Hogy én mennyire utálok korán kelni! Állapítottam meg, mikor Lewis telója fél 6-kor elkezdett csörögni. Nem is értem, hogy bírják ennyire. Ah de édes, így egy szál boxerben szaladgál a szobában. Alig lehet ellenállni neki, már ha egyáltalán ellen lehet.J

-         Mit keresel, drágám?- már kicsit zavart a motoszkálása.

-         Nem tudod hová tettem a futócipőmet? Nem találom sehol, pedig tisztán emlékszem, hogy ide raktam a szobába.

-         Hmm nem tudom. Nézd meg, hátha az ágy alatt van.

-         Tudtam én, hogy neked kell szólnom, meg is van!

-         Látod! Ezért nem kapok valami jutalmat?- néztem rá édes kismacskaszemekkel.

-         Lehet neked nemet mondani?- közben megcsókolt. - Bár felesleges is a kérdés, hiszen tudom a választ: NEM!- csókolt tovább. Szívesen folytattam volna a dolgot, de úgy éreztem jobb, ha még most abba hagyjuk, mielőtt belemelegednénk. Nem szeretném, ha miattam csúszna az edzésterved, még ha ilyen nemes célról is lenne szó…

-         Várj, várj, várj! Neked még dolgod van, nem?

-         ŐŐŐ, mi is?- Jaj már rögtön nem akar annyira futni a kis drága…

-         Nem is tudom, véletlenül nem futni indultál?

-         Igen, de az még várhat…

-         Persze, és akkor majd csúszik minden, igaz? Félre ne érts, nem azért, csak neked akarok jót. - mosolyogtam.

-         Tudom… rendben. De a legjobb az lenne, ha most itt maradhatnék veled és befejezhetnénk, amit elkezdtünk.

-         Majd később. – kacsintottam egyet.

-         Nos, akkor futni vagyok, majd jelentkezem. - nyomott egy puszit a számra.

Én meg legjobb lesz, ha még alszok, mondjuk egy fél órácskát. Mennyire lusta vagyok… De nem érdekel.:D

Jajj már 7:30 van? Hogy nem ébredtem én fel Jensonra? De legalább hagyott aludni a drága. Most már viszont muszáj leszek feltápászkodni, bármilyen nehéz is lesz. Jó forró habfürdőt csináltam magamnak, így legalább még a kádban is kicsit relaxálhattam. Felhívom Jasmint, van e kedve együtt reggelizni, már, ha nem tette még meg.

-         Jó reggelt kívánok!

-         Húú szióka! De jó, hogy hívsz! Itt aludtam volna el!

-         Na látod! Nincs kedved átjönni reggelire?

-         De! Csak adj még 10 percet, hogy felébredjek..

-         Okés. Akkor addig hozatok kaját.

-         Nekem, valami könnyűt, ha lehet.

-         Lehet, de mit értesz könnyű alatt?

-         Mondjuk egy kis gyümölcs salit, narancslével, meg KÁVÉÉÉ!

-         Rendben, rendelés leadva. Pápá!

Nos, továbbítottam is a kéréseket és lassan Jasmin és a reggelink is megérkezett.

Miután már nem éheztünk még kicsit beszélgettünk, utána pedig elkezdtünk készülődni. A jó időre való tekintettel egy farmer szoknyaruhát vettem fel és a megszokott napszemüveg. Jenson is hazaért a nagy reggeli edzésből, jó izzadtan. Még megvártam, hogy lezuhanyozzon és felöltözzön, aztán együtt mentünk ki a pályára. Ó, miért is kerültük volna el Mr Vettel uracskát? Ettől nem lett volna egész a reggelem… Mindegy, már tökre levegőnek tudom nézni. Jensont odaadtam csapatának, hagy beszéljék át mégegyszer a futamstratégiát. Hála Istennek Raquel is pont jött és így együtt tudtunk visszavonulni a Paddockba.

-         Képzeld el mit hallottam, Hannah!

-         Mit? Valami jó pletykát?- érdeklődtem.

-         De még mennyire! Totál ki fogsz lenni rajta- mondta Raqu. Már nagyon érdekelt a dolog. Örülnék, ha a lényegre törne…- Szóóóval, mesélte az egyik szerelő srác a másiknak, hogy hallotta tegnap Sebastian tökre kibukott, miután látott titeket! Annyira kész, nem? Állítólag össze-visszacsapkodott. Nem is néztem ilyen idegbajosnak azt a kölyköt.

-         Ez most komoly!? El sem hiszem.. Mekkora egy wáááh csak felidegesítem magam rajta, úgyhogy inkább hagyjuk úgy az egész embert, ok?

-         Okés, persze. Csak gondoltam ezt el kell mondanom..

-         Igen, köszi. De nincs hangulatom hozzá és nem is lesz, az biztos.

Őszintén szólva egyáltalán nem tetszett a dolog. Miért kell neki is a Forma-1-be lennie. Nincsen rózsa tövis nélkül. Annyira zavar, mert ezek szerint érdeklem; nagyon is. Mindegy, nyugi! Itt van nekem Jenson, kívánni sem lehet jobbat nála. Agyam állj le! Nem gondolkozunk hülyeségeken! Még jó, hogy nem egymagamban vagyok, legalább Raquel eltereli a figyelmemet. Beavatatott a legújabb lemezük részleteibe.

-         Sziasztok, csajok!- jött Jasmin.

-         Hannah, Lewis azt üzente, hogy ha gondoljuk, nyugodtan menjünk majd a rajtrácsra. Meg van engedve.

-         Úúú! Komoly!? Akkor én élnék a lehetőséggel! Egy álmom válna valóra.

-         A lényeg az, hogy ne nagyon akaszkodjatok rá a fiúkra, legalábbis szerintem az nem tesz jót nekik. Majd vegyüljetek a tömegben. - ajánlotta Raqu.

-         Nem is akartunk, nyugi. De tök jó lesz! Mint egy 5 éves kislány, kb olyan vagyok.

-         Amúgy szerintem most kezdődik valami motoros izé, jöttök az erkélyhez?- szólt Jasmin.

-         Én megyek.

-         Engem meg hív Nando, bocs lányok, de zúzok. Csáó!

-         Hellóka!

Végre elérkezett számunkra is a nagy pillanat. Megnyitották a rajtrácshoz vezető utat. Szerelők, csapattagok, hírességek, riporterek… Mindenki megindult, beleértve minket is. Annyira jó érzés volt ott lenni, hogy azt el sem tudom mondani. A felvezető kör előtt visszamentünk, de már be a csapatokhoz, hogy onnan nézhessük végig a futamot. Annyira izgultam. Az összes ujjamat még a lábamon is keresztbe tettem.:D Jenson nagyon jól elkapta a rajtot, fel is jött a 2. helyre, már örült a csapat, mikor hirtelen a 3. kanyarban..

-         Mit csinál az az idióta!?!?!?!?!?!?

Megölöm, tuti, hogy meg fogom ölni!? Mit képzel ez magáról!?!?! Nem hiszem el! Sebastian úgy ahogy van, telibe belement hátulról Jensonba! Meghibbant teljesen!? Vak!? Bár ezt még a vak is látta volna! Hogy lehet így telibe kapni, mikor ott van az orra előtt 1m-re!?!?! Csodálatos! Vége Jenson versenyének, s hála az égnek ennek a baroménak is! Most valami hihetetlenül dühös vagyok. Jaj, Jenson is mit csinál!? Na neeeee!!! Hát komolyan, ezek most kajakra elkezdtek verekedni!?!? Valaki menjen már oda! Wáááh, na végre! Szétválasztották őket. Nagyon helyes! Jenson azonnal gyere vissza, mert nem tudom, mit csinálok! Oké, okos fiú, ez az. Szegénykém tök idegbetegként jött vissza, de meg tudom érteni. Próbáltam lenyugtatni, de csak csapkodott végig, így hátramentünk, hogy lehetőleg a Tv-sek ebből minél kevesebbet lássanak.

-         Szívem, kérlek, nyugodj meg! Ezért biztos kapni fog valamilyen büntetést!

-         De az rajtam hol segít!? Akár még a dobogón is lehettem volna, most meg itt vagyok a futam elején a boxba 0 ponttal!

-         Igazad van, de akkor is meg kell nyugodnod, rendben?- öleltem jó szorosan magamhoz.- Jobb már?

-         Igen, sokkal. Köszönöm, hogy itt vagy nekem, nélküled nem is tudom mi lenne.

-         Ezen ne is gondolkozz, mert itt vagyok és leszek neked mindig.

Nagynehezen emberi állapotba került, de az interjúkba nem fogta vissza magát. Ne is, had kapja meg a magáét Sebike… Előbb el is jöttünk a pályáról, mert értelmét vesztette maradni.