- Hölgyem, szabad egy táncra? -kérdezte valaki mögülem, akinek a leheletét éreztem a nyakamon.

- Jesszus, de megijesztettél. Épp téged kerestelek és te meg itt állsz mögöttem. -mondtam Kiminek.

- Bocs, nem tudtam, hogy ilyen ijesztő vagyok. -mondta Kimi kicsit morcosan.

- Nem vagy ijesztő, sőt egész jól nézel ki. Csak már kezdtem megijedni, hogy valami perverz pasi suttog a fülembe és fel akar kérni táncolni.

- Na ahhoz nekem is lenne egy-két szavam.

- Óó igen? Mr. Räikkönen megvédene? -kezdtem el húzni az agyát.

- Bármi áron. -felelte és átölelt.

- Héjj, ez itt nyilvános ölelés. -mondtam neki, majd kibújtam a karjaiból.

- Bocs, csak olyan nehéz volt ellenállni. -és bevágta a Räikkönen vigyort.

- Vegyél példát rólam…én ellent tudok állni. Igaz, hogy nehezemre esik, de megéri, mert majd bepótoljuk.

- Igen? Az jó. Akkor asszem valahogy én is kibírom. Nem lépünk le innen? Elmehetnénk sétálni.

- Most? Az nem lenne túl feltűnő?

- Hát ahogy elnézem Heikkiék jól elvannak, szaal nem hiszem, hogy pont minket keresnének.

- Ok, de ne szóljunk, hogy elmegyünk?

Ekkor mindketten Annáékra pillantottunk és rájöttünk, hogy nélkülünk is egész jól elvannak.

- Öö, inkább csak simán lépjünk le. -mondta Kimi egy vigyor kíséretében.

Aztán elindultunk. Mikor kellő távolságban voltunk a buli helyszínétől, Kimi megfogta a kezem. Olyan aranyos volt, mert rámnézett, hogy nem-e zavar ez a kézfogós cucc. Rámosolyogtam és mentünk tovább. Később egy parkban találtuk magunkat, ahol leültünk egy padra. Sötét volt és szinte csak mi voltunk az utcán.

- Nézd, ott a Sarkcsillag. Az a kedvencem. Azért szeretem, mert olyan fényes és mindenhonnan lehet látni. -mondtam Kiminek.

- Ez komoly? Nekem is az a kedvencem.

- Akkor mától az lesz a kettőnk csillaga, jó?

- Ok, de nekem nincs szükségem csillagra. Nekem az is elég, ha velem vagy!

Jajj Istenem, hogy lehet valaki ilyen édes? Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen úgymond „romantikus” is tud lenni. Szeretem. És soha nem akarom elveszíteni.

- Mondtam már, hogy nagyon szeretlek? -kérdeztem tőle.

- Öö, nem emlékszem. -mosolygott. Meg kell halni ezektől a mosolyoktól. Olyan…olyan…Kimis.

- Akkor most mondom: nagyon szeretlek. -majd megcsókoltam. Kimi először benne volt, majd elhúzódott.

- Nem úgy volt, hogy semmi nyilvánosság? -kezdte el húzni az agyam egy cuki mosoly kíséretében.

- Hát most úgysem lát minket senki. De ha nem akarod, akkor nem muszáj. -felálltam a padról és durcisan (persze csak hogy én is bosszantsam) elindultam. Persze Kimi egyből utánam jött és hátulról átölelt, közben a fejét a vállamra rakta. Így álltunk kb. 10 másodpercig, majd megfordultam.

- Imádlak Mia. És nem akarok tovább titkolózni. Szeretlek és kész. Nincs mit ezen titkolni.

- Én is szeretlek, és ok. Benne vagyok.

- Komoly?

- Igen. Rájöttem, hogy tényleg nincs semmi értelme a kapcsolatunk eltitkolásának. Csak picit szokatlan lesz a sok riporter, de idővel majd megszokom, vagyis remélem.

Ezután Kimi adott egy puszit.

- Hazakísérsz? -kérdeztem tőle.

- Aham.

Azzal elindultunk. Mikor a házhoz értünk, mélyen egymás szemébe néztünk.

- Nincs bűntudatod, amiért nem szóltunk Annáéknak? Azt sem tudják, hogy hol vagyunk!

- Szerintem jól elvannak. Heikki rendes srác, nem kell Anna miatt aggódnod.

- Ok. Akkor majd holnap felhívom, hogy mikor talizunk veletek.

- Jól van. Már várom a holnapot. -mondta Kimi egy mosoly mellett.

- Én is várom. Na megyek, mert kicsit fáradt vagyok. Kialszom magam és holnap talizunk.- mondtam Kiminek, majd adtam neki egy puszit, aztán elengedtem a kezét és menni akartam be, de visszahúzott magához.

- Ugye nem gondolod, hogy ennyivel megúszod? Nem tudsz ilyen könnyen lerázni. -mondta Kimim.

- Nem is akartalak. -mondtam neki, majd csókolózni kezdtünk.

Kb. 5 perc után elhúzódtam, adtam neki egy uccsó puszit és elindultam befelé. Megvárta míg bemegyek, majd elment.

Anyáék már aludtak. Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd felmentem a szobámba és lefeküdtem.

Reggel korán keltem, már 7-kor fennvoltam. Ma van az időmérő napja. Kíváncsi vagyok, hogy Annáék mire jutottak tegnap. Fel is hívtam Annát.

- Szia Anna.

- Szia csajszi. Mizujs veled? Tegnap jól leléptetek!

- Láttuk, hogy jól elvoltatok Heikkivel, ezért gondoltuk, hogy magatokra hagyunk titeket és nem zavarunk.

- Hát igen, olyan boldog vagyok.

- Összejöttetek?

- Aham. De annyira aranyos. Nem siettetett semmit meg minden.

- Értem, akkor gratula nektek.

- Köszi. És veletek mi volt? Csak azt ne mondd, hogy semmi.

- Hát…beszélgettünk, meg elmentünk sétálni. Aztán megcsókolt.

- Komoly? Ez csúcsszuper. Akkor most jártok?

- Aha, de nem szeretnénk még nagy dobra verni.

- De ha a futamokon vagy bárhol máshol együttlátnak titeket, akkor simán leveszik a szitut.

- Tudom, az én ötletem volt, hogy tartsuk még egy ideig titokban, de Kimi mondta, hogy szerinte felesleges az egész. Szóval úgy döntöttünk, hogy nincs mit titkolni. És veletek mi a helyzet?

- Hát, elmondtam neki, hogy újságíró szakon tanulok az egyetemen, de őt nem zavarta. Tök megértő. Annyira aranyos volt egész este.

- Hmm, ezek a finnek.

- Na igen, van bennük valami. Mikor találkozunk? Beszéltél már Kimivel? Egyáltalán hova megyünk, mert 14:00-tól kezdődik az időmérő.

- Még nem beszéltem vele, de lehet, hogy még alszik. Simán kinézem belőle.

- Hmm, akkor leraklak és felhívom Heikkit. Majd aztán visszahívlak és egyeztetünk, hogy merre menjünk.

- Okés. Szia.- azzal leraktam a telót és kikászálódtam az ágyból.

Beágyaztam és öltözni kezdtem, mikor a telefonom megcsörrent. Nem néztem ki hívott, mert azt hittem, hogy Anna az.

- Szia. -szóltam bele.

- Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? -mondta Kimi a telefonban.

- Hú, te vagy az?! Azt hittem, hogy Anna hív, mert nem néztem a kijelzőt, de örülök, hogy te vagy az. Jól aludtam, és te?

- Én is jól aludtam, bár hiányoztál.

- Te is nekem. Beszéltél már Heikkivel? Anna azt mondta, hogy felhívja és megbeszélik, hogy mikor talizzunk. De még nem hívott vissza.

- Beszéltem vele és Annát meghívta magához reggelizni. Meg persze minket is.

- Ne haragudj, de nekem nem sok kedvem van Heikkinél reggelizni. Az olyan fura lenne, nem?

- Nekem sincs sok kedvem hozzá. Hagyjuk inkább őket egyedül.

- Okés, de akkor mi merre megyünk?

- Arra gondoltam, hogy kimehetnénk a pályára. Ilyenkor még úgy sincs ott senki, mert még korán van.

- Komoly? Az szuper lenne. Mikor indulunk?

- Hát felőlem akár most is indulhatunk.

- Jó, addig felöltözök.

- Nem muszáj…! -mondta Kimi.

- Miért is? -kérdeztem tőle.

- Háttöö, várj, sietek és megmutatom.

- Óhh, de sietős lett itt valakinek a dolga. Nem kell sietni, nehogy valami bajod legyen, mert azt nem bírnám elviselni.

- Tudok vezetni. Azért mégis csak 300km/h-val szoktam száguldozni.

- Tudom, hogy tudsz vezetni, és épp azért féltelek, mert 300km/h felett száguldozol.

- Jól van szivem. Akkor nemsoká ott vagyok.

- Rendben, várlak. Szeretlek. Szia. -köszöntem el Kimitől.