Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra, hogy meg tud változni az ember hétvégi programja. Hagyományőrzésnek minősül, már 4. éve kilátogatok a Formula1-es Magyar Nagydíjra. Idén is hasonló tervekkel és elhatározásokkal vártam a hétvégét, ám egy nyereményjáték merőben felforgatta a programomat.
A futam hetének első napján már hatalmas készülődésbe voltam mikor kaptam egy telefonhívást, hogy megnyertem az FHM által meghirdetett Forma1-es nyereményjátékot. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy első hallásra nem hittem a fülemnek és így az eltelt idő távlatából sem igazán tudom felfogni mi történt velem. Köszönhető ez a nyeremény súlyának, amely nem volt más mint egy Super Gold belépőjegy a vasárnapi futamra, helikopterrel való utazás a pályára, valamint ami minden forma1 rajongó álma: Ferrari garázslátogatás és egy ebéd a Hungaroringen, mindezt Debreczeni Zita társaságában. A program végül annyiban változott, hogy helikopter helyett limuzinnal mentünk a pályára( amit igazából nem is bánokJ) Ezt követően már csak pár napot kellett várnom és elkezdődött a nyár legjobb hétvégéje.
A program természetesen már csütörtökön elkezdődött a hivatalos boxutcalátogatással ahova végülis nem látogattunk ki, inkább elmentünk az Andrássy úti Tag Heuer üzlethez ahova Kimi volt a hivatalos vendég. Mire a finn megérkezett már hatalmas rajongótábor gyűlt össze az üzlet előtt, de mi egészen előkelő helyről nézhettük meg kedvencünket. Az ígéretekkel ellentétben Kimi nem osztott aláírást, így végül csak annyira láttuk míg bement a butikba majd közel fél órás látogatás után elhagyta azt.
A pénteki nap természetesen már a Hungaroringen folytatódott. Nagyon vártuk hogy 1 év után ismét meghalljuk az autók hangját és újra átélhessük a forma1 nyújtotta élményt. Az időjárás nagyon kedvező volt. Az első edzést a pálya hátsó részéből néztük végig, majd visszatértünk a már jól megszokott helyre a célegyenes ráfordító kanyarhoz, ahol a legjobban rá lehet látni a pályára. A pályán történő programok után visszamentünk a belvárosba abba reménykedve, hogy a szállodánál láthatjuk ismét kedvenc pilótánkat és autogramot is sikerül szereznünk. 2 és fél óra várakozást követően végül úgy döntöttünk nem várunk tovább így hazamentünk, mert másnap is kemény és hosszú nap vár ránk. A döntésünk végül jó volt, mert Kimi mint utólag kiderült fél 10 kor ért vissza a hotelhez.
Szombat reggel ismét elég korán kimentünk a Hungaroringre, hogy jó helyünk legyen, majd következett a várakozás a program kezdetéig. Megtekintettük a betétfutamokat, majd a forma1 harmadik szabadedzését délután pedig az időmérőt. Nem volt semmi probléma egészen Felipe Massa mai napig emlegetett balestéig. A balesetet követően egy emberként hördült fel az összes rajongó mikor Felipe nem szállt ki az autóból. A pályán csend honolt és mindenki arra várt, hogy megtudjon valamilyen információt. Sokan a tv előtt ülő ismerőseiktől próbáltak információt szerezni a pilóta állapotáról, de az élő közvetítés sem nyújtott újabb információkat. Még láttuk ahogy Massát beviszik a pályakórházba, majd helikopterrel elszállítják. Az időmérő tovább folytatódott és az időmérő rendszer meghibásodása ellenére a pole pozíciót Fernando Alonso szerezte meg. A pályát elhagyva ismét a szálloda felé vettük az irányt, ahol kb. 1 órás várakozás után megjelent Kimi és jó pár aláírást kiosztott. Ezúttal szerencsével jártuk, mert Kimi a mi könyvünket is aláírta. Az estét még a forma1-ben pompázó belvárosba töltöttük, majd nagy izgalommal vártuk a vasárnapot.
Kétségtelenül ez a nap volt a legeseménydúsabb és legizgalmasabb! Egyszerűen hihetetlen volt. Bár a limuzin fél 9-re volt megbeszélve én már reggel 6-kor felkeltem annyira izgultam. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, minden elpakoltam, majd izgatottságomba a házba mászkáltam remegő kézzel és lábbal. Annyira izgultam mintha legalábbis az érettségimre indultam volna. Fél 9 előtt 10 perccel kinéztem az ablakon és pont láttam begördülni a hófehér limuzint a ház elé. A szívem 1 pillanatra megállt: hát kezdődik. Felvettem a táskámat és a Kiminek szánt ajándékot, majd elindultam lefelé. Bemutatkoztam a sofőrnek, aki nagy meglepetésemre nő volt. Csináltunk pár képet az autóval, elköszöntem a családomtól, majd elindultunk Zitáért. Az út nem volt hosszú és én végig az embereket néztem a sötétített ablak mögül akik az autót bámulták. Csináltam pár képet a limuzinba, hiszen nem mindennap ül az ember ilyen autóba. Zita házához érve vártunk kb. fél órát, addig a sofőrrel beszélgettem aki nagyon kedves és közvetlen volt. Megérkezett Zita, ekkor kiszálltam a kocsiból, bemutatkoztunk egymásnak, majd elindultunk a Hungaroringre. Az autóba sokat beszélgettünk, nagyon kedves és közvetlen volt. Viccesen kifejtette mennyire örül, hogy nem vagyok pasi, bár a Shell reménykedett, hogy egy férfi nyer. Megtudtam, hogy ő még nem volt forma1es futamon, de nagyon várja már. Megittunk egy Red Bull-t és miután elmeséltem neki, hogy vele ellentétbe fanatikus száguldó cirkusz rajongó vagyok elkezdtem neki mondani eddigi élményeimet. Készségesen, mosolyogva hallgatott és a következtetést levonta: nő létemre elég sokat konyítok ehhez a sporthoz. :D Utunkat megszakítottuk az M3-as autópályánál lévő Shell benzinkútnál ahol megismertük Melindát a Shell képviselőt és Balázst a fotósunkat, aki megörökíti ezt a csodás napot. Csináltunk pár képet közösen az autóval, majd a limuzinba. Ezután tovább folytattuk utunkat immár Melindával kibővülve. Kaptunk Shell ajándékcsomagot, majd jót beszélgettünk természetesen a forma1-ről és a napi programunkról. Mielőtt Mogyoródra értünk ittunk egy pohár pezsgőt, hogy méltón ünnepeljük meg a találkozást és a napunkat, ami lényegébe még csak most kezdődik. Végig a VIP sávba mentünk, majd Mogyoródon is a sok autó és ember igyekezett a pályára mi itt is elsőbbséget élveztünk. A 7-es kapuig azonban elég lassan haladtunk, de a limuzin még így is kitűnt a sorból. Én kifele néztem a sok embert mire észrevettem hogy 3-4 ember próbálja kideríteni ki ülhet az autónkba. Láttam ahogy integetnek, így én a kezemet az üvegnek nyomtam és visszaintegettem hogy lássák. Észrevették és azt mutatták húzzam le az ablakot és adjak aláírást. Nekem se kellet több lehúztam az ablakot és nagy meglepetésemre miután kiderült, hogy nem vagyok világsztár így is benyújtották a papírt és adtam aláírást a saját nevemmel. Udvariasan megköszönte, majd továbbmentünk! :D Kiosztottam életem első aláírását amit az autóba nagy nevetés követett.
Rövidesen a 7-es kapuhoz értünk ahol szintén megnéztek minket, majd belépve a ring területére gyors fotózkodás után felmentünk a Super Gold tribünre és néztük az aktuális betétfutamot. Meséltem Melindának és Zitának a forma1-ről igyekeztem minden kérdésükre válaszolni. Később ismét útnak indultunk és körülnéztünk az F1 vallage-be, közbe Melinda elmondta a részletes programunkat. Az idegenvezetőnk a Shell munkatársa háromnegyed 12-re jön a Hungaroringen átvezető hídhoz és ő vezet körbe minket a titkos Ferrari világba. Megnézzük a garázst, beengednek minket a Shell laboratóriumba és megvendégelnek minket a Ferrari motorhome-ba egy olaszos ebéddel. Kimondani és elképzelni is fantasztikus és akkor még nem gondoltam arra milyen lesz átélni. Szinte remegtem annyira hihetetlennek tűnt. Ahogy a program szólt háromnegyed 12-kor a hídnál vártuk a képviselőt. Pár perc múlva megérkezett egy ferraris ruhába öltözött magas férfi aki udvariasan bemutatkozott és gratulált a nyereményemhez. A neve Stuart Humm. Ezt követően kiosztotta a VIP belépőkártyákat és elindultunk a paddock felé. Azt javasolta kezdjük a garázsba a túránkat. A paddockba lépve egyszerűen megmerevedtem. Nem hittem a szememnek, hogy mindaz amiről eddig csak álmodtam valóra válik. A ferrari a paddock végén van, ezért szerencsére sokat nézelődhettem a többi csapat kamionja és motorhomeja között. Fényképezni persze elfelejtettem, de kifelé jövet bepótoltam. Szemfülesen, de bátortalanul lépkedtem a paddockba, sokszor le is maradtam a többiektől, mígnem eljutottunk a Ferrarihoz. A motorhome egyszerűen mesés volt. A másik oldalon ott álltak a Scuderia Ferrari feliratú piros kamionok és én csak annyit tudtam mondani hogy : „Úr isten, én ezt nem hiszem el!” Leginkább ez a mondat volt jellemző rám ezen a napon. Stuart bekísért minket a kamionok közt a garázsba 1 kis folyosón ahol a barátságos ferrari szerelők mosolyogva köszöntek. Én persze továbbra se tértem magamhoz és megkértem Balázst, hogy mögöttem jöjjön ha összeesnék akkor fogjon meg. A boxutcába érve egy szalag választott el minket a garázstól, de mivel kísérővel voltunk ezt az akadályt elég hamar áthidaltuk. Megismertem a Ferrari fotósát aki szintén gratulált és sok képet készített rólunk. A garázs hangulata teljesen elvarázsolt. Sajnos Felipe része teljesen ki volt pakolva még az autója sem volt ott. Átérve Kimi részébe persze tényleg szinte a szívem megállt és akkor éreztem először, hogy könny gyűlik a szemembe a csodálattól. Lehet, hogy ez hisztérikusan meg bután hangzik, de sírni tudtam volna a látványtól és a tudattól hol vagyok. A kábulatból feleszmélve megláttam az oda festett életnagyságú Kimi képet amivel Zita lefényképezett. A kép készítésénél majdnem fellöktem 2 első vezetőszárnyat pedig nagyon óvatos voltam, a szerelők ezért picit forgatták a szemüket de én csak mosolyogtam.Az autó melletti pultnál megláttam 2 ismerős alakot Steve Robertsont és Mark Arnallt akiket szerintem nem kell bemutatni. :D Jeleztem Melindának, hogy szeretnék tőlük aláírást kérni és fotózkodni ha lehet. Sajnos nem tudok angolul, mert világ életembe németet tanultam, ezért Melindával odamentünk a 2 pasihoz. Mark rögtön mosolyra húzta a száját miközben Melinda mesélte neki hogy én nyertem ezt a játékot és ha lehet akkor aláírást kérnék tőlük. Mark kezet nyújtott és mosolyogva gratulált és megjegyezte hogy milyen mázlista vagyok, majd aláírta a Ferraris füzetet amit vittem. Ezt követően Stevenek nyújtottam a füzetecskét és ő is aláfirkantotta. Meg kell jegyezzem egészen szépen írnak, olvasható az aláírásuk. Steve annyira nem volt közvetlen, de mit várjunk tőle: angol! Ezután zavartan Markra néztem és megkérdeztem tőle konyhanyelven hogy esetleg fotót készíthetünk-e?! Ő csak megemelte a kezét és Steve és maga közt helyet engedve beállított maguk közé és átkarolt. A fotó elkészült megköszöntem mindent és már mentem is megnézni a gyönyörű Ferrarit. Egyszerűen hihetetlen volt. Ez az az autó amivel Kimi kb 1 óra múlva versenyezni fog. Tisztes távolságból figyeltem a gépet mikor a ferraris fotós odahúzott a bal első kerékhez és mondta hogy guggoljak le fogjam meg az autót nyugodtan készítnek pár fotót. Ez az amire tényleg nem számítottam. Mindenki csak nézett ahogy készültek a képek én meg el se hittem ami történik velem. Ezután mondta Stuart hogy készítsek még néhány képet és nyugodtan nézzek körül aztán menjünk ebédeljünk meg. Sajnáltam, hogy Kimit nem találtam a boxba, de érthető, hogy dolga van. Ekkora észrevettem, hogy az ajándéka még mindig a kezembe van és mi van ha nem találkozok vele, ezért úgy döntöttem visszamegyek Markhoz és majd ő továbbítja Kiminek. Melindával visszamentünk a 2 férfihoz, majd átadtam az ajándékot és mark megint csak mosolygott (a világ egyik legjobb fej pasija :D) és mondta hogy Kimi nevébe is köszöni biztosan örülni fog neki. Lefényképeztem még Felipe részét, majd csináltunk közös képet a csapattal.
Ezután elindultunk a garázsból, ahol még Stuart megmutatta a gumikat és a kezemet megfogva rátette a gumimelegítőre, hogy nézzem meg hogyan melegítik a délutáni futamra az abroncsokat. Ezt követőn folytattuk az utunkat a motorhomeba. Az ajtó én léptem be először és egy ismerős alakot láttam meg amint éppen kifelé siet. Kimi volt az Mark társaságába. Nem értem Mark hogy teleportálta magát oda, de teljesen elkábultam ismét hogy ott van Kimit. Nem tudom honnan jött az erő de mikor elhaladt mellettem utánaszóltam hogy: KIMI!!! Erre visszanézett és látta, hogy a sapkát tatom felé hogy írja alá, de elmotyogta, hogy nagyon siet (ami látható is volt) és nem ér rá. Én kicsit csalódottan mentem tovább a motorhomeba ahol helyet foglaltunk. A kiszolgálok nagyon kedvesek voltak ásványvizet kértünk és beszélgetésbe elegyedtünk Stuarttal. A home nagyon szép volt. A falakon Ferraris képek voltak és leginkább természetesen piros és fehér volt a jellemző szín. Érdeklődtem Felipe állapotáról Stuart elmondta hogy mostmár itt van a családja is Magyarországon és Stefano Domenical is látogatást tett nála. Az ebédünkre várva megláttam a hatalmas kivetítőn amint a pilóták éppen mennek fel a kamionra a versenyzői parádéhoz. Kimi is ott állt már ezek szerint ezért sietett annyira. :D Ezt követően Stuart érdeklődött milyen eredményre számítok ma Kimitől. Én kicsit játékosan megkérdeztem tőle hogy reálisan vagy mit szeretnék. Visszakérdezett hogy mit szeretnék mire én: 1:Kimi, 2. Kimi, 3. Kimi erre nagy nevetésbe törtünk ki és megjegyezte hogy tényleg fanatikus vagyok. Aztán persze felvázoltam neki reális sorrendemet is, majd elmondta hogy ők kimit 3-4 helyre várják, mire én megjegyeztem hogy biztosan a KERS miatt. Stuart pedig csak nyugtázta hogy igen valóban. Persze én értettem miről beszél, de Zitáék megint csak értetlenül álltak az idegen szó hallatán, mire elkezdtem mutogatva magyarázni hogy miről is beszélünk, majd Stuartra néztem aki látszólag értette miről beszélek még ha magyarul is mondtam majd hozzátette mosolyogva hogy: Perfect!
Ezután megkaptuk az előételt ami pármay sonka volt sárgadinnyével. Érdekes párosítás, de finom volt. Közben láttam, hogy Kimi visszatér a parádéról, de megintcsak eléggé siethetett, mivel kettesével szedte a lépcsőfokokat. Egy pillanatra elfintorodtam, hogy megint nem sikerült elkapni egy fotóra vagy aláírásra. Stuart rámnézett mire én csak viccesen a finn után néztem és megrántva a vállam csak annyit mondtam hogy: hmm Kimi! :D
Az ebédet folytattuk a 2 fogás közt pedig ismét csak a sürgő embereket néztem mikor újabb ismerős arcra lettem figyelmes. Odajött hozzánk és váltott pár szót Stuarttal, majd én felálltam és mosolyogva köszönve neki aláírást kértem tőle! Ő volt Gino Rosato aki szintén utánozhatatlan és egyszerűen csodás figura. Az aláírása sem volt hagyományos, mert kihasználva azt hogy hello-val köszöntem neki ezt írta a papíromra: „Hello” Gino . nagyon jófej és kedves. Vele is készítettem képet, majd megérkezett a főfogás ami természetesen spagetti volt. Leültem és elkezdtem enni (talán kicsit paradicsomosabb volt a kelleténél) mikor Stuart megállított és bennem megfagyott egy pillanatra a vér. Megijedtem hogy jajj mit csinálhattam amit az olaszok nem úgy szoktak, most biztos meglincselnek. Ekkor Stuart elmosolyodott és csak annyit mondott hogy szeretne szólni hogy Kimi is ezt ebédelte mire én visszamosolyogtam rá. Remek, megtalálta a gyenge pontom ekkor még viccesen beszólt mikor megettem az első falatot hogy jah és azzzal a villával amivel én eszek de ezt már csak viccből mondta, mire persze jót nevettünk rajta. :D ekkor megjelent egy újabb ismerős: Dave Robertson. Stuart odahívta és hagyta hogy képet készítsek vele valamint aláírást adott. Az ő aláírása már kevésbé kiolvasható. :D
Igyekeztem a nagy sokkba tovább ebédelni, de nem ment olyan egyszerűen mikor Mark odajött hozzánk rámnézett és elkérte a noteszomat amibe írta az aláírást hogy felvigye Kiminek és aláírást ad. Én ehelyett odaadtam neki a Ferraris Kimis sapimat és a filcemet, mire eltűnt vele. Pár perc várakozás után Mark megjelent a sapkámmal ami immár alá volt írva. Ez volt az a pillanat amikor nem bántam meg hogy annyi pénzt kiadtam a sapira és ekkor zártam végképp a szívembe Markot. Még megvárta a reakciómat ami ismét csak könnyes szem volt és egyszerűen nem hittem el mi történik velem. Persze ezután már egy falat nem ment le a torkomon így az utunkat tovább folytattuk. Kimentünk a motorhome-ból és a Shell laboratóriumba mentünk. Ott 2 Shell alkalmazott fogadott minket és mindent elmeséltek az üzemanyag-összetételről és ellenőrzésről. Eközben néha kinéztem az ajtón és egyszer láttam Kimit már a derekára kötött overálba amint a boxba megy, majd kiérve a laborból még készíteni akartam Chris Dyarral képet, de nagyon elfoglalt volt és így nem sikerült.
Ezután végleg búcsút vettünk a Ferraritól és elindultunk a paddockból. Készítettem még pár képet. Láttam Timo Glockot, le is fényképezkedtem vele, bár nem tudtam megszólítani, mert éppen beszélgetett, majd a Brawn-nál láttam Alex Wurzot.
Stuart visszakísért minket a hídhoz ahol először találkoztunk, még készítettem vele 1 képet és mindent megköszönve elbúcsúztunk egymástól. Visszamentünk a Super Gold Tribünbe és vártuk a futamot. A helyünk a ferrari boksz-szal szembe volt. Nagyon élveztem a futamot és örültem hogy Kimit a dobogón láthatom. :D
A futam után visszamentünk a limuzinhoz ami visszavitt minket a városba. A benzinkútnál elköszöntünk Melindától aki azt mondta a cikk a játékról az októberi FHM-be jelenik meg. Zitával a Le Méridien hotel előtt szálltunk ki és búcsúztunk el.
Ha jövőre nem is ilyen izgalmas és mozgalmas hétvégém lesz, de elmondhatom hogy ez volt életem legjobb hétvégéje és ezt az élményt már senki nem veheti el tőlem. Szinte hihetetlen hogy mindez megtörtént velem, de nagyon boldog vagyok és még a mai napig is beleborzongok ha arra a környezetre és hétvégére gondolok.
Köszönöm mindenkinek aki olvasta! :D
Készítette:Nagy Andrea
Ha kérdésetek van írhattok ha tudok válaszolok. Az is írjon nyugodtan akinek kell az FHM-es cikk, mert nekem megvan scannel-ve
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
