Belebotlottam? Enyhe kifejezés, majdnem fellöktem a lépcsőn, miközben lefele rohantam könnyek közepette nem figyelve, hogy mások is vannak a világon. Nem értem magamat. Miatta miért borulok ki ennyire?
-Jaj, ne haragudj, én... - felnéztem, hogy lássam ki volt a legszerencsétlenebb áldozat, és, nane, ő meg hogy kerül ide? - Dani? Nem, ez nem igaz, ugye csak képzelődöm, amúgy sem vagyok magamnál, jobb, ha megyek, és szívok egy kis friss levegőt, és... - azzal próbáltam döbbenetemben utat törni előre, de Dani megragadta a karomat, és maga felé fordított. Gondolom érdekelne, ki ő, és mit keres itt. Az utóbbira nem tudom a választ. Danival másfél évig voltunk együtt, és az én kérésemre jelentkezett a Megasztárba, mert bolondult a zenéért, az éneklésért, és a gitározásért. Nem győztem állandóan vigasztalni, mert folyton siránkozott, hogy belőle sosem lesz igazi zenész, nem fogja elérni a célját, és csalódást fog okozni a szüleinek. A műsor révén csodálatra és hírnévre tett szert. De a negyedik döntő után olyan volt mintha a fontossági listáján én hátrakúsztam volna, mert rám már nem volt elég ideje, egy idő után el is felejtett szólni, hogy a randinkra nem jön, mert próbája van. Végül megbeszéltük, én szakítottam vele, annak ellenére mennyire szerettem őt, jó volt végre mosolyogni látni, ami szívből jövő volt. De közöttünk nem volt már minden a régi. Hiányzott valami. Amit már nem tudott nekem megadni, és így békében váltunk el.
-Várj, Eszti! Annyira örülök neked! Te, nem szoktál sírni, mi a baj? - a kezével törölgette a vízesésemet, de sajnos jött újra. Viszont Dani jókor jött. Talán ő visszazökkent a valóságba, és segít megtalálni a helyes utat. Mert most vagyok igazán összekavarodva. Nem tudom mitévő legyek.
-Tudom, de nem akarom rád zúdítani, biztos sok dolgod van. - szipogtam kissé megnyugodva, hogy lássa, nem vagyok én olyan hisztis, csak egy baj van, ami a szívemen az a számon, és sajnos most is ez lesz, nem fogom tudni pont előtte magamban tartani, és őszinte legyek, tényleg mindig a legjobbkor a legjobb helyen van. Ő volt életemben az egyetlen aki képes volt megnyugtatni.
-Idefigyelj, kibírják lent a kávézóban nélkülem is egy éjjel, nem kell feltétlenül ott lennem, úgyhogy most szépen keresünk egy nyugis zugot, ahol beszélhetünk, és nincs vita! - ha itt zenél, akkor nagyon sokra vihette, nem semmi. Ő elérte a célját, én meg emiatt a hülye srác miatt már kételkedem benne, hogy ezt akarom-e, és hogy nekem való-e ez a meló.
-Itt van a szobám is, az emeleten. - rábólintott, és ismét visszatértem a megszokott otthonos közegembe, már nem egyedül. Hála istennek, hogy van egy ismerős arc. Nekem ez nagyon sokat számít, nagyon! Megnyugtat hogy nem vagyok egyedül, és hogy hozzá bármikor nyugodt szívvel és lélekkel odamehetek bármi gondom van. - Kérsz valamit inni, vagy... - azzal laza mozdulattal becsukta az ajtót, és nézett rám azokkal a nagy barna szemeivel. Amúgy velem egymagas, rövid borzas barna hajú, körszakáll, és eléggé színes öltözék, de különösen mindig is a zöldet szerette. Persze most is a gitárja volt a kezében. Anélkül soha sehova nem tesz egy lépést sem.
-Nem, köszönöm, csak tudni szeretném, mi bánt ennyire. Hátha tudok segíteni valamiben. - magától feltalálta magát, leültünk az ágyra egymás mellé, átkarolt és simogatta a vállamat. Ez volt nekem a gyenge pontom. Ilyenkor tudta, hogy nem reagálok rögtön, mert ezzel segít lélekben megnyugodni. Hiába, másfél év alatt jól kiismert. És azóta is emlékszik rá. Hihetetlen.
-Összezavarodtam. Ron bevett a McLarenhez, mert nagyra tartotta a terveimet, és Kimi csapatának élére nevezett ki... - most közbevágott. tisztában volt vele, mit akarok, és miket szeretnék elérni.
-Pont hozzá? Hiszen ki nem állhatod! - épp ez az. Beletrafált.
-Igen, eleinte úgy voltam vele, hogy elviselem, mert F-1, és itt vagyok, és ez a fontos. A megjegyzéseit még le is nyeltem, de a mait egyszerűen már nem bírtam elviselni. Olyat mondott, de olyat... hogy véget fogok vetni ennek, fogom magam, hazamegyek Budapestre a szüleimhez, és elfelejtem, hogy ez valaha is megesett velem. És az is ott van, hogy közben megismerkedtem Jensonnel, és beleszerettem, de nem mondhattam el neki, hogy miért nem találkozhatunk többet... a McLaren miatt, nem venné ki jól magát. És képtelen vagyok eldönteni, mit tegyek, mi a helyes. - szegényre most rázúdítom mindezt, biztos akadna sokkal jobb és érdekesebb dolga, minthogy most engem próbáljon összerakni, és emberi lényt faragni belőlem.
-Nézd, Eszti! Tudom, hogy mennyire vágytál arra, hogy az F-1-nél dolgozhass. Elérted, itt vagy, és te vagy az, aki mindezt megérdemli. Ez olyan, mintha egy dalt írnál gitáron, és az egyik húr elszakad. De ez még nem a világ vége. Mert pótolható, és megoldható, aztán folytathatjuk a komponálást. Nem adhatod fel, hiszen te erre születtél! Ha most felbontanád ezt a szerződést, Ron sírva repülne utánad, hogy gyere vissza. És azzal nem oldasz meg semmit, ha elmenekülsz a problémák elől. Keményebb fából faragtak. Kimi egy öntelt érzéketlen hólyag, és majd rájön, hogy mennyi mindent köszönhet majd neked, és ő is megbékél! A szerelemről annyit, hogy  mindig jön egy újabb, le lehet küzdeni, főleg ha nem is látod nap mint nap. Világos? És soha ne lássak többet könnyező szemeket, mert akkor soha többet nem fogok zenélni, és ennek te leszel az oka! - sikerül mindig pont akkor összefutnom emberekkel amikor nagy szükségem van rájuk. Ezt már művészetnek is nevezhetjük.
-Igazad van, nem ér ő annyit! Majd megleckéztetem! - és végre mosolyogtam, majd magához ölelt. Istenem, milyen rég volt már, hogy így odabújtam hozzá. Most annyira jól esett, és olyan jó érzés volt, hogy kimondani sem tudom!
-Ez a beszéd! Most pedig lejössz, és meghallgatod a számaimat a kávézóban! - azzal összekaptuk magunkat, és lerohantunk futólépéssel a kávézóba.

                                                           ********
Kimi begőzölt fejjel tért vissza a szobájába, bevágta maga mögött az ajtót, és leült. Kívülről abszolút úgy festene, mintha nem történt volna semmi baj, nem bántaná vagy dühítené semmi, de belül ez nem így van. Most először sikerült kizökkenteni a hidegvéréből, és képtelen felfogni, hogy csinálta. Soha senki nem hozta ki ezt belőle, hogy már szinte ordítozott. Csakis  Eszti. Neki aztán különleges tehetsége van ehhez. Eddig kibírta nők mellett is, pedig nem szívesen tette meg, megbékélt mindenkivel, lerendezte magában, de Esztit nem tudja helyre tenni, nem tud vele mit kezdeni. Nem tud elmenni mellette vita nélkül, anélkül, hogy ne szóljon hozzá. És emellett még ott van, hogy Juan azt a telefonban mikor szólt neki, hogy Esztit nem hívta, közben beadta neki, hogy Alex jön, közben nem jött, és Eszti volt helyette, és... ilyen bravúros előzési taktikát rég látott... nem, Kimi, nyugi, csak hülyéskedsz! Nem volt olyan szép, csak leelőzött! De hiszen soha senki nem előzte még le gokartban. Ő évek óta az első. Akkor sem marad itt, mennie kell, nem bírja ki mellette, főleg hogy együtt dolgozzanak? Nem, az lesz folyton a fejére olvasva hogy bezzeg gokartban megvertelek... ez nem az ő reszortja.
Az viszont gyanús... Juan folyamatosan nőt akar neki keríteni, és úgy véli most is ez a célja Esztivel, de ennek sürgősen véget kell vetnie! Most azonnal felhívja őt, és elküldi!
Keresi is a mobilját ami épp csörög, és érdekes, Juan az:
-Épp akartalak hívni! ... Oh, fantasztikus, de azt elfelejtetted mondani, hogy Alex Esztinek van öltözve! ... Baj??? Igen, az! Jól tudod, hogy elegem van belőle, erre még meg is próbálsz vele összehozni, azt hiszed nem látom? ... Értem ne aggódj! Nagy fiú vagyok, a cipőmet is magam kötöm be! ... A szerelmi életemet majd én rendbe rakom! Köszönöm, de elég volt a kerítőkből! Nem kérek belőlük! ... De már elértem! El fog menni szerencsére, és nem lesz kivel cukkolnod! ... Onnan hogy mondta nekem! ... Mi összeillenénk? Jól vagy haver? Mennyit ittál? ... Honnan veszed? ... Na szevasz! - és lerakta. Még hogy összeillenének Esztivel, még csak ez kéne neki. Tény, hogy most kihozta valaki a sodrából végre, de ez meg fog változni. Igen is fog! Erre mérget vehet mindenki!