Ezután magamrakaptam egy sötét farmert meg egy fehér felsőt. Beágyaztam és elmentem fogatmosni. Lementem, de anyáék nem voltak sehol. Az asztalon lévő cetlire az volt írva, hogy elmentek Benjaminék. Benjamin történetesen anya bátyja, azaz a nagybátyám. Sokat szoktunk hozzájuk járni. Mondjuk én már elég régen voltam…egyszerűen sosincs időm. Meg aztán itt az egyetem is. Mikor szünet van az egyetemen, ilyenkor itthon lakom, de mikor folyamatosan be kell járni, akkor a saját lakásomban. Gondolkodtam már rajta, hogy véglegesen el kellene költöznöm itthonról, de jó érzés, hogy nem a 4 fal vár rám este egyetem után, hanem itt van anya és a húgom. Persze azért jó lenne már a saját lábamra állni és lehet ki is próbálom ezt az elköltözős cuccot.

Gondolataim közepette készítettem reggelire pirítóst. Épp bele akartam harapni, mikor megszólalt a csengő. Gondolom Kimi jött meg, ezért elindultam és ajtót nyitottam.

- Szia. -mondtam Kiminek.

- Szia. -mondta, kaptam tőle egy puszit és behívtam.

- Ülj le. Reggelizel? Pont most akartam beleharapni a pirítósba és akkor csengettél.

- Kössz, már reggeliztem, de azért megkóstolom a pirítósodat.

Miután megreggeliztünk, elmosogattam. Kimi végig engem nézett.

- Valami baj van? -kérdeztem tőle.

- Nem, nincs semmi, csak jó nézni.

- Ne csináld már, zavarba jövök. -és leültem az ölébe.

- Elbírnálak nézni egész nap.

- Na jó, inkább hagyd abba, mert még elolvadok.

- Ok, akkor mit csináljunk?

- Hát nem úgy volt, hogy kimegyünk a pályára?

- De. Indulhatunk?

- Öö, még át kell öltöznöm és aztán mehetünk. Keresek valami göncöt magamra.

- Okés.

Azzal én elindultam fel a szobámba, Kimi meg továbbra is ott ült.

- Te nem akarsz jönni? -Kérdeztem tőle.

- De, csak azt hittem, hogy szégyenlős vagy.

- Pont előtted? Elvileg a barátom vagy, nem? -és megöleltem.

- Hát nem csak elvileg, hanem gyakorlatilag is. -azzal megcsókolt.

Egész jól belejöttünk volna, ha a telóm nem csörren meg. Anna hívott. Miközben Annával beszéltem, Kimi végig a nyakamat csókolgatta és el volt velem foglalva. Miután elmondtam Annának, hogy nem megyünk Heikkihez, hogy kettesben tudjanak maradni, leraktam a telefont.

- Ki volt az? -kérdezte Kimi.

- Anna. Kérdezte, hogy megyünk-e, de mondtam neki, hogy már más programunk van.

- Értem. Na öltözz és menjünk, mert a végén csak az időmérőre érünk oda.

- Igenis uram. -poénkodtam Kimivel, majd nekiláttam az öltözködésnek.

Miután sikeresen felöltöztem, adtam Kiminek egy puszit és elindultunk. Tök hamar odaértünk…mondjuk mit is várhatna az ember egy forma1-es pilótától. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk végigjárni a pályát.

- És még a szüleiddel laksz? -kérdezte Kimi.

- Hát végülis nem. Csak akkor, mikor szünet van az egyetemen. De van saját lakásom és most akarok a saját lábamra állni, szóval valószínű, hogy 2 hét és egyedül fogok lakni.

- Értem.

Sokat beszélgettünk és rájöttem, hogy egyre jobban szeretem. De hirtelen megálltam és Kimihez fordultam.

- Kimi, mi lesz velünk? -Kérdeztem tőle.

- Mi lenne? Megijesztesz. Mi baj van?

- Baj az nincs. Vagyis még nincs. De mi lesz, ha neked jön a következő futam? Én meg itt maradok? Nekem itt az egyetem…mi lesz a sportriporteri jövőmmel?

- Hát igazából én gondolkodtam már ezen. És arra jutottam, hogy mivel ez az utolsó éved az egyetemen, azt bárhol elvégezhetnéd. Jöhetnél velem. Nem szeretnélek elveszíteni.

- Én sem szeretnélek elveszíteni. De hagyjak itt mindent?

- Szeretlek Mia és azt szeretném, ha velem jönnél. Az angol nyelv is jól megy neked, az egyetemet is be tudnád így fejezni.

- Nem tudom Kimi. Szeretnék veled menni, de…

- Cssss…gondold át. Megértem, hogy nehéz, de tudd, hogy elfogadom a döntésed.

- Annyira szeretlek. -mondtam Kiminek, majd szorosan magához ölelt.

Ezután hamar eltelt az idő, megérkeztek Annáék is a pályára. Kimiék elköszöntek tőlünk, majd elindultak készülődni az időmérőre. Kimi 2. lett, Heikki pedig 7. Végülis nem olyan rossz eredmény. Majd holnap meglátjuk, mi lesz.

- Mia, mi van veled? Egész nap le voltál törve.

- Semmi, csak ma elgondolkoztam azon, hogy mi lesz Kimivel és velem.

- Mi lenne? Szeretitek egymást, nem?

- De, igen. Nem is ezzel van a gond. Mi lesz akkor, ha vége a Nagydíjnak és Kimi elmegy? Nekem itt az egyetem.

- Jajj Mia, csak ennyi a baj? Egyébként ezt mi már megbeszéltük Heikkivel. Úgy döntöttünk, hogy vele megyek és az egyetemet máshol fejezem be. Meg már úgyis ez az uccsó év, szóval nem lesz gáz szerintem.

- Aha, nekem is mondta Kimi, hogy menjek vele és az egyetemet máshol is befejezhetem.

- Akkor? -közben Heikki is megérkezett és leült Anna mellé.

- Nem tudom Anna. Még át kell gondolnom.

- Mit kell ezen gondolkodni? Szeretitek egymást és kész. Futamokon úgyis találkozunk mindig. Meg persze máskor is. És az egyetemet akár együtt is befejezhetjük, végülis együtt kezdtük el, együtt is kell befejezni. -mondta Anna.

- Hmm…még beszélnem kell anyáékkal is.

- Bizti elenged. Na meg persze már ideje a saját lábadra állnod, anyukád támogatni fog. Naa, menj oda Kimihez és mondd el neki, hogy vele mész. Látod, hogy milyen szomorú fejet vág. Tökre úgy tesz, mintha érdekelné, hogy mit magyaráz neki Michael, közbe fél szemmel mindig téged néz.

- Okés, igazad van. Megyek. És kössz.

Azzal elindultam Kimihez, aki láthatóan félve nézett rám, hogy mire jutottam a döntéssel kapcsolatban.

- Kimi…döntöttem.

- Tudom, nem jössz. Érthető, hisz ideköt minden. De attól én még szere…

- Cssssss, most te hallgass meg engem. Úgy döntöttem, hogy veled megyek.

- Mi?? Ez komoly??? El sem hiszem.

- Igen, komoly! Szeretlek és nem akarlak elveszíteni, de ezt már mondtam.

- Én is szeretlek és hidd el, hogy nem fogod megbánni a döntésed. -mondta Kimi, majd megcsókolt.

- Jajj de dúl a szerelem. -mondta Heikki, ahogy odajött Annával.

- Akárcsak nálatok. -felelte Kimi.

- Na csajok, Magyar Nagydíj után irány az Európa GP? -kérdezte Heikki.

Összenéztünk Annával, elnevettük magunkat és egyszerre rávágtuk:

- Naná!

- El is felejtettük mondani, hogy ügyik voltatok az időmérőn. De holnap futam, és ott még jobbaknak kell lennetek!! -mondtam a srácoknak.

- Na igen, ígérjük holnap jobbak leszünk.

- Azt el is várjuk. -felelte Anna.

- Megyünk valamerre este? -kérdezte Heikki.

- Hát, igazság szerint nekem még „el kell búcsúznom” a szüleimtől és lassan el kellene kezdeni pakolni. Gondolom Mia is ezt tervezte mára.

- Aha, nagyjából. De amúgy mikor is indulunk? Még csomó dolgot el kellene intéznünk.

- Hát nekünk kedden ott kellene lennünk, mert szerdán kezdeni kellene a tesztet. -felelte Kimi.

- Óóó, akkor nem velünk fogtok elutazni. Mármint úgy értem, hogy megyünk mi is, de nekünk még előtte el kell intézni csomó dolgot. Ki kell iratkozni az egyetemről és egy másiknak sem ártana utánanézni. De legkésőbb csütörtökön utánatok utazunk.

- Hú basszus, tényleg. Az egyetem…Hát igen, azt mindenképp el kell intézni. -mondta Anna.

- De keddig még úgyis beszélünk. Kedd reggel indulnánk a géppel. -Felelte Heikki Annának.

- Na, én asszem megyek és elkezdek pakolni. -mondtam a többieknek.

- Várj, megyek én is, csak átöltözök. Megvársz? -kérdezte Kimi.

- Persze.

- Na, mi is megyünk. Mia majd este felhívlak. Jók legyetek. -adott két puszit Anna és Heikki, majd elmentek.

Kimi nemsokára jött is és elindultunk hozzánk. Anyáék már otthon voltak, így bemutattam Kimit anyának. A húgomnak nem kellett bemutatni, úgy látom 2 perc alatt megkedvelte Kimit. Ezt onnan gondolom, hogy mire visszajöttem a mosdóból, akkorra Jess már Kimi ölében feszített. Olyan arik voltak. Úgy látom anyával is elég jól összebarátkozott. Na, vágjunk bele, nem lesz könnyű dolgom.

- Anya, beszélhetnénk?

- Tudom miről akarsz beszélni, Kimi elmondta.

- Óhh…értem.

- És annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy támogatlak.

- Mi? Tényleg?

- Igen, miért, mit vártál?

- Semmi, csak azt hittem, hogy ellenezni fogod az egészet.

- Miért ellenezném? Én is így kezdtem apáddal. Itt megismertem, de mivel Angliába kötötte a munkája, ezért kimentem vele. Persze később hazajöttünk, de neki vissza kellett mennie.

- Húú, hát kössz.

- Ugyan, mit köszönsz? Hisz a lányom vagy és ideje a saját lábadra állnod. Persze gondolom majd néha meglátogatsz minket és el is várom, hogy hazajöjjetek.

- Jajj anya, úgy szeretlek. -és megöleltem őt is és Jesst is.

- Na menj, pakolj. Ja és az egyetem miatt ne aggódj, elintézem neked. Nehogy késve érkezz meg Kimihez. -mosolygott.

- Tényleg? Annyira szeretlek titeket.