Mikor benyitott, látta Ron arcán a csalódottságot, és fogalma sincs, hogy fogja magát kihúzni ebből, mert sajnos most nyakig benne van. Valaki nagyon belekeverte ebbe az ügybe, de ki akarhat ennyire rosszat neki? Hogy a fenébe léteznek ilyen emberek? Mire megy azzal, hogy hoz valaki Ronnak egy papírt, amin szerződés van és állítólag az ő aláírása? Reméli nagyon, hogy főnöke nem hiszi hogy képes lett volna ilyet tenni vele. Most fél életében először csak igazán.
-Szia! - közeledett az asztalhoz, majd helyet foglalt egy széken. Nem akart totojázni.
-Itt van feketén-fehéren, tessék, nézd meg! - nyújtotta át neki már sokat emlegetett papírt. Ez 4 napja készült, és az aláírás tényleg hasonlít az övére. Valaki másolásból csillagos ötös. Ezek alapján hogy fogja bebizonyítani az ellenekezőjét? A kézírással nem megy semmire, mert az illető profi lehetett, és aláírást hamisítani manapság minden ember tud.
-Ron, őszintén. Te ezt elhiszed? Lassan 4 éve ismersz, el tudnád ezt képzelni rólam? - nagyon szíven ütötte, és azt a választ várta, hogy igen, persze, a papír nem hazudik, de valami egészen mást kapott. Amire nem számított.
-A mai világban nem tudom már, hogy mit higgyek. Szeretném azt hinni, hogy nem igaz, de ez a te írásod, és 4 nappal ezelőtt kérted el magad, és meg sem mondtad, miért nem jössz be hozzánk futam előtt. Nem tudom, Kimi. - ezt veheti úgyis, hogy bizonyos szinten hisz neki, de valami azt súgja, hogy mégsem. Az a baj, hogy jogos Ron kételkedése. Az ő helyében ugyanezt mondta volna, de ez olyan, mintha csalódást okozott volna neki. Kiminek Ron lenne az utolsó ember, akinek csalódást okozna. Viszont Kimi nem tudott mit reagálni főnöke válaszára. Nem tudta, mi a helyes mondat erre, inkább csendben maradt. - Attól függetlenül holnap megnézed az új autót, ki is próbálhatod, de szerződésed alapján már nem te fogsz benne ülni, de belül reménykedek benne, hogy ez nem így lesz. - szintén kétértelmű. Képtelen hova rakni főnökét. Érzi, hogy ő is kételkedik a szerződés hitelességében, és bízik abban, hogy ez még idő előtt ki fog derülni.
-Be fogom bizonyítani, hogy ezt nem én írtam alá, erre megesküszöm. - felállt, fogta a hamis szerződést, és kicsörtetett az irodából, vissza a megszokott kis szobájába, hogy kigondoljon valamit.

                                                             *******
-Jól csináltad, ezennel bevettelek a kerítőnők klubjába! - nevetett hangosan Connie. Juan ugyanis elmesélte, mit össze nem vitatkozott Kimivel, majd Esztivel is. Vele viszont nem jogosan, hanem némi hátsószándékkal.
-Esztit ismerve, azonnal átment Kimihez bocsánatot kérni, remélem azért megszeretik majd egymást. Ő az, aki igazán megérdemel már egy rendes nőt, annyit szenved emiatt a Jenny miatt. Bízom benne hogy Eszti kirobbantja ebből a helyzetből őt. - Esztit egy határozott makacs karakán okos csajnak ismerte meg, és pont ilyenre van szüksége barátjának, aki majd rendesen a fejére olvassa hogy milyem marha hogy 2 év alatt nem tette túl magát a történteken, legalábbis Juan elképzelése szerint. Amióta Jenny elhagyta, azóta nagyon magába zárkózott, nem megy el sehova, félénkebb lett a nőkkel, sőt egyenesen utálja őket, irtózik tőlük, és ez az, ami bosszantja Montoyát. Vissza szeretné kapni a régi életrevaló jókedvű barátját, akivel jót sörözgettek, gokartoztak, lelkiztek, mulattak, hogy már egymást szinte testvérként kezelték.
-Nehéz lenne őket összehozni, hiszen legjobb tudomásom szerint kölcsönösen utálják egymást, és nem bírnák ki úgy egymás mellett, hogy ne sértegessék a másikat. Szerintem jobb lenne ebbe nem belefolyni, intézzék el maguk, különben is, nem erőltetheted egymásra őket. - gondolkodott Connie. Elején még igazat adott férjének, de ha jobban megnézzük, semmi esély arra, hogy ők ketten egy jó szót is szólnának egymáshoz. Semmi értelme nem lenne, csak Juan megutáltatná magát mindkettejükkel. -Tessék? Az előbb még tetszett az ötlet. Nem hallottad még, hogy ellentétek vonzzák egymást? - Juan meg volt rökönyödve, hogy felesége nem éppen támogatja az ötletét, pedig előbb még hogy odavolt. Eddig mindig egyetértett vele, de most nem, és nem érti.
-Egy dolog, csak rontanál a helyzeten. Esztit pedig elüldöznéd vele, és most égetően szükség van rá, vagy talán ezt is elfelejtetted? - Connienak nagyon sokat jelentett, hogy Eszti ott van velük a jó agyával a McLarennél, és szeretné, hogy ez sokáig így is maradjon, pont ezért ellenzi Juan gondolatait. Hiába a férje, és hiába szeretné ő is, hogy megszeressék egymást, ha ez azzal jár, hogy a férje háttérbe szorul.
-Nem, de Esztinek ez az élete, semmi pénzért nem menne el, még Kimi miatt sem. Van egy ötletem, mi lenne ha... - kifejtette, mert eszébe jutott valami, ami talán még be is jöhetne. Connienak felcsillant a szeme a hallottakra, és ezt már nem ellenezte egyáltalán.
-Neked mennyi eszed van?! - csodálkozott még egy nagyot, és folytatták tovább a fejtörést:)

                                                               ********
Valahogy éhes lettem, és gondoltam, lemegyek kajálni a büfébe. Nem volt messze, és szerencsére nekünk ingyen volt az étel, mivel megdolgozunk érte, mondván:) Ilyen téren mázlim van, hogy ilyenekre annyira nem kell gondolnom:) Na mit is egyek, hm, a rántott máj petrezselymes krumplival nagyon tetszik, és már a nevétől is csorog a nyálam.
-Jó napot, egy rántott májat kérnék burgonyával és egy nagy pohár ásványvízzel. - helyes pasi volt a kiszolgáló, így még jobban örülök, hogy letévedtem, azt hiszem gyakran meg fogom tenni:)
-Igenis, hölgyem. - elvonult leadni a rendelésemet, majd visszajött - Megkérdezhetem, hogy maga az a csodabogár, akiről annyit hallok itten, aki meg fogja menteni Raikkonent? - pedig már előre örültem, hogy másról fogunk beszélgetni, de úgy tűnik, itt mindenki csak Kimiről fog faggatni. Nagy élmény, de túlélem.
-Bízzunk benne! - aztán megindultam volna egy üres asztalhoz, de végül utánam szólt a srác.
-Várjon! Találkozik ma még Raikkonennel? - na pont ez miért érdekli? Főleg egy büfést. Legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy nem, és a jövőben sem, de ezt nem lehetett, meg elkerülni se lehet, hiszen szomszédok vagyunk, és elég gyakran össze fogunk találkozni ebből kifolyólag. Legeslegnagyobb bánatomra.
-Valószínű, miért kérdi? - kezdett érdekelni a dolog. Ennek mi jelentősége? Sőt, össze leszek vele zárva amíg meg nem öljük egymást.
-Ezt itthagyta de én nem láttam, és én már nem leszek itt. Megtenné, hogy átadja neki? Biztos már keresi égen földön. - előkapott egy szatyrot, és odaadta nekem.
-Hogyne. - és visszamentem a helyemre, majd 15 perc múlva meg is érkezett a kiadós isteni illatú ebédem végre:) ennyi veszekedést valamivel le kell vezetni. Finom, omlós, jó sós, jajj, tomboltak az ízlelőbimbóim!:) Kifizettem, és olyan elánnal mentem vissza a szobámba. Muszáj pont nekem visszajuttatni ennek a szörnyűségnek? Semmi kedvem nincs a mocskos megjegyzéseit hallgatni. Nem érdekel, majd visszakapja holnap, most ma már nem. Tök lényegtelen dolog, egy új pulcsi volt a szatyorban, és egy motoros újság. Semmi több. Kibírja nélküle, ha már eddig túlélte. Mire visszaértem, a szobám nem volt üres. Minő meglepetés...
-Bocsi, nyitva volt, nem baj? - szabadkozott Juan. Mi a fenét keres itt? Nekem kellett volna hozzá mennem, hogy bocsánatot kérjek.
-Ugyan, én nekem kell elnézést kérnem. Igazad volt. - közben lecuccoltam, bedobtam a zacskót az ágy és a szekrény közé, majd folytattam. - Gyerekesen viselkedtem, és nem akartam még jobban elüldözni őt. De értsd meg kérlek, nem tudok vele egy levegőt szívni, és képtelen vagyok veszekedés nélkül megmaradni mellette. És ahogy kivettem, ő sem. Átmentem hozzá bocsánatot kérni, és könyörögni hogy maradjon, de akkor is veszekedésbe torkollott, mert neki nem tetszett a szitu. Én megpróbáltam, és nem akartalak bántani, és... - itt vágott a szavamba, ennyi is elég volt a bocsánatkérésekből. Nem kell több, annyi hogy bocs, és kész, mert tulajdonképpen csak a forrófejűsége miatt esett neki, valakin ki kellett töltenie a feszültséget, és én épp kapóra jöttem neki.
-Semmi gond, hülyeség volt még téged is lenyelnem keresztben. Hagyjuk! Nem is ezért jöttem, hanem hogy megkérdezzem, szeretsz-e gokartozni. - Ezért képes volt idejönni? Ezt nem mondhatja komolyan. Felhív, és megkérdezi, de nem elgyalogol idáig!
-Ezért jöttél? - néztem rá csodálkozóan, nem fogta az adást, mert nem érti, hogy nekem miért olyan fura ez.
-Igen, mert eljöhetnél velünk gokartozni, ma este a Go-kartőrültek Klub pályájára. Lefoglaltam már. - oh, milyen rendes hogy rám is gondolt, de...
-Kik azok a "velünk"? Remélem, Kimi mentes a dolog. - ha ő megy, én maradok, ha jönne, biztos belemennék totálisan, de akkor kitiltanának egy életre az összes gokartpályáról.
-Igen, én, Connie, és pár mérnök, néha összemérjük az erőnket, és elég izgalmas szokott lenni. Akkor van kedved? - nézett rám mosolyogva. Ha Kimi nincs, én vagyok. Így hát belementem, adott egy papírt és egy kártyát, amivel bemehetek, és amivel kikérhetek egy kocsit teljes felszereléssel. Tök szuper dolog, most megmutathatom, mit tudok. Régen ültem már benne, de talán belejövök a végére. A versenyt úgysem nyerem meg ennyi profi mellett, de egy poénnak jó, és legalább száguldozhatok kedvemre:)