Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Nézzük először az én szempontomat. Úgy jöttem ide, hogy Raikkonent nem éppen szívlelem, és ez nem is változott. Képtelen vagyok vele 2 normális szót váltani anélkül, hogy ne veszekednénk. A másik oldalról viszont ez a kibírhatatlan ember fontos valakinek... valakinek, aki engem idáig juttatott, és aki nélkül nem mentem volna semmire, ez Juan. Nem gondoltam volna, hogy ez sül ki belőle, hogy neki ártok a forrófejűségemmel. Őszintén, nekem Juan és Connie nagyon sokat jelentenek, és az is, hogy minden ismeretség nélkül berepítettek az F-1-be, a szándékot persze csak akkor közölték, mikor már rég aláírtam a szerződést. Ja, és persze a munka. Ha Raikkonen nem lenne, akkor Juannal nem vesztem volna össze ilyen csúnyán. Azt hiszem, most olyat fogok tenni, amit igazából soha nem tennék. Felkeltem, és átrohantam Kimi szobája elé. Vettem egy hatalmas mély lélegzetet, lelkiekben felkészítettem magam, és kopogtam. Ennél nagyobb marhaságot nem csinálhattam volna. Remélem, lesz ennek értelme.
-Tessék, nyitva! - hallatszott át az ajtón a hangja. Na jól van, Eszti, essünk túl rajta. Hát benyitottam, becsuktam magam mögött halkan, és kerestem, hol lehet. Kis kutatás után a konyhában találtam rá, éppen enni készült. Miután meglátott, levert egy poharat, ami sikeresen apró darabokra törte magát. Ennyire ijesztő lennék?:) - Mi a fenét akarsz még? - morgott hangosan, és vágta az undorodott gúnyos pofákat. Látom, hogy nem volt jó ötlet. Közben elkezdte összeszedni a nagyobb darabokat, és kidobta a kukába, de már szinte belevágta, pedig nem tehet semmiről az a szerencsétlen pohár.
-Nem zavarlak sokáig a zsírbeviteledben, nem kell aggódni! - folytattam volna, csak megint közbevágott. Amúgy azt a gusztustalan mekis kaját rakta maga elé, ami tocsog a zsírban és nagyon egészségtelen.
-Még egy ilyen megjegyzés, és el fogom felejteni, hogy nő vagy! Ahogy elnézlek, ez nem lesz nehéz! - ezt a szemtelen bunkó surmót! Komolyan, megérdemli, hogy ennyi gondja van a kocsijával, és még én és a csapat teszünk neki szívességet, és egy csepp köszönet nincs benne!
-Az már köztudott, hogy az agysejtjeid java részét elittad, de most ezt félretéve... - kezdtem volna ismételten bele, de sajnos veszekedni nagyon szeret... joggal mondhatnátok, hogy én is, de nem tudom megállni, hogy ezekre a szemét megjegyzésekre ne reagáljak, főleg hogy ha még igazság is lenne bennne!
-Azt hiszem, egyre jobban megkönnyebbíted a döntésemet... - jegyezte meg halkan két falat között. Nem érdekel, akkor is elmondom, aztán majd utána elküldöm a fenébe, ahol moroghat kedvére.
-Figyelj, megpróbálnál egy pár percig csendben maradni, hogy elmondjam gyorsan, vagy ezért is könyörögnöm kell?! - elejtette, hogy essünk túl rajta, úgyhogy nem haboztam sokáig, mondtam, ami az eszembe jutott - Köszi! Nézd, tudom hogy nem éppen szívleljük egymást, sőt én a magam részéről ki nem állhatlak, de nem magam miatt jöttem, hanem egészen más miatt. Furán fog hangzani pont tőlem, de arra kérnélek, hogy ne menj el a csapattól! Azért kérem, mert Juan lelkibeteg, mert nagyon szeret téged, amit képtelen vagyok megérteni, és szerintem ennyi év után itthagyni azt az embert, aki a semmiből karolt fel, aki meglátta benned a tehetséget, elég szemét dolog lenne. Főleg mert még addig is lealacsonyodott, hogy könyörgött haladékért, és most rohamléptekben azon van, hogy mindent helyrehozzon. Szóval gondold meg! Csakis miattuk! Durván ennyi lett volna... - a mondókám alatt egyre lassabban rágta a falatokat a szájában, és mereven figyelte mit mondok. Lehet, hogy sikerült elgondolkodtatnom? Meglehet, de azt nem értem, minek állok még mindig a szobájában vele szemben várva a reakcióját. Lassan lerakta az aktuális hamburgerét, és felállt, a tekintete szúrós volt, elküld mindjárt hogy menjek a francba.
-Idefigyelj! Csakhogy tisztázzunk valamit! Semmi közöd nincs hozzá, hogy én kihez szerződök! Kettő, nem vagyok köteles ittmaradni, mert a múlt ideköt! Három, ha maradnék is, első dolgom lenne téged kirúgatni, mert belepofázol mindenbe, amibe nem kéne! Mi vagy te, lelkisegélyszolgálat? Nincs szükségem tanácsokra, 25 éves felnőtt ember vagyok, tudom, mit kell tennem, és nem te fogod megmondani! - húha, most aztán nagyon megijedtem. Istenem, milyen cinikus emberek vannak. Nem tudom elhinni, hogy ennyien szeretik őt. Hogy miért? Az számomra mindig is évmilliós titok marad.
-Talán ez visszaröpít a valós életbe! - fogtam a pohár vizét, és ráöntöttem, majd olyan gyorsan hagytam el ezt az ótvart, hogy egy F-1-es kocsi csiga lett volna. Elegem van, így még senki nem beszélt vele, mi a fenét képzel? Attól hogy másik csapathoz megy, nem ér el vele jobb eredményeket! De engem nem érdekel, ez volt az utolsó csepp a pohárban! Felmondok, és elmegyek, vissza Magyarországra, ahol senki nem bánthat, senki nem köt belém, ahol elhelyezkedhetek valahol, nyugis melóval, normális emberekkel! Meghallottam a telefonom csörgését már a szobám ajtajából is, hú, ez Ron, de hát mi van már megint? Felvettem, iszonyú kíváncsi voltam, miért keres ilyenkor. - Hallo, tessék! ... Jó napot, nem, nem zavar, mondja csak! ... Hogy mi? Ez komoly? ... És nekem eddig miért nem szólt? ... De akkor miért hagyja, hogy fűzzék, hogy maradjon? ... Hogyhogy ne csináljak semmi, mindjárt felrobbanok mérgemben! Kiherélem ezt a gerinctelen alakot! ... Ne szóljak neki? Ott röhög a markában! Éppen tőle jövök, és könyörögtem hogy ne menjen el! Még hogy ne hozzam szóba? Jó vicc! ... Rendben, viszlát! - leraktam. Ezt nem akarom ép ésszel felfogni! Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen sunyi? És tudta, és magában jól kinevetett! Ezt nem teszi zsebre, amit tőlem kap, arra emlékezni fog egy életre!
-Hogy lehetsz ilyen sunyi? Mondd meg! - rontottam be ismét a szobájába, magam sem tudom, hogy kerültem oda, azt tettem amit a legjobbnak láttam ebben a helyzetben, beolvasni neki! Ő meg nézett rám ártatlan szemekkel, hogy miről zagyválok itt össze!
-Mi bajod van? - úgy tett mintha nem értette volna. A Képzelt betegben nagyot alakíthatott volna színészi hazugsági tehetségével.
-Azt hiszed, nem tudom, hogy már 1 hete aláírtad a Ferrarival a szerződést jövő évre? És én még könyörögtem neked! Gondolom, jót röhögtél rajtam, igaz? - iszonyatosan ideges voltam, nem hittem volna, hogy vannak még ilyen emberek, és azt végképp hogy már ennyire a pénz irányít mindent, még az emberek lelkét is!
-Részeg vagy? Kitől veszed ezt a marhaságot? Az egyik szennylapot forgattad megint? Nem vagyok meglepve, hiszen ugyanolyan "szőke" vagy mint bármelyik az utcán! - most jöhetett volna egy hatalmas pofon, de nem vagyok verekedős típus, senkit nem tudnék megütni, még aki nagyon utálok, azt sem. Ez a baj ebben a helyzetben.
-Szennylapnak hívnád a saját főnöködet, Ront is? Elég furcsa ember vagy, de kezdem megérteni, miért menekülnek tőled a nők! - ezt nem kellett volna belekavarnom, valahogy kicsúszott a számon, megesik az ilyen mindenkivel.
-Ronra terelnéd ezt a szemetet, amit te találtál ki? Ja, és főleg a magánéletemhez semmi közöd! Nem hozzád fogok majd csajozós tippekért fordulni, megoldom én magam, különben is a nők buták és jelentéktelenek, nem értem mit keresnek még a világban! Csak a bajt okozzák, és te vagy itt a legfőbb baj! - hülye hímsoviniszta köcsög, meg tudnám verni!
-Ha meg akarsz róla győződni, beszélj vele te! Ha a nők buták lennének, a legtöbb nagyvállalat élén most férfiak állnának:) És szerintem először nézzél mélyen magadba, aztán majd beszélhetünk! - és bevágtam magam mögött az ajtót szintúgy mint 10 perccel ezelőtt. Nem jut el a tudatomig, hogy hogy volt képes ezt tenni Ronnal! Nem értem, nem értem, nem értem. De azt hiszem kár is lenne ezen rágódni úgyis, mert senki nem értené meg.
                                                                  *****
Miután Eszti becsapta nőiesen maga mögött az ajtót, elgondolkozott azon, amit mondott. Honnan venné Ron, hogy aláírt bármilyen papírt is? Semmi ilyet nem tett, és mostanában nem is volt részeg! Reméli, hogy valami ócska játék, vagy valami átveréses show, vagy hasonló. Egyáltalán nem döntött még, hogy mit tesz, és addig úgysem fog, míg nem látta az autót, és nem ment vele sok kört. Hiszen megígérte Ronnak is! És a szavát be szokta tartani. Akkor meg mi ez az egész felhajtás? "Ha meg akarsz győződni róla, beszélj vele te!", hallotta Eszti szavait, és az a mérges dühös arc is ott lebegett a szeme előtt. Most azonnal felhívja Ront, és tisztázza ezt az egész helyzetet. Kiderül, hogy Eszti találta-e ki, vagy nem. Nyomban tárcsázta is, ki is csöngött.
-Szia Ron, Kimi vagyok, nem zavarlak? ... Van egy kérdésem. Az imént itt járt Eszti, és kedvesen közölte, hogy tőled hallotta, hogy leszerződtem már a Ferrarival. Igaz ez? ... De Ron, én nem írtam alá semmit, a szavamat mindig betartom! Egy dolog, hogy Jean állandóan a nyakamra jár, de nem írtam alá semmit! ... Az akkor hamisítvány! Mit képzel magáról Jean? ... Ne szidjam, mikor bele akar keverni ebbe az egész hazugságba? ... Ezt nem mondhatod komolyan? Nem az én aláírásom! Meg kell néznem azt a papírt, és esküszöm, bebizonyítom, hogy nem az én kézírásom! ... Rendben, odamegyek ... Szia! - azonnal felpattant, felkapott valamit gyorsan, és meg sem állt Ron irodájáig! Nem értette, mi ez az egész cirkusz, azt hitte, Eszti csak szórakozik, de nem, igazat mondott, tényleg Rontól hallotta ezt az infót, de Ron honnan veszi, és honnan veszi a papírt, amit ő írt alá? Nem áll össze a kép neki! Ez valahogy nem az ő éve. Folyamatosan sújtja őt a balszerencse a kocsi miatt, aztán a neje is elhagyta, és nem tudta még megemészteni, és itt van most ez a balhé, aminek az ellenkezőjét nem tudja, hogy fogja bebizonyítani. Ha addig él is, a végére jár ennek az ügynek!
-Szia, már vártalak! - nyitott be Kimi idegesen Ronhoz, aki az asztalnál ülve fogadta, előtte volt a már sokat emlegetett papír, amit állítólag ő írt alá!