- Sziasztok lányok. Nincs kedvetek eljönni velem valamerre? -kérdezte Alonso sík részegen.

- Kössz, veled sehova. -utasítottuk vissza legjobban utált pilótánk ajánlatát. De neki ez nem volt elég, nem engedett minket elindulni.

- Kár, pedig kezdtem azt hinni, hogy be vagytok indulva rám.

- Kopj már le te szemét! -mondta neki Anna kisebb nagyobb sikerrel. Komolyan kezdtem félni, de hála megjelent Kimi és Heikki.

- Hagyd békén a csajokat, de nagyon gyorsan. -mondta Alonsonak.

- Hát mért? Ki vagy te? Azt hiszed, hogy te vagy itt az Isten?

Kimi pont ütni akart, de Heikki és én visszafogtuk.

- Hagyd, nem éri meg miatta bajba keverni magad. Gyere, menjünk vissza az asztalhoz és teszek róla, hogy tüntessék el innen ezt a barmot. -mondta Heikki, majd megölelte Annát és visszamentek az asztalhoz. Hál Istennek Alonso elhúzott,vagyis inkább kitessékelték.

Kimivel rámnézett. Istenem, annyira megölelném. Olyan jól esne, ha csak egy kicsit is ölelne. Csak álltunk és néztük egymást.

- Lehet mégiscsak nem kellett volna eljönnünk. -mondtam neki.

- Mia ne hülyéskedj már. Alonso minden bulin bepróbálkozik valakinél, nem a ti hibátok.

Pedig már kezdtem azt hinni, hogy miattunk van az egész.

- Gyere, menjünk vissza Heikkiékhez. -mondta.

- Bocs, de én inkább levegőznék egyet, ha nem baj, te menj csak nyugodtan, nemsoká megyek én is.

- Ne menjek veled?

- Kössz, nem. Remélem nem tévedek el.

Azzal elindultam ki a kertbe. Sötét volt már és senki nem volt kinn, csak én. Jó volt egy kicsit egyedül lenni, hogy kiszellőztessem a fejem. Közben cseperegni kezdett az eső. Egyre jobban esni kezdett, de nem bírt érdekelni, igazából nem is törődtem azzal, hogy elázok. Egyre jobban kezdtem fázni, de ez sem nagyon érdekelt. Csak álltam és bámultam a Holdat, mikor észrevettem, hogy valaki rámterít egy felsőt. Hátranéztem és Kimit láttam magam előtt.

- Fázol? -kérdezte Kimi, mert látta, hogy reszketek.

- Kicsit.

Ezután olyan történt, ami egyáltalán nem vártam. Kimi átölelt. Olyan jó illata volt és biztonságban éreztem magam a karjaiban. Nem mintha lett volna mitől félnem, de ez olyan megnyugtató érzés volt.

- Így jobb? -kérdezte.

- Aha. -feleltem elcsukló hangon. Mégjobban elkezdtem remegni. Persze nem azért, mert fáztam, hanem azért, mert Kimi ölelt. A szívem is egyre gyorsabban vert. Szemtől szemben álltam Kimivel és egymás szemébe néztünk végig.

- Úgy látszik, hogy az eső szeret minket. -nevetett Kimi.

- A városnézős esős napra gondolsz?

- Aha. -mosolygott.

Hogy tud valaki ilyen édesen nevetni? Meg kell halni tőle. Az előbbi válaszára már nem tudtam reagálni, illetve nem is nagyon akartam, mert már éreztem a leheletét az arcomon. Végül összeértek az ajkaink és hosszas csókolózásba kezdtünk. Az eső mégjobban esni kezdett. Már csurom vizesek voltunk, mikor szétváltak az ajkaink.

- Nem kellene visszamennünk Annáékhoz? -kérdeztem Kimit.

- Minek? Én itt kinn is jól érzem magam. -felelte és ismét közeledni akart felém, de nem hagytam.

- Kimi, szeretném, ha megbe…

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert a szám elé rakta a kezét, megfogta a két kezemet és ő kezdett beszélni.

- Csssssss. Tudom mit akarsz mondani. Figyelj. Igaz, hogy csak pár napja ismerlek, de ez alatt a 4 nap alatt úgy éreztem, mintha évek óta ismernélek. Nem kell, hogy beszélj, már elég egy nézés és tudom mire gondolsz. És lehet, hogy hülyeségnek tartod, de szeretlek. És azt szeretném, ha folytatnánk ezt a dolgot kettőnk között, ami még alig bontakozott ki.

- Kimi, én…

- Nem kell azonnal válaszolnod, nem akarlak sürgetni.

- De én csak annyit akartam mondani, hogy én is így érzek és szeretlek.

Azzal szorosan megöleltük egymást. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy soha nem akarom elengedni. Mindig érezni akarom, hogy itt van velem és biztonságban érzem vele magam.

- És a többieknek mit mondunk? -kérdeztem kicsit bizonytalanul.

- Hát én nem szeretnék titkolózni. Szeretlek és kész.

- De nem lesz még ez korai kijelentés? Mit szólnak majd a csapatnál? És a szüleid? Az újságírókról már ne is beszéljünk…

- 1:a csapatnak semmi köze hozzá. 2: a szüleim egyenesen imádni fognak. 3:az újságíróknak meg végképp semmi köze az egészhez és nem engedem, hogy turkáljanak a magánéletemben.

- De azért nem kellene mégis egy darabig magunkban tartani? Mondjuk legalább egy hétig, hogy kitisztuljanak az érzéseink.

- De én szeretlek.

- Én is szeretlek Kimi.

- Akkor ez az egy hét azt jelentené, hogy nem jelenünk meg együtt nyilvános helyeken, semmi kézfogás, semmi csók?

- Hát úgy nagyjából igen. De én szeretlek és ez az egy hét már annyira mindegy. Majd meglátod, hogy hamar el fog telni.

- Hmm…jó. Érted mindent. -mondta mosolyogva, majd szétnézett, hogy nem jön-e valaki és adott egy puszit.

Ezután visszamentünk Annáékhoz, akik jól érezték egymást. Leültünk és Kimi végig engem bámult. Na jó, nem mintha idegesített volna, de feltűnőbben már nem is nézhetne. Aztán elővette a mobilját és szorgosan írogatni kezdett valamit. Ezután észrevettem, hogy jött egy SMS-em az alábbi szöveggel:

„ SZERETLEK és zavar, hogy nem érhetek hozzád. Látlak a héten valamikor? Csók!!”

Kimitől jött az üzenet. Ránéztem és elmosolyodtam, ami Annáéknak feltűnő lett. Persze ezután nem egyből kezdtem válaszolni az üzenetre, hogy kerüljem a feltűnőséget. Kis idő múlva már nyúltam is a telómért és írni kezdtem a választ. A következőket írtam:

„ Jó lenne megölelni, de ígérem, hogy bepótoljuk. Holnap délelőtt tudunk találkozni a pályán, mert reggel tanulok. De neked meg időmérő, szóval lehet, hogy nem tudunk beszélni. Én is szeretlek!”

- Csajok, jöttök a holnapi időmérőre? -kérdezte Heikki.

- Persze, ki nem hagynánk, ugye Mia? -felelte Anna, majd rám nézett.

- Aha. -mondtam.

- És találkozunk az időmérő előtt? -kérdezte ismét Heikki.

- Én benne vagyok. -felelte Anna.

- Neked jó a holnap reggel, Mia?

- Hát igazából nekem tanulnom kellene. Eléggé le vagyok maradva a tananyaggal.

- Ne már. Még milliónyi időd van a félévi vizsgához. Egyébként megjegyzem, hogy még én sem tanultam semmit. -mondta Anna.

- Tudom, hogy még van idő a vizsgáig, de nem ártana tanulni egy kicsit.

- Jajj ne csináld már. Majd akkor tanulsz a jövő héten. -győzködött immár Heikki is. Rájuknéztem…nem lehet nekik ellenállni. Olyan győzködően nézett rám Anna és Heikki. Kimi pedig a gyönyörű szemeivel nézett rám ártatlanul. Levettek a lábamról.

- Ok-ok, benne vagyok. -mosolyogtam rájuk.

Szemmel láthatóan Kimi örült a legjobban az egésznek. Na meg persze én is örültem, hogy holnap beszélhetek Kimivel.

Az este hátralévő részében Annával otthagytuk a srácokat és elmentünk táncolni. Nem nagyon volt kedvem a táncoláshoz, de egész jól belejöttem. Aztán megjött Heikki és táncolni kezdett Annával. Fogtam magam és visszaindultam az asztalhoz, de Kimit nem találtam ott.