- Elállt az eső.

- Remek. -mondta Kimi.

Miért érzem azt, hogy nem örül neki? Mármint annak, hogy elállt az eső. Olyan fura. Akármennyire is szeretem, nem hagyhattam neki, hogy megcsókoljon. Hisz még csak 2 napja ismer. Lehet, hogy mégis létezik olyan, hogy „szerelem első látásra”?! Óó, miért ilyen nehéz az én életem?

- Akkor mehetünk? -kérdeztem tőle.

- Aha, persze. -és beletaposott a gázba.

- Kimi, ne haragudj, hogy megkérdezem, de most hova megyünk?

- Nem tudom. Hova menjünk?

- Akarsz egyáltalán menni valahova?

- Persze, bocs. Nem vagy éhes?

- Hát reggeliztem, de mondjuk már 13:16 van.

- Elviszlek egy jó kis étterembe, ok?

- Ok, benne vagyok.

Az út hátralévő részében nem nagyon szóltunk egymáshoz. Nekem állandóan a „majdnem csókon” kattogott az agyam és lemerném fogadni, hogy Kimi sem az esőn gondolkodott.

Közben meg is érkeztünk az étteremhez. Barátságos helynek tűnt. Bementünk, leültünk egy asztalhoz és rendeltünk.

Miután megebédeltünk, visszamentünk a kocsihoz.

- Köszi az ebédet, fini volt.

- Nagyon szívesen. Máskor is! =)

Épp indulni készültünk, mikor megszólalt a mobilom.

- Szia Anna. Ugye nincs baja Jessnek?

- Dehogy. Csak azért hívtalak, mert szólt a bátyám, hogy érte kellene mennem. Haza tudnál jönni vagy vigyem magammal Jessicat?

- Persze, megyek. Fél óra és ott vagyok.

- Bocsi, hogy elcsesztem a délutánod.

- Semmi baj. Szia!

Remek, irány haza.

- Valami baj van? -kérdezte Kimi.

- Nem, nincs semmi. Csak haza kell mennem, mert Annának dolga akadt. Haza tudnál vinni?

- Persze.

- Bocsi, hogy nem tudtam minden helyet megmutatni.

- Semmi baj. Előfordul az ilyesmi, hogy néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt az ember eltervezi.

Ezzel gondolom a kocsiban történtekre akart célozni.

- Majd máskor bepótoljuk, feltéve csak akkor, ha van még kedved hozzám.

- Okés, persze, hogy van. Nekem holnaptól úgyis megkezdődik az edzés, szóval nem fogok unatkozni. Na persze az nem a legjobb dolog, ha hazamész és otthon nem vár senki, csak az üres ház. Még jó, hogy ott van Ajax, a kutyám. De őt sem vihetem mindenhova magammal.

- Hát igen, jó az, ha az embernek van egy társa.

Az elhangzottak után megint csend lett. Közben megérkeztünk.

- Akkor én asszem megyek. Kössz, hogy hazahoztál.

- Nincs mit, én köszönöm, hogy elkísértél pár helyre.

- Máskor is szívesen elkísérlek, ha gondolod.

- Vigyázz, mert szavadon foglak. =) -nevettük el magunkat.

- Lesz egy buli az egyik helyen az F1-es srácokkal. Nincs kedved eljönni? Hozhatod magaddal Annát is, ha nem akarsz egyedül jönni.

- Hát nem is tudom. Az összes F1-es pilóta? Ááá, nem tudom. Alonso és Hamilton nem a szívem közepe!

- Nyugi, őket mi sem csípjük. De a többiek jó fejek. Majd meglátod, ha eljössz.

- Ok, de előtte még megbeszélem Annával.

- Jó. Majd hívlak.

- Ok. Szia! -kaptam két puszit, kiszálltam a kocsiból és bementem. Olyan édes, mert megvárta, míg bemegyek a házba.

Közben Anna már készülődött.

- Mégegyszer bocsíí, hogy úgymond tönkretettem a napod, de muszáj mennem.

- Jajj, ne törd már magad. Mondtam már, hogy nem haragszom. Menj csak nyugodtan.

- Ok, Jesst lefektettem aludni kb. egy negyed órája, szóval egy darabig nem kell ránézni.

- Jó, köszi. Szia. -adtunk egy puszit egymásnak és Anna elment. Épp indulni készültem be, mikor hallottam Anna hangját a kapuból:

- Aztán mindent hallani szeretnék. Este gyere át.

- Ok, szia.

Felmentem az emeletre és megpusziltam Jesst. Remélem nem ébresztettem fel. Ledőltem mellé és elmélyültem a gondolataimban. Fogalmam nincs, hogy mi történik velem. Olyan semmilyen hangulatom nincs. Elvileg örülnöm kéne, más a helyemben már rég a fellegekben járna, de én valahogy nem. Kb. még egy fél órát elmélkedtem magamban, azután elnyomott az álom. Egyszerre ébredtünk fel Jessicaval arra, hogy anya hazajött.

- Sziasztok lányok. Milyen napotok volt?

- Szia. Jessre Anna vigyázott, mert én nem voltam itthon. De nemsokára el kellett mennie, én pedig hazajöttem.

- Hűűhaa, és kivel volt találkozód?

- Hát lehet hülyén fog hangzani, de egy Forma1-es pilótával.

- Mia, nem vagy te beteg? Ettél már ma valamit? Annyira imádod a Forma1-et, hogy már teljesen beleéled magad?!

- Anya nem vicceltem, ez tök komoly. Tegnap találkoztam vele először és megkért, hogy ma mutassak meg neki pár helyet a városban.

- Ezt nem hiszem el. Szóval a 22 éves lányom egy Forma1-es pilótával töltötte a napot? Ez olyan hihetetlen.

- Tudom anya, én is alig hittem el.

- És milyen volt? Egyáltalán ki az? Az-az Alonso?

- Jesszus anya, ugye te sem gondolod komolyan, hogy ilyen rossz lenne az ízlésem.

- Jajj, nem dehogy. Én nem ismerem őket, csak néha hallottam, hogy őt emlegeted.

- Hát akkor biztos szidtam, mert általában akkor szoktam emlegetni. Na, visszatérve a lényegre nem Alonso volt az, hanem Kimi.

- Az a szőke kék szemű srác, aki mindig olyan kis „visszahúzódó és szerény”?

- Igen. Ő az.

- Hát végülis nekem semmi kifogásom nincs ellene.

- Jajj anya, alig ismerem. Nehogy azt hidd, hogy már el is jegyeztük egymást.

- Jó- jó, értem. Csak esetleg ha komolyabbra fordulnának a dolgok, akkor tu…

- Ok anya, azért még ott nem járunk. És lehet, hogy nem is fogunk…

Felmentem a szobámba és elvágtam magam az ágyon. Elővettem a mobilom, hogy felhívjam Annát és akkor láttam meg, hogy jött egy üzenetem.

„Szia, Kimi vagyok. Bocs, hogy zavarlak, de gondoltam szólok, hogy ne felejtsd el megkérdezni Annát a buliról. Remélem el tudtok jönni. Azt hiszem csak ennyit akartam. Jó éjt. Szia!”

Na, ez meglepett. Nem gondoltam volna, hogy írni fog. Főleg nem a mai nap után…

És mit ért az alatt, hogy „azt hiszem csak ennyit akartam”?!

Írjak neki vissza? Ha írnék is, fogalmam nincs, hogy mit kellene írnom. Megvan. Ezt írom:

„ Szia. Egyáltalán nem zavartál. Épp most indulok Annához. Szerintem őt nem lesz nehéz meggyőzni az F1-es buliról, főleg akkor nem, ha ott lesz Heikki is, de ezt majd inkább szóban elmesélem. Neked is jó éjt!”

El is küldtem neki. Ezután felhívtam Annát, hogy indulok. Azzal felkaptam a felsőmet és lementem anyáékhoz.

- Anya, elmegyek Annához, jó?

- Jó, csak ne gyere túl későn.

- Okés. -nyomtam egy puszit anya és Jess arcára és elindultam Annához.