- És mit mondasz a szüleidnek? Hogy egy távoli rokon vagyok? - kérdezte Jule.

- Nem tudom. De Jenni is ott lesz.

- Uh, hát, lehet, jobb lenne ha...nem is tudom...

- Nos, egy tervem már van, de lehet nem fog tetszeni - mondta Kimi.

- Ajaj, na had halljam!

- Elmész egy közeli szállodába, én meg annyiszor megyek, ahányszor csak tudok...máshogy nem lenne jó...mit szólsz?

- Ha másképp nem lehet, rendben. De nem szívesen...

- Értem, részemről sem. De...

- Tudom, rendben.

Jule egy nehéz beszélgetés után az anyjával pakolt befelé a bőröndjébe. Mit vihet magával ilyenkor az ember? Mindegy, a fél szekrény belefér a táskába...

- Szia, anya, szia, apa! - köszönt Kimi a szüleinek. Az anyukája megölelte.

- Annyira vártalak - suttogta.

- Hát még én!  - hallotta Jenni hangját - Na, hol csavarogtál?

- Már mondtam. Teszteltük a motorhibát.

- Na persze, ennyire hülyének nézni valakit...

- Na de mégis! - mondta felháborodottan Kimi mamája, és méltatlankodva méregette vejét.

- Azt hiszem, beszélnünk kellene, Jen.

- Szerintem is, drága.

- Na, őszintén. Hol voltál? - kérdezte Jenni később fojtott hangon a konyhában.

- Nem erről akarok beszélni.

- Nyilván. De érdekelne.

- Igen, anya, tökéletesen vagyok. Igen, szép ország.... aham, persze...nem, fogalmam sincs....rendben, majd holnap hívlak... jó, szia! - Jule letette a telefont. "Micsoda egy mázlista vagyok! Csak jönne már, úgy várom! Unatkozok, nagyon..."

 - Téged más is tud érdekelni a "barátnőiden" és a vásárláson kívül?? - kérdezte Kimi flegmán. Jenni már éppen mondta volna a magáét, mikor Kimi jelezte, hogy nem fejezte be. - Na, jó. Nem érdekes. Válni akarok. - most olyan fagyos, és rideg volt, mint az interjúkon. Jennit ez még jobban meglepte, mint az előző kijelentése. Köpni-nyelni nem tudott.

 - Hogy...hogy mi van??? - már szinte falfehér volt, amikor hangos nevetésben tört ki. - Na, ez jó volt!! Ha most rám akartál ijeszteni, akkor közlöm, hogy nem sikerült!

 - Te sosem vettél komolyan! Ez is egy ok a sok közül, amiért beadom a válópert! Majdnem elfelejtettem...holnap hívom fel az ügyvédet és... - már be sem tudta fejezni, mert Jenni a pultra támaszkodva fogta a hasát, és közben nagyokat nyögött. - Jenni, minden rendben?? - Kimi teljesen kétségbe esett. "Úristen!! Mi van ha terhes??..Akarok én gyereket...na de nem most és már nem tőle!!!" - azonnal lefagyott arcáról a Jégember maszk, és gondolatai kiültek arcára. Jenni csak bólintott, vett pár mély levegőt és megszólalt.

 - Rendben, bár én nem akartam, hogy a kicsi apa nélkül nőjön fel... - és elégedett mosollyal az arcán visszaült a szülőkhöz. Kimi nem tudta mit csináljon. "Ez is pont most! Válni akarok tőle és Julelal lenni, erre bejelenti, hogy terhes! Mi van ha csak blöfföl? Szólok neki és elviszem a dokihoz. Nem! Inkább nem is szólok...Még sem akarhatom, hogy a saját gyerekem apa nélkül nőjön fel?! Julet sem akarom hagyni, szeretem...de az lesz a legjobb, ha megmondom neki, hogy vége... Na, ideje visszatérni a valóságba, és bevágni a műmosolyt Anyuéknak!"

Jule unalmában nem tudott mit csinálni, így elkezdte kipakolni a ruháit a szekrénybe. Pedig egyáltalán nem az a rendrakós fajta, otthon is mindig kupi van nála. Már a bőrönd felét kipakolta, mikor kopogás zavarta meg. Kimi állt az ajtóban, nagyon megviselt volt az arca.

 - Szia! - Jule rögtön a nyakába ugrott, és megcsókolta

 - Szia! Beszélnünk kell!

 - Igen... na, mond! - mondta szelíden, és szélesen elmosolyodott. " Ehhez nincs szívem, így rám mosolyog, én meg egy mondattal tegyem tönkre az életét... az sem biztos, hogy Jen igazat mondott...majd, ha bebizonyosodik, akkor mondom el Julenak, mert így nincs szívem..."- gondolta Kimi.

 - Na, mit kell, mondjál? - sürgette Jule.

 - Öhm, nos... meg kell beszélnünk, hogy... a nyilvánosság.... - próbálkozott Kimi gyorsan kitalálni valamit.

 - Igen?

 - De ez nem is probléma, hülye vagyok... - mondta egy hirtelen ötlettől vezérelve. Jule furcsán nézett rá. Majd megszólalt lassan:

 - Nos, ha nincs probléma...az...csak jó lehet! - fejezte be.

"Hát persze, hogy is lenne probléma?" - kérdezte a Jégember és nagyot sóhajtott. Majd felkapta a fejét.

 - Ezzel nincs is probléma, de mással igen. Holnap lesz anyu születésnapja, meg a házassági évfordulójuk és nem tudom, hogy mit vegyek. Szóval segítenél vásárolni? - hadarta el gyorsan Kimi, mert tényleg így volt.

 - Oké, akkor felkapom a kabátom és mehetünk! - berohant, felvette kabátját és már indultak is felfedezni Espoo butikjait. Nem találtak semmit, ami passzolna az ilyen eseményekre és már unták is a keresgélést, de Julenak eszébe jutott valami. - Figyelj, van itt a közelben egy terem, vagy egy hangulatos étterem? - kérdezte egy padon ülve szerelmét.

 - Igen. Nem messze a házunktól van egy kis étterem, de most nem vagyok éhes. - mondta unottan.

 - Nem is erről van szó! Holnap Anyudéknak szervezhetnénk egy nagy bulit. Család, ismerősök, közeli barátok lennének ott. Ez lenne, a meglepi, na meg egy bazi nagy torta! Mit szólsz? - kérdezte Jule félve. Kimi szeme felcsillant, egy ideig nem szólt semmit, majd vigyorogva Jule felé fordult.

 - Zseniális vagy! Mondtam már, hogy imádlak! - és olyan szenvedélyesen csókolta meg, hogy még ellenkezni sem tudott a lány.

 - Hülye vagy?? - kérdezte idegesen Kimit, mikor abbahagyta. - Bárki megláthatott minket, és ne feledd, neked még feleséged van, nem láthatnak mással smárolni!!....Legalábbis mások nem! - ült ki kaján vigyor Jule arcára.

 - Oké, majd folytatjuk! De most irány az étterem! - karon fogta Julet és gyorsan bepattantak egy taxiba, és az útjuk a Suomi Ravintola-hoz vezetett, ugyanis így hívták az éttermet. Lefoglalták az egészet holnap este 8-ra. Miközben Jule megrendelte a tortát, Kimi felhívta az összes rokont, barátokat, akik közel álltak hozzájuk és beszervezte őket is. Mikor mindennel végeztek elégedetten mentek vissza a szállodába. Az ajtó előtt, épp mikor Jule nyitotta volna ki, Kimi átölelte hátulról és apró csókokat lehelt a nyakára, amibe a lány teljesen beleborzongott. Alig tudta kinyitni az ajtót, de végre sikerült. Gyorsan megfordul, átfonta karjait a férfi nyakán, majd egyre hevesebb és érzékibb csókok közepette egészen az ágyig hátráltak, ahol már Kimi keze a lány pólója alatt volt. Lassan megszabadultak felesleges ruháiktól, és csókokkal borították el egymás testének minden porcikáját. Izzott a levegő köztük, mégis mikor megérintették a másikat a hideg rázta őket. Szenvedélytől izzó testük lassan egymásba forrt, teljesen kizárva a külvilágot. Csak ők voltak, semmi és senki más.

Majd egymás karjaiban aludtak el...