Vége lett a futamnak és végre Ferrari pályán McLaren győzelem! Kell ennél szebb? Az én Lewisom győzött. A pódium alatt ott örültem az egész csapattal és még a pezsgőből is kaptam. Az interjúk és ünneplések után visszamentünk a szállodába nagyjából összecsomagoltunk, indulni viszont úgy döntöttünk, hogy csak reggel fogunk. Este elmentünk egy jó kis szórakozóhelyre ahol megünnepeltük a sikert egy parti keretében. Ott voltak Hannah-ék is, úgy látszik ők is a reggeli utazást választották. Jól telt nagyon az este, kitomboltuk magunkat, ahogy kellett és hajnali 2-kor távoztunk. Fáradtan estünk be az ágyba és aludtunk el arra a pár órácskára.

 Reggel már igen korán hazaindultunk, a McLaren magángépével. Utazás közben a folytatásról beszélgettünk Lewis-szal. Ő megy a futamokra, nekem pedig ott van az állásom Wokingba. Ez így nagyon nem lesz jó…. Soha nem tudunk majd találkozni. Ki kellett találnunk valamit. Lewis többre jutott, mint én.

-         Nézd, mi lenne, ha átrakatnád magad valami olyan állásba, amely a Forma-1-be van.

-         Ez mind szép és jó édes, de nem vagyok olyan helyzetben, hogy megmondjam, hol akarok dolgozni; még alig vagyok a csapatnál 2 hónapja.

-         Dehogynem! Ne feledd kinek vagy a barátnője…

-         Ahj, de az nem olyan! Beprotezsálsz!?

-         Még szép. Egy szavuk sem lehet, hiszen ügyes vagy.

-         Miben?...

-         Hát ez az. Mi szeretnél a legjobban lenni? Persze a mostani állásodon kívül.

-         Öhm… versenymérnök, de az…

-         Csodálatos ötlet! Elintézem, hogy Te legyél a versenymérnököm!

-         Meghibbantál!? Abba tuti nem mennének bele! Felejtsd el! Kirúgatnád a saját versenymérnöködet, csak miattam?

-         Neeeem, csak szereznék neki egy másik állást. Valami olyat, ami jobban csenget majd neki is.

-         Ezt nem hiszem el, most komolyan vagy csak szivatsz?

-         Tényleg, komolyan! Ha szeretnéd, megteszem.

-         El sem hiszem! Nos… próbáld meg, szerintem úgysem fog sikerülni, de nehogy azt mondd, hogy én erőltettem rád.

-         Dehogy mondom azt ! Elintézem, nyugi.

-         Imádlak!!!- csókoltam össze-vissza.

Jensonnal londoni otthonába mentünk.

-         Gyere, kérlek! Nézd, mi van a mai újságban!- hívtam magamhoz Jensont.

-         Na, hadd lám! – vette kezébe a lapot. – Pff ezért még úgyis megkapja a maga büntetését… Nehogy azt higgye már, hogy ezt valaki be is veszi neki?

-         Igen… Még, hogy te direkt ráfékeztél, szánalmas! Valami jobbal nem tudott volna előállni?

-         Ezek szerint nem. Mert neki nincs is semmije, ami jobb lenne az enyémnél.

-         Jó, azért nem kell túlzásokba esni, hékás! – ércelődtem.

-         Egy a lényeg, ilyen, mint te, soha nem lesz neki,de nekem igen.- Imádom, amikor elkezd bókolgatni, ilyenkor még a csillagokat is képes lenne lehozni az égről.

-         Oké, beloptad magad a szívembe, lehet örülni! Gyere ide, na!- Húztam közelebb magamhoz, majd megcsókoltam. – Mellesleg, nem beszéljük meg a következőkben, hogy s mint találkozunk majd?

-         Neee, muszáj lehangolni? Most belekezdtem egy sokkal, de sokkal jobb témába. Szerintem folytassuk azt, oké?- incselkedett.

A folytatást szerintem nem kell különösebben elmagyaráznom…

Este, azért csak visszahoztam a kérdést és végül is megállapodtunk, hogy hagy engem szépen tanulni, és elvégezni ezt a maradék fél évet, ami még volt. Bár nagyon nehezen vettem rá; mindenáron azt akarta, hogy hagyjam ott a célegyenesben az egyetemet. Álmodjon szépeket. Viszont, el tudtam intézni, hogy a következő pár futamra vele mehessek. Tehát mindenki boldog lehetett. A következő 3 napban én visszamentem Heather-höz a régi kecóba, Button pedig hazautazott édesapjáért. Heathernek felvázoltam nagyjából a helyzetet, hogy akkor hogy s mint leszek ill. leszünk. Nagyon örült boldogságomnak, meg szerintem annak is, hogy nyugta lesz a házban. Anyut is felhívtam telefonon és megosztottam vele a jó híreket. Magyarán: elrendeztem mindenkit. Szerdán jött értem Jenson és indultunk el Belgiumba.

-         Mike! Nem tudod véletlenül, hogy Hannah Spa-ba is jön azzal a …, szóval tudod kivel…

-         Nos, én ugyan honnan tudnám? Sajnálom, de egyikkel sem ápolok barátságot.

-         De Hamiltonnal igen. Ő meg tuti tudja! Ha mást nem a csajától.    

-         Te egyre betegebb vagy! Mit vársz? Szerintem inkább bérelj fel egy magánnyomozót…

-         Haha, nagyon vicces vagy ám. Igen, egyre betegebb leszek, mert szerelmes vagyok.

-         Szerelmes!? Látszik még nagyon fiatal vagy.

-         Igen, az vagyok és visszaszerzem Hannah-t, ha addig élek is!

-         Jól van, azt megnézem. Milyen virágot kérsz a sírodra?

-         Hagyjuk inkább… majd csak figyelj oda. Na szia!

-         Szevasz! Gyógyulj!...

Miért nem tud megérteni senki? Lehet tényleg ennyire arrogáns vagyok? Vissza kéne vennem, ahogy Rick is mondta? Nem tudom, de valamit tennem kell az biztos. Ez így nem mehet tovább, ha még egyszer meglátom őket kettesben, tuti, hogy megőrülök…