Én voltam a legboldogabb vasárnap este. Nem egészen a maximális eredményekkel hagyjuk a hátunk mögött a Távol Keletet, de már nem számít. Megvolt a sebességünk, hogy mind a kettőt megnyerjük. Ez a legfontosabb tény, ha a szezonzáró Brazíliára gondolok.

 

Fuji után nem sok jóra számítottam, de Sanghajban minden jó volt. A remény még mindig megvan. Jó, hogy úgy megyünk az utolsó versenyre, hogy még mindig harcban állunk a bajnoki címért.

 

Nyilvánvalóan még jobb lett volna, ha Alonso sem szerez annyi pontot Kínában. De mindenekelőtt a legfontosabb eredmény az volt, hogy Hamilton először esett ki az idény folyamán.

 

A második, nürburgringi kiesésem óta nincs a kezünkben a bajnoki cím. Az egyetlen módja az utolsó nagydíj megközelítésének, hogy megbizonyosodjunk afelől, hogy képesek vagyunk a legjobbat nyújtani. Meg kell lennie a sebességnek, hogy az első és a második helyen végezzünk Interlagosban.

 

Ha sikerül elérnünk azt, ami nyilvánvalóan meglesz, még az is fontos, hogy a másik két pilóta hogy fog teljesíteni a versenyen. Minden amit tehetünk, hogy megpróbáljuk megnyerni a versenyt. Az, hogy ki nyeri a bajnokságot, a McLarenektől függ.

 

Sanghajban már a pénteki szabadedzés első körétől kezdve magabiztos voltam. Végig tudtuk, hogy nagyon erős autónk van, az időjárástól függetlenül.

 

A nap végén a helyes egyensúly megtalálása volt a probléma. Az időjárás előrejelzőre hallgattunk, és egyetértésben cselekedtünk. Tudtuk, hogy türelmesnek kell lennünk a verseny elején, mert úgy állítottuk be az autót, hogy azután tudjunk támadni, miután a pálya elkezd száradni.

 

Elvesztettük a polet, habár nagyon jó Q3-as kört mentem. Hamiltonnak kevesebb üzemanyaga volt, és így lehetetlen volt legyőzni őt. A rajt után akadt egy kis nehézségünk. Az autó alulkormányzott volt, és nem minden kanyarban fordult el megfelelően az autó. Ez egy kis időbe került, de végül jobb és jobb lett, és elkezdtük üldözni Hamiltont.

 

A sárga zászlók miatt azonban várnom kellett. Majdnem minden kanyarban el kellett emelnem a lábam. Már mögötte voltam, de szinte vissza kellett tolatnom. Nem nyomhattam túl erősen, nehogy mindent tönkretegyek.

 

Azután a zászlók eltűntek. Hamilton egy kicsit szélesebben ment, és máris mi voltunk elől.

 

Nyilvánvalóan nem sok mindenen változtatott, de jó érzés volt megelőzni. Azután már csak a saját versenyünkre koncentráltunk, és arra, hogy épségben hazavigyük a kocsit.

 

Megkérdeztek, hogy ez volt-e a legédesebb Ferraris győzelmem. Ez volt az első győzelmem vizes pályán a Ferrarival, nehéz volt, de nagyon jó érzés. De még jobb lett volna, ha nem lett volna Fujiban az a kerékcserés szabály.

 

Most már ismét harcban állunk.

Már egyszer harcolhattam a címért az utolsó futamon. Akkor Michael 9 ponttal vezetett. Most Hamilton az, aki 7-tel, és Alonso az, aki 3-mal van előttem. És most sem könnyebb a dolgom. De sosem tudhatod, hogy mi történhet a verseny során. Michael csak 1 pontot szerzett 2003-ban. Csak remélhetem, hogy Lewis sem fog többet szerezni, mint akkor. Fernandoval több lehetőségem van.

 

A Ferrari megnyerte a 200. nagydíját. Én csak egy kicsi rész vagyok ebben a nagyszerű történetben, de nagyon büszke vagyok arra, hogy a tagja lehetnek ennek a legendás csapatnak. A 200 győzelem bizonyítja, hogy a Ferrari mindig visszavág. Jó nekünk.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.