...megcsörrent a telefonja. Pont akkor mikor elmondhatta volna a véleményét, meg mindent, amit gondol. De nem, a sors nagyon nem akarja, hogy ez összejöjjön nekem.
-Elnézést... Hallo, tessék! ... Szép jó napot, micsoda meglepetés, kedves rivális!... Igen, persze, akkor tudom most fogadni, ha ennyire nem várhat... - és lerakta. Milyen rivális? Ez hihetetlen, pont egy ilyen alak kavar be, életem egyik sorsdöntő napján? Képtelenség! - Ne haragudjon, kedves Eszter, de sajnos ezt a beszélgetést el kell halasztanunk. Juan megadta a számát, felhívom magát mindenképp, a terveket pedig kérem hagyja nálam, szeretném még majd áttanulmányozni. - csalódott arcot vágott. Ezek szerint... lehet, hogy sikerült? Na ne kezdjünk nők módjára kombinálni, mert abból csak baj lesz mégpedig nekem lesz bajom belőle.
-Rendben, hogyne. Akkor várom majd a hívását! És köszönöm, hogy szakított rám időt. - igyekeztem kellőképpen udvarias lenni, hogy minél szimpatikusabb legyek. Nem volt nehéz, mert Juan megmondta, hogy szereti a fiatal lányokat:) Itt velem sem tett kivételt:)
-Igazán örültem, és akkor hívom még ma. Viszlát! Szervusz, Juan!
-Üdv, Ron! - és mind a ketten sietve iszkoltunk ki az irodájából, hogy véletlenül se fussunk össze az emberkével, fogalmam sem volt, kiről van szó, de lényegtelen.

                                                        ***
-Mi a fenét akarhat itt Jean Todt? Pont egy fontos ügy közepén? Kiszimatolni nem tudta, hiszen egy hétköznapi lányról volt szó. Ez balszerencse. - járkált fel s alá, közben gondolkodott, hogyan küldje el, de sajnos nem tehette meg, mert Jean azonnal a médiához fog rohanni, ha megsértik. Maximum bájvigyorral. De muszáj rávennie, hogy ne menjen át hozzájuk Raikkonen, nem veheti el az egyik legritkább és legkiválóbb pilótát a csapatától. Raikkonent szíve mélyén fiaként szereti. Mivel felkarolta őt igen fiatalon, cserébe készségesen szolgálta őt viszonzásul. És ez lenne az eredménye? 4 év után elmegy, félbehagyja, amit együtt elkezdtek, és fittyet hány arra, amit eddig elértek? Ezt nem engedheti! Raikkonent csak egy szuper autóval tudná rávenni, de Jeanhoz nem tud szólni.
-Uram, megérkezett Mr. Todt. - szólt be készségesen a titkárnője.
-Rendben, küldje be! - most össze kell szednie minden magabiztosságát, hogy szembeszálljon vele. Vett egy nagy levegőt, és... kinyílt az ajtó. - Szervusz, minek köszönhetem a látogatásod? - felvette a szokásos bájvigyort, amit a médiának gyakorolt be külön.
-Kedves Ron, nem rabolom sokáig az idődet, szerintem nagyon jól tudod, miért vagyok itt.
-Ugyan, nem tudok én a fejedben turkálni, minek nézel te engem, kedves Todt? - ezt a labdát nagyon jól visszavágta, erre már képtelen volt valamit frappánsat kitalálni.
-Látom, humorodnál vagy. Akkor is így reagálsz majd, ha közlöm, Raikkonen visszaküldte a szerződést aláírva? - nanem, ez nem vall rá, mindig tartja magát a becsület szavához, képtelenség lenne, főleg hogy nem ilyen típus.
-Azt hiszed, beveszem a mesédet? Blöff az egész, elég szarul csinálod. - próbálta magának is bebeszélni, de erre Jean elővette az aláírt papírt. Kikapta a kezéből, és áttanulmányozta, tényleg az ő aláírása-e. És sajnos igen, milire pontosan stimmelt, mire szólni tudott volna, Jean már nem volt a helyiségben. Ez nem lehet igaz. Kimi ennyire átvágta volna? Nem, nem, nem!!!! Lesz néhány szava neki is ehhez! Az fix!Szeretné azt hinni, hogy Jean maga írta alá, mert Raikkonen aláírása közismert, és egy profi át tudta másolni simán. Alul pedig a mai dátum volt, reménykedik, hogy van Kiminek alibije mára. Holnap a legalkalmasabb, hogy beszéljen vele erről.

                                               ****
Montoyával már a kocsiban ültünk, és egészen addig nem szóltunk egymáshoz. Nagyon csalódott voltam. Annyit készültem erre, ennyi időm ráment, annyi energia. És semmi, még csak azt sem mondta, hogy tetszik, de később tárgyalunk, vagy ennek semmi értelme, menj haza, semmi az ég világon, az arcán sem láttam különösebb reakciót, amiből kicsit is olvasni lehetett volna. Lehet, hogy mégis apának lesz igaza. Kár a gőzért, minek is jöttem én ide egyáltalán?
-Fel kéne adnom az egészet. - véletlenül kicsúszott a számon, ami épp kavargott a fejemben. Hát ami megdöbbentett, Montoya nem figyelt rám, hanem egy hirtelen mozdulattal leállt egy elhagyatott útrész pihenőjében, kikapcsolta  a motort, és rám nézett. Tudtam, hogy most egy hatalmas gigaméretű fejmosást fogok kapni az előbbi kijelentésemért.
-Eszti, ilyet viccből se mondj, rendben? Nem azért güriztél 2 éven keresztül, hogy egy ilyen miatt feladd! Ha még egyszer meghallom, hogy nem fog sikerülni, vagy feladod és hazamész, kiteszlek az egyik sarkon, és tényleg mehetsz! De mi Connieval hiszünk benned, és ez lebegjen a szemed előtt! Különben is, ismerem Ront, és ismerem, mikor mi jár a fejében, és ő is azt gondolja, mint én... sokra viszed te még! Kellesz neki! Majd meglátod! - látta rajtam, hogy igazat adok neki, és meg sem várta a reakciómat, indított, és hazavitt. Nem váltottunk egymással pár szót sem egész úton, kitett a szállodám előtt, elköszöntünk, és ment isten hírével, mivel még dolga volt. Gondolom én. Felballagtam a szobámba, és levágtam magam az ágyra. Sajnos sok elmélkedési időm nem maradt, mert a mobilom megcsörrent, ismeretlen szám... ki a fene lehet az? Egy perc nyugodalmam nincsen?
-Halló, tessék! ... Igen én vagyok... Már itt is van?... Nem, nem, nem zavar, jöjjön fel nyugodtan... 17-es... viszlát! - basszus, a nagyfőnök ilyen hamar végzett kedves riválisával? Nem lehetett olyan fontos. Nyílt az ajtó, én kimentem akkor már az erkélyre, kitalált ide magától is. Aktatáska, miegymás, minden volt nála.
-Tényleg ne haragudjon, hogy csak így magára rontok, de nem akartam bizonytalanságban hagyni. Szóval a tervei... tökéletesek. Minden stimmel, mindenre válaszolt, és ki kell mondanom, maga kell nekünk. Égetően szükségünk van magára, nem is tudja mennyire. A fiúknak már bejelentettem, hogy ezzel megmentett minket, és magát már előre is bálványozzák. Tudja, lenyűgözött a tudása, a lelkesedése, a reakciói, a határozottsága, a céltudatossága. Kérem, mondjon igent! - hát nem hagyott sokáig kételyek között:) uramisten, ezt még nem dolgoztam fel, Ron Dennis eljött, hogy közölje ezt velem, és már már úgy tűnik, hogy könyörög. Velem történik, nem csak álmodom az egészet, holnap felébredek, és minden a régiben marad?
-Nem jutok szóhoz... egész életemben erre a lehetőségre vártam, és most itt van előttem... hogyne mondanék igent:) - erre hatalmas vigyor, és a táskájából kiszedte a szerződést, áttanulmányoztuk, nekem elég sok kérdésem volt, mert annyira nem tudtam mi hogy megy, így eltartott egy darabig, míg aláírtam:) De megtörtént:) Életem első, és remélhetőleg utolsó szerződése:) Mi jöhet még?:) Jenson... a fenébe...