Ma estére egy könnyed focimeccs nézést iktattunk be a srácokkal a közeli pub-ban. Itt van Timo, Lewis, DC és még pár haver a boxutcából. Bírom az ilyen összejöveteleket. Főleg, hogy nem mindenki ugyanannak a csapatnak szurkol. Legalább izgalmasabb a meccsnézés tőle.

-         Na, fiúk, ki fogad a MU-ra? – szólalt meg DC.

-         Viccelsz? Úgy is kikaptok! Esélyetek sincs! – mondta Timo. – Ezret teszek a Bayern-re.

-         1000-ret? Úgy érted 1000-ret teszel arra, hogy veszítetek, mert akkor benne vagyok mindenképpen. – kekeckedett tovább David.

-         Ha-ha, nagyon vicces vagy mondhatom, majd az első félidő után legyen ilyen nagy  a szád!

-         Amondó vagyok, hogy itt van, mindenkinek egy korsó sör a la Button.

-         Ó, már tudom mi hiányzott eddig az életemből. A jó öreg Button féle söröcskék!

-         Engem meg kihagynának a jóból! Hogy a fene vinné el a pofátokat. – lépett be az ajtón Kimi.- Vodkát mindenkinek! Én állom a ház fogyasztását!

-         Hoppááá-hoppáááá!

Azzal megkezdődött a vad meccsnézés. Egész idő alatt halálra szívattuk egymást. Aztán, amikor már mindenkiben volt egy kis löket pletykálkodásba kezdtünk, olyan pasi módra. Mindenki mesélte, hogy, hogy áll a nőkkel, vagy éppen a feleségével, vagy szeretőjével… de ez egy másik téma. Engem meg folyamatosan azzal húztak, hogy mi lesz már velem: szedjek fel valakit. Lewis pedig folyamatosan Hannah-val jött. Nem akarnám-e újra megpróbálni meg hasonlók… elég elgondolkodtató volt, mit ne mondjak. Hajnalra már mindenki eléggé zilált volt, azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk vagy kik vagyunk egyáltalán. Bár azért nem volt mindenki annyira részeg, Lewis például antialkoholista, szóval ő ápolta le az embereket Timo-val. Természetes a parti királya nem más volt, mint Kimi. Ő aztán tényleg már végképp nem tudott magáról. Elaludt az egyik asztal tetején egy szőke csajjal. No comment. Én sem voltam a helyzet magaslatán. Arra ébredtem, hogy Lewis pofozgatja az arcomat.

-         Haver, keljél! Hajnali 3 óra és az igazság az, hogy nekem is már rég otthon kéne lennem, szóval gyerünk! Hazaviszlek.

-         Hm? Izé. Ok. – a fejem majd szétrobban.

Beültetett a kocsiba és elindultunk a lakásom felé. Kész szerencse, hogy nem lakok sokkal messzebb Lewiséktől, így nem kell szegénynek kerülnie.

-         Amúgy, jól vagy? Nincs hányingered vagy ilyenek? – kérdezte. Szerintem nem akarja, hogy telehányjam az új Mercedesét.

-         Nem, nyugi. Már átestem a holtponton. Innentől már józanodok, meg amúgy sem vagyok az a hányós fajta, szóval, no para.

-         Akkor okés. Na, és gondolkoztál azon, amit mondtam még az este?

-         Hát, hogy őszinte legyek, most hirtelen az is nehezemre esik, hogy eszembe jusson miről is beszéltünk az este folyamán, nem még az, hogy ezen el is gondolkozzak.

-         Ja, jó bocs. Amúgy arra gondoltam, hogy Te meg Hannah…

-         Ó, hát persze, gondolhattam volna, hogy erre akarsz kilyukadni. De, hogy őszinte legyek, nem tudom mit kéne tennem. Az is nehéz dolog lesz, hogy újra fogom őt látni a buliba.

-         De már megbocsájtottál neki magadban? És a legfontosabb kérdés: szereted?

-         Nem tudom teljesen elfelejteni a történteket, de, ha igaz, amit mond - márpedig én bízom benne – akkor megbocsájtottam neki. Szeretem-e? Azt el sem tudom mondani. Minden percben gondolok rá. Baromira hiányzik. Megőrülök lassan.

-         Hűha, ezt nevezem igaz szerelmi vallomásnak – nevetett fel – elmehetnél egy szappanoperába is simán!

-         Nagyon vicces, én itt fél részegen kiöntöm neked a lelkem, erre kinevetsz?

-         Dehogy, ne érts félre! Szerintem ez tök jó, hogy így állsz hozzá. A partin mindenképpen oda kell menned, másképp nem engedlek be, ebben biztos lehetsz. Dobd be magad!

-         Jól van, jól van. Majd igyekszem a lehető legsármosabb formámat elővenni.

-         Nagyon helyes. Itt is vagyunk. Gondolom, innentől már hazatalálsz?

-         Talán nem tévesztem el – vigyorogtam – köszi, a fuvart! Jó éjt!

-         Nincs mit, neked is!

Jó ég! Ki lehet az ilyenkor??? – riadtam fel álmomból, majd ahogy Lewishoz kaptam volna, rájöttem, hogy a nagyságos úr jött meg.

-         Mennyi az idő? – kérdeztem kómásan.

-         Szia, Édesem! – köszönt suttogva, közben vetkőzött le. – Hát, elég késő van. Fél 4.

-         Hajnali fél 4?! Ilyenkor kell hazajönni? Merre voltatok?

-         Csak elhúzódott egy kicsit a meccsnézés, aztán meg össze kellett szedni a fiúkat. Jensont hazavittem, mert egy kicsit túlitta magát. De nyugi, nem történ semmi gáz. Én nem ittam, csak egy pohár sört.

-         Jól van, csak aggódtam már. Mennyien voltatok?

-         6-an, kb. Kimi hozta a formáját…

-         Akkor, azt hiszem, ennyi elég is lesz. Na gyere, feküdj le. – azzal befeküdt mellém átkarolt. – Jó éjt, szívem!

-         Jó éjt, neked is! – csókolt meg.

Reggel már 6-kor fenn voltam. Elmentem a közeli boltba, vettem pár dolgot a reggelihez. Hazaértem, aztán csináltam egy kis reggelit, aztán nekiláttam pakolászni. Még nem sikerült mindent elraknunk, hiszen nem rég vagyunk itthon. Szerintem majd egy kicsit át is kellene rendezni a lakást, de ezt majd megbeszélem Lewis-szal.

-         Jó reggelt, szerelmem! – jött ki alsógatyában a szobából Lewis.

-         Jó reggelt neked is! Ilyen korán felkeltél? Azt hittem a tegnap este után minimum délig fogsz aludni. – nevettem.

-         Úgy ismersz te engem?- karolt át, és adott egy puszit. – mennem kell futni egyet, hogy fitt maradjak. Jössz velem vagy maradsz?

-         Hát, ha nem baj, akkor ezt most kihagynám. Még elpakolászom a ruháinkat. Amúgy majd ha szeretnél reggelizni a konyhában megtalálod a dolgokat.

-         Imádlak. Majd, ha hazajöttem segítek én is, rendben?

-         Én is imádlak. Jól van, menj csak. Jó futást!

-         Köszönöm, szia!

Másfél óra múlva haza is ért. Gyorsan lezuhanyozott, átöltözött, és ahogy megígérte, jött segíteni nekem. A nagyját már elpakoltam, de legalább így át tudtam rendezni egy kicsit a lakást. Szerintem sokkal jobban néz így most ki. Most már nem olyan, mint egy legénylakás. Van benne valami belőlem is. A lényeg, hogy neki is bejön. A mai nap legalább hasznos dolgokkal telik. Már 3 óra van. Lassan jön Hannah és megyünk vásárolni. Addig Lewis úgy is megy kondizni egyet. A ház csillog-villog, ezt már szeretem. Így méltán jutalmazom meg magamat valami jó kis ruhával. Már csöngetnek is. Gyorsan felkaptam a táskámat, elköszöntem Lewis-től, és mentem.

-         Halihó!- köszöntem Hannah-nak, majd adtam neki két puszit.

-         Szia! Készen állsz a nagy vásárlásra?- nevette el magát. A szemei csak úgy csillogtak, hát igen, látszik, hogy mivel lehet felvidítani.

-         Még szép, hogy igen. Egész nap dolgoztam, úgyhogy jól fog esni egy kis kikapcsolódás!

-         Na, mit csináltál?

-         Kipakolásztam a dolgainkat, aztán átrendeztük egy kicsit a lakást. Szerintem tök jó lett, majd meglátod! Meg persze akkor már ki is takarítottam.

-         Hú, hát az szép. Akkor most ideje lazítani és felvásárolni az egész plázát.

-         Amúgy? – néztem rá kérdően.

-         Amúgy, mi? Nem értelek.

-         Amúgy jobban vagy már? Mire jutottál Jensonnal kapcsolatban?

-         Hát, igen, talán jobban vagyok, jólesett az, amit tegnap mondtál. Erőt adtál vele, de még mindig nem vagyok teljesen biztos magamban.

-         Ne viccelj már! Nem akarok semmi poént lelőni, de tegnap a fiúk inni voltak és Jenson azt mondta, hogy hiányzol neki.

-         Komolyan?- kerekedtek el a szemei.

-         Igen, komolyan. De nem tudsz semmit, ok? Legyen már végre önbizalmad! Most keresünk valami irtó szexi ruhát, és ha majd meglát a buliban Jenson, tuti, hogy helyben elájul!- kacsintottam rá, majd karonfogtam.

-         Úgy legyen! Nézd csak: ide menjünk be először!

A nap végére mindketten megtaláltuk a tökéletes ruhát. Én egy hosszú vörös Chloé ruhát vettem, hozzá kis fekete táskát. Hannah-nak egy combközépig érő nagyon szép Chanel rucit választottunk. A siker teljesen biztos lesz ezekben a cuccokban az tuti! Pihenés képpen beültünk az egyik kedvenc helyünkre a Red Cat-be, ahol egy jó kis Cosmopolitan koktéllal ünnepeltük meg a vásárlás sikerét.