem volna valamilyen ajándékot venni neked, de semmi nem ér fel azzal, hogy megmentetted az életem. Azt hiszem csak egy valamit ajánlhatok fel neked cserébe. – sóhajtott egy nagyot.

- Az autód? – néztem az előttünk parkoló gyönyörű Mercédeszre. 

- Nem. – rázta meg a fejét.

- A lakásod?

- Nem.

- Jaaj, csak azt ne mond, hogy tested. – temettem az arcom a kezembe.

- Nem, dehogy. – nevetett fel. – A barátságomra gondoltam.

- Ó. Hát elég jutányos ár. – bólintottam nevetve. – Csak ígérd meg, hogy nem megyünk többet együtt síelni.

- Hasonlót akartam kérni! – nevetett fel.

Egy darabig szótlanul néztük egymást. A háttérben hallottuk, ahogy megérkezik Ryan és a többiek vidáman gratulálnak neki.

- Azt hiszem lassan megyünk. – pillantottam feléjük.

Kimi szomorúan bólintott.

- Hé, mi ez a letargia? Ahelyett, hogy örülnél, hogy egy darabig megint a magad ura lehetsz.

- Örülök neki. – mondta nem éppen meggyőzően.

- Kimi, én viszont hoztam neked egy ajándékot. – néztem rá.

Kíváncsian meredt rám.

- Te? Nekem?

- Igen. – bólintottam. – Rajtad múlik, hogy mennyire becsülöd meg.

- Na hagy lássam mi az. – mosolyodott el.

- Ott jön. – mutattam a kapu irányába.

Kimi megfordult és szembetalálta magát az ajándékával. Jenni lépkedett felé bizonytalanul.

- Ő az igazi. – emeltem fel gyorsan a kezem. – Csak, hogy nehogy elkezd az arcát csipkedni. – somolyogtam.

 - Csodálatos vagy! – kapott fel Kimi, majd nyomott egy puszit a homlokomra. – Köszönöm. – mondta, azzal elindult Jenni felé. Fél úton találkoztak, majd közel egy percig csendben bámulták egymást. Jenni szakította meg a néma idillt, megfogta Kimi kezét, majd szorosan átölelte. Elégedetten mosolyodtam el. Tudtam, hogy innentől nem lesz gond.

- Szóval ezért kellett neked annyira Jenni Dahlman új címe. – lépett mögém James.

Némán bólintottam.

- Hát nem szépek? – néztem rájuk, miközben óvatosan megcsókolták egymást.

- De. – bólintott James. – De most én kérdezek.

- Jaj, mi van már megint? – sóhajtottam, majd felé fordultam.

- Eljössz velem vacsorázni ma este?

  És még azt mondják csodák nem léteznek. Bah!

END