-Jenson, Te vagy az? – nyitottam végre ki a szemem, kicsit sem kómásan.
-Sajnálom, ha nem rám számítottál, de én vagyok.
-Ha-ha, nagyon vicces vagy. – vágtam hozzá a kispárnám. – Ezek szerint nem álmodtam a tegnap estét.
-Hát, nem. Álomnak sem lett volna rossz, de azért élőben sokkal jobb volt. – kacsintott rám.
-Te már ilyen korán is perverz tudsz lenni? – nevettem el magamat. – Gyere, bújj vissza mellém. Ne rontsuk el a hatást.
Befeküdt mellém az ágyra, én pedig a mellkasára feküdtem. Olyan jó volt újra magam mellett tudni. Még egy órán át így voltunk az ágyba és csak beszélgettünk és beszélgettünk.
-Amúgy annyira durva, hogy Lewis megkérte Jasmin kezét! Mármint, nagyon örülök neki, de ez hiper váratlan volt!
-Az biztos, hogy nem aprózta el. Meg szerintem szinte senki nem is tudott a dologról. Nagyon rejtélyes volt.
-Igen, na, majd fel is hívom már Jasmint, hogy gratuláljak nekik.
-De előbb reggelizzünk, vagyis lassan inkább ebédeljünk.
A déli reggelink után rögtön fel is hívtam Jasmint és megbeszéltem vele egy kávézást a délutánra. Azért úgy gondolom lesz, mit megtárgyalnunk a tegnapi nap után. A nap további részét Jensonnal töltöttem természetesen. Egy pillanatra sem engedtük el egymást. Úgy látszik valamilyen szinten jót tett ez az egy hónap szünet. Olyanok vagyunk, mint a gimisek. Kicsit vicces, de úgy szeretem, hogy azt el sem tudom mondani. 5 óra fele elindultam a két sarokkal odébb lévő jó kis kávézóba, hogy talizzak Jasminnal.
- Szia! – puszi-puszi, ölelés. :D – Mutasd azt a hatalmas követ, ott az ujjadon, kislány! – nevettem el magam, majd lehuppantunk a székre. – Hű! Hát ez valami gyönyörű, ezt már nevezem! Nem is csodálom, hogy igent mondtál.
- Na, nem mintha a gyűrű miatt mondtam volna igent. – nevetett Jasmin is.
- Persze, tudjuk. Gratulálok, de tényleg, ez annyira csodálatos!
- Ne is mondd! Még fel sem tudom fogni, hogy tényleg megtette. Annyira váratlanul ért ez az egész, de olyan romantikus volt otthon is, ne tudd meg. Annyira szerelmes vagyok belé. Olyan jó a tudat, hogy egy olyan ember mennyasszonya lehetek, akit tényleg szívemből szeretek és tudom, hogy mindig számíthatok rá. El sem tudom mondani, hogy most mennyire boldog vagyok, de gondolom, látod. – a szemei csak úgy csillogtak, szóval le sem tagadhatta volna, hogy tényleg mennyire boldog is most.
- Azt hiszem meg lettünk örökítve. – mutattam a túloldalon álló fotósra. – Azt hiszem ebből az eljegyzésből nem lesz nagy titok, holnap már benne lesztek a lapokban.
- Majd tagadunk, semmi közül nincs hozzá. De mesélj mi volt tegnap veletek! Ahogy láttam, elég jól alakultak a dolgok, igaz?
- Ó, igen. Olyan jó volt, mindent megbeszéltünk, hogy mennyire hülyék voltunk mind a ketten és kibékültünk természetesen. Ma is egész nap együtt voltunk ez ideáig. Boldog vagyok én is. Az ember tényleg csak akkor becsüli meg igazán a dolgait, mikor elveszti, de nekem most lehetőségem volt az újrakezdésre. Azok után nem gondoltam volna, hogy még lehet ebből valami, de most minden rendben van és ez a lényeg.
Mindkettőnk számára ez a nap maga volt a filmekben lévő tökéletes ’happy end’ valóságos másolata. Két óra múlva hazamentem. Összedobtam egy kis vacsit: tésztát valami új salátarecepttel. Egyelőre mindketten túléltük és még egész jól is sikerült, szóval bevált a recept. Estére DVD-zést tűztünk ki programnak, összebújva a kanapén. Így kell ezt csinálni.
-Tudod mire gondoltam? – kérdezte újdonsült vőlegényem.
-Mire, édes?
-Elmehetnénk valahova „telelni”. Mit szólsz hozzá?
-Jól hangzik, de mégis mikor és hová mennénk?
-Valami olyan helyre, ahol most nagyon meleg van, és homokos tengerparttal rendelkezik.
-Hallgatlak.
-Az ötletem nem más, mint Hawaii. Voltál már Hawaii-on?
-Micsoda? Nem, még sosem voltam! Te komolyan Hawaii-ra akarsz vinni engem?
-Persze, csak, ha nem bánod. Mondjuk, holnap indulhatnánk is. Már lefoglaltam a szállást.
-Komolyan lefoglaltad előre a szállást? Ezt mikor találtad ki? Mi lett volna, ha azt mondom, hogy nem akarok menni? – kérdeztem meglepődötten.
-Tudtam, hogy nem fogsz nemet mondani. El kéne kezdeni bepakolnunk, nem gondolod?
-Igen, igaz. Annyira imádlak! Mindig meglepetést tudsz okozni! – csókoltam meg – Nagyon szépen köszönöm!
-Igazán nincs mit, már csak magam miatt is jó, hogy megtettem.
-Köszi-köszi…
-Tudod, hogy csak viccelek. Gyere ide, hagy öleljelek meg.
-Ezt már szeretem - mondta -, akkor gyerünk, pakoljunk be!
Összecsomagoltuk a dolgainkat és indulásra készen álltunk. Legalább már holnap nem lesz gond semmivel sem, reméljük. Twitteren szóltam az ismerősöknek, hogy, ha nem találnak minket, akkor ne ijedjenek meg, mert „nyaralni” vagyunk. Már alig várom az indulást. Annyiszor hallottam már Hawaii-ról, de még soha életemben nem jártam ott. Most pedig luxuskörülmények között fogok ott lenni. Kész elő-nászút, pedig még esküvőről szó sincs. Este úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valahová enni, hogy ne üljünk itthon. A fotósok szokás szerint megtaláltak minket és az eljegyzéssel kapcsolatban kérdezgettek, de csak ’nem’-eket kaptak tőlünk, nesze neked, média! Egy új kínait próbáltunk ki és nagyon jó kis hely! Tök jó a hangulata meg a kaja is nagyon finom. Ott bohóckodtunk a pálcikákkal vagy fél órát. Biztos nem néztek hülyének minket. Már éppen menni készültünk, mikor egy csapat japán lány rontott be, majd az egyikük meglepődve nézett ránk és idejött.
Hát ez meg mi a fenét akar, gondoltam. Még életemben nem láttam a csajt, de úgy látszott Lewis ismeri. Kicsit ki is akadtam.
-Nem hiszek a szememnek! Ó, te jó ég! Hát hello!
-Szia, örülök, hogy látlak. Ismét itt vagy Angliába? – kérdezte a ribitől Lewis. Most már egyre jobban kezdtem kiakadozni.
-Igen, éppen az egyik feltörekvő angol tervezőnek modellkedek a 2009-es tavasz/nyári kollekciójához.
-Gratulálok, egyre többen fognak most már Európában is ismerni. De engedd meg, hogy bemutassam a mennyasszonyomat, Jasmin Woodsmen-t. – végre engem is észrevettek, hogy itt vagyok. Protokoll vigyort felvettem.
-Szia, Jasmin vagyok, örvendek a szerencsének! – nagyon örvendek…
-Hello, Jessica Michibata. Részemről a szerencse. Már hallottam rólad az újságokból. Ezek szerint igaz, amiket most írnak. Szóval eljegyeztétek egymást?
-Bizony, Lewis megkérte a kezemet. – amennyire csak lehetett odabújtam Lewis-hoz, megfogtam a kezét és vigyorogtam, hagy lássa ki az úr a háznál.
-Engedjétek meg, hogy gratuláljak nektek és sok boldogságot kívánok!
-Köszönjük Jessy! Ha nem haragszol, mi most megyünk.
-Jaj, dehogy is! Ne haragudjatok, ha megzavartalak titeket. Remélem, még látjuk egymást. – és még puszit mer adni neki, az eszem megáll. Oké, elég, menj már a barátnőidhez.
-Szia és további szép estét.
Itt volt már az ideje, hogy lelépjünk, már kezdett egy kicsit irritálni a csaj. Ahogy sétáltunk nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, hogy akkor most végül is ki is volt ez a nőcike és honnan ismerik egymást Lewis-szal.
-Ő Jessica, japán modell. Néha ki szokott látogatni a futamokra is. Idén is kint volt Monacoban. Nagyon kedves lány.
-Aha, láttam rajta, hogy mennyire kedves. – vágtam be a durcát.
-Azt ne mondd, hogy most féltékeny vagy rá. Ne viccelj már!
-Nem vagyok féltékeny, csak, na. Kicsit nem is tudom, nekem nem szimpatikus annyira ez a csaj.
-Ha ez megnyugtat: semmi sem volt köztünk és nem is lesz. Csak egy ismerős. Még csak be sem jön, esküszöm.
-Jó, így már egy fokkal jobb. Bocsi, csak, ez ilyen ösztönös dolog nálunk, nőknél, tudod.
-Igen, persze. Semmi gond, de azért vicces. – kezdett el kuncogni.
-Most ezzel fogsz szívatni? – néztem rá, már én is mosolyogva.
-Hát, lehetséges. – karolt át nevetve.
A séta után hazafele vettük az irányt. Ki kell pihennünk magunkat, mert holnap hosszú repülőút vár ránk.
-Szívem! – szólt Hannah a hálószobából. – Képzeld, most olvasom a Twitteremen, hogy Jasmin és Lewis ma elutaztak egy hétre Hawaiira! Neked ezt nem említették?
-Nem, nem tudtam róla. Mindenesetre, jól teszik. Itt hideg és szürke minden, ott meg ezerrel süt a nap.
-Az biztos, de akkor is olyan fura, hogy csak így elmentek. Lehet, hogy ez is valami Lewis-féle meglepetés volt. Ó, de irigylem őket.
-Mi is elmehetnénk valahova, persze, hogy ha te is szeretnél.
-Most komolyan?
-Persze. Amúgy is terveztük, hogy majd a szünetben elutazunk valahova, nem? Akkor beszéljük meg, hogy mikor és hova szeretnénk menni, aztán le kell foglalni a szállást.
-Nagyszerű, akkor huppanj le mellém és beszéljük meg. Részemről annyi bizonyos, hogy valami jó meleg helyre szeretnék menni.
-Igen, én is így gondoltam. Valami jó kis szigetre kellene, nem?
-Pontosan. Beírom a keresőbe, hátha kiad valami jó helyet. Mit szólsz, mondjuk a Seychelle-szigetekhez? Nézd milyen szép hely!
-Hű, hát ez tényleg jól néz ki! Akkor keressünk valami jó hotelt és foglaljunk le egy lakosztályt.
-Minek neked egy egész lakosztály? Elég lesz valami kisebb valami is. Ó, nézd, itt vannak azok a tengerre épült faházak! A házak alja üvegből van, hogy lásd magad alatt a tengert! Egy ilyet mindig is ki akartam próbálni!
-Látom, akkor el is lett döntve, hogy hová menjünk. – mosolyogtam. Tipikus nő.
-Nem, ha te nem szeretnél ilyenbe lakni, akkor mehetünk hagyományos szállodába is.
-Nekem tökéletes lesz ez, hidd el, még én sem laktam ilyenbe. És még a tenger felett sem szeretkeztem senkivel, szóval tényleg ki kell próbálnunk.
-Ó, te, te, te! Nem is tudom, már mit mondjak. – nevette el magát Hannah.
-Nem is kell semmit sem mondanod. Csak adj egy csókot.
-Hé, ez már nem csak egy csók! Várj, még le kell foglalnom a szállást!
-Az ez után is ráér, hidd el! Csak bízd ide magad.
Odébb raktam a laptopot és szépen kezdtem kigombolni a fölsőjét…
Élő közvetítés
Amennyiben élőben szeretnétek nyomon követni az eseményeket, akkor katt IDE (angol kommenttel)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
