Nem bújtam el. Boldog vagyok a Ferrarinál, mióta először megérkeztem Maranelloba. Most, az első futam után a csapattal, ha lehet még boldogabb vagyok.

 

Amikor megkötöttük a megállapodást a Ferrarival, úgy gondoltam, hogy jó lenne olyan hamar nyerni, amilyen hamar csak lehet. De itt Melbourne-ben ez még jobbnak tűnt, hiszen sikerült azonnal ezt tennünk, végig elsőként. Azelőtt sosem tudtam nyerni a szezonnyitón. Ez különösen jó. Amikor megnyered az első futamot az új csapatoddal, nincs más módja, hogy hamarabb megtedd. Szóval a téli álmom valóra vált. És ez nem minden. Miénk lett a pole pozíció az időmérőről, a leggyorsabb kör a futamról, szóval jobban már nem is kezdődhetett volna a Ferrarival.

 

Valószínűleg könnyűnek tűnt. Azt mondták, hogy olyan volt, mint egy séta az Albert Parkban, de azt kell mondjam, hogy nem. Nincs könnyű győzelem az autósportban. Volt néhány kisebb problémánk futam közben, de a rádió elvesztése volt a legnagyobb. A kapcsolat a boxszal egyszerűen eltűnt, miközben a rajtrácson álltam. Azután semmit nem hallottam.

 

Szerencsére jó tervet dolgoztunk ki a verseny előtt. Volt egy jó ötletünk az ilyen pillanatokra, és csak az járt a fejemben. Tudtam, hogy a rajt sokat jelent ezen a versenyen. Lehajtottam a fejem, harcoltam, és megtartottam a helyem, ahogy akartam. Vezettem az első kanyar után, és utána már egy kicsit könnyebb volt, habár nem volt kapcsolatom a versenymérnökömmel, Chris Dyerrel.

 

Az időmérő után tudtuk, hogy a versenysebességünk elég jó. De nem kellett olyan keményen nyomnom. Ha működött volna a rádió, gyorsabban is mehettem volna.

 

Egyszer majdnem elaludtam. Valahova máshova néztem, a koncentrációm egy kicsit kihagyott, a fékek blokkoltak. Rádió nélkül is tudtam, hogy valami olyasmit mondhat a csapat, hogy „Ébresztő Kimi!”

 

Szerencsére nem volt szükség a verseny során a Safety carra. Problémát okozhatott volna, mivel nem hallottam volna róla a rádió miatt. Kontrolláltuk a vezetést, ezért is jó volt, hogy nem kellett bejönnie a Safety carnak.

 

A csapat a boxutca falán extra munkát végzett, miközben próbáltak informálni engem a táblákkal. Néhányszor kihagytuk, és néha egy kicsit nehéz volt észrevenni a többi csapat táblája és emberei miatt. Nagyszerű érzés volt átszelni a célvonalat, és együtt ünnepelni a fiúkkal. Ez volt az a pillanat, amit semmi pénzért nem hagynék ki.

 

Nagyon jó volt a csapatnak, hogy nyertünk, de a csapattársam problémája az időmérő alatt sajnálatos. Nem tudtuk a legjobb eredményt elérni csapatként, amit elérhettünk volna.

 

Remélem a rajongók –a Tifosik- élvezték a futamot. Igazán remélem, hogy ők is osztoztak az örömünkben. A világ összes Ferrari-rajongójának ajánlom ezt a győzelmem, különösen az olaszoknak, és természetesen a finneknek.

 

Remélem hamarosan újra nyerni fogunk.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.