Szombaton elég frissen ébredtünk és mindkettőnkbe a szerelem „baljós” érzése fúrta be magát. A szokásos készülődés és a reggelink után mentünk a pályára. Valahogy ez más volt, mint amit eddig megszoktunk. Most úgy voltunk kint a pályán, mint két pilóta „lehetséges” barátnője. A hangsúly sajnos itt a lehetségesen volt. Nagyon elvoltunk a Paddockba egész nap. Sebastian megkeresett még időmérő előtt, egy kis bíztatás reményében. Meg is kapta. Nagyon jó volt vele beszélni, és bevallom, lehet jobban is izgultam ez miatt az egész miatt, mint ő. Az időmérő egész jól alakult. Kimi nyerte, mögötte Massa, Hamilton és Sebi. De Jasminnal megint kiakadtunk. Időmérő után Lewishoz odament az a bizonyos szőke bige, és lesmárolta , de nem gyengén, úgy ahogy volt a nagyközönség előtt. Azt hiszem teljesen összetört lelkileg … Az a helyzet, hogy inkább rá sem nézek ezek után Lewisra, mert ha odamennék , akkor tuti törött orral távozna. Viszont azt meg olyan rossz látni, hogy a barátnőm teljesen ki van, mikor én meg olyan boldog vagyok.

- Azt hiszem nincs mit tenni… Az a szipirtyó Kymberly csak nem akar lekoccanni rólam!

- Én már tutira lelövettem volna a helyedben-nevetett Mike

- Mert nem vagy ép! Azért nem öletem meg,ember!

- Jól van na, tudod, hogy csak poénkodtam, de mégis most mivel tart sakkban?

- Bemárt a sajtónak és tönkreteszi az összes reklámszerződésem… Amit meg is tehet az apja által..

- Hihetetlen… Nem lehet valahogy megállítani?

- Nem tudom… de valahogy muszáj lesz, mert ez így nem mehet tovább.

- Hellósztok!-köszönt Sebastian, majd becsatakozott a beszélgetésünkbe.

- Mi a pálya haver?

- Minden fasza, nagyon jól mennek a dolgok Hannah-val. Tegnap este randiztunk és ma is elviszem valamerre.

- Ó te kis mákos… Nem akarsz nekem valahogy segíteni Jasminnál?

- Én segítsek? Mégis hogy? Jaa megvan! Hannah-n keresztül?

- Valahogy úgy.. Mégiscsak a legjobb barátnője Jasminnak. Ő tud rá hatni.

- Apám.. Neked mindig minden olyan könnyen megy Seb!-kekeckedett Mike- Kinézel valakit és kész is. Már ott hever a karjaidban.

- Ugyan azért ne túlozzunk!

- Ez nem túlzás! Igaz te ki sem bírnál csaj nélkül egy hónapot sem.-nevetett Mike.

- Azt mondod?

- Igen, azt!

- Na fogadjunk!

- Na fogadjunk!-majd nyújtotta a kezét Sebastian felé- Lewis vágd el!

- Ti nem vagytok normálisak!-ezek egyre hülyébbek lesznek…

- Vágd már el!-Ordított rám Sebastian.

- Oké-oké! Csak álljatok már le!...Tessék! De akkor sem vagytok normálisak! És most mit akarsz így Hannah-val???

- Még nem volt olyan komoly ez a dolog. Egy hónapot meg kibír még.

- Mekkora tuskó vagy apám! Egy hónap múlva már a világ másik végén leszünk!

- Jajj csak azért mondod, mert így nem tudok segíteni Jasminnal kapcsolatban…

- Na jó! Tudjátok mit?! Megyek, lefekszem… Holnap jól kell teljesítenem a futamon. Jó éjt mindkettőtöknek!

- Hello.

- Szia!

- Hmm ez elég érdekes… Mindjárt 8 óra és még Sebastian egyáltalán nem jelentkezett.

- Nyugi, biztos éppen idehozatja neked az összes rózsát a világ minden tájáról.

- Haha, valószínűnek tartom én is. Kicsit aggaszt már a dolog. Remélem nem baj, ha itt hagylak megint.

- Ugyan! Menj csak! Kötelező! Megvagyok én egyedül is. És különben is, nem mindennap esik meg az emberrel, hogy egy F1 pilótával randizik.

- Annyira örülök, hogy így állsz a dolgokhoz!

- Ez csak természetes. Ahogy hallom a szőke herceg megérkezett a 750 lovával együtt.

- Igen, én is azt hiszem. Majd jövök. Pápá!

- Szia és jó szórakozást!

Kaptam 3 puszit, ami bevallom kissé meglepett, de lényegtelen. Elmentünk sétálni egyet a környéken. Tök jól elvoltunk meg minden, de valahogy most olyan más volt, mint eddig. Kicsit visszavett a tempóból. Elég rossz érzésem volt.

- Ki lehet az ilyenkor?- Pattantam fel a kopogtatásra. - Igen? - nyitottam ki az ajtót.

- Szia! Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de bejöhetnék egy percre?- mondta Lewis.

- Gyere, de te mit akarsz itt? - vontam kérdőre. Most nagyon nem volt hangulatom hozzá.

- Nem tudtam úgy elaludni, hogy előtte még ne lássalak. - Hát ez fantasztikus, és most el is kell hinnem?

- Aha na persze… Légy szíves térj a tárgyra, mert szeretnék pihenni, jó?

- Hannah nincs itt?- kérdezte

- Nincs, miért lenne? Sebastiannal randizik.

- Ezek szerint mégiscsak meggondolta magát az az ökör?

- Mi az hogy meggondolta magát?-Nem nagyon értettem, hogy mire akart ezzel célozni.

- Ma fogadtak Mike-kal, hogy kibírja e 1 hónapig csaj nélkül, pontosabban Hannah nélkül és ez az idióta azt mondta, hogy simán, mivel még nem volt ez olyan komoly.

- Hogy mi?! Ezt most komolyan mondod?- Fakadtam ki. - Ti mind ilyen bunkók vagytok?! Ez nálatok ilyen „pilótai vonás”?

- Kedves vagy… Amúgy, nem, nem mind vagyunk ilyenek. Csak nem hallgatsz meg pl. engem sem…

- Na, jó. Mondd, mit szeretnél még. Csak gyorsan!

- Azt hogy én várok rád, ameddig csak élek! És nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, akkor is Te kellesz nekem és ahhoz a szőke libához már nincs semmi közöm! Kérlek! Gondold át a dolgokat, előtted mindig nyitva áll az ajtóm. Ha meggondoltad magad, tudod a számom. Na szia! Jó éjt! - viharzott ki a szobából.

Szépen vagyunk. Azt sem tudom hol áll a fejem. Ideges vagyok magam és Hannah miatt is. 24 óra múlva pedig már otthon leszünk Londonban. Messze a fiúktól. Most mégis mit csináljak?! Annyi biztos, hogy nem fogom Lewist hívogatni! Nem is ismerem… Nem bízok meg benne és különben is, nem lenne ez valami nagyon tartós dolog. Én Londonban élek, ő meg gyakorlatilag mindig máshol van.

- Szióka… - nyílt az ajtó. Hannah volt az.

- Szia! Na milyen volt?

- Ne is mondd! Valami nagyon nincs rendjén! Olyan jól alakultak eddig a dolgok, de most annyira furcsán viselkedett. Inkább olyan volt, mint egy barát barát és nem, mint egy pasi, aki éppen a szívedre pályázik. Búcsúzáskor is 3 puszi és kész! Mit ronthattam el?! Talán hagynom kellett volna, hogy tegnap megcsókoljon… A francba is!

- Te nem rontottál el semmit! Az a vadbarom volt az! Itt volt nálam Lewis, de ne gondolj semmire! Csak jött könyörögni… A lényeg viszont az, hogy elpletykálta, hogy Sebastian fogadott valakivel, hogy kibírja csaj nélkül egy hónapig, azaz nélküled. Mert szerinte ez nem volt még komoly és itt mer hagyni.

- Mondd, hogy csak viccelsz?!

- Sajnos nem. Ne haragudj… - de ekkor már mindegy volt, mert Hannah szeméből szépen hullani kezdtek a könnycseppek. - Gyere!- Húztam magamhoz és jó szorosan megöleltem.- Nyugodj meg!- Gondolj arra, hogy holnap ilyenkor már otthon leszünk!

- Istenem, hogy lehettem ennyire hülye! Így még senki nem ültetett fel! Soha többé nem nézek F1et!