Jule és Kimi szinte az egész napot együtt töltötték. Sétáltak kézen fogva a városban, megebédeltek, és boldogok voltak. Még azok, de mint tudjuk az ördög sosem alszik, és bárhol felbukkanhat.

Kimi gondolt egy merészet és bekopogott csapatfőnöke ajtaján:

-         Szabad! – hallotta főnöke hangját. „Most elég jó kedve van, hátha így könnyebb lesz.” – vett egy mély levegőt és benyitott. Sajnos tévedett, egyáltalán nem volt jó kedve, Stefano épp az ő telemetria adatain szörnyülködött. – Kimi, pont jókor beszélnünk kéne!

-         Szerintem is. – Stefano hellyel kínálta, gyorsan le is ült, majd Stefano belekezdett.

-         Ez így nem mehet tovább! Tudom, hogy megviselt a válás, de ezt nem kéne kivinni a pályára! Old meg valahogy, nem érdekel, de ne menjen a teljesítményed rovására! – egyre idegesebb lett, és elkezdett fel s alá járkálni. – Vagy próbálsz javítani a teljesítményeden, és világbajnok leszel, vagy keresünk helyetted másik pilótát! – teljes nyugodtsággal mondta el, de Kimi tudta, hogy egyáltalán nem az.

-         Nyugodj meg! Kezd helyre jönni az életem, és nem fog semmi sem látszódni a pályán. De ha már nem menthető a helyzet, akkor szeretnék neked ajánlani valakit, aki iszonyatosan jól vezet. – Kimi tudta, ha ezt az illető személy megtudja, tuti kinyírja. De meg akarta mutatni Stefanonak, hogy mit tud.

-         Menthetőnek menthető még, de mégis ki lenne az? – hirtelen felcsillant a szeme, hátha Kimi talált egy új tehetséget, és nem Alonsot kell majd a helyére ültetni, ha visszavonul. Szerencséjükre Kiminek volt szeme az ilyesmihez.

-         Jule Wyatt. Egy gy… öhm versenyen ismertem meg. Nagyon jól tudja kezelni a kocsit, és szeretném, ha… - már folytatni sem tudta, mert Domenicali elég csúnyán nézett rá.

-         Hogy ki? Egy lány?? – Kimi csak hevesen bólogatott. – Már megint ittál? Ha te sem tudod normálisan kezelni azt a rohadt kocsit, egy nő szerinted tudná?? – iszonyat mérges volt pilótájára. Hogy tud ilyen baromságot kitalálni? Nem értette mit akarhat Kimi, de már majdnem elküldte melegebb éghajlatra, mikor megszólalt.

-         Egy átlagos nő nem, de ő igen! Higgy nekem Stefano, ő nagyon érzi a kocsit, és nagyon is ért hozzá! Csak egy próba lenne, megnézed, mit tud, és ha nem tetszik, akkor elküldöd. Nem veszthetsz semmit! – próbálta jobb belátásra bírni főnökét, és mintha elgondolkodott volna előbbi mondatain.

-         Lehet, hogy igazad van, és tényleg jó. De ha nem, akkor én is vesztek, mégpedig egy remek világbajnok pilótát!

-         Vállalom! Legalább azonnal le tudod szerződtetni Fernandot! – próbálta elviccelni a dolgot. Stef mosolyogva és fej rázva ült vissza a székbe.

-         Na, jó. Kap egy esélyt. Hozd ide holnap, és megnézem, mit tud! – adta ki a parancsot Stef, Kimi pedig majd’ kiugrott a bőréből. „Jule azt mondta, hogy imádja a száguldást, meg az F1-et. Remélem engem is imád annyira, hogy nem nyír ki emiatt!”

-         Hogy mi??? Ki akarsz csinálni? Te komolyan nem vagy normális! – Kimi nem erre számított Jule részéről, azt remélte, hogy majd örül neki legalább egy kicsit, erre most itt ordibál vele. De mit is várt?

-         Figyelj Kicsim...

-         Ne „Kicsim”-ezz itt nekem, ki akarsz nyírni! Én még nem ültem egyetlen egy Forma autóban sem! Nem vagyok edzett, hogy beleüljek egy ilyen gépbe! Te meg csak úgy a seggem alá tolnál 300 km/h-t, hogy majd biztos jó lesz! Meg majd lesz rajtam bukósisak, meg overall. De édesem, mondd meg, mit érek egy rohadt tűzvédő overallal, ha palacsinta lesz belőlem az első betonfalon, hm? – „Én megölöm, megölöm! Oké, kedves tőle, mert tudja, hogy mindig erre vártam, de csak így?! Semmi háttértudásom nincs, nem tudok vezetni egy ilyen bazi nagy dögöt!!”

-         Nem akarlak kinyírni, eszemben sincs! És nem lesz belőled palacsinta, mert tudsz vezetni! Láttad magad is nem? Vagy már nem emlékszel, hogy legyőztél egy világbajnokot nem is olyan régen? – leültette az ágyra és próbálta még győzködni, hát nem sok sikerrel.

-         Emlékszem, de az nem egy F1-es Ferrari volt, hanem egy közúti Porsche, azt könnyű vezetni!!

-         Hát épp ez az! Ha neked egy Porschét könnyű vezetni, akkor nem lesz gond egy Ferrarival sem! Gondolj bele, más ilyen korú FÉRFI még egy 3 ütemű Trabantot sem tud vezetni! – hát most már végképp elbizonytalanodott Jule.

-         Ez igaz, de…

-         Nincs semmi de! Csak kipróbálod, és ha nem tetszik neki, akkor visszajössz és éljük tovább a megszokott életünket. Nem veszthetsz semmit! Kérlek! – most olyan kiskutya szemekkel nézett a lányra, hogy az végre elnevette magát.

-         Na, jó. Megyek, de… - Kimi már kezdett volna örülni, hogy végre meggyőzte a lányt, mikor jön a de. -… ennek nagy ára lesz életem! – nagy vigyorral a képén ugrott Kimi nyakába, most már egyáltalán nem haragudott rá, sőt.

-         Végre! Akkor holnap reggel 7-re jövök érted. Na, de most pucolnom kell gyorsan. Szeretlek. Szia! – még megcsókolta a lányt majd gyorsan kiviharzott a szállodai szobából, ugyanis ő a Motorhome-ban lakott a sűrű programok miatt. Jule örömében elkiáltotta magát, amit még Kimi is meghallott. Gyorsan a szája elé kapta a kezét, majd elnevette magát. Ezután boldogan, énekelve ment tusolni, és hamar el is aludt.

Kimi még felhívta Markot és elújságolta neki a nagy tervét. Legalább ő azonnal jó ötletnek találta. De Kimi nem tudott elaludni, csak járt az agya: „Sosem voltam még ilyen boldog, és azt hiszem ilyen szerelmes sem. Még Jennit sem szerettem ennyire. Julelal minden harmonikus, ő le tudja kezelni a kitöréseimet, megnyugtató a közelsége, nem veszekszünk semmiségeken, mint bármelyik másik barátnőmmel. Megértő, és kedves. Lehet, hogy elhamarkodom, de azt hiszem ő a Nagy Ő!” – most már leoltotta a villanyt és nyugovóra tért, hogy holnap újult erővel csaphasson neki az első szabadedzésnek.

Jenni és Gabi ez alatt nagyon sok időt töltöttek együtt, és elég jól összemelegedtek. Épp most is a szálloda étterméből ballagtak fel nevetve a szobáikhoz. Jenni ajtaja előtt tekintetük találkozott és szenvedélyes csókolózásba kezdtek. Mivel Jenni lakosztálya a konyhával kezdődött, így a konyhapulton folytatták a dolgot. Gabi lesepert minden dolgot a pultról, és felfektette Jennit rá. Gyorsan megszabadították egymást a takaróelemektől, s egymáséi lettek. Utána még beszélgettek a tervükről, majd elaludtak.